Pride 2008 - Budapest
Sok éve járok a pride-ra, mert neveltetésemből és világnézetemből adódóan kiállok azokért az elvekért, amelyek az emberi méltóságot jelentik, legyenek azok vallási, etnikai, szexuális, vagy bármilyen békés attitűdök, és nem mellesleg a szóban forgó menetet többek között a barátaim is szervezik.
Évekig teljes nyugalomban telt a melegek és őket támogatók felvonulása, volt ugyan néhány mutogatós-beszólós, SZODOMA-molinós ellentüntető, de szinte észrevehetetlenek voltak a nyüzsgő büszke tömeg mellett.
A munkám miatt végigkönnyeztem a könnygáztól és az undortól az elmúlt évek szinte összes utcai harcát, de amit most láttam az mindennél gyalázatosabb volt: magukból kivetkőzött tudatlan és/vagy gonosz emberek minősíthetetlen gaztette.
Csak néhány dolog, amik vagy mellettem csapódtak be, vagy a barátaimat találták el:
uborka, paradicsom, tojás, kis kő, nagy kő, vizes palack, paradicsomsűrítmény-konzerv, acélcsavar anyával, Molotov-koktél és vajsavsugár, amit vízipuskából lőttek a tömegbe.
Ezek közül engem csak egy tojás súrolt és a sav fröccsent rám, igaz az jelentősebb mértékben, de az iszonytató szagot leszámítva komolyabb bajom nem történt. De sok vérző sebet és agyondobált, békés embert láttam.
Az operatőrök közül sokan úgy néztek ki, mint egy rakás rántotta, ami különösen felháborított, mert a munkájukat súlyos tárgyakkal végző, védekezésre alig képes emberekről van szó. De védekezni ezek ellen az emberiség seggen fájó pattanásként duzzadó senkiháziak ellen senki nem tudott. Nem is lehet a sunyin gyilkolni vágyó bűnözők ellen védekezni, maximum otthon maradással, de az nem megoldás, mert akkor ők győznek és akkor a demokrácia megszűnik, az ország pedig visszasüllyed a sötétségbe.
Az elmúlt nap kétség kívül a legújabbkori magyar történelem egyik legsötétebb napja volt.
Ez mindannyiunk szégyene. De legalább a szivárvány szép volt.

