Idézet: Tűzkorszak

"A tűz a dinamika szimbóluma. A lendületé, a sebességé, az egyre rövidebb idő alatt bekövetkező változásoké, a gyorsuló időé, a váratlanul bekövetkező és meglepő átalakulásoké.

Ló ? Kocsi ? A helyváltoztatás dinamikusabb formái kellenek nekünk. Vonat. Gyorsvonat. Expressz. Azután autó. Még gyorsabb autó. Repülőgép. Legyen szuperszónikus. Ez sem elég ! Jöjjön a rakéta !

Gyorsul a történelem. 50 év korkülönbség ma nagyobb távolságot jelent a nemzedékek értékrendjében, életstílusában, mint azelőtt 3-400 esztendő.

Gyorsul a tudományos megismerés. Egy 1970-ből származó UNESCO-jelentés a tűz használatbavétele óta minden felfedezés, találmány fele az őskor és 1935, másik fele 1935 és 1970 között jött létre. Százezer évek állnak szemben harmincöttel.

Gyorsul a serdülés, 4-5 évvel korábban kezdődik, mint a megelőző generációknál.

Egyre dinamikusabb a hírközlés,  az információk áradata. Újság, hírlapok naponta többszöri megjelenéssel. Rádió. Televízió. Műholdak. Levél ? Túl lassú. Légiposta ? Ugyan. Telex és fax. És már ez sem elég gyors. E-mail kell nekünk.

Dinamikusabbak a művészetek, türelmetlenebbek az emberek. Egy modern beat- vagy popkoncert ritmusa, hangereje az idősebbeknek alig elviselhető. Már nem lehet 3-4 felvonásos darabokat előadni. Minden színmű egy- vagy legfejlebb kétrészes. Alig eladhatóak a "vastag" könyvek, s azok, melyekben túl kevés az új bekezdés, a párbeszéd. A cselekményekkel zsúfolt akciófilmeknek van igazi sikerük.

Hiába találunk ki "időtakarékos" háztartási és irodagépeket, egyre inkább állandó időzavarban vagyunk. A megtakarított idő boszorkányos módon eltűnik, mindenki rohan, legfeljebb az a kérdés, hogy nyugodtan rohan-e vagy izgatottan ?"

Nemtom másnak szokott-e olyanja lenni, hogy egy szakmában a neten keresgélve, meg fórumokat olvasgatva rájön, hogy már nincs igazán mi újat tanulnia róla. Mindenhol leírják azt amit már úgyis tudott eddig is. Közben meg belül azt érzi, hogy de mégis lennie kell valami lényeges új dolognak, amit még nem tud róla, csak még nem találta meg. És pont az kellene ahhoz, hogy összeálljon a megoldás.

Vajon lehet-e olyan select-et írni, ami minden mezőbe distinct értékeket ír ki ? Vagyis oszloponkénti distinct. És union all-ok nélkül (azzal nekem is megy, csak a hülye sql server 4K-nyi sql-t tud átadni, és nem fér bele 4K-ba minden).

Van valakinek tippje ? (oracle sql)

Egy ismerősöm írt tegnap nekem levelet, amiben kért némi technikai segítséget a gépéhez. De valójában ez a levél egy újabb próbálkozása volt arra, hogy beszélgetni szeretne velem. Persze volt baj a gépével, de jól jött neki ez az "ürügy". Természetesen írtam neki választ a kérdésére.

Volt pár "magas labda" is a levelében, pl becsmérelte benne saját magát - gondolom remélte, hogy majd lecsapok erre vagy helyeselni kezdek - , de én csak a géppel kapcsolatos kérdésére reagáltam. Válaszom olyan lett (szándékosan), mintha csak egy szakkönyvet olvasott volna. Semmi nincs benne se rólam, se róla, csak a gépről.

 

Tudom, nem vagyok jó ember. De vígasztal valamennyire, hogy ő sem az. :-)

Télleg csak én vagyok normális ?

Ma délután vinnem kellett a Pajtit dokihoz. Jó sokat várunk, egyszer csak bejön egy rendőr ürge, hogy sürgősségi kellene a kutyájának. Mikor behozta, hát télleg alig élt. Bejelentkeztek, aztán csak vártak. És vártak. És még mindig csak vártak.

Látva, hogy a kutyája alig lélegzik, meg vinnyog (a feje is lehanyatlott, amikor behozták kézben) odaléptem hozzá, és megkérdeztemhogy bekopogjak-e valahova segítséget kérni, vagy már mindjárt jönnek-e már érte. Mondta, hogy jó lenne ha tudnék csinálni valamit. Erre bekopogtam a sebészetre (ahonnan előzőleg kijöttek már). Ki is jött rögtön a doki, én meg elmondtam, hogy a váró másik felében van egy sürgős eset, amelyik már alig él. Oda is ment hozzá a doki, és végre foglalkoztak vele... Innen már nemtom mi lett velük. Remélem felépül.

Na de a többiek ? A kutya gazdája ? A dokik ? A többiek a váróban ? Miért nem tesznek semmit ? Miért érzem úgy, hogy csak én vagyok normális ? Vagy csak túl sokat képzelek másokról ? Nem értem...

Picurral jó ment a suli. Bár majdnem mindketten egy masztif ebédje lettünk. :-) Egy dobi meg a saját gazdáját harapta meg, mert az össze-vissza rángatta. Bár a dobi sem volt egyszerű eset, pont mint Picur annó (fura, hogy a 15 kutya közül csak az enyémen volt szájkosár kezdettől fogva, pedig jó lett volna másikra is, pl a dobira...).

Picur mellettem végig biztonságban érezte magát a az őrző-védő képzés alatt. Jó neki, én nem mindig mondatom el ugyanezt... ;-)

A hátamat eléggé meghúztam a sok előrehajlongástól, de még akkor is kivittem a Pajtit még utána a ligetbe szaladgálni. Végül is nem nekem kellett szaladgálnom. :-)

Na, Picur sutba dobta eddigi egyre jobb kapcsolatunkat, és ma reggel (megint) megharapta a kezem... Nem volt komoly, csak karcolások. Miután ráfogott, már el is eresztette a kezem, és bemenekült az asztal alá. Az egész azután történt, miután megsimogattam a fejét. Elhúztam a kezem és utánakapott. Hát utána kapott... Megrángattam kicsit a levegőben, hogy észhez térjen. Nem volt már dühös rám. Ezután már nem volt köztünk félreértés. Nem akart már semmit a kezemtől. Bár ki tudja mit hoz a jövő...

Valószínűleg valami régi rossz emlék villanhatott a kis fejébe, amikor pofozhatták az előző gazdái, ezért félreérthette a mozdulatot. Tőlem sosem kapott ilyet, csak pórázon rángatást, meg leordibálást. Mégis azt a kezet támadta meg, ami enni meg simit ad... Mostanáig egyre jobban kijöttünk egymással, már-már elhittem, hogy megváltozott... Október közepén abba lett hagyva a kutyasuli, most hétvégén újra kezdődik majd vele. Télen nem akartam menni, mert kistestű meg vékony bundájú, de úgy látszik mégis más erről a sors véleménye. Ha muszáj, hát muszáj...

Évszázadokkal ezelőtt valami ismeretlen angol író kitalált egy színdarabot két kamasz hatalmas ám de tragikus szerelméről...

A történet szerintem mindenkinek ismerős.

 

De vajon ti beéritek kevesebbel is ?

Picur ma nagyon jól viselkedett a Klauzál téren. Egy nála nagyobb fekete kutyával futkározott. Valószínűleg a Pajtira (a másik kutyám, szintén nagy és fekete) asszociált közben, akivel jól megvannak együtt. A másik kutya gazdája nem is értette miért kell Picurra szájkosár, annyira kedvesen viháncoltak együtt. Hát ilyen is van...

Az egyik kutyám tele van félelemmel idegenek iránt. És félelmében megtámadna mindenkit aki szembejön. Persze pórázon és szájkosáron viszem sétálni, így senkinek sem esik baja. Ha póráz nélkül van (zárt kutyafuttatón, de szájkosáron), akkor csak menekül mint sem agresszív lenne.

Hogy lehetne bátorságot önteni belé ? Hogy lehetne megértetni vele, hogy nem bántja őt mindenki ?