Bejelentkeztem holnap délutánra dokihoz. Majd meglátjuk...
Amúgy tök rendesek a kollegáim, meghúzkodták a fülem, meg minden. :)
Van rágcsálnivaló is, ihajcsuhaj.
Anyu meg küldött képeket a macsekokról, majd ha hazaértem este, feltöltögetem őket.
János új lakó nálunk, de még szocializálódnia kell.
Egyelőre ennyi, majd lesznek képek! :)
Hát előferdül az ilyen, kérem.
Jött át a zebrán egy fickó, velem szembe, én viszont még nem mertem lelépni, mert nem voltam biztos benne, hogy busz tényleg meg akar-e állni, vagy csak úgy lassít. Aztán a fickó már majdnem teljesen átért, a busz még közeledett, lassan, és akkor úgy véltem, hogy jó, nyilván át akar engedni. De előbb még elnéztem jól jobbra is. Aztán leléptem - de ez alatt a pillanat alatt a buszos rálépett a gázra, és szerencse, hogy nem a padka mellett húzott el, és elfértem mellette, anélkül, hogy maga alá gyűrt volna.
Hát szentségeltem bevallom. Meg a buszos is.
Én fáradt voltam, és kevésbé körültekintő, ő meg fafej.
De azért elbeszélgetnék azokkal, akik úgy húznak át a zebrán,
hogy a gyalogos még át sem ért..!
Kiderült, hogy sokan jártak úgy, ahogy én. Mármint a költségtérítéssel és az értesítéssel.
Úgy néz ki, hogy ma sikerült elintéznem két óra között a dolog rám eső részét, de mire ezeket a köröket lefutottam..!
Nem kívánom senkinek, pedig azt mondják, hogy ez az élet velejárója. Hát nem kérek belőle, köszi...
Úgy indult tehát, hogy anyámék huszadika táján kapták meg az értesítőt (18-án adta fel a HPI a pecsét szerint), én pedig tegnap kaptam kézhez. Holnap van a határidő, azután 3000Ft/hét késedelmi díj.
Szóval anyukám ajánlottan adta fel, ezért kedden nem kaphattam meg a levelet, mivel napközben dolgoztam és amúgy sincs kulcsom Gé postaládájához. Ellenben megkaptuk a postai kézbesítőt, és szerdán délután bementem az itteni postára, ahol jó sokáig keresték a levelet. Anyám ugyanis Gé címén nekem címezte - vagyis két név szerepelt a borítékon. A posta sz.gépes rendszerébe Gé nevén vitték be, én meg a saját nevemmel kaptam az értesítőt, és nem tudtam, hogy anyu hogyan címzett. Ötször kivert a hideg veríték, mire megtalálták.
Rohadt nagy mákom volt, hogy tegnap még találkoztam egy csoporttársammal, aki ugyanebben a cipőben jár, és elmondta, hogy ilyenkor lehet az eljárás méltánytalansága miatt költségmérséklést kérni. Ma tehát érdeklődtem a tanszékeimen, aztán vettem űrlapot, szépen kitöltöttem és megindokoltam, mellékelve a boríték fénymásolatát, leadtam, és voltam a pénzügyi irodában is, ahol írtam egy kérvényt, hogy adjanak haladékot. Az egyik tanszékről meg is kaptam az 50%-ot. :)
Pont azon, ahol várhatóan nem fogok tudni lediplomázni úgysem -.-
Bár lényegtelen.
És befizettem az összeg negyedét.
Egész nap nem ettem amúgy, és a stressz rohadtul leszívta minden energiámat és életkedvemet.
Ezek után még írtam egy szarul sikerült matek ZH-t... A mai óra volt az első, ami nem tetszett, elkívánkoztam onnan nagyon. Elvesztettem a fonalat, már nem értem az anyagot, csak sejtem, ami édeskevés, mnt a ZH eredmény is mutatja. Az sem vígasztal, hogy senkié nem lett olyan jó. Szerintem a tanáron (a puttó :) ) kívül senki nem tudja megírni.
Úgyhogy kiábrándultam magamból a matek terén is.
Másrészt heveny undor és fortyogó gyűlöletet érzek, amikor bemegyek az egyetemre, és ott van a rakás divatbaba és menőcsávó. Akkora egójuk és pofájuk van mint a HÁZ, de akkora IQ-juk, mint a tavaszi molyfing.
Gyűlölöm, hogy képtelenek máshol megbeszélni a legújabb műkörömdivatot, mint a lépcsők teteje, közepe, alja, de úgy, hogy lehetőleg csoportosan beálljanak középre. Vagy eltorlaszolják az ajtókat, ahol bambán tétovázva merednek a plafonra, keresvén a helyes utat.
Meg amikor lejön a D épület pici liftje, és ketten bent maradnak, mert ők igaziból felmennek, beszállunk még négyen, ami a max. töltet lenne, de azért még egy testet srác begyűri magát.Egy másik meg is jegyezte, hogy ez a lift behal ettől, de odaseneki! Kinemszarjale?
Hát rohadjon el a maradék egy agysejtje is az ilyen tajparasztnak!
Tudom, hogy nem szép dolog így fröcsögni, de képtelen
vagyok már visszafogni magam. Csak a stressz...
A mai napon két jó dolog volt: a reggeli órán kóstolhattunk őri bort és csokit. :)
Délután meg trécseltem egyet az alattunk sréhen lakó bácsival,
aki azt mondta, hogy kedves a mosolyom. :)
Azzal kezdődött ez az egyébként szar nap, hogy a telefonom nem ébresztett. Lemerült. Kikapcsolt állapotban.
Szóljon, aki már tapasztalt ilyet, mert én még nem! (Este, amikor kikapcsolatam, még két rovátka volt a jelzőn...)
Gé szerint sem csörgött, tehát nem én aludtam át a zenebonát. Ő is ébresztett egyébként negyed nyolckor, nekem pedig nyolcra kellett volna beérni órára. Jó esetben fél óra alatt bevisz egy busz, és akkor még fel kell caplatni a D-be, a terembe... Szóval halott ügy, hogy pontosan beérjek, ugyebár.
És ez egy olyan óra volt, ahová utólag kellett kérnem, hogy vegyenek fel. Jól indítottam, fasza! Fél órás késéssel értem be, és erre csak azt tudom mondani, hogy egész jól behoztam magam. Viszont ez megalapozta a napom.
Eleve idegroncsként ültem fel reggel a buszra, és akkor még mellém ült egy tahó pasas.
Nos. Én elhiszem, hogy nektek, pasiknak kényelmetlen összezárt lábbal ülni, mert ott az a szerencsecsomag, de.
Azért nem kell 170°-os terpeszre nyitni a lábat, igaz? Mert a mellettem ülő tahó úgy beterpesztett, hogy én sem fértem el, összezárt lábbal kucorogva. Egy darabig célzatosan méregettem a lábait, meg az ipsét, de nem esett le neki. Végül olyat tettem, amit utálok. Kedves hangon elnézést kértem, és felhomályosítottam, hogy szeretnék én is kényelmesen elférni.
Na, itt csesztem el. Akkor kellett volna a fejét hidegvérrel letépni, és beletaposni a nyakán kiömlő beleibe. Na.
Visszahúzta a lábait, de a sunyi pofáján látszott, hogy ezzel nincs vége. Volt képe közölni öcsém, hogy ő nem lóg túl a két ülés közti határvonalon. Persze - mondtam - most már nem...
Zötykölődtünk tovább. Egy éles kanyarnál véletlenül én értem hozzá egy kósza pillanatra. Na mit gondoltok? Hát persze hogy rám rivallt (mondom, nem úgy, ahogy én, hanem tapló indulattal), hogy na tessék! Én lógtam át!
Hú - mondom - én kérek elnézést... (ezt már gúnyosan, mert elborította az agyam a harci láz).
Erre baszkikám mit felel? Hogy helyes! Őszinte meggyőződéssel. Hát persze... sőt, az én kurva anyámat...
Ó, hogy száradjon le a p*cse, és akkor nem lesz többet ilyen gond!
Beértem órára. Hatalmasra dagadt, eltorzult arccal, mert a pasas miatt vert az ideg. Hát persze, hogy amikor beléptem, épp akkor jegyezte meg a tanár, kemény hangon, hogy itt kötelező ám beérni nyolcra, mert punktum.
Remek.
Most már legalább ismer.
De sebaj, szívós kis tetű vagyok már, a sok év egyetem megtanított arra, hogyan legyek kullancs. :>
De utána egész órán azt kellett hallgatnia mindenkinek, hogy vég nélkül tüsszögök, és fújom az orrom. Remek, most már mindenki ismer.
Lehetett valami abban a teremben, ami nagyon irritált... romológia tanszék, no comment.
(Gyk.: itt most NEM a romákat szidom, hanem egy intézmény részét.)
Borzalmas volt, na.
Aztán a kedvenc. Gyomorgörccsel ültem be, és kb gyomorfekéllyel távoztam. Hurrá.
Szaladtam melózni. Ott azzal fogadtak, hogy IT vizsgálat volt, amiről jól lemaradtam. És nem tudták, hogy jövök-e ma. Végülis csak kétszer említettem meg jól érthetően, hogy szerdán csak délutánra tudok bemenni, csütörtökön meg egyáltalán nem. Nem baj, nem kell figyelni...
Most az van, hogy mindenki csak annál a gépnél ülhet, amihez van jogosultsága, és csak azt csinálhatja, amihez van jogosultsága. Ami azt jelenti, hogy amíg a diákságnak nem lesz ez elintézve, nem lesznek normálisan beszkennelve a számlák, és ott fog halmozódni, aztán majd egyszer bele fogunk fulladni. Ott van négy scanner, és nem lehet használni, ha nincs ott az a diák, akinek a nevére van beállítva.
No comment.
És ha kérdezik, én sosem használtam más kódját, sosem ültem más gépnél, és csak könyvelek.
Hát nevetséges bazmeg.
Annyira szeretem, amikor jönnek okos emberek, és eldöntik, hogy nekünk mi a frankó. Egyszer úgy helyet cserélnék velük!
Szerintem azt kéne csinálni, hogy nem kapcsoljuk ki a gépeket... :D
Szóval ma fizetőztem, mint régen. Kaptam egy 3 oldalas listát, ez kb két kg számla. De miközben megcsinálom időre, foglalkozzak az új diákcsávóval, tanítsam be fizetőzni. Elmondom, szájába rágom, értelmesnek tűnik, látom, hogy dereng neki. Jólvan, hagyom ismerkedni a dolgokkal, erre rám szólnak, hogy alaposabban mondjam el, meg minden. Hát mi van bazmeg? Értelmi fogyatékosokat vettek fel? Nekünk anno miért nem rágta a szánkba senki, hogy hogyan csináljam? Elvárni bezzeg elvárták, hogy pöpec legyen, de elmondani derogált. Mindegy, szerintem jól magyarázok, mert a srácnak érdekes módon ment a fizetőzés. :>
De legalább az edzés jó volt.
Leszámítva, hogy rengeteget felejtettem. :(
A mai nap már nem volt olyan borzalmas, mint a hét többi napja, de azért hűdejó sem volt. Reggel rém nehezen ment a felkelés, még egy "csók drágám"-ot sem bírtam kinyögni Gének, de végül sikerült felkelni. Lakótársék főztek le sok kávét, és maradt nekem is. :)
Hm, meg is nézem, hogy van-e még... nyammi :)
.
.
.
nincs :(
Szóval, reggel a munkahelyemen M. azzal fogadott, hogy elkészült a karateghi felsőjén a hímzés. :) Tök jó lett, és nem fogadott el érte semmit, mert szeret hímezni. :)
A többiek meg azzal fogadtak, amivel tegnap tollaspicsa elköszönt tőlem. Problémázott azon, hogy hogyan állítjuk be a fizetési feltételeket. Neki nem jó az, amit a BM felhoz, és ami nem olyan, amilyennek szerinte lennie kell, azt vigyük át hozzá. -.-
A vége az lett, hogy a környékén ülő kollegák minket (diákokat) néztek hülyének, holott mi tudjuk, hogyan kell ezt. Természetesen NEM úgy, ahogy tp megálmodta. Ennek ellenére képes volt kiosztani a nála régebben ott dolgozó kollegákat is.
Így már korán reggel mindenkinek kétszeresére dagadt a burája, de legalább jól kibeszéltünk, és röhögtünk is azon, hogy mennyire bunkó és ostoba. :)
A másik jó a mai napon az volt, hogy a tanítványomat ma jól olvastattam. Sok leckényit lapoztam előre, hogy talájak neki egy összefüggő, középhosszú szöveget, és nagyon ügyesen olvasta, néha kellett csak kijavítanom, és (mivel sok szóra emlékezett még általános korából) ügyesen le is tudta fordítani a nagyját! :)
Sikerélmény volt mindkettőnknek. :)
Persze azért az alapokat nem hanyagolhatjuk, de ez az élmény kellett mára! :)
Ésés.
Gé beindult, vettünk hát festéket a félszobához (halványsárga) és festőszettet. Az a szivacsos csodabuziság, amihez nem fűznék sok reményt, de ránézésre mégsem olyan rossz. Majd kiderül, mennyire jó. :)
Gé holnap már neki is esik, én meg mehetek haza, Sátánt köszönteni... :( Remélem azér a második réteghez hazaérek! :)
Ja, és vett egy ütvefúrót is. :) Kurvajó, olyan, mintha géppuska lenne, játszottam is vele egy jót. :) Jól megöltem a fél mázsa szőlőt az ágyon. Támadni készült!!!
Ja ésés. M.-től megtudtam, hogy van egy tök jó honlap, canonos
(ez itt a reklám helye), ahonnan lehet kinyomtatni tök jó
hajtogatós mintákat! :) Úgyhogy megvan hétvégére is a szórakozásom.
:D
Azért érezhető ám a különbség a hétfő és kedd között!
(Azok kedvéért, akik nem tudják: a hétfő vasárnap kora délutántól kedd késő délutánig tart.)
Az imént épp megírtam a könyörgős leveleket a tanároknak, és csak utána ment el a netkapcsolat pár pillanatra. :)))
Egyébként ma érdekes vizuális élményem volt. :)
Ahogy elhúztak az autók a belvárosban azon a rövid szakaszon, ahol térkővel van kirakva az út, és ahogy vonszolták maguk után az árnyékukat... olyan volt, mintha az út hullámozna alattuk. :)
Persze, tudom, én sem leszek már hülyébb, hogy ezen élvezkedtem... de ehhez kell egyfajta szellemi és mentális fáradtság. :)
Olyan két komponens ez, mintha drogoznék. :D
Ja, és olyan csúnyán néztem ma egy nyálas
fickóra, hogy rámköszönt. Persze nem hallottam az mp3 miatt, és nem
is köszöntem vissza... :D
Remélem nem a Cégnél dolgozik az ipse... habár akkor is
leszarom, mindegy.
Ipiapacs, aki bújt, aki nem...
holnap Gével lenyomunk egy laza 20 km-es túrát. :) A Mecsekből indulunk, eljutunk valami faluba asszem, és vissza.
Ez lesz a bemelegítés a szeptember végi éjszakai teljesítménytúrához, ami szintén 20 km, és valami hasonló terep lesz, mint amit most bejárunk. :)
Kíváncsi vagyok, mennyi idő alatt futjuk le. :)
Ma vettem hozzá túracipőt, olcsóér', egyik munkatársamtól. :) Tök jó. És az illető elvitte a karateruhám felsőjét, úgyhogy végre ki is lesz hímezve a nevem (amit a sensei írt rá japánul). :)
Ójeee.
Aranyos volt. Vigyorogva közölte, hogy a tüneteim alapján egy változó korban lévő depressziós hölgy lehetnék. :D
Letolt, hogy keveset iszom és eszem (pedig naponta általában kétszer is étkezem oO). Az ivásban mondjuk igaza van, a napi 1 littyó tényleg kevés. :$ Félek, hogy 3 liter folyadékot sugárban fogok kihányni, annyira nem szoktam hozzá. De azért igyekszem. Felírt egy doboz Magne B-t, és beutalt laborba.
Megmérte a vérnyomásom. Direkt nem ittam délután kávét, hogy ne csaljon, úgyhogy a valós eredmény: 100/65 :D
kávé után felmegy 110/70 -re :D
Azt pedig elfelejtettem mondani, hogy a bal oldalon a fülemtől a torkomig fáj, és bedagadt a fogínyem, bár utóbbival úgysem tud mit kezdeni. Nem hiába az egyik tünetem a dekoncentráltság és feledékenység! :D
Szóval folyadékkúra és labor, aztán, ha attól sem lesz okosabb,
akkor tovább nyomoz, azt mondta. :)
Hosszú nap volt, nah.
Szombat délelőtt, kicsit borongós időben, az egész város ünneplőbe öltözött, az iskolások fekete-fehérben, a szülők csinosan, nagy csokor virágokkal... én meg farmer nadrágban és kabátban, és fülemben Joan Jettel battyogok melózni. Jó kis idill.
Bosszúból csak 3 órát maradtam bent a Cégnél, többet amúgy se nagyon tudtam volna csinálni, lekönyveltem egy rakás titászt. :)
Ebédeltünk Gé anyukájánál, meghívott holnapra is. :) (Gé akkor már félúton lesz Prágába, fene a bundáját!)
Bringával mentünk át, itt van már a sajátom, amin kevésbé félek, és egész ügyes voltam. Az éles kanyarodás, meg padkára ugratás nem megy, de nem is vágyom rá...
Utána meg mentünk shoppingolni, Gé vett Prága térképet (képzeld Gizike, végül találtunk a Csészényi téri Alexandrában! :)), meg utazótáskát neki, meg üdítőt, meg váltott pénztet. Én gazdagabb lettem egy Converse tornacsukával, és nem szégyellem bevallani, hogy mindössze 3500 pénz volt (bizony, a Hervisben!). Igaz, hogy fél páron nincs cipőfűző, de úgy érzem, ennyi pénzért nem akadok fenn ezen... :)
És megvettem Örkény egyperceseit tartalmazó kötetét, juppijájé! Ez is 3500 pénz volt, úgy látszik ma ez a standard ára mindennek. :D
Ezután találkoztunk Vombat úrral, és Nemalvóssal a Lófaránál, és túráztunk egy jót a boruccában. Ha már arra jártunk, le is öblítettük a torkonkat, és ettünk fokhagymás lángost. :)
A központba is bicajjal mentünk, Gé büszke volt rám. :) Utóbb megbeszéltük, hogy ki hányas sebességfokozatban ment, és kiderült, hogy simán leköröztem volna, de nem lennének szarok a térdeim, és nem fájnának nagyon... Én még tudtam volna feljebb váltani, ha... így meg simán tartottam mögötte a tempót. :) Az izmaimnak és a tüdőmnek meg sem kottyant a tekerés, csak azok a fránya izületek... :(
Ja, és ittasan még kevésbé félek két keréken! :D
Hú, felpakoltam végre (tanulás helyett közben)
a tavaszi békaellenőrzős képeket. Amikor Gével és Vombat úrral
kimentünk a Zselicbe, és jól megnéztük a tavakat és víztározókat,
hogy kuruttyolnak-e a kis mocsadékok. :)
Kuruttyoltak, de erről már írtam (most nem tudom, mi a címe, és úgy sem érdekel senkit, úgyhogy minek is...).
Naszóval, van pár jó kép. :)
egy a hat tyúkból
a terep
Vombat úr és Gé
utoljára gyerekkoromban...
Gondoltam, kimozdulok, na.
Aztán az ajtó előtt elszakadt a zacskó a füle alatt, a szemét meg kiborult a lépcsőre. A két hete zamatos eleggyé érett szemét. (Azért, mert a lakótársak sosem viszik le, csak Gé.)
Kurvajó móka, ám.
Összeszedtem, levittem. Próbálom a pozitív oldalát nézni, és most hejjdenagyon örülök neki, hogy nem találkoztam senkivel a lépcsőházban. Kidobtam.
Azt hiszem, az estére tervezett pancsit kicsit előrébb hozom...
Jó kis nap volt ez is! :)
Gével, és vombat úrral voltunk kint terepet szemlélni a Zselicségben. Bejártuk néhány falu tavait és víztárolóit, azt lesve, hogy vajon van-e ott még békahad, és ha igen, mifélék. :)
No, nem nagyítóval fésültük át a terepet, de azért a legtöbb vizet körbejártuk (nem mindet, mert néhány már magántulajdon, ahová nem tanácsos "betolakodni". Ez elég szomorú egyébként.
Viszont nagyon élveztem, kellemes volt kicsit kint lenni a szabadban, fényképezni, állatokat lesni. :) Volt "életmentős" mocsárugrás is, túléltem, csak épp bokáig sáros lettem. Mire hazaértünk, sárpáncéllá vált a trutyi, bevonva a cipőm és zoknim is. :D
(sajna nincs komolyabb terepre való holmim)
Láttam őzet közelről (!), tőlünk nem messze futott el, gondolom felzavartuk. Meg fácánt még közelebbről (eddig csak kitömve, vagy autóból). Alattomosan meglapul a sunyi jószág, aztán, amikor már elég közel érünk hozzá, hirtelen felreppen. De szép volt nagyon. És láttunk sok ragacsot, vagyis ragadozó madarat. :D Messze voltak, de vélhetően egerészek voltak. :)
A brekuszokat inkább csak hallottuk, mint láttuk, orruk hegyéig a vízbe merültek.
Baromi jó volt, na, kellemesen elfáradtunk, és jól lepirult a nyakunk. :D
