can't read my poker face

 

 

én soha másban

nem csalódom, csak saját

ítéletemben

 

 

 

Látod-e még azt,
amit nézel, vagy már csak
tudod: „ott” „az” „van”?

 

 

ha ennek a szexistennek a hangjára kelek :)

Márpedig minden átkozott és gyönyörű reggelen is így van ez.

És olyan, mintha minden szerelmes szavát nekem címezné... Imádom! :)

 

Nőnapi vagy sem, mindenesetre tegnap színház volt programon. Nem csak azért esett jól a lelkemnek, mert az Operettben már rég voltam, de azért is, mert folyamatosan borsódzott a hátam, a karomonon a hideg futkosott. Kero rendezését amúgyis nagyon kedvelem, mert mindig ultramodern a lehetőségekhez képest, és fantasztikus összhangba tudja állítani a zenével a színpadi effekteket. A színeszek csúcsformában voltak, a szereposztás maga volt a tökély.

 

Elisabeth - Füredi Nikolett

Luigi Lucheni - Mészáros Árpád Zsolt

A Halál - Homonnay Zsolt

Ferenc József - Bálint Ádám

Zsófia főhercegnő - Molnár Piroska

Rudolf - Dolhai Attila

_{Csak hogy a számomra legjelentősebbeket említsem. :)}

 

Nekem a legemlékezetesebb duett a már felnőtt Rudolf és a Halál duettje.

 

Megállapítottam, hogy Mészáros Árpád Zsolt a színpadon kifejezetten férfias jelenség, míg civilként gusztustalanul tenyérbemászó. Nem értem, hogy egy színpadon ennyire szexi férfi miért nem viszi át a civil megjelenésébe azt, ami jó. Nem hiszem, hogy ezt még senkitől nem hallotta...

Homonnay Zsolt nem egy szexisten, az egyszer biztos, viszont megdöbbentően hatalmas jelenség a színpadon, és ne mondja senki, hogy a jelmeze miatt, mert én itt arra gondoltam, hogy bár nem sokkal magasabb a többi férfiszereplőnél (kivéve a 160 centis Mészárost :)), mégis óriásnak tűnik mellettük. Vonásai nem kifejezetten helyesek, sőt, inkább mondanám csúnyának, mégis valami irtózatos vonzalmat éreztem iránta.

 

Az egész darab dinamikus és magával ragadó.

Mögöttem egy hölgy végig énekelte, bár én akkor inkább éreztem, hogy pofánverném, mintsem, hogy dejóhogyélvezi :D

 

El fogok vérezniiiii!

 

 

Az ilyen nagy, mély és súlyos sebek ellátására nem elegendő az otthoni elsősegélydoboz. Nem mintha lenne olyanom. Még egy elárvult sebtapasz sem kallódik sehol. Ha nem elvérzek, akkor majd elfertőződik, mert nem sikerült a sebet kitisztítani, lévén, nincs elsősegélydobozom. És ha elfertőződik, akkor majd le kell vágni a lábam!!!Úgyhogy HÍVJATOK MENTŐŐŐŐŐT!!! 

 

És ha kérdezik, akkor az úgy történt, hogy öncsonkítottam. Először nem is gondoltam, hogy megakarok halni. Aztán hirtelen a borotvám önálló életet kezdett élni és fájdalom hasított belém, azt hittem egy mozdulattal leválasztottam a lábfejemet a lábamról! Aztán jobban megnéztem és rájöttem, hogy a borotvám úgy gondolta, hogy egy öncsonkításos-öngyilkossági-kísérletnek álcázott segélykiáltást intéz a nevemben a környezetem felé. Így ennek tudatában én nem hívhatom a mentőt!

 

Tehát, ha nem akarjátok, hogy elvérezzek, vagy elfertőződjön a sebem és le kelljen amputálni a lábam, akkor HÍVJATOK MENTŐŐŐŐŐT!!!

 

 

A film kvázi az első 10 perc után átmegy a botrányosan kakásba. Végig sem tudtam nézni és késztetést sem éreztem rá azóta sem, hogy ismét megkíséreljem.

Ellenben a könyv letehetetlen! Szinte érezni lehet az illatokat, amilyen képletesen leírja a szerző... 

 

Párizs dögvésztől bűzlő halpiacán látja meg a napvilágot Grenouille, dajkához kerül, majd egy tímárhoz, ahonnan különös képessége miatt kissé rögös úton, de eljut Baldinihoz, a parfüm készítő mesterhez, akit lenyűgöz a fiatal fiúcska érzékeny orra. Több száz illatot raktározott el agyában és bármit kiszagol, csak olykor épp nevén nevezni nem tudja. Párosuké lesz Párizs legsikeresebb parfümériája. Azonban a fiú nem a virágok és fűszerek illata miatt tanulja a mesterséget, ettől sokkal nagyobb és merészebb terve van. Öreg tanítójától azt igyekszik megtanulni, hogyan lehet az illatanyagokat üvegcsébe zárni, hogy megalkossa a tökéletes "parfümöt".

 

 

imdb

 

 

Jelentem fos kula szar és a sarok használata egyszerűen lehetetlen vele.

Lem regényének ez a második feldologzása. Az elsőt Tarkovszkij rendezte még 1972-ben. Ez a második - amelyről a bejegyzés szól - 2002-ben lett leforgatva. A regény sikerét az is mutatja a két filmes feldolgozás mellett, hogy még operára is átdolgozták. Soderberg 2002-es alkotása - számomra - elég kuszán hat, igazából a teljes képet nem sikerült dekódolnom. Mégis elgondolkodtató, és azóta is többször elmélázom rajta.

 

Chris Kelvin pszichológus egy nap különös üzenetet kap a Solarist megfigyelő űrállomásról, s azonnal felkerekedik, hogy mefejtse a rejtélyt. A hajóra érkezve senki sem várja, és véres nyomokat talál mindenfelé. Látja a halott asztonauták tetemeit, majd a két életben maradt űrhajós elmondása alapján igyekszik összerakni a mozaik darabjait. Az első éjjel halott feleségével álmodik, s egyszer csak arra ébred, hogy az asszony mellette van. Eleinte azt hiszi megőrült, de az űrhajósok is arról számolnak be, hogy nekik is "vendégeik" vannak. Egyben biztosak, ezek a lények nem emberek és közük van a Solarishoz...

 

 

imdb

 

 

Friss az élmény, az érzések meg vegyesek...

Általában az amerikai filmek ugyebár a hepiendre vannak kiélezve, ill. ha egy párkapcsolat tönkremegy, akkor mindig az egyik házastárs mellé állítják a nézőt. Na, ez nem. Mindkét főszereplőben találtam olyat, amivel azonosulni tudtam, és igazából egyiket sem tudtam hibáztatni a kapcsolat tönkremeneteléért. 

Kate Winslet és Leo DiCaprio második közös produkciója. Az első ugyebár a nagy sikerű Titanic volt, és persze ezek után óriási volt bennem a várakozás ennek a mozinak a kapcsán. Tény, hogy sosem fog az első közös filmjük sikerének nyomába lépni A szabadság útjai. És szerintem a cím is el van cseszve, vagy én nem tudok kellőképpen asszociálni.

 

Fiatal házaspár, tele reményekkel és nagy elvárásokkal az Élettel szemben. Valahol mélyen megvetik a szürke hétköznapi embereket, magukat pedig különlegesnek érzik. Míg nem egy nap, arra ébrednek, hogy ők maguk is kezdenek a környezetükhöz hasonlóvá válni. A férj mókuskerékben éli életét egy olyan munkahelyen, amelyet soha nem akart magáénak mondani, míg a feleség is csupán egy a megfáradt háziasszonyok életét élő nő, épp úgy, mint bármelyik másik ismerősük. Merész tettre szánják el magukat, azonban a biztonság érzet győzedelmeskedik az álmok felett, végérvényesen magával rántva a mélybe két fiatal életet.

 

A mozi a történet által felvonultat sokféle érzelmet. Elhagyatottságot, kirekesztettséget, hűtlenséget, vádlást, reményvesztettséget, álmodozást, bizakodást, bizalmat, szeretet, gyűlöletet. Mint ami előbb-utóbb minden kapcsolat palettáján megmutatkozik, hol kisebb, hol nagyobb elánnal.

 

 

imdb

 

 

 

Szó, ami szó, magamat hazudtolnám meg, hogyha azt mondanám, egyetértek az imdb-n elért pontszámmal. Mindenképpen érdekes a téma, és lehet hogy  - ami a fejlődést illeti - még van is valóságalapja a dolognak, mindenestre nekem lehet egy merészebb sci-fi köntösben be jött volna ez a story, így mindenesetre nagyon gagyinak éreztem. Ennek ellenére, azt mondom látni kell, mert a téma, és a történet kis csavara - bár hálivúdi, mégis - megér egy misét (és mindössze 87 percet veszítessz az életedből, ha megnézed).

 

Oldman, a történelem professzor elhagyni készül az egyetemet. Mindenki irigykedik a férfi jó külseje miatt, ugyanis 10 éve, mintha egy napot sem öregedett volna. Barátai, akik egyben kollégái is, meglátogatják őt a városban töltött utolsó estéjén. Oldman egyszercsak azzal a képtelen storyval áll elő, hogy ő az őskorból származó halhatatlan ember. Keresztkérdésekkel igyekeznek kiugrasztani a nyulat a bokorból, ám mindenre van magyarázata. A hitetlenkedők azt hiszik, megőrült...

 

 

 

imdb