Tegnap a nagyfonokok targyalo melett mentem el. Le volt huzva a rolo es valami titkos dolog folyt bent.
Ma a nagyfonok targyalo melett mentem el. Fel volt huzva a rolo es lattam, hogy a nagyfonok prezentaciot tart es egy hatalmas nagy Elvis foto van kivetitve a falra.
Ebbol most csinaljunk egy tortenetet.
Tulajdonkepp mit is jelent ez az egesz tortenet arrol, hogy szerezzuk vissza az ezer eves kiralysagot, bizonyos Edent, mas vilagot? Minden, ami mostansag irodik (es amit erdemes olvasni persze), mind meg van telve az a vilag iranti szorongassal. Az arkadia komplexusa, a nagy visszateres, back to the Adam, le bon sauvage. Az elveszett paradicsom, keresem, hogy megtalaljam, most orokke el vagyok veszve a sotetben... Allandoan vagy a szigetek vannak a fejedben, vagy guru (persze, ha van eleg penzed repulojegyre Indiaig), vagy egyszeruen belekapaszkodsz egy csesze kaveba es minden oldalrol megnezel, es persze ez mar egyaltalan nem is csesze, hanem annak a disznosagnak a tanuja, amiben most elunk, amiben fulig el vagyunk, hat es egyaltalan, hogy a fenebe maradhat az csak egy kis kaves csesze, ha mar a legbutabb az ujsagirok kozott a kvantumelmeletrol vilagosit fel minket, meg Planckrol meg Heisenbergrol, es minden erejet abba fekteti, hogy harom oszlopban magyarazza el nekunk, hogy a vilagon minden remeg es vibral, es hogy az ugrasra keszulo macska turelmetlenul varja azt a hidrogen kitorest, amelytol mindannyian folrepulonk. Ha nem akarjuk szepiteni, ugymond.
A kavescsesze - feher, a egyszeru lelku vadember - barna, Planck meg egy fantasztikus nemet. Es mindez mogott (mindig van valami "amogott", azt kell mondjam, ez a modern vilaglatas kulcsszava) ott van a Paradicsom, mas vilag, az elveset artatlansag, amelyet hiaba probalunk sirva visszaszerezni. Ugy, vagy maskepp, mindenki, aki ezt keresi, megprobalja kinyitani ezt az ajatot, hogy bemehessen es jatsza el a sajat reszet is. Es mindez nem az Eden, mint olyan miatt van, meg nem is ezert, csak egyszeruen jo lenne otthagyni a hatad mogott az sugarhajtasu repuloket, a politikusak arcait, ebreszto szerinti ebredest, lazmerot es kamilalteat, nyugdijbamenest seggberugassal (negyven evig ott koptattni a feneked, hogy ne legyen annyira elviselhetetlenul fajdalmas, de akkor is faj, mert a cipo sarka egyre melyebben megy bele es pecseteli le a szegeny feher segget, barkie is legyen - penztarose, tiszte, irodalomtanare vagy novere), es azt mondjuk, a homo sapiens nem is azert keresi azt az ajtot, hogy az Ezereves Kiralysagba lepjen be (bar isten bizony, nincs benne semmi rossz nincsen abban), hanem csak azert hogy azonnal zarjuk be magunk utan, es a farkunkkal csovalva , mint a kutya, tudatositani, hogy ennek a kurva eletne ka ciposarka mar a csukott ajto tuloldalan kopog, es most mar el lehet lazulni es nem kell fesziteni a mi szegeny szerencsetlen fenekunket, most mar szet lehet nyujtoszkodni, es a virazgo kertben nezni a felhoket, akar ot ezer, akar husz ezer evig, es senki se szol semmit - csak ulljel es nezzel magadnak a viragocskakat.
Idonkent a seggberugottak hordajaban akad olyan is, aki nem csak az osszes lehetseges dimenzioban jovo seggberugastol (azokat a szokasos dimenziokat leszamitva, mint pl. a regen megromlott jozan paraszti esz elve, vagy hasonlo hulyeseg) szeretne megvedeni magat a csukott ajto mogott, hanem ezek az egyenek hiszik abba, hogy nem is letezunk ebben a vilagban, hogy a a mi nagy oseink idedobtak minket ebbe a vilagba a folyassal szemben, es valahogy ki kellene innen maszni, persze ha nem szeretnel egy lovas szoborba atvaltozni, vagy pl. egy peldas csaladi nagyapaba. Es hogy semmi sincs veszve, ha van annyi batrosagot kijelenteni, hogy minden el van veszve, es hogy mindent ujbol kell kezdeni...
Talan van is ezereves kiralysag, de ha megfutamodunk az ellensegunktol, sose foglaljuk el a varat. Es a korszakunk csak azt teszi, hogy ezer sok kis dologtol szokik el, valamilyen ajtokat keres es neha ki is tori oket. Mi tortenik utana, senki se tudja, aki azt latta, meghalt, mihelyt beleesett a feledseg sotetebe, masok meg ugy valositottak meg a szokesuket, hogy a konformizmus utjara alltak, egy kis videki hazikova, vagy irodalmi es tudomanyos munkakba, vagy turistikai utazasokba. A szokesek ki vannak tervezve, letezik magas techologiai folyamat a fejlesztesukre, mint a nejlon formulajanak. Vannak hulyek, akik azt hiszik, hogy a reszegedes az is egy modszer, vagy lehet talalni kiutat a drogban vagy a homoszexualitasban, barmi jo lesz, ami onmagaban szep es semmiseg. De hulyeseg lenne ezt rendszerbe szedni, vagy az ezereves kiralysag kuclsanak tekinteni. Talan vagy egy masik belso vilag ebben a vilagban, csak nem talaljuk meg, ha a mindennapi rendetlensegunkbol rakjuk ossze, akkor se talaljuk, ha tulzasba visszuk vagy elnyomjuk az eletunket. Az a bilag nem letezik, azt ujra kell letrezhoni, mint a Phoenix madarat. Az a vilag ugy letezik ebben, mint ahogy a hidrogen es oxigen letezik a vizben, vagy mint ahogy az Spanyol Akademiai Nagylexikon 78., 457., 3., 271., 688., 75., 456. oldalain talalhato szavak elegendoek arra, hogy egy tizenegy versszaku poemat irjunk Garcilasobol.
Tegyuk fel, hogy a vilag - ez egy mondatforma, amelyet el kell tudnunk olvasni. Es ha eltudjuk olvasni, vissza tudunk idezni. Kinek kell a szotar onmagaban? Na de ha a bonyoludt alkemiai reakciok kovetkezteteben a legalapvetobb elemekbol megjelenik a folyopartjan a Beatrice, miert ne tegyuk fel, hogy ebbol is szulethet valami? Milyen taszitoan unalmasnak tunik az a parokas ember, aki darabokbol rakja ossze a heti rendje: ugyanaz a kaja, ugyanaz az ujsag olvasasa, ugyanazok az elvek alkalmazasa ugyanazokban a helyzetekben. Lehet ez lenne az ezereves kiralysag, de ha mar egyszer bemegyunk, azt maskepp hivjuk. Meg ha a tortenelem osztorjaval verjuk, meg ha mindenfele "meg ha" halmazaval is vegezzuk, akkor is a mi celunk a szepseg marad, es a vagyunk hatara - itt maradni a foldon, az ajton ezen oldalan, ahol tulajdonkepp a vilag nem is olyan rossz, ahol eleg sok elettel elegedett ember letezik, akikenk van parfumuk, rendes fizetesuk, magasreptu irodalma, hifi lejatszo, es mit kell idegeskedni, a vilag ugy is vege fele tart, a tortenelem a legmagasabb ponjtahoz kozeledik, hamarosan a technologi korszaka kezdodik. Minden szuper, angyalom, minden a legszueprebb.
A vilag legnagyobb hulyenek kell lenni, Valencia holdja alatti koltonek, hogy ot percnel tobbet vesziteni erre ez erthetetlen unalomra, amivel vegezni lehetne. Minden multinacional vezetoi megbeszeles, minden muhold, uj hormon vagy atomreaktor azert vannak, hogy a folosleges remenyeinket semmisitsek meg. Es maga a kiralysag talan muanyagbol lesz elkeszitve. Es nem is arrol van szo, hogy a vilag olyanfajta Orwell vilagba fog atvaltozni. Sokkal roszabb: ez a vilag minden tekintetben kellemes lesz, minden a lakok kivansagai szerint lesz megcsinalva, nem lesz se irastudatlan, de se szunyog, a csirkek orisok lesznek, es talan tizennyolc labuk leszuk, es egyik finomabb lesz a masiknal, es a wc-ben televizio lesz, a viz szines, a het minden napjan mas szinu, es ez mind az allam gondozasa teszi. Es minden szobaban lesz egy nagy vetito, ahol nagy esoerdok kepe lesz, mondjuk a Rejkjavik lakoinak, Iglu abrai lesznek a Havanna lakossaganak, es ez mind egy kifinomult karterites, hogy meg a legkisebb kellemetlenseget is oltsa le, es igy tovabb...
Szoval ez olyan vilag lesz ez, ami a jozanul gondolkodo embereket kielegiti.
Es marad-e meg legalabb egy nem jozanul gondolkodo?
Valamely sarokba biztos megmarad az elveszett kiralysag emleke. Minden eroszakos halalban az emlekert valo buntetest fognak latni. Minden nevetes, minden konny az annak a jele lesz. Nem valosiznu, hogyu az ember ugy vegzi, hogy megoli az embert. El tudja azt kerulni, lesz annyi ideje, hogy a elektronikus gep gombjat, az urhajo kormanyat fogja meg es elkeruli azt a veszelyt, amit keszitettek neki. Mindent el lehet pusztitani, kiveve a az ezereves kiralysagert valo szorongast, azt a szemunk szinebe viseljuk, minden uj szerelmunkben, mindenben, ami melyen izgat minket, csal vagy batorsagot ad nekunk. Wishful thinking, talan; vegulis ez a tollatlan ketlabu meg egy tulajdonsaga.
