can't read my poker face

Köszönet Ferrerinek, hogy helyettem mondja el, milyen érzések is kavarognak most bennem.

Ben Wade (Russell Crowe) rettegett rablógyilkos, akinek 22 postakocsi kifosztását és azok kísérőinek meggyilkolását tulajdonítják. Élete során több tucat emberrel végzett már.

Egy rablás után azonban sikerül elfogniuk a bandavezért egy szerencsés véletlen során. A város embereket szervez, hogy bíróság elé juttassák a férfit.

Cél, elérni a Yumába induló vonatot.

Dan Evans (Christian Bale) eladósodott farmer, aki a megfelelő összeg ellenében vállalkozik arra, hogy Wade-et feltegye a börtönvonatra.

Természetesen a vezér nélkül maradt csapat továbbra sem mond le a főnökről, és nyomukba erednek.

 

 

  

A film azonban nem csak erről szól. Hanem két teljesen különböző világszemléletű és életstílusú férfi különös kapcsolatáról. Láthatjuk, ahogyan egyre mélyebbre eveznek egymás gondolataiban és múltjában, ahogyan egy olyan kontakt alakul ki közöttük, amit még ők maguk sem értenek.

 

 

  

Az utóbbi évek egyik legjobb filmjének tartom, pláne, hogy a nagy klasszikusok óta, nem is született ebben a műfajban semmi, semmi említésre méltó.

A színeszek fantasztikusak voltak, bár Crowe és Bale neve már eleve garanciának tűnhet, még látatlanban is… Ugyanakkor megemlíteném még a Charlie Prince-t alakító Ben Foster nevét, aki szintén hatalmasat adott hozzá színészi teljesítményével a mű sikeréhez.

 

 

Csak még azt nem tudom mit nézzek meg...

A Vasembert?

A 21- LA ostromát?

Vagy a Nem vénnek való vidéket?

hmmm...

Azért szeretem, mert

- nagyobb tér jut 1-1 embernek,

- mert sosincs tömegnyomor,

- az előbbiből kifolyólag az emberek, nem gépként dolgoznak, jut idejük arra, hogy a vendégre mosolyogjanak...

 

Szó, ami szó, a rendezés, szervezés kifejezetten egyenelő volt a nullával. Ugyanis azon kívül, hogy eladták a jegyeket, szinte semmi mást nem tettek. ^{Ja, majd elfeljtettem! Hívtak az előtérbe egy fodrászt és egy déjét... Khmmm... Hát, annyira köszi!}

Szervezőink bizonyították, hogy képtelenek kezelni a történéseket és valamely rendszert felépíteni, amely kissé gördülékenyebbé tehetné egy ilyen éjszaka lebonyolítását.

Tegnap éjjellel kapcsolatban azonban nem csak a szervezés érdemel kemény kritikát, hanem az emberek, akik mohóságuk határtalanságáról tettek 12 órán át tanúbizonyságot. A nép ugyanis a filmek közben is nagyon lelkesen vonulgatott egyik teremből a másikba, mivel a mennyiségre hajtottak, és az sem érdekelte őket, ha csak 10-10 perceket látnak egy-egy filmből, ha elmondhatják, hogy "Vazze, én tennap 20 filmet láttam!". És itt ragadnám meg az alkalmat, hogy nekik is köszönetet mondjak. Hát, nektek is annyira köszi!

Azért nem volt reménytelen a helyzet, de az az első perctől fogva világossá vált számunkra, hogy mit sem ér az otthon kínkeservesen megszült terv. Azt látjuk majd, ahová beérünk és beférünk.

 

 

 

Elsőként a Step Up 2-t volt szerencsénk megtekinteni, amiről röviden-tömören csak annyit, hogy 89 perc tömény előjáték egy csókhoz. :)

 

A sztori egyszerűségéért, és kiszámíthatóságáért azonban kárpótol minket az a nagyszerű tánctudás, amelyet viszonylag sokszor tekinthatünk meg a film keretein belül.

 

 

 

 

 

Másodikként egész véletlenül estünk be az Elah Völgyében című filmre, amelyben  Charliez Theron és Tommy Lee Jones játszott főszerepet. A film megpróbál képet nyújtani arról, hogy hogyan torzulnak el a személyiségek a háborús övezetekben, és hogy akit a család és barátok elengednek Irakba, az onnan soha többé nem tér haza.

Az egykori katona fia hazatér Irakból, azonban eltűnik a kantinból. Senki nem tud semmit. Azonban néhány nap múlva egy feldarabolt, elégetett holtestet találnak. Egy ujjlenyomat töredék alapján megállapítják, hogy az eltűnt fiú az. Az apa tudni akarja hogyan és miért halt meg fia, és még akkor sem hagyja abba a kutatást, amikor rájön, hogy fia nem az volt, akinek ő ismerte...

 

 

 

A következő a Vantage Point, vagyis magyarul Nyolc tanú címre keresztelt mozi volt, amely egy rendkívül pörgős akció film fordulatokkal és rendkívül jó struktúrával.

Merénylet az amerikai elnök ellen és 8 ember, akik mind különböző módon élik meg a történéseket.

Természetesen van gyenge pontja a filmnek, és sajnos ez épp a végére esik, de mert nagyon jól építették fel, én még ezt is elnézem az alkotóknak.

 

 

 

 Végül negyed4kor kezdtünk neki a Bakancslistának Morgan Freemannel és Jack Nicholsonnal, akik fantasztikus páros a vásznon!

 

Két rákos a halálos ágyán találkozik egymással, és segítik átvászelni a másiknak, hogy szembe tudjon nézni a halállal. A két férfi bakancslistát ír, vagyis, hogy mi mindent szeretne még megvalósítani, mielőtt feldobja a bakancsot. Így vágnak ketten neki a világnak, eljutnak Hongkongba, Indiába, Egyiptomba, csináltatnak tetoválást, fiatal nők ajánlkoznak föl nekik, ejtőernyőznek, de ami a legfontosabb, hogy önzetlenül segítenek egy idegen embernek...

 

 

 

 

 

 

 

 

Sapival rákaptunk erre a sorozatra. :)

Fleischman kap egy kecskét hálából az egyik betegtől, amiért meggyógyította, erre az közli, hogy egy jó bornak, vagy egy Rolex órának télleg örült volna. Majd kifejtette, hogy az orvosok gyakran kapnak pénzt és ajándékokat.

 

Undorító! Miért nem hurcolják meg, majd vetik börtönbe???

 

 

Milyen világban élünk?!

Ez a Rodriguez egy állat! :D A szó legjobb értelmében... :)

Csak ennyit szerettem volna  mondani....

 

 

Perhan, a film főhőse Olaszországba megy beteg lábú kishúgával együtt, hogy az ottani kórházak valamelyikében meg tudják műteni a kislány lábát. Aki kivitte őket Olaszországba, az a gazdag, de jóságos góré kis városukban, aki két marékkal szórja a pénzt. Mint később kiderül, ő egy cigány maffia vezetője, akik Olaszországba visznek ki gyerekeket, és ott rablóbandákba szervezik őket. Perhannal is ez történik, amíg húga a kórházban fekszik, mit sem sejtve arról, milyen veszélyben is forognak. A rossz pedig fordulhat még rosszabbra is. Perhant otthon maradt szerelme megcsalja, a maffiavezér pedig, aki a családiasság és a közösségbe tartozás igéjével vonja hatalmába a gyerekeket, átveri Perhant, ráadásul a húgával is elveszítik egymást az élet forgatagában. Innentől kezdve Perhan húga keresésére teszi fel az életét. A film hangulata végig azt sugallja, hogy nem lehet jó vége a történetnek, még annak ellenére sem, hogy van egy olyan pillanat, amikor minden arra utal, hogy boldogan végződik Perhan sorsa. Bár 1989-ben készült a "Cigányok ideje", így nem lenne tanácsos frissnek nevezni, de elkészülte óta mit sem vesztett aktualitásából. A "Cigányok ideje" nagyon is élethű film. A cigány putriváros megformálásán át az amatőr színészek remek játékán keresztül az ismeretlen világba csöppenő, kiszolgáltatatott testvérpárig. Megmutatja a hatalmas különbséget a jugoszláviai cigány népesség tagjai között: a nincstelen, szegény réteg és a gazdag maffiózók, a cigány "keresztapák" közötti áthidalhatatlan szakadékot. port.hu

 

 m2, ma 22:30

 

 

Előre bocsátom, a film igen gyomorforgató lehet egyesek számára. No nem a fröcsögő vértől, és legkevésbé sem a gusztustalan, ordenáré jelentektől, mind inkább attól, hogy szubjektív nézőpontból tekinthetünk bele egy város - nevezetesen New York - pusztulásába egy kézikamerás felvétel segítségével.

 

 

 

 

A történet nem túl bonyolult, de annál ötletesebb. Egy társaság búcsúztatja külföldi kiküldetésre készülő barátjukat egy házibuli keretein belül, s mint egy memoárként videofelvételt készítenek hosszabb-rövidebb üzenetekkel az ünnepeltnek. A buli azonban vérbe fagy. _{^{No, nem szó szerint, de azért mégis.}} A várost ugyanis valami megtámadja. Senki nem tudja mi az, sem azt honnan érkezett. Rombolás, haláltusa, menekülés, fosztogatók, katonák és sérültek mindenfelé. Főhősünk és néhány barátja szerelme megmentésére indul, s amikor már mindenki menekül, és kétségbeesetten igyekszik elhagyni a Nagy Almát, ők épp a likvidált területet készülnek átszelni a lány kimenekítésének érdekében.

Szó, ami szó, ez a szerelmi vonal nem csak teljesen felesleges, ugyanakkor még a gagyibbnál is gagyibb, és jócskán lehúzza a film egyébként monumentális színvonalát...

 

Hogy miért nyerte el teszésemet?

Fantasztikusan mutat be valódi emberi reakciókat, mindezek mellet az egyedi - kézikamerás - megoldás sem egy utolsó szempont. Így még az sem volt zavaró, hogy a szerelmi vonalat túl erősítették, és a tragédiát is csak a felvétel élte túl.

 

Mindenestre azóta már hallottam, hogy várhatjuk a folytatást, de ezt már az is megjósolhatta, aki látta a filmet, hiszen nyílvánvalóan folytatásért kiált a titok, hogy nem tudni mi tette szinte a földdel egyenlővé New York városát.