Betűgumótelep naplója

A Mixer rádió stábja Sok szeretetben, megértésben, békességben, nyugodalomban, valamint sok locsolóban és tojásban gazdag kellemes húsvéti ünnepeket kíván nektek!

Ettől függetlenül van nekünk is karácsonyi ajándékunk a hallgatóknak, amit 23:00-tól kaphattok meg, és hamarosan kiderül, mi is lesz az...

Nézzék, a távíró nem más, mint egy nagyon-nagyon hosszú macska. Meghúzzák a farkát New Yorkban és a feje Los Angelesben nyivákol. Értik ezt? Namármost, a rádió pontosan ugyanígy működik: itt beküldik a jelet, ott pedig megkapják. Az egyetlen különbség, hogy itt nincsen macska.
- Albert Einstein

Akik nyertek nálunk ajándékot, azoknak és mindenkinek beszéltünk arról, hogy egy doboz Filutki
hogy is néz ki valójában.

Nos, Így néz ki.
Meg így. (de nem ilyet kapsz.)
Nameg itt egy logo is.

És itt van egy weboldal is.

Van több kérdés?

JA, tényleg, az is igaz, hogy Szlovákiából sugárzunk.
Nem vicc.

Ja, és rohadtul nem nyer nálunk senki semmit, de ez is már köztudott.
A Filutkit meg mi esszük meg, nincs mese.
Baj?

Végülis, ha belegondolsz, csak két amatőr hülyegyerek beképzeli magát 'rádiósnak', és elhülyül
péntek délutánonként, aztán vagy lesz valami, vagy sem.
De ez több.
Ez rítus, ez küldetés, ez egyfajta monumentális csapás az emberiségre, hogy 'Ha nincs számunkra
média, ahova beengednek, majd mi csinálunk magunknak!', hamár Anettka megy a holdra, és veszi
magának a bátorságot — és a műsoridőt, hát miért ne csináljuk mi is ezt?
Igaz, mi nem vetkőzünk le, annyira retardáltak azért mégsem vagyunk, de talán mégis egy szikrányit
jobbak, de csak icipicit, legalább olyan kicsit, mint az Anettka mellei.

Anarchikus életszemlélet és életundor, véleménykifejtés, embertan és emberoktatás, egyfajta
amatőr profizmus, ha nevezhetjük EZT annak.

De az egyetlen dolog, ami nem érdekel: hogy hányan hallgatják.
Lehet, hogy a világ — lehet, hogy csak Mi, akik gyártjuk, de őszintén: Ki nem szarja le?
Zavarunk ezzel valakit?
Igen.
De mégis kiket?
Azokat, akik minden erejükkel azon vannak, hogy belénkfolytsák a szót?
Igen.
Azokat, akik félnek attól, hogy vannak manapság gondolkodó emberek?
Igen.
Azokat, akiket egy állami, de mégis közhasznú szerv bábújaként tart számon az emberiség?
Igen.
Ez minket zavar?
Nem.
Cseppet sem?
Egyáltalán nem.
Kéne?
Nem valószínű.

És ha egyszer majd lesz egy kurva frekvenciánk, akkor majd szarrá keressük magunkat, és
rohadtul elégedettek leszünk, és mindenki, ahányan vagyunk, terhesen nézünk le az óriásmonumentumplakátról
a köpködő, rothadó Budapestre.

Őszintén: Jó ez így?
Persze.
Nem bántunk meg egy szót sem?
Nem hiszem.
Kéne?
Nem valószínű.

Amíg magyarországon nincs egy olyan médium, ahol olyan embereket fogalkoztatnak, mint Mi, ahol olyan zenék
mennek, amilyenek nálunk, ahol délután kettőkor szabad szívvel és tiszta tudattal beleszólhatok a mikrofonba,
és azt mondhatom, hogy 'mindenki bassza telibe a jó büdös kurva anyját!', addig miért zavarjon?
Megtehetem.
Zavar valakit?
Igen.
Engem zavar?
Nem.

Egyfajta szabadság, sőt!, ez igazi szabadság, ami egyeseknek nem adatik meg.
Nekünk egy házilag összeeszkábált oscillator nevű egység kell hozzá.
És másnak?
Könnyű és keménydrogok?
Megesik.
Alkohol?
Perszehogy.
Friss levegő?
Na ne nevettess.

Életfilozófia, alapgondolatok, namegugye egy kevéske lengyel nyelvlecke, minden szerda este, ahogy az már
megszokott.

Mi vagyunk a jövő, Ti vagytok a múlt.

Ezen nem lehet változtatni, és vannak, akik nem is akarnak.
De belőletek már csak múlt lehet.
Nekünk pedig itt a jövő.

Szabadság.
Szabad rádió.

Ha egy traktor 568 nap alatt kaszál le 51 kg lekvárosgrillsütőt, akkor hány barkasz hoz el 4, németül beszélő krokodilt, aminek nincs haja és üvöltenek a samponok?