Végre sikerült eljutni addig, ahonnan már nem akkora kínszenvedés a kötelező olvasmányok átrágása:-)

Holnap még lenyomom Kosztolányit és Karinthy-t (bár velük sincs semmi bajom), és utána jöhet csupa-csupa jó: Kafka, Bulgakov, Orwell, García Marquez, Salinger, Örkény, stb... :)

Imádom a 20. századot, na. 

 

Arról nem is beszélve, hogy töriből is sikerült a napokban eljutnunk a világháborúig (ha jobban belegondolok, nem is vagyunk annyira lemaradva: kb. 2 hónapos csúszással kezdük a negyedikes könyvet) - bár engem eddig sem (csak) az érettségi érdekelt: egyszerűen csak szeretném tudni, hogy mi történt az elmúlt 100 évben.

És ez (mind az irodalomra, mind a törire vonatkozólag, de itt felhozhatnám példaként akár a zenét vagy a filmművészetet is) nem csak azért érdekel, mert jobb (végülis ez csak az én véleményem), hanem azért, mert sokkal nayobb kihatással van a mai mindennapjaimra, mint teszem azt, a mohácsi csata vagy Zrínyi.

 

Ez érdekel, ezt jó tanulni.

Emlékszem, töriórán, pár hete, mikor először meghallottuk az 'antant' szót, Zsófival mind a ketten, mint a kutyák (vagy mint a Szilárd-Andi páros Zánkán), egyszerre kaptuk fel a fejünket, és hirtelen mindenki egy kicsit jobban elkezdett figyelni... :D

Még a töritanárunk is meglepődött, hogy az egy-két állandó stréberen kívül más is figyel, jegyzetel és gondolkodik az óráján... 

Ezt a napot, bazd...

Este befejeztem a 'Romantikától a realizmusig - Ember és társadalom viszonya a 19. században' című házidogát. Azt beadtam a reggeli magyarfakton, úgyhogy ezt ugye vehetjük számonkérésnek.

 

Aztán németen írtunk egy szódogát, ami be volt jelentve ugyan, de a tegnapi (ledöbbentő-lesokkoló) híráradat után nem voltam képes leülni tanulná rá. Pedig ezúttal akartam. Tényleg.

 

Utána volt még egy magyarórám, szövegteszttel. Namármost, a magyarfaktos szövegtesztek szopatnak, nem véletlenül faktosak. Megszoktuk. De a mai bazmeg... Nem nehéz volt, hanem egyszerűen nem volt fair. Babits-tól a gólyakalifa volt ez egyik könyv mára (illetve már hétfőre), és nem kérdéseket kaptunk hozzá, hanem egy cselekményvázlatot 25 mondatban - és ezeket a mondatokat kellett időrendi sorrendbe tenni. 

A könyvről tudni kell, hogy nem hosszú ugyan, én elolvastam, és kifejezetten tetszett is, értettem és tudtam is a cselekményt, a szereplőket, azonban az egyes mozzanatok nem feltétlen egymásból következnek, elég epizódszerű az egész, úgyhogy egy ilyen feladatot megoldani elég szopás...

 

Aztán angol.

Angoltanárunk az elmúlt három év alatt nem feleltetett, és kit szúr ki, na kit?

Ja, előtte írtunk egy tízszavas dogát a múltidőkből...

Nagyjából ez a feleletem volt az egyetlen értékelhető pontja a napomnak,ráadásul kifejezetten élveztem - jó érzés volt angolul beszélni.

Ráadásul megjegyezte a tanár, hogy látszik a mind kommunikáción, mind a kiejtésemen, hogy rengeteg filmet és sorozatot nézek (még jó, hogy Gábor sporttalálkozón van, azt hiszem ő a legjobb angolos a csoportban - és ő az, aki még több sorozatot néz, még nálam is:). 

Pedig érdekes, végignéztem mind a két évadnyi Skins-t a szünetben, meg mellette nézem a Californication-t, és ehhez képest egy csúnya szó nem hagyta el a számat... :D

 

...és ha ezek után azt hinnéd, hogy többet nem szopok ezen a napon, akkor még jött egy törióra!

Ebből is kb. 3 éve feleltem utoljára, és nem is volt nehéz anyag, ha esetleg vettem volna a fáradtságot, hogy átnézzem... Ipari forradalmak. Hármasra tellett, így a nap végén, nyolcadik órában.

Viszont kiderült, hogy a legutóbbi esszémet elpontozta, és kettes helyett hármas lett.

 

Létezik az, hogy menstruál az összes tanárom (még a férfiak is)?!

Rég éreztem magam ennyire diáknak.

Ennyire gimisnek.

És egyáltalán nem hiányzott.

Pedig délután még dolgoztam is.

 

Szeretne még szopatni valaki?

Most tegye, ha kérhetem, mert mára már mindegy.

Azt hiszem, berozsdásodtam.

Az elmúlt fél órában 21 sort sikerült összesen leírnom.

Megőrülök.

1. elidegenedés és megjelenése a 19. században (vonatkozás, példák, stb.)
2. társadalom és egyén viszonya a 19. században (egyén helye a társadalomban, típusfigurák, stb.)
3. Rimbaud: A részeg hajó (verselemzés)
4. Rilke: Nyolcadik duinói elégia (verselemzés)
   

Terjedelem minimum 3 (kézzel írott basszus...) A/4-es oldal.

 

Nem tudok dönteni.

Az utolsó kettőt kizártam, annak ellenére, hogy még el sem olvastam őket. Szeretekugyan verset elemezni (ha jó...), de inkább szóban,esetleg vázlatosan jegyzetelve, megbeszélve, átgondolva, de 3 oldalt még az elefánt-betűimmel, mammut-szó/ sorközeimmel sem bírok összehozni.

Meg az első kettő rizsázósabb kicsit, azokat jobban szeretem. :D

Őszintén szólva semmi 'félelmeteset', vagy 'hátborzongatót' nem érzek, mikor egy temetőben vagyok, elvégre nem hiszem azt, hogy a lelkek lennének eltemetve, de azért egy iskolai feledat keretében eltemetett hullák között/ felett sétálgatni, majd egy sírásóval kivitetni magunkat (kocsival) a 301-es parcellához, végül pedig fotózkodni egy sírral azért egész... érdekes élmény.



És több, mint egy év után vittem virágot 'apunak'.
Két szál sárgarózsát.
és megnyugodhattam: akkor, ott, helyben valóban nem éreztem semmit. bármilyen meglepő, de egyáltalán nem hatott meg egy apró fémharang.

Kósatanárúr.
már megint :D

12.D "német"-eseknek!
Itt van ez a tizenkilenc feladat, ezek legnagyobb része olyan, mint amilyeneket mintának megoldottunk.
Fogadják őket szeretettel, de legfőképpen oldják meg őket.
Üdvözlettel: Kósa László

Ja, akartam ma dühöngeni egy kicsit.
Mert egyszer rúgjak be nagyon, és komolyan mondom, nekimegyek valakinek - kár, hogy még nem tudom, ki volt az a kurvaintelligens IQ-harcos, aki összeállította az idei (végleges) órarendet.
12 éves pályafutásom során nagyjából 10 éve volt utoljára olyan órarendem, amire azt mondtam, hogy 'korrekt'. Ettől függetlenül is úgy éreztem ma, miközben írtam ezt a szart, mintha valaki otthon ülve direkt azon gondolkozott volna, hogy hogyan szopasson meg kifejezetten engem.
Mert ki a faszom az az ELMEBETEG, aki berak hetedik órába egy lyukasórát, és utána (nyolcadik órába, négyig!!) egy magyarfaktot?!
Hát hülye vagyok én, hogy bejárjak majd arra a kurva órára?
A napi hét-nyolc óra még korrekt, nem is zavarna, ha napközben lenne egy-két lyukasórám... Vagy csak nekem volt az a fantáziám, hogy a negyedikes órarend faszverés, tele lyuksaórákkal?
Ja, és persze idén kimennek az olyan tárgyak, mint a fizika, média, zenetöri, a bioszt meg a filozófiát leszámítva az összes óránk húzós, amjdnem mind érettségi tárgy...

Anyád.

1. (Drgasi kedvence)
Mindig legyen magánál számológép. Soha nem tudhatja, hogy mikor kérdezik meg magától az utcán, hogy mennyi gyökalattkettőször huszonötmínusznégy.

2. Kósa-elv.
Miért legyen egyszerű, ha lehet bonyolult is?

3. Tanulja meg, mit jelent az 'x a mínuszelsőn'. Ha maga odajönne hozzám az utcán, és megkérdezné, mennyi az 'x a mínuszelsőn', akkor én adnék magának egy hatalmas pofont!

4. (Három éve, a legelső órán)
-Miért ezt a gimnáziumot választotta?
-Hát... Mert tetszett.
-Állatkertben volt már?
-Igen.
-És az tetszett magának?
-Igen...
-Akkor miért nem oda ment?

5. (Erre nem emlékszem már, honnan jött, de emlékezetes volt...)
"Judit... Maga nem egy egér.'

Izé... Fogalmazzunk úgy, hogy nem igazán voltam ma ráhangolódva a trigonometrikus egyenletekre. A dogát, amit beígért, hálistennek nem írtam meg, úgyhogy most remélem a reménytelent: hogy elfelejtette...

különben meg mifaszér' írok én bejegyzést a matektanáromról?! Heh?

Borzalmasan fesztült vagyok, mióta elkezdődött ez a kurva tanév.
A nyelvvizsga, a munka, az érettségi, az anyagiak - a tanárok, a többiek, mindenki azt sulykolja belém folyamatosan, hogy kapjak már egy kibaszott sírógörcsöt, mert az a normális.
Kezd elegem lenni, pedig elég durva lenne, ha két nap után besokallnék...

Rég éreztem ennyire nehéznek és megterhelőnek a 'régi kerékvágásba' való visszaszokást - annak ellenére is, hogy a koránkelésre nem kell visszaszokni, és amúgyis: szerintem fáradtabb vagyok most, mint amennyire fáradtan abbahagytam az iskolát júniusban.

Csak az apró megszokott dolgok, a reggeli metrózás (a többi munkába igyekvő emberrel együtt) helyett délutáni metrózás (amikor már nincsen újság ugyebár), meg hasonlók... Hiányozni fog.
Arról nem is beszélve, hogy mostantól újra suli+munka, tehát napi 10-12 órányi szopás. Alig várom.

Ma már kaptunk két németórát egyből, ajándékból, puszira, persze mindenki elmondta (németül), hogy milyen csudijó volt a szünet (nekem csak annyit kellett hálistennek mondanom a 'Wo warst du im Ferien?' kérdésre, hogy 'Im Büro' és már mentünk is tovább).

A „Goethe-Zertifikat B2” egy új nyelvvizsga, amely 2007 őszétől kerül világszerte bevezetésre.

A „Goethe-Zertifikat B2” bizonyítvány azt igazolja, hogy tulajdonosa alapos ismeretekkel rendelkezik a német köznyelv területén. Ezen ismeretek birtokában képes arra, hogy különböző témakörök kapcsán szóban és írásban nyelvileg igényesen kifejezze magát és nehezebb szövegeket is megértsen.

Anyu azt mondta, ha leteszem, finanszírozza, tett félre egy keveset ilyesmi célokra.
28.500,- a vizsga, 52.800,- a tanfolyam, ami nélkül nem merek nekimenni, még akkor sem, ha 7 éve tanulom ezt a buzi nyelvet, és lenne is, aki segítene. Úgy érzem, szükségem van rá, nyáron is felejtettem rendesen, meg úgy nagyjából az utóbbi három évebn többet felejtettem németből, mint amennyi újat tanultam...
10 hét, heti 2x3 óra, egy esti tanfolyam még vállalható is lenne (hattól fél kilencig).

Gondolkodom még, aztán 1-jén bedobom az ötletet azoknak a csoporttársaimnak, akik még nem csinálták meg...

1. Megvolt az első füzet, amire ráírtam, hogy 'Barna Judit 12.D'

2. Az év végét úgy zártam, hogy megkaptam végülis a négyesemet matekból (igencsak jó szívvel). Fixen, 4.0 volt az átlagom az utolsó dolgozat előtt, és Kósatanárúr azt mondta, ha hármas, vagy annál jobb lesz, megtarthatom.
Richtig beszoptam a kettest, depis voltam, szar hétvégém volt előtte, szar volt az idő, bla. Bla.
Végül így is megkaptam a négyesem azzal a feltétellel, hogy az utolsó (nekem szarul sikerült) dolgozatot megírom a szeptemberi első órán.
Azt persze mondanom sem kell, hogy Kósatanárúr ezek után az utolsó két matekórán minden egyes adandó alkalommal egy huncut mosollyal a harcsabajsza alatt megjegyezte nekem, hogy 'Judit, remélem tudja, hogy nagyon jó dolog ám a matematika a Balaton-parton!'
Az hát.

Szóval most próbálom lenyomozni, hogy egyáltalán mi volt az utolsó anyag, mert nem hogy gyakorló feladatsorom nincs hozzá, még az anyag címére sem emlékszem... :s

Megjegyzendő, de nagyon fontos: Kósatanárúr nem felejt.

Hát akkor lássuk.

• Magyar irodalom (180): jeles
• Magyar nyelv (36): jeles
• Történelem (108): jó
• Német nyelv (216): közepes
• Angol nyelv (144): jeles
• Matematika (108): jó
• Fizika (72): közepes
• Biológia (72): közepes
• Testnevelés és sport (72): jó
• Mozgókép- és médiaismeret (36): jó
• Művészetek - Zenetörténet (72): jeles

 

• Magatartás: példás
• Szorgalom: példás

Azért az a szorgalom odabasz:))

 

éééés... Mulasztott órák száma:

• 76 igazolt
• 1 igazolatlan

Életem első igazolatlan órája (már, ami be van írva... hogy igazából mennyi volt 11 éves pályafutásom során, arról fingom sincs, de talán jobb is, hogy senki enm tartja számon ;)

 

...a tizenkettedik évfolyamba léphet.

És blablabla.

 

Amúgy most vettem csak észre, hogy a gimis bizonyítványba a teljes nevem van beírva, pedig a Gizellát soha nem használom...

Ma évzáró.

Megkönnyebbüléssel tölt el a tudat, hogy ma vége lesz ennek az évnek, hivatalosan is. Őszinte leszek: ahhoz képest, hogy honnan indultam idén, és hogy néztem ki szeptemberben, monjuk a soproni vasútállomáson, zokogva a szakadó esőben - büszke vagyok magamra, és arra, hogy itt vagyok, két lábon, nem pedig egy idegosztályon.

Arról nem is beszélve, hogy mi mindent csináltam végig ebben a tíz hónapban (nem teljesen egyedül, persze). 

 

Kurvajó vagyok, és kész.

Ennyi.

:D 

Vannak dolgok, amik miatt szeretek lászlós lenni.

Ma volt gyereknap, aminek a lényege tulajdonképpen annyi, hogy a tanárok az uccsó nap hülyét csinálnak magukból. Nekünk.

 

Tényleg, nincs még egy iskola (szerintem), ahol a tanári kar női része takarítónőruhába öltözve táncol a színpadon a Lady Marmelade-ra... :)) 

Állítólag "túl jól" írok.

A magyartanárnő (miután lezárt nyelvtanból és irodalomból is ötösre - a nyelvtan mondjuk odabaszott volna, ha az én helyesírásommal és nyelvérzékemmel nem ötös, de az irodalomtól paráztam egy kicsit...) szólt nekem meg Karabának, hogy legyünk már szívesek vele szünetben négyszemközt beszélni.

Azt hittük egyébként, hogy igazából meg akar húzni mindkettőnket, csak ciki lenne az egész osztály előtt. :D

 

Mint kiderült, nem egészen ezt akarta...

Azt mondta, hogy szerinte kifejezetten jól írok, sőt, de ha nem vigyázok, úgy lepontoznak az érettségin, hogy akkorát csúszhatok, amekkorát csak lehet - mert túl éretten gondolkodom, és ebből kifolyólag túlságosan 'felnőttesen' fogalmazok - amit ő ugyan imád olvasni, sőt, az előző magyartanárom éppenhogy ezt értékelte - azért próbáljam meg visszafogni magam, és alkalmazkodni a tananyag elvárásaihoz.

Komoly, ő mondta ezeket, nem én. De tényleg.

Persze, mikor visszamentem, kérdezték, mi van, elmondtam, jött a szokásos 'mintha meg kéne enni egy csótányt' - pofa... Nem tudom, mikor fogom elérni, hogy megértessem velük, hogy nem nézek le senkit, egyszerűen (velük ellentétben) én azt tartom perverznek, ha valakire 18 éves korában még anyu főz-mos-takarít-keres - annak ellenére, hogy mindenki olyan kurvára nagylánynak tartja magát, mikor 11-re haza kéne érni, vagy kéne a pénz a vbk-ra, viszont mikor nincs meg valami, akkor egyből kurvaanyázás van. De mivel a korombeliek 98%-ának pont ez a természetes, van egy olyan érzésem (és én ezt el is tudom fogadni), hogy valószínűleg nem az én álláspontom a normális. Na mindegy, utálok erről vitatkozni, és tulajdonképpen néha már utálok megszólalni köztük, mert olyan dolgok természetesek nekem, amik nekik soha nem is voltak azok, és ez nem kicsit zavar.

 

Ez a faszkalap meg lehet, hogy diszlexiás.

Erre meg inkább csak annyit, hogy egyszerűen nem tudom elképzelni a diszlexiát, mint betegséget. Tudom, hogy van, hogy orvosilag igazolható, de áltisiben annyira belémverték a helyesírást (arról nem is beszélve, hogy amennyit én olvasok...), egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy ne tudjak helyesen írni...

Fura, mikor megkérdezik, hogy hol, hogyan gyakorlom a helyesírást, avgy a fogalmazást, szövegalkotást, stilisztikát... Nem tudok erre válaszolni, egyszerűen jön magától, természetes...

 

Ja, és úgy tűnik egybemarad az osztály, senki nem bukik:))

Gergő nem lesz ma.

Hajnalban, ráadásul én leszek az első (Áts - Barna).

Menstruáló, vagy éppen már nem menstruáló tanárnőnél, aki tegnap leordibálta a fejünket, és ránkcsapta az ajtót - kábé olyan volt, mint anyám a 'kezdeti' időszakában (pár éve - ami mondjuk csak nekem volt kezdeti), mikor rögeszméjévé vált, hogy én át akarom őt baszni.

 

Na mindegy, pozitív gondolkodás: annyira nem is biztos, hogy rossz az, hogy első leszek a vizsgán - a többieknek nem lesz alkalmuk előttem felbaszni az agyát...

 

Utána egész pontosan öt lyukasóra - lehet, hogy hazajövök matekozni, hátha még nem esélytelen.

Ha már felhúztam tegnap két jegyem - az angolt a 4,4-es átlagommal, felelés nélkül, amire még nekem is égett a pofámról a bőr, de hátistenem, a törit meg úgy, hogy holnap mentem volna javítani, oszt' a tanár közölte tegnap, hogy aki akar, annak még most lehet...

A legfontosabb lesz életem legrosszabb év végi átlaga.

És ezt most nem a megérzések, hanem a számok alapján mondom.

 

Tudom, hogy elbasztam, és tudom, hogyha sulival együtt nem tizenegynéhány órát dolgoznék egy nap, akkor jobb lenne.

De attól még, mert én jól tanulok, az anyámnak nem lesz hirtelen két diplomája, és több-százezres keresete egy hónapban.

 

Úgyhogy szopás van, van még egy félév, van egy érettségi, meg ott lesznek még a pluszpontok.

Ez van. 

ok: német kisérettségi.

következmény: fél liter tekila.

 

Vagy valami olyasmi, meglátom, meddig bírom majd gyomorral, de ez a délelőtti lószar nagyon betett.

Azt hiszem, nem csak nekem.

Őszintén szólva időpocséklásnak tartok minden egyes biosztanulással töltött percet. Az alapszint rendben van, azt illik tudni, hogy miből áll a szervezetünk, akinek meg a továbbtanulás szempontjából fontos - tanulja meg fakton, hogy mi az az exocitózis vagy a mitokondrium.

Mert ha venném is a fáradtságot, hogy megpróbáljam megtanulni, egészen biztos vagyok benne, hogy ahogy beadom a dolgozatot, már nem is emlékszem semmire.

Mert ezt én már nem nevezném alapműveltségnek.