can't read my poker face

Sapival rákaptunk erre a sorozatra. :)

Fleischman kap egy kecskét hálából az egyik betegtől, amiért meggyógyította, erre az közli, hogy egy jó bornak, vagy egy Rolex órának télleg örült volna. Majd kifejtette, hogy az orvosok gyakran kapnak pénzt és ajándékokat.

Undorító! Miért nem hurcolják meg, majd vetik börtönbe???

Milyen világban élünk?!

Ez a Rodriguez egy állat! :D A szó legjobb értelmében... :)

Csak ennyit szerettem volna  mondani....

Perhan, a film főhőse Olaszországba megy beteg lábú kishúgával együtt, hogy az ottani kórházak valamelyikében meg tudják műteni a kislány lábát. Aki kivitte őket Olaszországba, az a gazdag, de jóságos góré kis városukban, aki két marékkal szórja a pénzt. Mint később kiderül, ő egy cigány maffia vezetője, akik Olaszországba visznek ki gyerekeket, és ott rablóbandákba szervezik őket. Perhannal is ez történik, amíg húga a kórházban fekszik, mit sem sejtve arról, milyen veszélyben is forognak. A rossz pedig fordulhat még rosszabbra is. Perhant otthon maradt szerelme megcsalja, a maffiavezér pedig, aki a családiasság és a közösségbe tartozás igéjével vonja hatalmába a gyerekeket, átveri Perhant, ráadásul a húgával is elveszítik egymást az élet forgatagában. Innentől kezdve Perhan húga keresésére teszi fel az életét. A film hangulata végig azt sugallja, hogy nem lehet jó vége a történetnek, még annak ellenére sem, hogy van egy olyan pillanat, amikor minden arra utal, hogy boldogan végződik Perhan sorsa. Bár 1989-ben készült a "Cigányok ideje", így nem lenne tanácsos frissnek nevezni, de elkészülte óta mit sem vesztett aktualitásából. A "Cigányok ideje" nagyon is élethű film. A cigány putriváros megformálásán át az amatőr színészek remek játékán keresztül az ismeretlen világba csöppenő, kiszolgáltatatott testvérpárig. Megmutatja a hatalmas különbséget a jugoszláviai cigány népesség tagjai között: a nincstelen, szegény réteg és a gazdag maffiózók, a cigány "keresztapák" közötti áthidalhatatlan szakadékot. port.hu

 m2, ma 22:30

Előre bocsátom, a film igen gyomorforgató lehet egyesek számára. No nem a fröcsögő vértől, és legkevésbé sem a gusztustalan, ordenáré jelentektől, mind inkább attól, hogy szubjektív nézőpontból tekinthetünk bele egy város - nevezetesen New York - pusztulásába egy kézikamerás felvétel segítségével.

A történet nem túl bonyolult, de annál ötletesebb. Egy társaság búcsúztatja külföldi kiküldetésre készülő barátjukat egy házibuli keretein belül, s mint egy memoárként videofelvételt készítenek hosszabb-rövidebb üzenetekkel az ünnepeltnek. A buli azonban vérbe fagy. _{^{No, nem szó szerint, de azért mégis.}} A várost ugyanis valami megtámadja. Senki nem tudja mi az, sem azt honnan érkezett. Rombolás, haláltusa, menekülés, fosztogatók, katonák és sérültek mindenfelé. Főhősünk és néhány barátja szerelme megmentésére indul, s amikor már mindenki menekül, és kétségbeesetten igyekszik elhagyni a Nagy Almát, ők épp a likvidált területet készülnek átszelni a lány kimenekítésének érdekében.

Szó, ami szó, ez a szerelmi vonal nem csak teljesen felesleges, ugyanakkor még a gagyibbnál is gagyibb, és jócskán lehúzza a film egyébként monumentális színvonalát...

Hogy miért nyerte el teszésemet?

Fantasztikusan mutat be valódi emberi reakciókat, mindezek mellet az egyedi - kézikamerás - megoldás sem egy utolsó szempont. Így még az sem volt zavaró, hogy a szerelmi vonalat túl erősítették, és a tragédiát is csak a felvétel élte túl.

Mindenestre azóta már hallottam, hogy várhatjuk a folytatást, de ezt már az is megjósolhatta, aki látta a filmet, hiszen nyílvánvalóan folytatásért kiált a titok, hogy nem tudni mi tette szinte a földdel egyenlővé New York városát.

Ugyan az adaptáció alapjául szolgáló Márquez könyvet még nem olvastam, de szó ami szó, a film egyszerűen lenyűgözött.

Azt már több film kapcsán kifejtettem, hogy az irodalmi adaptációk általában nem szoktak az elvárásoknak megfelelni - tisztelet a kivételnek -, s bár ahogy fentebb említettem, a Szerelem kolera idején című regénnyt még nem vettem kezembe, de azt biztosan kijelenthetem, hogy a vászonról a nézők sorai közé kúszott az a fajta hangulat, amelyet Gábriel Márqueztől megszokhattak az olvasók.

Humorral fűszerezett szerelmi történet ez, melynek főszereplői egy életen át küzdenek végzetük ellen, s mely hatalmas győzelmet arat mégis fölöttük, bizonyítván, hogy a Sors útjai nem csak kifűrkészhetetlenek, hanem elkerülhetetlen is, ami a nagy könyvben meg van írva.

Propaganda film... Mondhatni a Bush-kampány része.

Természetesen számos kritikus pontja volt a sztorinak, melyet az alkotók sorra buktak el...

Egyszerűen mentehetlenül elbaszott hepiendes amerikai álom...

2007. júliusában került bemutatásra a Halálos ítélet, avagy a terminátorrá lett irodista családapa bosszúja.

Az a baj a legtöbb filmmel, hogy nem tudják időben abbahagyni... Ha nem akarták volna kihúzni a játékidőt 105 percig, akkor lehetett volna belőle egy nagyon tartalmas 70 perces mozi, de sokat akar a szarka...

És sajnos a klisé első perctől fogva karöltve járt a sztorival, olyannyira, hogy ha nagyon akarja az ember szólásokból, közmondásokból el is mesélhetnénk az egészet...

Úgy, mint pl.: Szemet szemért, fogat fogért; Erőszak, erőszakot szül; vagy Egy mindenkiért, mindenki egyért...

A film egészét tekintve egyedüli pozitívumaként a zenei aláfestést tudnám említeni, amit viszont nagyon eltaláltak!

Egy banda beavatási szertartásának a fiatal, alig 18 éves Brandon esik áldozatul, akinek haláltusáját édesapja végig nézi, s miután megtudja, hogy fia gyilkosa mindösszesen 3-tól 5 évig terjedő szabadságvesztésre ítélnék legjobb esetben is, úgy dönt, hogy kikerüli a törvényes igazságszolgáltatást, és ő maga végez azzal, aki elvette nagyobbik fia éltét.

Azonban sejtelme sincs arról, hogy micsoda lavinát indít ezzel meg...

Mint általában, ezt a filmet is úgy néztem meg, hogy semmit sem tudtam róla, csak hogy Will Smith játsza a főszerepet, és hogy sokan dícsérik.

A sors úgy hozta, hogy a mai napon kerítettem sort ennek bepótlására, és még milyen jó, hogy egy dvd keretén belül, és nem adtam ki érte pénzt...

Persze ennek ellenére egyszer meg lehetett nézni, de nem mondanám, hogy Oscar-ra jeölném! :)

Ami rendkívül tetszett - Willy dönörűszégesz teszteckéjén kívül :P - az a fantasztikusra sikerült zene (amit hamarosan be is szerzek:)).

New York-ot karantén alá hellyezik, miután a város fertőzött kutyákkal vált veszélyeztetetté, akik az emberekre is fenyegetést jelentő, halálos vírust terjesztenek. Az embereket szűrővizsgálatoknak vetik alá, majd evakuálják az egészségeseket. A szigetre vezető utakat megsemmisítik, ahol csak a vírus áldozatául esett emberek és dr. Robert Neville marad.

A doki kötelességének tartja, miután egy baleset során elveszíti családját, hogy megfékezze a vírust, és megtalálja az ellenszert. Egyetlen társa a keserves napokban Sam, a kutyája.

Egy nap azonban egy fiatal lány, Anna érkezik hozzá egy kis sráccal, akik hallották Neville a rádióban sugárzott felhívását, mi szerint a túlélőknek ételt és biztonságot tud nyújtani. A lány szerint a hegyekben él egy egészségesek alkotta kolónia, ahová szeretné, ha Robert is velük tartana.