Ja, már nem dolgozom a Gallupnál.

Holnap nem kell bejönnöm, mert úgyse lesz mit csinálnom. És majd telefonálnak, ha szükség van rám, ami valszeg jövő héten lesz. Csak az a baj, hogy én kedden nem akartam itt lenni, mivel Vpbe kell mennem. Remélem meg lehet majd boltolni velük valahogy.

 

Ma lelépek 4 körül.

Ma nagyon gonosz vagyok. Bejöttem munkába, de nem kérdeztem meg senkit sem, hogy mit kéne csinálnom. Viszont úgy teszek, mint akinek van dolga.

 

Mondjuk van is, mert albérleteket nézegettem, és a diplomamunkámat fordítom. Úgyhogy valójában csak a netet használom ki, és azt, hogy meleg van. :) És persze itt vagyok, ha kellek, dehát eddig nem kellettem.

 

És ma tényleg lelépek hamarabb, mert megyek Vpbe.

Úgyis menni készültem 10 percen belül. :P

Bejöttem dolgozni, de minek?! Nincs is mit csinálni.

De legalább zavartalanul tudok gyógyulni.

Ez a nap is elég rohanás volt, de befejeztem a kitűzött feladatokat. Gondolom még vagy két napig biztos ezt kell folytatni. Végülis nem lenne baj, már nagyon belejöttem.

Most pedig jön a hétvége. Legalább tudok rendesen netezni végre.

Maradnék még szivesen, de úgy nem poén, ha itt a főnök. Úgyhogy inkább megyek enni.

És akkor MOST van vége a munkanapnak. :)

Irány zabálni!!!

Nagyjából vázolom, hogy milyen is az én munkahelyem, a Magyar Gallup Intézet.

(Kötnöm kell magánnyugdíjpénztárat a Winterthurnál, el ne felejtsem. De asszem csak szerdán lesz rá időm.)

Az én munkahelyem egy remek hely, én legalábbis nagyon szeretem. Nagyon szeretek ott lenni és hasznosan eltölteni azt a 8-9 órát. Kötött munkaidő nincs, 9-re járok, de olyankor még nincs bent mindenki. Általában 18 óra körül indulnak haza az emberek, de ezt nem tudom pontosan, mivel a gépem és az asztalom a két nagyfőnök szobájában van. Én eddig mindig negyed 7-kor végeztem, és olyankor még volt bent ember, de voltak üres asztalok is.

Az ottdolgozók mind szerethetik a munkájukat, mert mindenki végigdolgozza a napot, és jókedélyűek, és ha felállnak az asztaltól, akkor is szinte futva mennek vissza a válasszal.

Azzal, hogy a "nagyfőnökök" (Illyés Ágnes és Hideg Gergely) szobájában vagyok, azt nyerem, hogy hallhatok mindenféle kérdést és egyeztetést. Viszont vicces a dolog, mert mindig csak kódokban beszélnek. Persze ők értik egymást, és a második napon már én is értettem pár dolgot. Legalábbis a témát megértettem, amikor azt mondták, hogy "a 199-esben van". A 199-es az az egyik felmérés kódja. És úgy tűnik, hogy egyszerűbb a kódot mondani, mint a témát (pl. education, vagy energy), úgyis vágja mindenki, hogy miről van szó.
További érdekesség, hogy egymás között is halkan, szinte már motyogva beszélnek (eleve ritkán beszélnek, csak ha fontos kérdés merül fel, amúgy nincs dumcsizás, mert mindenki dolgozik és teszi a dolgát), de mégis meghallják a szavakat, és tudják is, hogy miről van szó.
És szinte nem is magyarul beszélnek, mert mindent már csak angolul tudnak mondani. :) Ez tök vicces tud lenni, de kb egy óra után már fel sem tűnik, hogy a felmérés helyett survey-t mondanak, és minden szakkifejezést, vagy akármit is angolul mondanak ki, mert nem jut eszükbe magyarul.
És még mindig van ide mondanivalóm. Méghozzá az, hogy olyannyira nemzetközi projekteken dolgozunk, hogy mindig arról lehet hallani, hogy a spanyolok milyen jól tartanak a 196-ossal, és hogy a görögök megint mit nem csináltak meg, stb. És hogy a belgák véletlenül a szlovén központ helyett a szlovén egyetemre küldték el az egyik summary-t, de amúgy ez nem is baj. És szinte minden második telefon angolul zajlik, de mindig más országgal.

A dolgom egyébként leginkább fordításhoz kapcsolódik. Angolról magyarra és magyarról angolra egyaránt. Kérdőíveket és beszámolókat kell fordítanom, ellenőriznem. De grafikonokat és prezentációt is kell csinálnom. Persze az utóbbiba csak besegítek, hogy gyorsabban menjen a munka. Továbbá formáznom is kell jelentéseket. Ezek azért viccesek, mert ezek azok, amikhez nem lehet az embernek elég tudása. Két lapból kell egyet csinálni hasábolási technikával. Ez eddig oké, de persze minden sor elcsúszik, és használhatatlan lesz így a kétnyelvű beszámoló (angol és francia, az Európai Bizottség külön kérésére). De itt jövök én az új technikámmal! Ugyanis sikerült 20-30 percre csökkentenem a közel 1-1,5 órás munkafolyamatot. Ezáltal fél nap alatt be is hoztunk egy hét lemaradást és megspóroltunk egy adag fejfájást és idegrohamot. Sőt, én még élveztem is csinálni a formázást.

A sok munka miatt viszont a nap végére, sőt már a közepére kezd fáradni a szemem. Mert persze kizárólag számítógéppel dolgozom.

A munkatársak egyébként kedvesek és szimpatikusak, még akkor is, ha amúgy nem nagyon találkozunk egymással a munka miatt. De mindig kedvesen köszönnek vissza, és mosolyogva intéznek hozzám egy-két szót. A főnökök is, és egyáltalán nem viselkednek felsőbbrendűen. Sőt, mindig elzavarnak, hogy menjek enni, mert azt amúgy nem szoktam. És nem is kávézom, nem teázom. Ellentétben velük, akik az egész napot végigkávézzák (a gép mellett persze) és végigeszik almával. De tényleg folyton almát vagy gyümit esznek! :) Mondták, hogy nyugodtan vegyek magamnak a kosárból, ami a főnököké. Persze nem fogok, de azért megköszöntem.

Ami külön tetszett, az az, hogy a főnökasszony (Illyés Ágnes) úgy mutatott be az egyik munkatársnak, hogy "ő a gyakornokunk, reméljük még nagyon sokáig itt velünk fog dolgozni" :) mindezt a legelső napon mondta, amikor még kvázi semmit sem csináltam. Szóval tetszik, hogy nemcsak én, hanem ők is hosszú távra terveznek.

Mivel az Európai Bizottsággal még minimum 4 éves szerződésük van, ezért elég biztatónak látszik a helyem és a munkám iránti várakozásom. Ettől függetlenül én tényleg szeretek ott dolgozni, szeretem, amit csinálok, és nagyon jól érzem magam munka közben.

Asszem túl gyorsan dolgozom, és hamar készen vagyok a feladatokkal, amit adnak. :) Sebaj, kicsit kártyázom a következőig.