Interjú Ali Özmullahhal, aki tagja annak a nemzetközi terrorista csoportnak, akik merényletet terveztek, a baktalórántházi bakter veteményeskertjébe vezették volna a Malév szerda reggel 9-kor induló menetrendszerinti járatát, ám a merénylet később meghiúsult.

H. G.: - Automatikusan adódik a kérdés, mi alapján választották ki a merénylet helyszínét?

A. Ö.: - Tudja, ez már a 21. század, amiben élünk és tisztában vagyunk vele, hogy nekünk is haladni kell a korral. Tudjuk, hogy a nemzetbiztonsági hivatalok különösen védik a szóba jöhető nevezetesebb célpontokat, ezért valami kisebb célpontot kerestünk. Baktalórántházát, és a bakter veteményeskertjét egyébként egy számítógépes program dobta ki véletlenszerűen.

H.G.: - Milyen más magyarországi célpontok voltak még a rendszerbe táplálva, és mi alapján választották ki őket?

A.Ö.: - Nos, a számítógépes programunk csak olyan célpontokat tárolt, amikkel súlyos károkat okozhatunk. Embereink korábban tanulmányokat folytattak a világ több pontján és ennek alapján kerültek be adatok a gépbe. Tudtuk, hogy Magyarország agrár ország, így a szóba jöhető célpontok is evidensen mezőgazdasági létesítmények voltak. A mezőgazdasági területeken kívül az 50-nél nagyobb létszámú szürkemarha csordák voltak kijelölve, de azok gyorsan szerteszéjjel tudnak szaladni, ezért az okozott kár is kisebb lett volna. Ezért örültünk is, hogy a számítógép végül is nem ezt a célpontot dobta ki a gép.

H.G.: - Egyes forrásaink azt állítják, hogy mielőtt a gép sorsolt volna, több lehetséges célpontot is ki kellett törölni. Igaz ez?

A.Ö.: - Igaz. Sajnos több Kelet-Európába küldött emberünkkel előfordult, hogy nem korszerű helyekről szerezték az információikat, így kerülhetett be a célpontok közé egy 1952-es tanulmány alapján például több szénbánya mellett az a nagy ózdi ipari izé is. Az utolsó pillanatban tudtuk meg, hogy Ózdon kifejezetten örülnének, ha azt a nagy izét valaki lebombázná, vagy eldózerolná, ezért azt gyorsan töröltük.

H.G.: - Egyébiránt, amelyik célpontot a számítógép kidobja, azt kötelező célba venni?

A.Ö.: - Igen.

H.G.: - Miért?

A.Ö.: - Mert ez Allah akarata.

H.G.: - És ezt honnan tudják?

A.Ö.: - Megkértük a programozót, eszerint írja a programot.

H.G.: - Nyilván tisztában voltak vele, hogy ez nem kavarna olyan méretű nemzetközi visszhangot, mint korábbi nevezetesebb célpontok elleni merényletek. Konkrétan milyen hatásra számítottak?

A.Ö.: - Emberink által készített tanulmányokból kiderült, hogy Tápos István (a veteményeskert tulajdonosa, a szerz.) rögtön segélyhez fog folyamodni, hiszen kár érte. Úgy kalkuláltunk, hogy úgysem fog kapni. Mivel embereink feladatai közé tartozott, hogy minél bővebb információkkal rendelkezzenek, felkeresték a helyi restit, ahol megtudták, Tápos Pista bakter igen öntudatos ember. Terveink szerint egy kölcsönkért traktorral elállta volna a tehervonatok vágányát, veszélyeztetve ezzel az ország importját, exportját. Mivel embereink úgy tájékozódtak, hogy Magyarországon milyen remek a gazdaság, joggal remélhettük, hogy az országos szintű káosz kiterjedhetne az egész közép-kelet európai térségre.

H.G.: - Mi volt az oka, hogy végül is meghiúsult a merénylet?

A.Ö.: - Eredetileg 5-en indultunk volna szerdán a reggel 9-kor induló géppel, azonban egyik társunk, Abdul, aki a pilóta lett volna a gép elfoglalása után, előző nap a fia születésnapi zsúrján játékos vetélkedőt szervezett, utána meg focimeccset. A kisfia imád focizni. Egyik lurkó azonban eltalálta és eltörött a szemüvege, de mondta, hogy ne aggódjunk, valaki beül a pilótafülkébe, ő meg majd mondja, hogy mit kell csinálnia.

H.G.: - Hogyhogy szerda reggel mégiscsak 4-en voltak a gépen?

A.Ö.: - Hasszán barátom este megszomjazott és kiment, hogy bevigyen magának egy pohár vizet. Amiből a hálószobája ajtajánál kilötykölődött, mikor nyitotta az ajtót. Sajnos a víztől reggelre annyira felpúposodott a padló a víztől, hogy nem tudta kinyitni az ajtót, ezért telefonált, hogy nem ér ki a megbeszélt időre a repülőtérre.

H.G.: - Mi volt az oka, hogy a gép végül fel sem szállt?

A.Ö.: - A pilótát meg a másodpilótát azonnal lelőttük, meg az utasokat is. Ha már úgy is meg kell halniuk, nekik is jobb túlesni rajta, meg aztán így nem is zavarnak a munkában. Viszont hiába húzkodtuk a kart, amit Abdul mutatott, nem történt semmi. Valami zöld gombot is meg kellett volna nyomni előtte, de olyat nem láttunk, csak pirosat, de arról Abdul se tudta szemüveg nélkül, hogy pontosan micsoda, ezért ahhoz nem mertünk nyúlni. Így maradtunk a földön, és mivel túszaink nem voltak már, a kommandósok könnyen elfoghattak.

H.G.: - Az elfogást egyedül Ön élte túl, Önt pedig életfogytiglanra ítélték. Mi lesz így a számítógép által kidobott célponttal? Elvégzi más a feladatot, vagy beteljesületlen marad Allah akarata?

A.Ö.: - A küldetést nekem kell teljesítenem. Először valóban problémának tűnt, hogyan is oldható ez meg, de aztán rájöttem a megoldásra. A börtönben buddhistává leszek, és akkor a lelkem majd újjá születik új testben és akkor befejezhetem a küldetést.

H.G.: - De a buddhisták nem irtanak veteményest, meg embereket sem ölnek.

A.Ö.: - Azt hiszem erről még korai beszélni, mi lesz akkor, hisz oly sok év van addig. Egy biztos, ha Allah úgy akarja, akarata teljesülni fog.