Utálom a Lamborghinit! Meg egyáltalán, nem szeretem az autókat, én nemtom hogy lehet odalenni egy guruló vasdarabért...

Szóval a zúúúgyvolt, hogy tegnapi muszáj-bulizás közepette elindultunk a szokásos kis körútra, egy skót bandával akik finoman szólva olyanok voltak mintha csak Mucsajröcsögéről ugrottak volna fel egy kis partizásra a fővárosba, de semmiképp sem tűntek veszélyesnek. Az estét ugyan kb 3-4 pálinkával és hozzá kétszer annyi söröcskével kezdték már az első kocsmában - fejadag! - na ez már egy kicsit gyanús volt, a skót lányok pedig narancslé-malibut döntöttek magukba folyamatosan, ja és egyáltalán nem lehetett érteni a szövegüknek kb 90-95%-át. Mondjuk ez lényegtelen. A második helyen egy kis csocsózást követve átváltottak pezsgőre, száraz-édes felváltva, hát igen útközben pedig vodkanarancsozás történt. Az egyik srác már a második sör felénél teljesen kivolt, gumikesztyűvel csapkodta a haverjai fejét és esett le a bárszékről, mondták is, hogy alkohol-érzékenységben vagy miben szenved, de én nem vettem komolyan, mert nagyon vicces sztorikat adtak elő, mint például, hogy egy másik muterja olyan dögös, hogy az összes barátjának megvolt már, és közölték, ez sajnos nem vicc :) Mondtam is a srácnak, hogy biztosan nem szereti a muterját, ha hagyja hogy így beszéjenek róla, és talán inkább büszkének kellene lennie az anyja szexiségére. Az este további része körübelül így nézett ki:

és egy lángoló lamborghini koktéllal végződött, szóval most alszom is egy kicsit, szerintem még mindig részeg vagyok :S

Az éjszaka tanulsága: a pezsgő az ördög itala! 

Imádom a pénteket :D

Általánosságban is kedvelni szoktam az utolsó munkanapot, de ma valahogy olyan különös boldogsággal tölt el, hogy péntek van, mintha legalábbis tudnám, hogy hétfőn száll fel a gépem és otthon hever a repjegy az asztalon :)

Mondjuk Mexikóba... vagy akármi olyasféle helyre ahol most is süt a nap és nem kell se csizma se kabát :)

No shoes, no shirt, no problem :D

Látom nem vagyok egyedül a nem tudni alvással... hogy lehet egy kis aprósággal így elcseszni egy egész napot, mint ahogy én tettem, hihetetlen... Biztos egy páran érzik azt a fajta forrongó rabszolgavérséget (vagy mittomén, olyan késő van már), ami miatt még meg is halna az ember(f@sznak kellett Spartacust néznem délután), hát én így vagyok az irodából rám maradt melóval, gyáva vagyok, hogy azt mondjam, szó sem lehet róla, hogy szabadnapon fejezzek be valamit, de itthon bezzeg lázongok, kerülgettem a laptopot egész hétvégén, már amennyire tudtam (legalábbis nonstop dvd-t néztem, csak hogy ne lehessen másra használni), aztán mégis nekiláttam a dolognak most fél egykor, minekután végignéztem egy egész fél évadnyi Scrubs-ot, csak hogy ne érezzem magam nyomorultul, ja és kitaláltam a nagy tervet, nem csinálom meg annak amit kellene, csak a felét :D Azzal persze kész lettem 20 perc alatt, ezért tényg felesleges volt stresszelni magam egész nap, pfff

Na mindegy ezt már jól elcsesztem, ki tudja mikor fogok bírni elaludni, ezen az egész meló dolgon csak még jobban felidegesítettem magam, és még a világ is összeesküdött ellenem... pfff 

A nap mondata :D

A szerelem definiálhatóan amortizálódott peripólusos komplexuma mindazon, hol a depresszív neurózis, hol pedig a patetikus levitáció szintjén önmegvédő emulációknak, amelyek a pszeudoindividualisztikus szubkollagenizáció révén diffundálódott kvázi habituációs érzések által retifisizálódott egocentrumban kiváltják a: "de jó lenne egyet dugni" érzést!

Gyilkosos

Nincs kedve esetleg egy pár embernek hosszú lefutású e-mailes gyilkososat játszani?? Egyszer volt ilyen a iwiwen (amikor még i nélkül volt), sajnos már fogalmam sincs kikkel játszottuk, csak indított valaki egy topikot, abban voltak a játékszabályok, aztán e-mail címet cseréltünk és amikor megvolt a 10 fő játékos, indult a játék.

Ha jól emlékszem az volt a felosztás, hogy van egy játékmester, aki randomra kijelöli ki a gyilkos és ki a rendőr, a többiek a natúr ártatlan városlakók vagy ilyesmi, minden nap megy az emailezés, és minden éjjel megölnek valakit. A lakóknak szervezkedni kell a rendőrrel, hogy minél hamarabb rájöjjenek ki a gyilkos, és minél kevesebben haljanak meg (a halottak természetszerűen kiesnek a játékból).

 Az az izgi a dologban, hogy asszem csak a játékmester tudja, hogy ki a rendőr és ki a gyilkos, őt lehet ugyan nyaggatni, hogy valamit mondjon már, de ha jól emlékszem egyenes választ nem adhat, csak legfeljebb igennel vagy nemmel válaszolhat a kérdezőnek, és egy nap csak egy kérdést tehet fel minden egyes kérdező.

 Ha valaki netán tudja hogy is kell ezt pontosan játszani, nagyra értékelném, ha megosztaná velem/lünk, na meg azt is, ha volna kedve valakinek játszani, szerintem halálos móka lenne és itt amúgyis az emberek nagy többsége tök aktív.

Hmm? 

hogy lehet valaki akkora f@szfej, hogy csak azért mert nem akarok vele még egyszer összejönni, nem fogad el egy üveg bort???

Ráadásul a kedvenc Tokaji száraz furmintját vettem neki! :S

Namajd erre....

Szóval izé, tanács kellene. Van ez a srác itt az irodában... már akkor tök beblokkoltam amikor interjúra jöttem, szerintem már/még az első körben volt, ácsorogtam/ücsörögtem a recepció előtt és ahogy kell gúvasztottam a szemem körbekörbe, hogy mégis milyen hímneműek leledzenek itt (annak ellenére, hogy osztom a bölcsességet, házinyúlra nem lövünk), és rögtön kiszúrtam.

Az illetőben nincs semmi különös, valljuk be, már legalábbis azon kívül, hogy semmi kivetnivaló nincs a megjelenésében, nem kövér, nem sovány, nem pöttöm és nem létra, olyan átlagos csinos pasinak lehetne kategorizálni (van egy kis pocak ugyan, de ez az ő esetében külön báj, pedig sosem voltam a pocak híve). Nem nevezném különösebben jóképűnek sem, szóval tényleg nem a külső fogott meg elsőre, nem is tudom igazából megmondani, hogy mi, mégis első látásra valami kis romantikus, mélylevegő-szívdobbanás-félét éreztem, és ez nem múlt el a mai napig.

Nos az elmúlt közel másfél hónapban kiderült, hogy az illető állítólagos hosszú és boldog kapcsolatban van a szerencsés (vagykitudja) leányzó párjával, bár ezt csak az ő érdeklődésének megfelelő berkekbeli pletykákból tudom, nem keveredtünk különösebb szóbeszédbe ezidáig, mégis úgy érzem, hogy a nekem szóló "jóreggelt!" az egy extra csillogó mosollyal van megspékelve, bár, lehet, hogy csak képzelődöm.

Nem húzom tovább a témát, egyébként is ki tudja kit érdekel, az volna a kérdés fiúklányok, hogy lehetne önmegalázás nélkül kideríteni valahogy, van-e a feltevésemben valami, miszerint esetleg ez a kis rajongásféle netán kölcsönös, ötleteket várok! 

És még drukkolást, hogy kiderüljön, nincsen semmiféle hosszú-komoly-boldogságos kapcsolat, már legalábbis abban az esetben, ha kiderül, hogy a feltevésem helyes :)) 

Helsinkiben így szokás... 

Mondjuk ez inkább divat volna... na már mindegggy 

Naszóval van ez a világbonyolító és egyszerűsítő program, utóbbi az én projektem, előbbi csak elméleti síkon létezett anno a középiskolában.

Ami azt illeti az egyszerűsítő projekt sem vezetett még bármiféle megvalósulás felé, de ki tudja, ha netán úgy döntök, hogy ennek szentelem az életem, akkor lehet, hogy fennmaradna a nevem és párszáz év múlva én is benne lennék a középiskolai tankönyvekben :D

 A lényeg az volna, hogy ki kell emelni az emberek életét fizikálisan/mentálisan megnehezítő dolgokat, ezeken belül felállítani egy racionális prioritási sorrendet, megtalálni a logikai kapcsolódási pontokat és kidolgozni egy ellenstratégiát.

Nos az tény, hogy én ehhez kevés leszek, de talán lesz még olyan aki szíves-örömest csatlakozik a kis személyes mozgalmamhoz :)

 Itt van például a tömegközlekedési dugók tömkelege. Gondoljuk csak végig ennek miértjeit:

• Az emberek többsége, életszínvonaluknak megfelelően a kevésbé költséghatékony és környezetvédelmi szempontból (itt egy kapcsolódási pont!) rendkívül káros egyéni közlekedést választja
•  Az általános gazdasági ritmusnak megfelelően ezt többnyire közel azonos időintervallumon belül teszik, ami tulajdonképpen a leglényegesebb probléma a kérdéskörön belül

Mi lehet a megoldás?

Induljunk ki abból a dologból, hogy az ilyetén emberek többsége (kocsi van a segge alatt, büdös neki a BKV) irodában dolgozik, általában 8-9 órákat, heti 5 napban.  Ilyen-olyan modern üzletágakban tevékenykednek, és munkáltatójuk kénytelen igazodni a gazdasági ritmushoz (minden más cégnél bent a kontakt 9-kor és ugyanúgy még 5-kor is elcsíphető), ami egyedül azért alakult ki, mert egyzser valaki kitalálta, hogy ez így jólesz, és mindenki elkezdte úgy csinálni (persze ez evidensen elég naív elképzelés, de ne ássunk jobban a mélyére).

Ha alaposan belemélyedünk azonban abba, hogy a munkavállaló egyénekre koncentrálunk, valljuk be, elég sokan kiindulhatunk abból, hogy mivel évek óta dolgozunk ilyen ritmusban, ez meglehetősen unalmas számunkra, ez unalomnak a feszültségét pedig ilyen és hasonló internetes oldalakon vezetjük le, vesztegetve az "értékes" munkaidőt. Valljuk be, jobban járna a munkáltatónk, ha nem követelné meg, hogy napi 8-9 órát tartózkodjunk az irodában, mert annyit úgyse dolgozunk, még akkor sem ha rendesen meg vagyunk fizetve, képtelenség.

Ehelyett bevezethetnék a munkáltatók azt, hogy lehetővé teszik számunkra, hogy ne kelljen másfél órával elindulnunk a munkaidő előtt, csak mert tutira belefutunk a dugóba pl, mondhatnák azt, gyere csak 11-re, előtte úgysem csinálsz semmi hasznosat (hehe), így beérsz dugómentesen, és menj csak el nyugodtan 3-kor, mert utána már úgysem csinálsz semmi hasznosat (hehehe), így legalább nem nyavajogsz, hogy az összes butik bezár mire leléphetsz az irodából.

Najó, így a végére az egész elméletem kicsit eltrógeresedett, igazából inkább olyasmire gondoltam, hogy a különféle gazdasági ágakban tevékenykedő szektorok külön ritmust, egymással összehangoltat fejleszthetnének maguknak, és így pl a közlekedési dugók jelentősen csökkenthetőek volnának.

Nah?