Ez az a levél amit Zs[é] nem kap meg...
Na, csoki!
Nem fogok rizsázni, mert nem szokásom, és ez nem is az a levél amikor jó pofizni vagy hízelegni akarok. A lényeg az hogy, pénteken igen csak kiakasztottál megint. Tudom, hogy Te nem fektetsz a pasikra nagy hangsúlyt, meg hidegen hagynak, de legalább engem hagyhatnál ki a kisded játékaidból. Nem hiszem el, hogy ezt is rám tudnád erőszakolni hogy az én hibám. Egyszerűen azt nem értem, hogy hét közben igen értelmesen eltudunk lenni, és dumálni, meg minden, és Te hétvégén amikor mások előtt is kellene egy kicsit ugyan ezt produkálnod velem szemben, akkor nem vagy hajlandó rá. Szarsz arra hogy kivagyok, hogy én érzek és nem a farkammal gondolkodó pasik nagy táborába tartozom, és arra meg végkép hogy szeretlek. Tudom hogy Te úgy szeretsz csak mint barátot, és nem többet (anélkülis hogy ez Sunyi újság számba szerette volna velem közölni), de némi toleranciát elvárhatnék Tőled. Mert így megint csak játéknak érzem magam, hogy hét közben jó vagyok neked, hét végén meg már fosol rám. Ezt mindenki megérti hogy ez így felőled gerinctelenség irányomba, és hogy Te nem biztos hogy komolyan beszélsz velem. S’ így akartad vissza nyerni a bizalmam?! Azért ennyire hülye, és naiv még én sem vagyok. Te egy értelmes csajszika vagy, és pont ezért nem értem mi késztet ilyen kisded viselkedési módokra. Sunyival elbeszélgettünk rólad este, és ő is meg erősített benne, hogy nem én vagyok a szaralak, hanem Neked kéne egy kicsit felnőnöd. Azt mondta, hogy harcoljak érted, és én harcolok magammal (hogy megéri-e?), másokkal (hogy ne ítélkezzenek feletted), veled (hogy érts meg végre szükségem van rád). Egyszerűen bizonytalan vagyok abban is hogy azt komolyan mondtad-e hogy legalább úgy szeretsz mint barátot. Mert vagy hét közben hazudsz nekem minden áldott nap, vagy egyszerűen hét végén az emberek előtt érzel engem lényegtelennek. Ezt nem lehet meg magyarázni azzal hogy Schiso.-vagy, mert az nem pont péntektől vasárnapig tartana. Tudom, hogy nem fogsz vissza írni max. 3 sort. ( már ha visszaírsz) De részemről legalább elmondtam mi a helyzet. Mert nehogy úgy érezd, hogy utállak, hanem ez van.
Az meg hogy legalább 1x nem vagy képes vissza írni az sms-eimre, az meg igazán felemelő. A hét végén igazán el kellett gondolkoznom, hogy a héten csak azért voltál velem olyan barátságos, mert kellettek a nyugtatók, vagy mert tényleg jelentek neked valamit. Gery is mondta, hogy pénteken épp szívatott téged hogy van nála valami, és te rögtön rá kattantál a dologra. Ez is csak azt erősíti meg bennem, hogy akkor vagyok neked jó amikor kell neked valami. Szerintem most már végleg lemondhatsz arról, hogy valaha is adok neked sedativumot, vagy egyáltalán valamit. Most már (mert hogy a 7végén ezt megerősítetted) egyáltalán nem bízom meg benned. Nem érdemeled meg ezek után. Szeretni, szeretlek és –foglak, de bízni benned már soha. Bár mit is mondj ezt már elszúrtad. S’ Gary-ék sem igazán szeretnék ha megint oda állítanék egy ilyen társasággal, akik így viselkednek. Az egy dolog hogy gyerekes vagy sokszor, de hogy … áááá hagyjuk, mert csak felcsesz. Gondoltam, hagy a blogomat nem olvasod, így ezért írtam most kivételesen neked külön. Egy biztos, Norbi is csak azért tűrt meg ilyen sokáig maga mellett, mert nem volt képes a sok szesz, meg egyéb dolgok miatt tisztán gondolkodni. Ezt az abonyi ismerőseim alá is támasztották. Rólad meg azt hallottam, hogy megélhetési kurva. Nem izgat, de lehet hogy most kéne elkezdenem hinni a pletykákban. Félre értés ne essék, tulajdonképpen nincs nagy bajom veled, csak szépen össze mosódtak a dolgok. Nem tudom kinek, és mit higgyek el. Te nem beszélsz, aki meg beszél az meg nem beszámítható. Tudom itt azt mondanád hogy higgyek amit akarok, téged nem érdekel. De én meg nem ilyen vagyok. Szeretek tisztán látni.
Puszi! SZERETLEK: Boo"
