Egy rakás jó nővel álmodtam ma. Sőt, olyannal is, aki nem volt az, de nekem volt valami közöm hozzá. Korcsolyázás is volt benne, autózás, buszozás, és még milliónyi dolog, nagyon hosszú álom volt, és nem akartam felébredni belőle. Kicsim ébresztett telefonon. Nem mondom, hogy mérges voltam, mert egyáltalán nem, szeretem hallani a hangját, és már régesrég fel kellett volna kelnem, és különbenis felébredtem többször is előtte... de azért jobb lett volna még aludni és álmodni.

 

Olyan rész is volt benne, ami egyértelműen közli velem, hogy hiába viselkedem valahogy a valóságban, tudatosan így vagy úgy kezelve valakit, áthelyezni egyik helyről a másikra, az a lelkemben egyáltalán nem úgy működik, és még mindig az érzelmeim határozzák meg, hogy ki hová tartozik, és nem az, hogy én racionálisan mit tartok helyén valónak. Nem hiszem, hogy ez baj lenne, csak épp a szokásos helyzet: megnehezíti a dolgokat, az eligazodást, a tervek véghezvitelét, és érzelmileg valaki mindig sérül valamilyen fokban.

És hajlamos vagyok megfeledkezni arról, hogy minden ilyesmihez két ember kell, és hiába akarom én vagy ő ezt vagy azt, ha nem egyezik a szándék, vagy akárcsak az időzítés, akkor megette a fene. És még mindig naív vagyok. Viszont optimista. Ez tart még életben. Ha anno bármikor feladtam volna (amire amúgyis képtelen lettem volna a téma jellegét illetően), akkor már rég nem tartanánk ott, ahol most. És rengeteg jóról maradtam volna le. És bár most elakadtam megint... elakadtam. Volt már ilyen, ennél kilátástalanabb is. Hullámvölgy, de majd jön jó rész megint. Kivárom és kész.

De most úgy tűnik, hogy viszonylag hosszabb ideig fognak másfelé menni útjaink, és bár marad a közelség (remélem), nagyobb lesz a távolság. Mintha feleslegesen vártam volna ennyit.

Egyszerűbb lett volna el sem kezdeni. De a francot érdekli az egyszerűbb út! 

Annámmal megegyeztünk, hogy amennyiben

a., július 1-ig megcsinálja a két vizsgáját, és a két szigorlat közül legalább egyet, akkor veszek neki egy nagy üveg jégert,

b., januárban lediplomázik, rózsaszirmot szórok a lába elé,

c., ha nem sikerül teljesíteni az a., pontot, akkor én kapok egy nagy üveg jégert :)

Én nem is tudtam, hogy lesz. Anna mondta, hogy mennek (Ibs és ő) holdfogyatkozást nézni a hegyre, menjek én is. Vaciláltam kb 10 percig, de aztán inkább mégis elmentem. Már eleve az úton szétrögögtük magunkat, mert a GPS folyton meghülyült, és kb a harmadik nekifutásra sikerült kikeverednünk a megfelelő útra. :)

A Citadellán jöttem rá, hogy én még nem is voltam fent, ami öreg hiba, mert nagyon szép idő volt, és természetesen jól nézett ki az éjszakai Budapest. És a hold is :) Annáé a hold, de enyémek a felhők, úgyhogy végig versenyeztünk, hogy melyikünk fog nyerni. De végül szerintem döntetlen lett úgy összességében. De mivel jó fej vagyok, ezért végül elzavartam minden felhőt a hold elől.

Holddal való barátkozás után elmentünk kocsmázni kicsit a Szimplába. Jöttek a részegedős sztorik, röhögtünk egy csomót, majd fél 4-re haza is értem, és olyan jót aludtam, mint már régen. :)

Mondjuk tegnap nem is voltam olyan hangulatban, stb. De még mindig igaz az, hogy Annával nem tudunk normálisan leülni és beszélgetni.

 

Én mondjuk eleve nem szivesen ülök le, beszélgetni meg még annyira sem, mert olyankor mindig elálmosodok :) Főleg, ha még füst is van (bár már egyre kevésbé zavar).

 

Azt nem mondom, hogy jó este volt, de egyébként semmi baj nem volt vele, elment egynek. Végülis a tea és a kaja megvolt, láttam is, és nem kellett egyedül és unalmasan tölteni az estét. Ennyi.

Majd ha visszaáll az életem a normális kerékvágásba (értsd: lesz albérletem), akkor már én is jobban fogom érezni magam, és tudok vele rendesen foglalkozni. De ez most nem megy, max. a szokásos virtuális módon, ami viszont változatlanul jól megy nekünk. Majd még dolgozunk a személyes találkozásokon is. Most már úgyis lesz rá időm és lehetőségem.

Ez az Anna egy olyan gyönyörűen szép lány, hogy el sem hiszem, hogy létezik!

Most megint abban az állapotban vagyok, hogy egyszerűen képtelen vagyok olyan szót találni, ami egy picit is kifejezné, hogy milyen is ő. Sem külsőleg, sem belsőleg nem lehet elmondani, egyszerűen... csak... ő... ilyen... vááááá.
Eláll a szavam. Megőrülök. Kész, nekem annyi.

Najó, inkább megyek aludni, még mielőtt még jobban szerelmes leszek. :)

Videót szerkesztettem :)
Tök jó móka! Csak túl nagy méretű fájlok lesznek belőle. Oké, hogy videoklip, dehát 247 MB?!

Annának csinálom. :)

Anyámnak ajándékot csomagoltam, és persze rá is írtam az ajándékkártyára: Anya.

Erre bátyám veszi elő a dobozt, elolvassa a papírt, majd értetlenül felkiállt:
Anna? Ki az az Anna???

Bennem megállt az ütő, hogy elírtam volna???Ennyire azért nem lehetek rákattanva! :D
Aztán kiderült, hogy nem írtam el, csak bátyám látta rosszul. :)

Hát ez a nap annyira remek volt!!!Amolyan nős-nap. Találkoztam a Dögössel (ebben a félévben csak egyszer láttam!), az új lánnyal (hihi, váltottunk mosolyt ;)) és láttunk egy csomó jó nőt! 
Ráadásként pedig, amolyan nap fénypontjaként Annámat is láttam! :)
Meglepettségemnél csak az örömöm volt nagyobb, amikor megláttam, mert nem tudtam, hogy jön. Hab a tortán, hogy ő sem tudta, hogy jönni fog. :D Azt már mondanom sem kell, hogy milyen elbűvölő volt most is... és végre olyan szépen mosolygott, mint régen, és amit már annyira, de annyira hiányoltam a kis cuki fejéről!!!

Azért a többesszám, mert Luna is itt volt, vele beszélgettem a folyosón a padon ülve, hátammal a kávéautomatának dőlve vitattuk meg az élet dolgait. Órára sem mentem be, bár a cuccom bent volt. Sebaj. Úgysem SzabóLa tartotta az órát, ezért késhettem. Aztán végül be sem jutottam, mert elterelődtem... :)

A fordítóverseny eredményét mára ígérték, de rohadtul nem volt kint a Nyelvészet Tanszéken. Remélem nem csúsznak vele sokat. Mondjuk nem várom magam az első helyre, de azért egyik nap azt álmodtam, hogy megnyertem. :)

Desztináció-menedzsmenten elaludtam. :) Viszont az első beadnadóm 40 pontos lett a 40ből.
Az én nevemet olvasta fel először, én meg közben ott aludtam a padon... :)

Kinyomtattam a diplomavázlatot, de nem viszem haza, mert úgyis csak összegyűrném. Úgyhogy itthagyom Csirinél, majd ő elhozza nekem a holnapi szakszemináriumra.

A matek nagyon jó volt, élveztem. Olyan jó volt, amikor integrálással bebizonyítottuk az egységsugarú gömb térfogatának képletét. A tanár tök viccesen mondta, hogy "Na látják, most már be tudjuk bizonyítani azt, amit már negyedik osztályban is tudtunk. Csak akkor mondták, hogy úgy van, mi meg egyszerűen elhittük. Most már tudjuk, hogy miért van az úgy."

Megnéztük a Vészhelyzetet, tök jó volt, és eszembe jutott, hogy nagyon szivesen lennék katonai orvos. Mert az jó. Terepen dolgozni, sok a vér, lehet kreatívkodni az életmentő ötletekkel, és közben még ott a para, hogy engem is érhet támadás, nemzetközi egyezmény ide vagy oda. Mondjuk ott nem annyira állhatok neki sebészkedni, mármint nagyon profi felszerelésekkel, de én nagyon élvezném. :)

hogy mit meg nem teszek a nők kedvéért. :)

Pontosabban most csak egy kedvéért.

_{De Ő önmagában is több, mint az összes többi együttvéve.}

Én azt kivánnám, hogy itt legyen velem, és láthassam, ahogy alszik. :)