Tegnap elkészült életem első filmje.

Jippijé!!! 

Felmondtam az albérletem, a gond csak az, hogy nincs egy hónapom a kiköltözésre, ahogy számítottam, hanem augusztus 31-ig kell elhagyni a lakást. Nem vagyok vidám

Interjú Ali Özmullahhal, aki tagja annak a nemzetközi terrorista csoportnak, akik merényletet terveztek, a baktalórántházi bakter veteményeskertjébe vezették volna a Malév szerda reggel 9-kor induló menetrendszerinti járatát, ám a merénylet később meghiúsult.

H. G.: - Automatikusan adódik a kérdés, mi alapján választották ki a merénylet helyszínét?

A. Ö.: - Tudja, ez már a 21. század, amiben élünk és tisztában vagyunk vele, hogy nekünk is haladni kell a korral. Tudjuk, hogy a nemzetbiztonsági hivatalok különösen védik a szóba jöhető nevezetesebb célpontokat, ezért valami kisebb célpontot kerestünk. Baktalórántházát, és a bakter veteményeskertjét egyébként egy számítógépes program dobta ki véletlenszerűen.

H.G.: - Milyen más magyarországi célpontok voltak még a rendszerbe táplálva, és mi alapján választották ki őket?

A.Ö.: - Nos, a számítógépes programunk csak olyan célpontokat tárolt, amikkel súlyos károkat okozhatunk. Embereink korábban tanulmányokat folytattak a világ több pontján és ennek alapján kerültek be adatok a gépbe. Tudtuk, hogy Magyarország agrár ország, így a szóba jöhető célpontok is evidensen mezőgazdasági létesítmények voltak. A mezőgazdasági területeken kívül az 50-nél nagyobb létszámú szürkemarha csordák voltak kijelölve, de azok gyorsan szerteszéjjel tudnak szaladni, ezért az okozott kár is kisebb lett volna. Ezért örültünk is, hogy a számítógép végül is nem ezt a célpontot dobta ki a gép.

H.G.: - Egyes forrásaink azt állítják, hogy mielőtt a gép sorsolt volna, több lehetséges célpontot is ki kellett törölni. Igaz ez?

A.Ö.: - Igaz. Sajnos több Kelet-Európába küldött emberünkkel előfordult, hogy nem korszerű helyekről szerezték az információikat, így kerülhetett be a célpontok közé egy 1952-es tanulmány alapján például több szénbánya mellett az a nagy ózdi ipari izé is. Az utolsó pillanatban tudtuk meg, hogy Ózdon kifejezetten örülnének, ha azt a nagy izét valaki lebombázná, vagy eldózerolná, ezért azt gyorsan töröltük.

H.G.: - Egyébiránt, amelyik célpontot a számítógép kidobja, azt kötelező célba venni?

A.Ö.: - Igen.

H.G.: - Miért?

A.Ö.: - Mert ez Allah akarata.

H.G.: - És ezt honnan tudják?

A.Ö.: - Megkértük a programozót, eszerint írja a programot.

H.G.: - Nyilván tisztában voltak vele, hogy ez nem kavarna olyan méretű nemzetközi visszhangot, mint korábbi nevezetesebb célpontok elleni merényletek. Konkrétan milyen hatásra számítottak?

A.Ö.: - Emberink által készített tanulmányokból kiderült, hogy Tápos István (a veteményeskert tulajdonosa, a szerz.) rögtön segélyhez fog folyamodni, hiszen kár érte. Úgy kalkuláltunk, hogy úgysem fog kapni. Mivel embereink feladatai közé tartozott, hogy minél bővebb információkkal rendelkezzenek, felkeresték a helyi restit, ahol megtudták, Tápos Pista bakter igen öntudatos ember. Terveink szerint egy kölcsönkért traktorral elállta volna a tehervonatok vágányát, veszélyeztetve ezzel az ország importját, exportját. Mivel embereink úgy tájékozódtak, hogy Magyarországon milyen remek a gazdaság, joggal remélhettük, hogy az országos szintű káosz kiterjedhetne az egész közép-kelet európai térségre.

H.G.: - Mi volt az oka, hogy végül is meghiúsult a merénylet?

A.Ö.: - Eredetileg 5-en indultunk volna szerdán a reggel 9-kor induló géppel, azonban egyik társunk, Abdul, aki a pilóta lett volna a gép elfoglalása után, előző nap a fia születésnapi zsúrján játékos vetélkedőt szervezett, utána meg focimeccset. A kisfia imád focizni. Egyik lurkó azonban eltalálta és eltörött a szemüvege, de mondta, hogy ne aggódjunk, valaki beül a pilótafülkébe, ő meg majd mondja, hogy mit kell csinálnia.

H.G.: - Hogyhogy szerda reggel mégiscsak 4-en voltak a gépen?

A.Ö.: - Hasszán barátom este megszomjazott és kiment, hogy bevigyen magának egy pohár vizet. Amiből a hálószobája ajtajánál kilötykölődött, mikor nyitotta az ajtót. Sajnos a víztől reggelre annyira felpúposodott a padló a víztől, hogy nem tudta kinyitni az ajtót, ezért telefonált, hogy nem ér ki a megbeszélt időre a repülőtérre.

H.G.: - Mi volt az oka, hogy a gép végül fel sem szállt?

A.Ö.: - A pilótát meg a másodpilótát azonnal lelőttük, meg az utasokat is. Ha már úgy is meg kell halniuk, nekik is jobb túlesni rajta, meg aztán így nem is zavarnak a munkában. Viszont hiába húzkodtuk a kart, amit Abdul mutatott, nem történt semmi. Valami zöld gombot is meg kellett volna nyomni előtte, de olyat nem láttunk, csak pirosat, de arról Abdul se tudta szemüveg nélkül, hogy pontosan micsoda, ezért ahhoz nem mertünk nyúlni. Így maradtunk a földön, és mivel túszaink nem voltak már, a kommandósok könnyen elfoghattak.

H.G.: - Az elfogást egyedül Ön élte túl, Önt pedig életfogytiglanra ítélték. Mi lesz így a számítógép által kidobott célponttal? Elvégzi más a feladatot, vagy beteljesületlen marad Allah akarata?

A.Ö.: - A küldetést nekem kell teljesítenem. Először valóban problémának tűnt, hogyan is oldható ez meg, de aztán rájöttem a megoldásra. A börtönben buddhistává leszek, és akkor a lelkem majd újjá születik új testben és akkor befejezhetem a küldetést.

H.G.: - De a buddhisták nem irtanak veteményest, meg embereket sem ölnek.

A.Ö.: - Azt hiszem erről még korai beszélni, mi lesz akkor, hisz oly sok év van addig. Egy biztos, ha Allah úgy akarja, akarata teljesülni fog.

Történt, hogy egy ragyogó oktoberi napon kaptam egy aktát, hogy egy, a Kispest Honvédban futballozó uriembertől, kb. 100.000 ft-nyi adósságát behajtsam. Nosza, fel is kerekedtem, hogy megkeressem az uriembert, akit most az egyszerűség kedvéért hívjunk Gézának már csak azért is, mert egyáltalán semmi köze ehhez a névhez. Szóval felkerestem Gézát, ki szégyenkezve mondta, hogy ő fizetne, de sajnos neki sem fizet a Honvéd, mivel sérült, de két héten belül fizetni fog. Ma december 8-a van. A Mikulás is hazament már téli-tavaszi-nyári-őszi álmot aludni, de a mi Gézánk még mindig nem fizetett. No, ebben eddig semmi érdekes nincs, bár lehet, hogy ami ezután jön, az is csak nekem furcsa.
Gondoltam, meglepem Gézát és elmegyek egy edzésére, hogy utána beszélgessünk arról, hogy tulajdonképpen ő melyik naptári rendszert használta, mikor két hetet ígért, valamint hogy miért nyom ki mindig, ha keresem. Szóval odamegyek személyesen gondoltam, de mikor? Ó hát ez nagyon egyszerű, hát csak fel kell hívni a Kispest Honvédot, és megkérdezni, mikor van edzése a Gézagyereknek. Fel is hívtam a tudakozót, azt mondták ilyen néven, hogy Kispest Honvéd nincs semmi a XIX. ker.-ben. Fura gondoltam, de azért megoldom a problémát. Felmentem a honlapjukra, ahol minden megtalálható, Tichy Lajostól kezdve az utolsó bunkó szurkolóig, aki a világhálót felhasználva buzdítja kedvenc csapatát, és hát azt is megírja, miért Kispest drukker, nos azért, mert az összes többi csapat csak buzi köcsög, na persze kivéve az MTK-t ami buzi zsidó köcsög. Szóval van fórum meg vélemények, sőt már egy címet is találok, Újtemető u. 1-3, de telefonszám sehol. Nos újra felhívtam a tudakozót, közölték, ezen a címen bizony nincs se kispest se honvéd, se futballklub, csak egy műhely és annak a mobil száma. Nincs jobb ötlet, felhívtam. A vonal túl végén közölték, hogy általában naponta tízszer keresik őket mint kispestet, (legtöbbször azért hogy beleüvöltsék a telefonba, hogy búúúzi kispest) és hogy szerintük a Kispestnek nincs telefonja, ha lenne szívesen megadnák bárkinek, legalább nem őket hívogatnák.
No az nem lehet - mondom én magamnak, hogy egy ilyen patináns klubnak (6. a bajnokságban ha jól láttam a honlapon, márpedig tudjuk, hogy azért az már nagyon is nagy dolog, ebben a kemény mezőnyben 6-ba lenni, és csak szép szó s dícséret járhat annak ki ilyen nagy dolgot végrehajt. Mint Gézától tudjuk, fizetés az nem) ne legyen telefonja. Még viccnek is rossz. felhívtam az MLSZ-t, hogy hátha ők tudnak segíteni. Nagyon készségesek voltak, de azt mondták, tudniuk kell, miért kell nekem a Kispest száma. Ez egy kissé fura volt, hát visszakérdeztem, miért is kell ezt nekik tudniuk, mire közölték, hogy a Kispestnek jelenleg NINCS TELEFONVONALA, ÁTMENETI PROBLÉMÁKKAL KŰZD, magyarul kikapcsolták a telefont. Codálatosz, codálatosz, gondoltam, de végül nem lett gond, mert megadták valami technikai vezetőnek a számát, aki közölte, holnap 2-3:30 között lesz edzése Gézának előtte, utána, közben látogatható. Úgyhogy reszkess Géza, megvagy, és holnap megyek Ha-ha-ha-ha (sátáni kacaj). A Kispestnek meg lehet tovább drukkolni. Hogy ki tudja fizetni legalább a gáz- és villanyszámláit.

Felhívtam egy kedves ügtyfelet, hogy beszéljek vele, hátralékáról, amit nem fitetett be. A beszélgetés közben ez a kedves ember közölte hogy egyébként is én miért mondom, hogy ő kapott levelet, mikor ő bizony nem kapott.
Mondtam,
- Az lehetetlen, nézze meg a postaládáját.
- Nincs postaládánk.
- Hogy hogy nincs postaládájuk?
- Hááát még nem ott lakunk, és még nem igazán készült el a ház sem.
- És mégis oda kérik a leveleiket?
- Igen.
- És hova teszi a postás a leveleket?
- Nem tudom, de tényleg, most, hogy mondja, ez bizony tényleg probléma.

És ez nem vicc. Ez a Holló Színház fénykorát idéző beszélgetés valóban lezajlott, mintegy negyedórával ezelőtt.

A feladat adott. Eljutni Szelevénybe, és beszélni T. A. szelevényi lakossal. Nosz autóba is pattantam. Vidáman autózgattam az M5-ösön. Már-már készültem leforduni Kecskemétnél, mikor hallom a rádióban, hogy azon az úton, amire ráfordulnék, baleset volt, aki teheti kerüljön. Tehettem, kerültem. Hisz Szelevényt a térkép szerint meg lehet közelíteni más irányból is. Kiskunfélegyháza, Csongrád, Csépa. Semmi gond. A térkép szerint. Csongrádnál út elfogy. Van viszont egy azaz egy darab Tisza folyó előttem. A parton biciklivel pár öreg, hát csak megszólítom őket ugyan mondják már el, hogy lehet átjutni a túlpartra. Van komp - egyikük. Örülök. De nem jár már egy ideje - a másikuk. Szomorkodom. A helyzet picit János Vitézére emlékeztetett, igaz neki legalább volt egy sípja, belefújt, óriás ott termett és már vitte is. Na, de az mondjuk egy Óperenciás tenger volt.És az ugye nem semmi. Baj nincs, mert meg lehet találni Szelevényt másik irányból is. A térkép szerint. Tehát kerülök Szentes felé, hogy a 45-ös útról Jásznagykun Szolnok és Csongrád megye határától 700 méterre leforduljak egy kis számozatlan útra, ami elvisz Szelevénybe. Csak 10-12 km. A térkép szerint. Teljesen kihaltnak tűnő kis falun megyek át. Embereket nem látok, csak kecskéket, kutyákat, tyúkokat. Aztán már nem lehetek messze, de az út elfogy. Kész, nincs tovább, de hát mit is remélhettem egy ilyen kis porbafingó úttól, hogy elvisz Szelevénybe? Ha-ha-ha. Sebaj, vissza a kihalt tájon át hisz Szelevényt meg lehet közelíteni máshonnan is. A térkép szerint. Ezúttal tényleg. Magam sem hiszem el, ott vagyok. Megkérdek egy arra biciklizőt merre van a Kossuth utca. Nem tudja. Megkérdezem tudja-e hol lakik T.A. Elmondja. Útközben betérek egy kisboltba. Párizsit veszek, meg kiflit. Közben az egyik boltos kimegy és azzal a hölggyel beszél, akivel én az elébb. Kimegyek, rám mutat, igen én voltam. A boltos T. A. sógornője. T. A. másfél éve nem lakik Szelevényben.

Úgy érzem mára már kidolgoztam magam, úgyhogy megyek haza. Az anyázásokat majd holnap elolvasom. További jó szórakozást mindenkinek.