A héten már másodszor kapott rövidzárlatot az agyam, tennap este
se tudtam tömegközlekedni. Szal, sikerült kovácsolnom egy fél
órás kését, az egyébként fél órás előnyömből, ergo egy órás
városlátogatáson vettem részt. :)
De a lényeg, hogy a Brains koncert isteni volt, pláne mert
mostanság nagyon szomjazom a Drum 'n Bass-t. Eddig nem ismertem
őket, de engem végképp meggyőztek tehetségükről a fiatalemberek, a
Tankcsapda feldolgozásokról nem is beszélve. :)
A lényeg, h ettünk, ittunk, jól bebasztunk,
és fantasztikusat beszélgettünk, ami az én lelkemnek
nagyon jól esett, talán azért mert olyan dolgokat mondtam ki az
éjszaka folyamán, amiket igyekeztem eddig jól elnyomni magamban...
De a lényeg, hogy csak kibújt a szög a zsákból, és most
gondolkodhatom, hogy - ha már így nem csak magam előtt, de
másik két számomra rendkívül fontos ember előtt is vállaltam zubogó
lelkem bugyrainak titkait, akkor - mijafaszt kezdjek ennek a
vallomásnak a birtokában, ill. teljes tudatában...
Mindezen volt időm gondolkodni hazafelé is, amikor megejtettem a
hét harmadik önszopatását. :)
Szóval, ha eszembe jutna mégis, akkor szóljatok rám, lécci, hogy
NE TÖMEGKÖZLEKEGGYÉÉÉ!
Köszi! :)