Szóval van ez a figura, aki az egyik klipben még lapátkarjával pancsolva dugja a pirosbőrű szobát, a másikban meg az izraeli tévében két nagypapának magyarázza a dúr és moll világvicc hatalmát, aztán kesztyűben elzongorázza azt, hogy Gogol. Le nem bírna állni.

 

Ráadásul mindannyiunk gyerekkorát teszi helyre, mikor a zongoraversenyt végre rendes értelemben versenynek mutatja: bemelegít. izzad.

 

Kiezmiezmilyenez.

 

A Gonzales az. Csakis ő lehet. A magyar származású kanadai zsidó, aki berlini de francia. Nem állítom, hogy nem öregedett meg. Minek. Elnézve a bűvész-identitásos legfrissebb lemezborítót (biztos új hóbort) meg a zsabós inges átható tekintetet, lehet, hogy most már tényleg le kéne állnia. A Solo Piano album azért még mindig abbahagyhatatlanul játszható körbe és körbe. Most épp három és fél órája szól.

 

Az az érdekessége, hogy minden albumán más a stílus. Van neki komolyzongorás, meg alternatív rokkos meg nyálas mázas. A wikipédia azt írta, hogy kezdetben az egyetemen tanulta a jazz virtuóz és zeneszerző szakot, és minek? Azért, hogy alternativ rock zenekart alapítson, legyen egy slágere és utána makacsul bukjon. (Nem volt hajlandó megváltoztatni a slágergyanús szám címét "Making a Jew Cry"-ról akármire, úgyhogy egyik rádiós sem akarta felkonferálni. Nemám.) Utána lakott Kelet Berlinben 1999-től, ami nem túl nagy hőstett, de persze ő lett a világ legrosszabb MC-je. Direkt. Még mindezek előtt némafilmekhez zongorázott (a mozigépész előtt mindenképp szeretnék némafilmekhez zongorázót is a rajongóim között tudni), aminél romantikusabban el sem lehet képzelni.

 

Egyébként ő a Feist producere (ez pontosan milyen munkakör, hogy ők most akkor lefekszenek-e, vagy hogy oldják meg, az részletesebben is érdekelne) és néha átöltözteti azt a lányt karácsonyfának, hogy rappeljen.

 

Az interjúk, meg a klippek sokkal többet mondanak. Némelyikben még irtó helyes. Aztán öreg lesz és lassan elkezd varázsolni.

 

Ez a poszt pedig azért született, mert engem egy egész délután el tudott szórakoztatni a játéka, a zeneviccei és egyszer még ámulatba is estem, de majd ti is.

 

 

ide irtam: www.judapest.org

If you work by reason, you grow rough-edged; if you choose to dip your oar into sentiment's stream, it will sweep you away. Demanding your own way only serves to constrain you.

 

Natsume Soseki: Kusamakura

 

_{ez egy ilyen japan konyv, nem kell ra figyelni. ma, amikor eletemben eloszor egy nagy ceg vezeto embere leirta a szavaimat, az en tudasom talalta erdekesnek vagyhat nem elfelejteni valonak, azt gondoltam, inkabb ezt kene a prezentacios falra prjekciozni es ugy mindketten jobban jarnank.}