MIÉRT?

Hannibál nagyon sokat fejlődött az utóbbi pár hónapban. Otóber 1.-n felállt a kiságyában, és ezt azóta is gyakorolja. Mindenfelé mászik, mint a villám, és pillanatok alatt ott terem, ahol nem kellene. Ha talál egy biztos pontot, amibe kapaszkodva felállhat, akkor máris talpon van, és pakol...

A szókincse is sokat fejlődött: mamamama, tetetete, dededede, nemmemnem, bababa, papapa, persze még nem tudatosan használja a "szavakat", de azért mondogatja.

November 20-n pedig az 1. fogacskája is kibújt az uraságnak, azóta még kevesebbet alszunk, arra várva, hogy a többi is kijöjjön! Bár szopizás közben a fogak nem annyira hasznosak. Viszont elég szépen eszeget mostmár. Továbbra is imádja a banános ételeket, szereti az almát, áfonyát, őszibarackot, szőlőt. Főzelékek közül a cukkínit, céklát, répát, sütőtököt, spenótot eszegeti, de szokott már kapni a mi felnőtt ételeinkből is, ezek ízlenek neki a leginkább.

Hannibál már 5 hónapos volt,augusztus 24.-n. Mindig is nagyon szeretett vna ülni, de eddig nem nagyon ment neki a dolog...

De most! Hatalmas fejlődésen mentünk keresztül! Hanesz már percekig tud egyedül ülni (kb 20 percig), és egyedül játszik a játékaival. Biztonsági okokból azért ki van párnázva a környezete, hogy borulás esetén ne üsse meg magát, de ha hátradől a párna, akkor nagyon gyakran ügyesen visszanyomja magát, és ismét ücsörög, tovább játszik a játékaival. Kedvence a sárga hűthetős rágókája, amit nem kell neki lehűteni, a csörgő "kislány", na és az elmaradhatatlan elefántok, nem beszélve a zenélő tehén-sárkányról.

A tehén sárkány kb. július közepén Hannibál választotta ki a DM-ben, olyannyira, hogy a pénztárosnak arra az időre sem akarta odadni, amíg beüti az árát. Ugyanis mikor Hanesz észrevette ezt a kedves zenélő tehenet- legalábbis akkor még azt hittem, tehén- megragadta, és az egész vásárlás során a kezében tartotta, nem adta oda senkinek. Később, mikor itthon leszedtük róla a csomagolást, kiderült, hogy nem is tehen ez, mert szárnyai, meg taraja van, hanem sárkány. Viszonyt a pofája meg tisztára sárkányra hajaz... Úgyhogy tehén sárkány lett belőle.

Hancsi tehát nagy utat tettmeg a fejlődés terén, és jelenelg felfedező korszakát éli. Egész nap ül, forog, gurul, rág, nézelődik. Hangosan nevet, ha valami tetszik neki, sőt egy-egy vidám sikkantással is ki tudja fejezni örömét. Ha énekelek neki, ő is énekel!Tegnap Mozartot hallgatunk, mikor bekapcsoltam a zenét, pár pillanat múlva olyan hangokat adott ki, mintha dúdolna. Nagyon kifejezően gagyorászik, szinte már tudom, mikor nyafizik azért, mert éhes, mert álmos vagy éppencsak unatkozik, esetleg kakilni kell, de nem megy olyan könnyen.

Viszont az evésben eléggé elmaradtunk. Mikor 4 hónapos kora körül elkezdtük bevezetni a tejecske mellé a különböző gyümölcs püréket, nagyon jól fogadta. Evett őszobarackot, almát, banánt, körtét birsalmával, később sütőtőtököt, sárgarépát. Ezek üveges bébiételek voltak, szerette is őket. Majd próbáltunk neki frisset is adni, a banánt eszegette, a többi friss gyümölcs, illetve zöldség viszont nem nagyon kellett neki. Mostanra ott tartunk, hogy szinte csak a Nestlé, illetve a Hipp üveges őszibarack-banán teljes kiőrlésű rizzsel elnevezésű babapürét hajlandó megenni, azt is csak akkor, ha éppen olyan kedve van. Sőt szopni sem szopik annyit, mint régebben. Mégis hízott 1 nópan alatt 50 dkg-ot, ami azért szép teljesítmény, csak azt nem tudom, hogy csinálja! Bébiatalok közül a Nestlé multivitamin gyümölcsnektárját szereti. Esti tejpépek közül néha megeszi  a milupa banános tejbedarapapiját. 

Egy napon, amikor meglátogattuk a doktornénit szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy Haneszka egyre nagyobb lesz, így elérkezik 2 hónapos korában a szurkálódás időszaka. Természetesen tudtam, hogy nemsokára be kell neki adni a védőoltásokat, de nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar eljön ez az idő. 

A kötelező torokgyík, szamárköhögés, tetanusz oltáson kívül, a gyermekorvos, és a védőnő tanácsára úgy döntöttünk, hogy az agyhártyagyulladás elleni prevenar oltást is beadatjuk Hancsibálnak. Ebből 3 adagot kell adni, havonta egyet, három hónapon keresztül. Egy adagnyi vakcina kerül 16000 ft-ba. (Mostmár csak abban bízom, hogy hatni is fog!)

Tehát 2008 május 27.-n reggel szépen felöltözködtünk, és elsétáltunk a rendelőbe. Szegény, mit sem sejtő kisfiam a kocsiban alukált, míg odaértünk. Mi voltunk a legelsők, tehát rögtön mehettünk vetkőzni, ezt még Hancsi egész jól tűrte. Ezután következett a súlymérés, és az orvosi vizsgálat. Minden rendben volt, bár Hanesz itt már sejthetett valamit, mert előre bömbizett. De ezután következett csak a szörnyűség! Nekem kellett őt lefognom! Mind a 2 pici karját, hogy ne tudjon kalimpálni szúrás közben. Nagyon sírt, mikor belédöfték a tűt, és olyan szemrehányóan nézett rám!Ekkor fölvehettem egy kicsit megnyugtatni. De ezzel még nem végeztünk! Hiszen ekkor jött a következő szuri! Ezen a ponton teljesen kifordult magából az én csöpp babácskám, és úgy üvöltött, mint akit nyúznak! Vígasztalhatatlan volt! Nagyon sajnáltam szegénykét! Hazafelé menet is vigig bömbölt! És még itthon is elég bizalmatlanul méregetett. Úgy tűnt, hogy fájlalja a lábikáját, ezért adtam neki egy fél lázkúpot-ez sem volt egy egyszerű menet- amitől egész délután aludt, meg is ijedtem egy kicsit...

A következő oltásra pont 3 hónapos korában került sor. Az előző tapasztalatok miatt már előre féltem tőle. Minden alkalommal, amikor Hancsi rámmosolygott eszembe jutott, hogy már megint milyen merényletre készülök ellene, és nagyon megsajnáltam. Olyan álnoknak éreztem magam! De nem volt mit tenni, június 24.-n megint elbattyogtunk a doki nénihez. A szokásos mérés, és vizsgálat után ismét következett a szuri. Lefogtam a pici kezecskéit, és folymatosan mosolyogtam és beszéltem hozzá! És csodák csodája: nem kezdett el üvölteni, csak egy picit sírdogált, amikor már az oltóanyagot nyomták bele. Még a második oltást is egész jól viselte. Olyan büszke voltam az én 3 hónapos nagyfiamra!
Hazafelé jót szundított a kocsiban, nem is volt itthon sem semmi probléma.

Bízom benne, hogy a 3. oltást is ilyen jól viseli majd!

Kisfiam, Dávid Ádám Hannibál a héten volt 3 hónapos. Már a születésekor elhatároztam, hogy írni fogok a fejlődéséről -hiszen később szeretném majd feleleveníteni, hogy milyen is volt a kicsi Hanesz- de eddig még nem volt rá elég időm.

Tehát Hancsika jelen pikkanatban itt fekszik az ölemben.és kedvenc szórakozását űzi, szopikázik, én meg egy kézzel pötyögök a gépen...

2008. március  23.-a az idén éppen Húsvét vasárnap volt. Az én óriási "nagylányom", Polli, anyukáméknál volt Kerekharaszton, hiszen csak pár hete költöztünk még ide Budapestre, és nagyon hiányoztaj neki a szüleim.

Mi Dániellel (nehézkes) felkelés után a klinikára indultunk CTG vizsgálatra. András nálunk töltötte az éjszakát, bíztunk benne, hogy még ott találjuk, amikor hazaérünk. Szerencsére nem voltak sokan az orvosomnál, pedig ő volt az ügyeletes, így hamar sor került a vizsgálatra. Mindent rendben talált, a baba szépen mozgott, jó volt a szívhangja, úgy váltunk el, hogy jövő csütörtökön találkozunk, ismét CTG-n. Ez engem nem nagyon nyugtatott meg, hiszen már túl akartam lenni a szülésen, mert leginkább terhes vizilónak éreztem magam...

Hazaérvén, szerencsére még ott találtuk Andrást nálunk, így együtt fogyaszthattuk el a húsvéti sonkánkat.Aztán megbeszéltükm hogy csinálnunk kellene valamit, menjünk valami zöld területre sétálni, mászkáln, jól érezni magunkat. Tehát András haza ment a kocsiért.

Délután megtekintettük a felettébb ronda rezső téri templomot, majd elmentünk Szentendrére. Sétálgattunk, majd lángost ettünk, aztán felmentünk az icipici keskeny sikátor lépcsőjén a templomhoz (attól tartottam, hogy beszorulok, és dugóhúzóval kell majd kihúzni onnan), aztán hazafelé vettük az irányt.

Itthon Dani leült a gép elé, én meg vacsiztam, és néztem a televíziót. Azt már nem tudom, mi ment benne, de 20 óra körül furcsán elkezdtem görcsölni. Nem tudtam, mire vélni a dolgot, ezért csak feküdtem tovább az ágyon és vártam. 21 óráig többször is megismétlődött ez a gorcsölés. Akkor már úgy gondoltam, jobb lesz, ha megemlítem Daninak is a dolgot, de még nem akartam elkiabálni, ezért csak annyit mondtam, hogy egy kicsit fáj meg görcsöl a hasam. Hozott nekem vizet, és feküdtem tovább az ágyon. 22 órakor már nagyon fájt,de még mindig nem voltam biztos benne, hogy ez már a szülés, hiszen nem voltak olyan szabályosak a fájások. Ekkor elkezdtünk keresgélni az interneten, hogy mik is a szülés jelei, mikor érdemes a kórházba indulni. Közben mértük az időt, hány percenként fáj, meddig tart... 

Végül arra jutottunk, hogy be kellene menni a klinikára. Ekkor jöttem rá, hogy szakad az eső! Most mi legyen? Hívjunk taxit? Hiszen eredetileg gyalog akartunk menni, mert még nekem is max. 15 perces séta, gondoltam annyit kibirok. De sajnáltam volna még azt az 500 ft-ot is a taxira, ha fölöslegesen megyünk be mert, csak túllihegtem a dolgot. Aztán Dani megunta a tétovázásomat, és hívott egy taxi. Valamivel éjfél előtt érkeztünk meg a klinikára. Ahogy az orvossal megbeszéltük csöngettem a szülőszobán, és vártam hogy valaki ajtót nyisson, aztán értesítsék az orvosomat. Nagy mázlim volt, hiszen pont ő volt az ügyeletes (Dr Garamvölgyi Zoltán. Először a szülésznő vizsgált meg, nagyon aranyos volt, mondta, hogy ne izguljak, mindjárt itt lesz az orvos, és mejd ő eldönti, hogy maradnom kell-e vagy még mehetek haza. A Doki hamarosan meg is érkezett, meg is lepődött, hogy ilyen hamar viszontláttuk egymást. A vizsgálat után űgy döntött, hogy maradjak mostmár, nemsokára meg lesz a baba. Aszülésznő bekísért a szülőszobára, nagyon rendesek voltak, lezuhanyozhattam, aztán bekotöttek egy infúziót, de nem kellett feküdnöm, sőt kérték, hogy sétáljak, ha zt akarom, hogy előbb meglegyen a baba. Én azt akartam...

Nemsokára Dani is beengedték hozzám, beöltöztették csinos világoszöld műtős szerelésbe. Szegényt biztos kikészíthettem, így visszagondolva széoeket mondhattam neki, de az az igazság, hogy innentől kezdve csak zavaros emlékeim vannak a szülésről. Fájt, sokkal jobban, mint az előző. Fájdalomcsillapítót nem akartak adni, mondván, hogy az előző gyerek pár óra alatt megszületik, ha mostani bab is ilyen gyorsan jön, akkor nem fogom érezni, hogy mikor kell nyomni. Tehát szenvedtem, de legalább megbíztak bennem annyira, hogy vizet vehettem a számba, ha megígérem, hogy nem nyelem le. Danit ugráltattam a vízért. Meg vizes ruháért, meg ki tudja még miért...Szegény, nagyon fáradt volt, előző éjszak nem sokat aludtak Andrással, aztán meg ez a szentendrei kirándulás... El is aludt ülve, de én szemét voltam, és felébresztettem. Azt akartam, hogyha én szenvedek, akkor legalább legyen ott velem, figyeljen rám. 

Végül az orvos burkot repesztett, kaptam még szurit is, ami úgy bekábított, hogy nem bírtam sétálni, mert féltem, hogy összeesem, tehát az oldalamon feküdtem. Így ment ez hajnali 5 óráig. Akkor újabb vizsgálat után átalakították az ágyat, mondván hogy akkor most kijön a baba. Hál' Istennek, gondoltam magamban. És valóban, ez az utolsó szakasz már nagyon gyorsan ment, 2008 március 24. 05:37-kor megszületett Temesvári Dávid Ádám Hannibál. 

 

 Gyönyörű baba volt. Az újdonsült apuka elvágta a köldökzsinórt, aztán odatették a hasamra a picit. Nem volt maszatos, szegényről már lejött a magzatmáz, a bőre is kiszáradt ennek következtében a víztől. Hatalmas volt, és gyönyörű szép. Nagyon erős volt a hangja ahogy felsírt, emlékszem, megváltásnak éreztem ezt a hangot(akkor!). Egy pár percig ott lehetett velem, majd elvitték felöltöztetni, megvizsgálni, megmérni. Dani ment vele. Engem még tovább kínoztak egy  kicsit, de nem volt vészes. Nagyon ügyes volt az orvosom. 

Mikor visszajöttek, gyönyörűen fel volt öltöztetve az én kis picinykém.3900g volt a súlya, és 55cm hosszú volt. Egyáltalán nem sírt, érdeklődve szemlélte a világot. Dani azt mondta, hogy eddig is ezt csinálta. Nagyon jó gyerek volt. Együtt tölttünk kb. másfál órát, és egy csomó képet csináltunk róla. Közben telefonáltunk, illetve sms-t küldtünk. Mindenki negyon örült, és gratulált. 

 4 napot töltöttünk a klinikán. Sokan jöttek látogatni, megnézni Haneszkát. A szobában ő volt a legnagyobb és a leghangosabb is. Egész éjszaka éberen kellett vele lenni, hogy a többiek tudjanak aludni. Elég férsztó volt. Csütörtökön jöhettünk haza, nagyon örültem. Az első pár hét nem volt ugyan problámamentes, de sokkal könnyebb volt, mint 9 éve Pollival. Hensz hatérozotan nyugodtabb baba volt, még akkor is, ha nem aludta át az egész éjszakát. Leginkább azért kelt föl, mert éhes volt. 

A védőnő is meglátogatott minket, mindent rendben talált, de azt mondta, ne hagyjuk sírni a kicsit, mert, akkor később nagyon hisztis lesz. Tehát azóta is szinta állandóan a kezemben van Hancsika. 

Amikor hazaengedték a kórházból 3850g volt.2 hét múlva a gyermekorvosi rendelőben, szintén annyinak mérték, de a védőnő szerint ez csak azért lehetett, mert minden mérleg máshogy mér, látszik a babán, hogy sokat hízott, fejlődött. 

1 hónapos korára elérte a 4650g-ot. Most 3 hónaposan 6750g. Nagyon intelligens, baba. Sokat szemlélődik, tanulja a világot. Rengeteget mosolyog, nevet, gügyög. Szókincse az első hónapban az ee. eee volt. Azóta: grrr, ea, ae, ga, aa, hangokat mond, de ezeket napról napra bővíti, Már néha át tud fordulni hátról hasra, illetve nagyon szeretne felülni, ha lefektetem, erőlködik, hogy minél jobban láthassa a környezetét. 

Imád utazni. Kocsiban vagy buszon, vonaton nagyon jól viselkedik, ahova megyünk, oda visszük őt is magunkkal.

 

 

Tanulnom kellene...
Kedden délelőtt, égy szerencsétlenül éberen eltöltött éjszaka után, hogy a fenébe kezd hozzá az ember, vagy esetleg asszony, a záróvizsgára való felkészüléshez?
Tudom, tudom, ez most csak egy költői kérdés volt, de akkor sem tudok kivergődni ebből a mérhetetlen levertségből, és kedvtelenségből, ami most elkapott.
A fene megeszi, hogy lehet 60 tök idióta tételt megtanulni, főleg úgy hogy a többségük a semmit magyarázza 4-5 oldalon keresztül?

Most asszem, mégsem vagyok képes semmi értelmeset alkotni...

Leginkább és elsősorban, arra az égetően fontos kérdésre szeretném megtalálni a választ, hogy mi fenét is keresek én itt. Ja asszem eszembe jutott: ellenőrzöm, hogy mit csinál az ember, aki az enyém... Mit is irkálgat ide, ahelyett, hogy értelmesebb dolgokkal töltené az idejét, mondjuk velem foglalkozna, (erre lenne egy pár ötletem) vagy tanulna, vagy...stb. Asszem sorolhatnám egy ideig. De ez most nem is fontos.
Tehát, ha már itt vagyok írnom kellene ide vmi értelmeset, hogy megnézi az én drágám, akkor lássa, hogy nem vagyok én olyan teljesen idióta, csak annak látszom...Pedig nem!!!Ma például egy csomó érdekes dolog történt velem, és egy csomó érdekes, és hasznos tapasztalatot szereztem, de nem írhatom le ide őket, mert azt hiszem, hogy nem igazán publikusak. Vagy publikálhatók, csak esetleg nem itt...:-) Na de ez is mindegy, ma úgy látszik, hogy semmi sem fontos, még az sem, hogy minden szót legalább háromszor kell leírnom, mert állandóan melléütök a billentyűzeten.
Na hát asszem, sikerült elég hosszan írnom a semmiről, tehát lassan abba is hagyhatom.
puszi neked, drágám, ha esetleg megnézed, mit baromkodok itt.