katyvasz

Ha valaki szavazni akarna, itt lehet.

A hatalom jó dolog. Hatalmon lenni jó dolog. Hogy pontosan mit is jelent a hatalom, azt leginkább a hatalmonlévők nem tudják. Ők ugyanis úgy hiszik, hogy a hatalom birtokosai, és nem szívesen veszik tudomásul, hogy a hatalom mindenkori birtokosa az, akitől ered, akitől kapták. Jelen demokráciánkban ez az ország teljes lakossága. Vagyis bármely párt pusztán jelképesen van hatalmon, és bár látszólag a rájuk szavazó "többség"-től ered a hatalmuk, valójában mindenkitől, a "kisebbségtől" is (a kettő közötti különbség, ha a választók és a választáson résztvevők, ezen belül a szavazatok megoszlásának számarányát nézzük, az ország lakosságának 1%-a körül mozog), tehát egy kormány mindenkit kell, hogy képviseljen.

A demokráciában ellenzék van. Mindenki szíves figyelmébe ajánlom, hogy az ellenzék nem arra való, hogy segítse a kormányt elképzelései megvalósításában akkor is, ha nem ért egyet vele. Az ellenzék arra való, hogy kifejtse a véleményét, és miután kifejtette, a képviselők (továbbra is mindenki érdekében) ezt a véleményt figyelembe vegyék, és a parlamenti szavazásokon is ez megnyilvánuljon. Nem a pártfegyelem kell, hogy vezérelje a képviselőket, hanem az, hogy emberek megbíztak bennük. Ez az ellenzékre és a kormányon lévőkre egyaránt vonatkozik. Nem, nem azért kell szavazniuk, hogy megőrizzék a hatalmat, vagy meggyengítsék, erősítsék, stb. Azért, és arról kell szavazniuk, hogy mi jó Magyarország lakosainak.

Hatalma van az országban minden egyes embernek, csoportnak, osztálynak, szervezetnek, mindenkinek. Döntési joga van a saját sorsáról, közös sorsukról, sorsunkról. Ennek a döntési jognak egy részét átruházza a törvényhozókra, és a végrehajtókra, de azzal a kikötéssel, hogy valós érdekeiket figyelembevéve döntsenek helyettük. A demokrácia nem válhat diktatórikus csapdává: négy évre felhatalmaztalak valamilyen jogkörrel, valamilyen információk alapján döntöttem így, most nekem akkor is kuss, ha te a képembe vágod, hogy hamis információk alapján döntöttem, vagyis rosszul döntöttem, most nekem négy évig kuss a nevem. Ha ez ellen tiltakoznék, a hatalom minden eszközével és erejével lesújtasz rám.

Többség mindig és mindenütt van. Egyetlen szavazat is elég, hogy eldöntse, ki áll majd egy város élén, elfogadnak-e egy törvényt, vagy nem. Ez játékszabály. De a többség nem gyakorolhat ezen az alapon diktatúrát a kisebbség felett. A józan hatalom, a józan és demokratikus többség pontosan fel kell, hogy mérje, mikor áll szemben egy elenyésző kisebbséggel, és mikor áll szemben egy közel hozzá hasonló létszámú tömeggel, akik nem a "megosztottságot" jelentik, pusztán azt, hogy óvatosabban kell bánni a hatalommal.

 

ezt a szépséget azért, hogy tudd: egyetlen hülye politikus sem ér meg egy hajszálnyi különvéleményt sem a barátságunkban... ja leszüretelve ebből volt a hátizsákban:)

Gyakorlatilag egy hülye focimeccs közepén érzem magam. Itt nincs elsöprő többség, nincs demokrácia és nincs diktatúra. Senki nem tanul és senki nem felejt. A legostobább szólamokat hangoztatja minden politikus, (nekem az MDF külön tetszik, mert ők a Mindenkit okolják), egy elszabadult profi városszétbaszó csapat mellé van egy elszabadult rendőrségünk, nincs egyetlen higgadt, méltóságteljes politikusunk, mindenki a saját szaros hatalmát és hatalmi bizniszét védi, a szabályokat senki nem tartja be (nem is igen ismerik), a fejekben gőz és könnygáz keveredik pártemblémákkal és egy operett-szerű Ötevenhatnak nevezett valamivel, amiről általában véve senki nem tud semmit, de csinos fiatal színészek meghatóan szavalhatnak, danolászhatnak ennek kapcsán, az ünnepek éppen olyanok, mint 1969-ben a Tanácsköztársaság ötvenedik évfordulóján, Hősök a mítikus Ellenséggel szemben, a Jó és a Rossz küzdelme, fekete és fehér és nemzetiszín, pedig olyan szép színes a világ, és minden szín kedves nekem, emberek tudni vélik, hogy kit kéne elkergetni, szétkergetni, agyonverni, letartóztatni, pedig csak élünk, élünk, élünk: együtt kellene élnünk, nem egymás ellen. Itt nincsenek gólok és nincs győztes csapat, végre gondolkodni kéne, és nem szeretnék vért, gumibotot, utcakövek, könnygázt látni és nyilatkozó politikusokat, akik szemmel láthatólag nem egészen tudják, hogy hol élnek, csak azt, hogy miből.

Senki nem tudott hazamenni, fiaim egyedül otthon a könnygázban, anya és barátnők szanaszét, az Astoria környéke most nem az a hely, ahová hazasétál az ember. Ha bárki bármit akar üzenni, fiamat is beleértve, egyelőre Statinak írjon privit, hogy ne kelljen ki-belépni, ez az ő gépe. Legyetek jók, ha tudtok, és gondoljatok bele, hogy holnap és holnapután is ez az egy közös hazánk lesz, sőt, még a gyerekeinknek is.  Nem volna jó most egymást utálni.

most itt belül

volt egyszer...