2007/07/08
2007/05/18
2007/05/11
Jane ott állt talpig fehérben a jég előtt. Kezében véső, kalapács. A jég meglepően szabályos, sima és áttetsző volt. Jól látszott a közepén az a bizonyos fénylő tárgy, ami Jane-t annyira vonzotta. Több száz méteres kiterjedésével a jég igen komoly feladat elé állította a picinyke lányt. De Jane állhatatos volt. Semmi nem tántoríthatta el tervétől. Izmai megfeszültek, gondolatait lekötötte a cél. Kezeit felemelve belevágott a nagy feladatba. A fény kristálytisztán látszott előtte.
Amint a véső hegye belevájt a hideg jégbe, szilánkok ezrei repültek szerteszét. Arcáról mint könnycseppek ereszkedtek alá az olvadó kicsiny darabkák. Az eddig sima felület megrepedezett. Minél több ütés érte, annál jobban elvesztette áttetszőségét. Fél óra múlva a fény már csak egy elmosódott szellem volt, elveszítette minden szépséget. Jane már nem akarta többet elérni. Kiábrándult. Elindult hát oda, ahonnan jött. Útközben még visszanézett, és megint meglátta, amiért eddig olyannyira rajongott. Ismét megigézte. Visszafordult hát és újból neki kezdett egy másik ponton.
Lassan rá kellett eszmélnie azonban,
hogy minduntalan ugyan az lesz a vége: a módszer, amivel célját
szeretné elérni a módosítja magát a célt. Nem tehet
semmit.
Open your mind! But
how?
2007/04/27
2007/04/26
Sokan mondták, hogy nem könnyű.
Sokan, hogy fájdalmas és megterhelő.
Vannak akik ott maradnának.
Hallottam olyat aki most menne vissza inkább.
De azért legtöbben jól érzik magukat itt - ha már egyszer a világra jöttek.
Én is így döntöttem; megszülettem; itt vagyok. Most lelépek + de még jövök majd + talán + ha túlélem. Új ez nekem. Szokni kell. Levegő, utána sírok csak fel.
Rohadt nehéz az első születés.
Most pedig elhúzok a .....ba, oszt lenyomok egy .........
sört.
Bocs, ismernek/figyelnek.


