Cyrano naplója

néha lelkiismeretfurdalásom van amiatt, hogy itt lehetek köztetek. Annyi mindent kapok és semmivelsem viszonzom. Úgy értem sokaknak sok itt leírt tapasztalatából tanultam, annyival több lettem, örömöt bánatot, őszinte érzéseket találtam...
én meg nem tettem/írtam semmit
nem fair és mégsem megy.
Aki számított annak a kérdéseire mindig válaszoltam,de magamról, önszántamból nemigen szoktam beszélni/írni, ez a hely meg talán épp arról szól.

Ezért örülök, hogy mégis itt lehetek. Köszönet érte

hmmm....izé....montam má, hogy nem az én műfajom, nna jó, szóval:
ha valakinek sikerült már hosszabb távon egy fenékkel több nyeregben ülni, szóljon, hogy csinálta, tanuljak én is belőle. Most spéci munkáról, megélhetésről és hobbyról van szó, de az is lehet, hogy csak annyi baj van, hogy még nem vettem föl a 25-ik tanítványt napi egy órában, mint a rabbi...
ha az ember lenyom napi 12 óra munkát, délelőtt egy műfajban, délután másikban, s mindkettőt felfejleszti arra a szintre, hogy már gyilkosul a fejére, magánéletére nőnek és választani kéne...
bármelyiket választja az ember, felszabadul pár órája, s ott van rögtön tucatnyi más lehetőség s téma, mi érdekli s belemászna...
nem vagyok szkizofrén, de mikor már bele kell szólnom a magammal folytatott vitába, hogy hagyják abba...
az édes az, hogy párom dettó ugyanezt csinálja, s mire egymás mellé kerülnk, hülyére fáradtak vagyunk egymáshoz...
mindezt a legjobb jóindulattal, abból a fajtából, amellyel a pokol fele vezető út van kikövezve...
s ha szabadul valami időnk (eleve lehetetlen), de mondom, ha mégis, rögtön jönnek az új ötletek, hogy mit lehetne még...
mert kell, mert kár érte, mert élni kell valamiből, mert jó csinálni, akkor meg mi bajom van, nyavajgok itt pontos j-vel?

ok, egyelőre lelőttem magam

Forgolódom, forgolódom, mint a cicóim lefekvés előtt... még nem mondhatnám, hogy otthonos, de már melegedik... főleg a fogadtatástól. Köszönet érte mindenkinek!

...csak hogy a naplója ne legyen ilyen üres, és hátha ismerős... ;)