System of a down - ATWA
Sajnos klippje nincs fent, a koncertfelvétel meg nem tiszta. :(
Mindazonáltal imádom ezt a számot, volt, hogy még bőgtem is
rajta. :$
Sajnos klippje nincs fent, a koncertfelvétel meg nem tiszta. :(
Mindazonáltal imádom ezt a számot, volt, hogy még bőgtem is
rajta. :$
A Therapy? amúgy kötelező anyag. :)
Jó, kicsit bután ugrándoznak a klippjeikben, de a zenéjük hatalmas, hallgatható, és szerintem nehéz megunni.
Akkor ismertem meg ezt a bandát, amikor Anne Rice regényeit kezdtem olvasni. A vámpírkrónikákat, mi mást?! :)
Érthető talán, hogy kitörölhetetlenül egybefonódott Anne Rice és a Therapy? az én kis agyamban... Ekkor volt az én nagy Nirvana és Offspring korszakom is. :)
Egyik sem "darkos" zene, mégis élénken eszembe jutnak azok a sötét álmok, amik akkor borítottak el alvás közben. Olyan tipikus álmok, amik minden "darkos" tinirocker életében kötelezőek. :D Gyönyörű és fájdalmas álmok, és egyáltalán a krónikák gomolygó, vibráló világa. Vagyis inkább olyan, mint a virágok közt a liliom illata. Bódító és fullasztó, mégis nehéz neki ellenállni. :)
Szóval a Therapy? még mindig felidézi bennem mindezt, és
mostanság bár ritkán hallgatom, olyan jóleső érzés költözik
ilyenkor belém, mintha évek óta nem látott otthonomba térnék meg.
:)
Lenny soft rockzenéje azért kedves számomra, mert szép emlékeim fűződnek hozzá. :)
És persze jó is, mellesleg.
Emlékszem, másodéves voltam, instant depresszióban szenvedtem Gábor miatt, és naponta szemeztem a kamionokkal. Akkor ismertem meg vörösrókát, Sacc is idejött Pécsre, és rengeteget köszönhetek Gizikének, és mindenkinek ott, a koli második emeletén. Biológusnak talán kevésbé, de ez egy másik csúnya sztori.
Szóval vörösróka megmutatta nekem a kazaa-t, amivel lehetett ingyér' letölteni jól. Persze gagyi, de akkor milyen jó volt, öcsém!
Otthon, hétvégén éjjelente apám gépe előtt görnyedtem, hogy zenéket töltsek le, amit majd kiírok CD-re. Azért éjjel, mert akkor olcsóbb volt, és titokban kellett csinálnom, mert fater kiakadt ezen. Akkoriban gyakran voltam álmos, mert egész éjjel őriztem a letöltéseimet. :)
Na és akkoriban jutott eszembe, hogy van egy Lenny Kravitz nevű énekes is, és a rádióból ismertem egy-két slágerét. Nosza, tőccsük le!
Letöltöttem. Pár hét elment rá, de megérte! :) Összeharácsoltam magamnak két CD-re való best of-ot (ami szerintem best of) és hallgattam.
Vizsgaidőszak, gatyarohasztó meleg.
Valamiért átmentem Ágcához tanulni, az egyesbe. Nem emlékszem már, hogy miért, a lényeg, hogy Ágcával tanultunk, és már mindkettőnknek agyára ment a vizsgaidőszak. A vége felé volt asszem. És kiderült, hogy Ágca is szereti Lennyt. :)
És egyszer csak eldobtuk a könyvet, és felugrottunk az ágyra, és tombolva énekeltük a CD-n felhangzó L.K. számokat. :)
Lapi meg a D épületből röhögve nézte a showműsort. :D
Szép idők voltak ezek...