Cloverfield
Előre bocsátom, a film igen gyomorforgató lehet egyesek számára. No nem a fröcsögő vértől, és legkevésbé sem a gusztustalan, ordenáré jelentektől, mind inkább attól, hogy szubjektív nézőpontból tekinthetünk bele egy város - nevezetesen New York - pusztulásába egy kézikamerás felvétel segítségével.
A történet nem túl bonyolult, de annál ötletesebb. Egy társaság búcsúztatja külföldi kiküldetésre készülő barátjukat egy házibuli keretein belül, s mint egy memoárként videofelvételt készítenek hosszabb-rövidebb üzenetekkel az ünnepeltnek. A buli azonban vérbe fagy. No, nem szó szerint, de azért mégis. A várost ugyanis valami megtámadja. Senki nem tudja mi az, sem azt honnan érkezett. Rombolás, haláltusa, menekülés, fosztogatók, katonák és sérültek mindenfelé. Főhősünk és néhány barátja szerelme megmentésére indul, s amikor már mindenki menekül, és kétségbeesetten igyekszik elhagyni a Nagy Almát, ők épp a likvidált területet készülnek átszelni a lány kimenekítésének érdekében.
Szó, ami szó, ez a szerelmi vonal nem csak teljesen felesleges, ugyanakkor még a gagyibbnál is gagyibb, és jócskán lehúzza a film egyébként monumentális színvonalát...
Hogy miért nyerte el teszésemet?
Fantasztikusan mutat be valódi emberi reakciókat, mindezek mellet az egyedi - kézikamerás - megoldás sem egy utolsó szempont. Így még az sem volt zavaró, hogy a szerelmi vonalat túl erősítették, és a tragédiát is csak a felvétel élte túl.
Mindenestre azóta már hallottam, hogy várhatjuk a folytatást, de ezt már az is megjósolhatta, aki látta a filmet, hiszen nyílvánvalóan folytatásért kiált a titok, hogy nem tudni mi tette szinte a földdel egyenlővé New York városát.
