can't read my poker face

Ha valaki szereti a szarkazmust, kedveli a fekete humort, vagy a gúnyos stílust, akkor feltétlenül el kell olvasnia Hugh Laurie A balek című könyvét, melyben a Dr. House-t megformázó Laurie bebizonyítja, hogy nem csak nagyszerű színész, hanem egy rendkívül olvasmányos stílusú írói vénával is megáldotta őt a Sors.

Amit a diagnoszta szakorvostól a képernyőn már megszoktunk, ugyanazt kapjuk a balektól is. Már néhány oldal után felrémlik az emberben, hogy valahol Laurienak a civil életben is hasonlítania kell a dokihoz, akit szerdán esténként a tv2-n láthatunk, s akkor már sejthető, hogy honnan is meríti ihletét a nehéz természetű agglegény megformásához…

Őszintén szólva, még csak 20 oldalt olvastam a könyvből, de már most tudom, hogy a kedvenc könyveim mellett kap helyet majd a polcomon.

 És én személy szerint reménykedem abban, hogy a könyvet megfilmesítik majd a közeljövőben, s a főszerepben maga a szerző fog tündökölni… :)

Ami azt illeti, eszembe sem jutott volna, hogy az első két rettentően rosszul sikerült Bourne-film után a trilógia befejező részét megnézzem, de egy kedves ismerősöm igen jó ajánlást adott a műről.

A gépen pihent már úgy vagy 3 hónapja, de még tegnap estig nem éreztem a legkisebb indíttatást sem, hogy neki veselkedjek a tartalmas 2 óra hosszás mozinak.

De tegnap - látván, hogy House sem tart örökké, és már kacsintgat rám gúnyosan a sorozat utolsó epizódja - rászántam magam, hogy ha már úgyis kéznél van, akkor megnézem, nem utasítom el csuklóból.

A feléig jutottam, mert addig is kínszenvedésként éltem meg minden egyes elcsépelt kockáját...

Kövezzetek meg, de egy hajszálnyival sem éreztem jobbnak az első két résznél...

1. évad 3. epizódja után is csak annyit tudok mondani, amit az első után, amibe eddig már háromszor sikerült belealudnom...

A drámát fokozzák a szerelmi drámával, családi drámával, élet-halál drámával és még sorolhatnánk, a lényeg, hogy egy rettentően üres sorozatról van szó...

Alapsztoriban adott a tékozló fiú története, aki tucatjával menti meg az embereket, hol anatómiai ismeretei alapján, hol rendkívül jó hallásával sikerül megbékítenie egykoron elhagyott szerelmét. Apjával folyamatosan harcban áll, hiszen apuci nem képes elhinni, hogy 32 éves fia érett, felelősség teljes férfivá érett. Testvére példaértékű házasságban él egy doktornővel, de az árnyék itt is megjelenik a hűtlenség képében. És ehhez jön még számtalan érdekes fordulat, bűntudat, szerelem, halál, képmutatás, és rejtély, melyek szinte nevetségessé teszik az epizódokat... 

Az egyetlen ami érdekel, és ami miatt még tuti legalább egy részt megnézek, az az, hogy valójában mi is történik Jerichon kívül...

Ámbár valaki megmenthetne ettől a kínszenvedéstől azzal, hogy elárulja :)

Na, kérem szépen, ez az a film, amit villámgyorsan száműztem a gépemről, miután 10. nekifutásra sem jutottam a végére...

És, hogy konkrétan mi a problémám a '80as évek egyik legnagyobb tévésorozatának adaptációjával?

Ad.1.: Ha remake-ről beszélünk, azt várjuk, hogy ha az eredetit überelni nem is tudja, de legalább megközelíti annak színvonalát. Nos a technika fejlődése ellenére, bennem mélyebb nyomokat hagyott gyermekkorom egyik legkedvesebb sorozata, mint ez a 90 perces mozi.

Ad.2.: Colin Farrell és Jamie Foxx lehet, hogy jó pasik, de hogy az általuk vászonra vitt figuráknak nincs valódi karakterük, nem az ő színészi tehetségtelenségüket bizonyítja, hanem, hogy közhellyel éljek, sz@rból nem lehet várat építeni, hiszen a forgatókönyv egy fabatkát sem ér... Elcsépelt, sablonos, esélytelen a nézők tetszésének elnyerésére...

Szóval nekem komoly csalódást okozott Michael Mann, aki az eredeti sorozat producere volt, s most rendezőként megvillantotta tehetségtelenségét (pl. túl sok értelmetlenül használt közeli, nem túl beszédes szereplők, az eredeti színvilága helyett sokkal ridegebb tárul elénk az újat végignézve, arról nem is beszélve, hogy a legendás dallamokat is kihagyták a feldolgozásból, sután összedobott cselekmény és minden ami fújjjjjj!!!grrrr :S blöáfff és miegymás)...