HÁBER

avagy mit nekünk Kínai horoszkóp, van itt hazai, igaz csak 10 hónapra

(február 18-ára, az holdújévi ünnepségre)

 1.        

Zrínyi húsába szaru vág

Az orron a bosszú jutalma, meleg vérÖlök, vagy ölnek.

Engem meg nem állítotok. 

2.        

Bethlen Miklós tudósítása. 1664. november 18. A bán erdei disznóra menvén vadászni, baleset ére. Az ölte meg, a vére elmenvén. Így lőn vége Zrínyi Miklósnak. 

3.        

Apró léptekkel, csíkos háttal indultam utamnak,szedtem lábaim, ahogy bírtam,csak a nagy testek nyomában maradhassak. Sokszor töltött el félelem, kétség. De elkoptak, mint hátam sávocskái. Sebesen, szabadon török át az erdőn, micsoda völgyek, meredek oldalak, égbeszökő bükkök, gyökérillatok, avar alatt rejtőző gomba fonatok, eső és hó nedve. 

4.        

Szerencsétlen, korccsá lett rokonaim,Kés alá születve zabálhattok,Ólatok szalmáján, fekete ég felé pillantva mit sóhajtotok?Tudjátok vajon, mi van a falakon kívül?Néha, ha az erdő felé hozza a szél, hallom a hangotokat,de nem értem, mit szóltok. 

5.        

Májas hurka, véres hurka, rizses hurka, bácskai hurka, sült vér, vesepecsenye, flekken tarja.

Fagy, metsző hajnal, rémálom után.

Alkoholos leheletek, éles kések.

Ölni jönnek!

Erős ez a pálinka,Húsdaráló, tepertő,Dübörgő pörzsölő, égett bőrszag, fekete tetemHalálhörgés, meleg vér bugyogás,Szalámi, szalonna, sonkaKörömpörkölt.

Kocsonya lesz estére.

Sár, korom, vér, zsír, gőz .

6.      

 Mit várok? A friss esti levegőt, vagy a hajnalt, vagy hogy jöjjön? Iszom, lapulok, figyelek és várok. Reggel érre fogsz jönni, tudom. Mikor kibukkansz a sűrűből, megemeled fejed, érezni fogod, nincs minden úgy, mint eddig, de elindulsz a szokott irányba. Várlak. Igen téged várlak; és a pillanatot, ami neked és nekem is oly bizonytalan, és feszült. Mikor megérezzük egymást egy másodperc tört részére. Levegőt is csak óvatosan veszek, fél szememmel, aprónak látlak, pedig hatalmas vagy. Ujjam alatt már meleg a ravasz. Most!  

7.        

Matematika

Disznó + sajt = Disznósajt

Disznó – sajt = ?      ≠?? 

8.

IGAZSÁGOSSÁG - Vaddisznóságosság 

9.

Talán soha máskor nem lesz alkalom, vagy fórum, ahol megemlékezhetnék róla. Ő is katona volt, akárcsak én.Ö sem akarta.Az ő szavai adták az első jelet a budo felé. Tört-zúzott, szomjazta a szabadságot. Nevet adtam neki. Vaddisznónak hívtam, mert az volt. Ő elfogadta, mert az volt. És punk is. Igazi punk, amilyenek ma már nincsenek, vagy csak a legendákban. 

10.

Mp3 fájl

Teli gyomorral jövök felfelé az alagsori étterem lépcsőjén. Magasra kell emelnem a tekintetem, hogy lássam a kijáratot. Látom az eget, és betűz a NAP. Önkéntelenűl nagyot sóhajtok. Milyen jól esik egy nagy, friss lélegzet, jóól megtelni vele.

Mi kellene ahhoz, hogy az életet mindíg úgy szomjazzam, mint mikor víz alól kell feltörni LEVEGŐÉRT?

Víz
Üveg sok üveg
Fák nagy zöld fák

Kutyaságok a holdújév kapcsán

Hason feküdtem a a porban és az orrához nyomtam az enyémet. Jó volt vele tölteni az időt. Futkosni, csavarogni, tyúkokat kergetni. Nagy volt a világ, ő pedig bundás.

Lassan váltotta a lábait a Rottenbilleren menet. Két lépés között, lemondó ábrázattal, türelmesen várt. Még így is feszült a póráz, aminek a végét az idős asszony tartotta. Csoszogott. Szinte alig haladt előre. Messziről úgy tűnt egy távolba nyúló botra támaszkodik, pedig csak egy bőrszíj volt az.

2003. október 05. Szlovákia: elharapta a kisfiú torkát egy pittbull
Halálra mart egy 8 éves kisfiút egy pittbull a szlovákiai Szobráncon.
A kutyát póráz és szájkosár nélkül sétáltatta a gazdája, amikor a kutya hirtelen egy az utcán játszadozó gyerek torkának esett. A sokkos állapotba került kisfiú elvérzett az időközben kiérkező mentőkocsiban. A kutya gazdája szabadlábon védekezhet Szlovákiában.

Lem novellájában: Robodri

Kire is haragszom, mikor felfedezem, valami nagyon kétes illatú, ragacsos masszát hurcolok a talpamon. Húzkodom a lábam az aszfalton. Dobbantok, tapogok, rugdalom a semmit. Füvet keresek. Szemeim, mint egy fogságból, éheztetésből szabaduló bárány, pásztázom a teret. Füvet, füvet! Vagy legalább tócsát. Igen, az lenne a legjobb. Víz, víz, víz! Már káromkodok, hát persze, hat hete nem esett az eső, árvíz pedig 80 éve volt utoljára.
Még kicsit feszülten, de már a megkönnyebbülés ígéretével topogok egy homokozóban. Biztos hülyének néznek. És nem is becsületes, mert hátha egy gyerek játszani jönne, és…..Legalább14 éve nem jött ide gyerek. Nyugtatom magam. Toporgok, és nem tudom kire haragszom.

- A francba, mehetek vissza a mobilomért. Hasított a zöldpólós lányba a felismerés. Hirtelen mozdulattal fordult ki a buszra várók csoportjából. Sietős léptekkel haladt a lépcsőházuk felé. Türelmetlen volt, fogai közt ócsárolta az autósokat, akik föltartóztatták. Kulcscsomó, kapu, liftajtó, hívógomb. – Gyere már! A kabin órákig vánszorgott a hatodikig. Végre. Kapkodva kereste a kulcsot, és közben már hallotta szobatársnője hangját a lakásból.
– Fifi, Fifi, gyere vissza! Nyílt a zár és azzal a lendülettel repült is a befelé nyíló ajtó. – Hol a mobi…? Akadt el a szava mindkettőjüknek. A szobatársnak a jövevény láttán, a zöldpólósnak az elé táruló érthetetlen összképen. Bérlőtársa egyik kezében Nutellás üveg, ujjain és ajkain mogyorókrém és egy szál trikóban. Fifi, a pincsi pedig a konyhaasztal alatt lapított.

Kutyából nem lesz szalonna! De miért nem ?

Valahogy hozzánk került. Koromfekete, csillogó bundája volt. Olyannak hatott, mint egy patkány. Kicsi, nyüszítő patkány. És ez mit keres itt nálunk, nálam, az életemben? Nem hívtam, nem kértem, nem akartam! Jó, jó, ma maradjon, de holnap mennie kell. És ahogy sötét lett csak nyüszített, el lehetett viselni, de tudtam, nem fog sokáig menni. Fogtam egy kartondobozt, kivittem, oldalára fordította és egy felmosórongyot tettem bele. Amíg vele voltam, csendes volt és boldog. De amint otthagytam, kezdte elölről. Megfogtam és egész közel hajoltam hozzá. Elmondtam neki, nem fogom bírni és, hogy ne csinálja tovább, aludjon, mint én. Elhallgatott. Egész este csönd volt. Másnap hazafelé menet kutyaeledelt vettem. Sem közben, sem utána nem hittem el, hogy a jelenetben én alakítom magamat. Jóízűen evett és vidáman szaladgált. Annyira apró volt, hogy átfért a majdnem földig érő kerítés alatt; ami igaz lehet, mert a szomszéd fennhangon mesélte, hogy a patkányformájú a teraszán heverészett egész nap, hol az egyik, hol a másik cipőbe bújva. Értelmes volt, ezt az első nap bizonyította. Tudta, nem jó helyre jött. Három napig lakott velünk, aztán elköltözött. Három napig volt kutyám.

Hűséges? Hűséges. Nem is érted, minek ugatsz bele.

Már nem emlékszem a könyv címére és a kutya nevére sem, de nyomot hagyott. Több mint húsz évig vezette gazdáját. Figyelt, kereste az akadályokat, figyelmeztetett. Általa volt bejárható a világ. Nem tudta, hogy életét mennyivel rövidíti meg a fokozott figyelés, az állandó fókusz, a soha le nem tehető szolgálat. Ha tudta volna, sem érdekelte volna. Csak csinálta, mert a gazdi e nélkül nem élhetett volna úgy, mint a többi szőrtelen. De ez sem érdekelte, minden pillanatát odaadta. Aztán egy napon felborult minden. A gazdi, hála a feltartóztathatatlanul fejlődő orvostudománynak, újra láthatott. Az érzékelés új formája jelent meg életében, színek ömlöttek minden felől és új, szinte fölfoghatatlan élmények. Szinte sokkolták a gazdit. Őt is sokkolta az új helyzet.
Lehet új életet kezdeni?