Na, Picur sutba dobta eddigi egyre jobb kapcsolatunkat, és ma reggel (megint) megharapta a kezem... Nem volt komoly, csak karcolások. Miután ráfogott, már el is eresztette a kezem, és bemenekült az asztal alá. Az egész azután történt, miután megsimogattam a fejét. Elhúztam a kezem és utánakapott. Hát utána kapott... Megrángattam kicsit a levegőben, hogy észhez térjen. Nem volt már dühös rám. Ezután már nem volt köztünk félreértés. Nem akart már semmit a kezemtől. Bár ki tudja mit hoz a jövő...

Valószínűleg valami régi rossz emlék villanhatott a kis fejébe, amikor pofozhatták az előző gazdái, ezért félreérthette a mozdulatot. Tőlem sosem kapott ilyet, csak pórázon rángatást, meg leordibálást. Mégis azt a kezet támadta meg, ami enni meg simit ad... Mostanáig egyre jobban kijöttünk egymással, már-már elhittem, hogy megváltozott... Október közepén abba lett hagyva a kutyasuli, most hétvégén újra kezdődik majd vele. Télen nem akartam menni, mert kistestű meg vékony bundájú, de úgy látszik mégis más erről a sors véleménye. Ha muszáj, hát muszáj...