Mondjuk nem kezdődött olyan rosszul, de... alig egy órányit
voltam még csak fenn, amikor már visszaaludtam volna, pedig most
nem is ébredtem fáradtan. Ez az álomkór azóta is tart, bármely
pillanatban el tudna nyomni az álom, pedig kávét is ittam. A
legjobb az volt, hogy séta közben is majdnem elaludtam...
Csetlek-botlok, jól bevertem a térdem, majdnem ott felejtettem
Gé anyukájánál a kabátom, ja és itthon felejtettünk mindent, amit
vinni akartunk.
Ja, Gé nagy rítustáncok közepette most hajtott ki egy nagy
darazsat... :D
Bedobtam a mosógépbe a karateruhám, aztán jól elszunyadtam, de
az imént arra ébredtem, hogy rohan ki. Rohantam én is, hát úszik a
fürdő! Nem dugtam a kádba azt a buzi műanyag csövet, ami úgy néz
ki, mint egy bél.
Felnyaltuk.
Ahogy belekapaszkodtam az ajtó műanyag szegőlécébe, az elvált a
faltól - erre már vinnyogtam, de Gé megnyugtatott, hogy az már úgy
volt.
Most nem merek semmit sem csinálni, még aludni sem, mert még úgy
is elrontok valamit.