Szörnyen jó
Az ember Internet nélkül egy laptoppal, szabadságon, enyhén beragadt space billentyűvel, normális (lásd: munkavégzést színlelő) emberi lényektől elzárva a messziről ígéretesnek tűnő horvát tenger partján alaposan ki van téve annak, amit laikusok hajlamosak őrületnek nevezni. Szerencsére van velem egy utikalauz, nem is egy, de a legfontosabb, a galaxishoz. Így aztán nagy elszigetelt magányomban itt a sirályok gúnyos kacagása közepette mégis társaságra lelek. Mikor a könyvből is elegem van, legfeljebb beszélgetek egy konzerv duvec-csel, mely lecsóhoz hasonlatos helyi csemege. Most felrémlik, hogy már csupán két doboz sör van a hűtőben. Namármost választás a következő: vagy megiszok még egy dobozzal, az előzőt követendő, így a déli órákban, hogy enyhítsem elkeseredésem, de akkor este mi a lófaszt csinálok? Esetleg van egy kis whiskey is, de nem az enyém. Egy mindenkié. Vagy valahogy így.. Most viszont érzem, hogy innom kell, porzik a vesém, vattát nyeltem, ez a páratartalom tönkre tesz! Van még 80 kunám. Szivi, takaros a kunád. Valamint rendelkezésemre áll még néhányszor 4 reggeli müzliszelet, mely 4esével van csomagolva egy kartondobozba süllyesztve. Hogy romantikus érzéseket pendítsek, kint péppé sülnek a bogarak a napon, a járólap forr, a beton sóhajtozik, a tenger hullámzik, hú, van még egy kis bor is talán. Ne aggódjon senki, nincsenek alkohol problémáim. Nagyon jól megvagyunk, én és az alkohol! Mi, itt a jelenben, 2008 nyarán a nagy Internet eljövetelében reménykedünk. Ez egy istenverte sziget, se víz, se Internet. Még szép, hogy egyetlen kapaszkodóm az alkohol és uram bocsá' az irodalom. Most veszem elő a következő doboz sert, azt a fűzfán fütyülőjét, de szomjas vagyok. A folyadékveszteséget pótolni kell, ezt a régiek is megmondták!
Akár hiszitek, akár nem, bárki megkérdi, rájöttem mitől döglik a légy. A melegtől és az egyedülléttől. Légy, hű önmagadhoz legyél! A sirályok húsa mérgező, ezt minden légy tudja, még a legkisebb is. Izzad a könyököm alatt egy könyv borítója, félredobom hát. Boldog az az ember, aki fáradtnak érzi magát, tudja, hogy bármit is csinál este a megszokott környéken, a kezébe akad egy korsó hűvös világos valami ismerős társaságban, boldog, aki arra vágyik, hogy szabadságon legyen, de még várnia kell néhány hetet. Mindenki higgye el, hogy a szabadságból éppúgy fel kell épülni, mint a fáradtságból! Egyetlen valódi ellenségünk a monotonitás! Ez mindenütt így van-e?
Egyesek azt állítják, hogy a kínaiak mások, sőt, azt is állítják, hogy mivel nem láttak még sehol a világban kínai sírt/temetőt (kínán kívül, ahol még sosem jártak), feltételezhető, hogy a csípős-savanyú levesbe a turhán kívül emberi maradványok is kerülnek. Ez épp oly meggyőző, mint az, hogy a zsidók földalatti összeesküvése vezeti a világot, vagy az, hogy mindenki zsidó, esetleg az, hogy a cigányok mind büdösek és kizárólag munka nélkül akarnak élni, mert lusták, sőt, lopnak, aki lop az hazudik és nem tom hogy is van tovább.. A feketékről avagy a négerekről (hogy mindenki megértse, kikről van szó, mert ez a közhasznú szó) pedig ne is beszéljünk. Kisanyám, te voltál már feketével? Akkor én undorodom a te nemiszervedtől és lényedtől! Hihetetlen. Komolyan mondom! Egy lényeges embertömeg, és nem az, amelyik felvonul, zászlót lenget és kiabál! Egy lényeges embertömeg, amelyik él a világon, Euróbában, akik úgy gondolják, hogy gusztustalan feketével hálnia egy nőnek, mert az idegen! Lányok, lányok, hányok!
Én a múltkor egy idegen bolygón, zöld színű faszt dugdostam a fülembe! Miben más ez? Ja, szerettük egymást. Imádtuk. Gyerekünk is született, ő hordta ki. A kisujjából rázta elő: Himokkuki. Hosszú, zöld haját hátrafelé fodrozta a szél, sosem ítélte el a homoszexualitást, se az eszkimókat. Talán most az alkohol jelent nektek kapaszkodót, ám legyen, talán azt gondoljátok az őrület végzett velem, de érdemes időben észrevenni, hogy egy kecske nem fecske. Mostmár minden reményemet elvesztettem abban, hogy legalább minoritásnyit elgondolkodjon bárki azon, hogy mi a szart is akartam leírni. Tulajdonképpen minek is irogatok én itt össze-vissza.
Aki sosem kételkedik, az valami fura lény.
Persze simán elképzelhetünk egy pángalaktikus vitát, melyben azt kérdőjelezzük meg, hogy a kételkedést elegendő-e csupán humanoid lényekre kiterjeszteni, vagy esetleg ez valami univerzális dolog-e mégis? Erre két válaszom van, az egyik, hogy a kutyám neve Úr, de már halott, a másik, hogy negyvenkettő.
