[ KARANTÉN ]

A XIX. már volt! :)

A cigaretta hal(l)atlanul egészséges.

Szerény hozzászólásom: ebben van valami, ugyanis (állítólag) csökkenti a gyomorgyulladást, és még két kór kialakulásának a veszélyét, amiket nem tudok megjegyezni, de biztos, hogy így van! :)

Ismét egy gyöngyszem -avagy csikk- Áldozó Krisztián remekbeszabott műveiből!

Mea culpa: elég régen másoltam be ebből, ideje hát folytatni! :)

Tanulmányoztam Brecht elidegenítését.

A következőre jutottam: Van egy csaj, érted

Eszméletlenül néz ki, egy istennő, a haja vaskos

Csigákban omlik le a vállán. Úgy

Riszálja magát, hogy neked ott helyben véged.

Ráadásul az ágyban is odaadó, mégis démoni.

Mondjuk nem biztos, nekem is csak mesélték…

Megállás nélkül újra kezdeni. Mintha a szalagnál

Dolgoznál. Törzsed enyhén jobbra csavarva

Kézbe venni, rá se nézni, kitapintani, lefújni,

Összeilleszteni, megint lefújni. Hagyni tovább-

Sodródni. Aztán újrakezdeni megállás nélkül,

Törzsed enyhén jobbra csavarva.

Mintha a soron dolgoznál.

Pont olyan, mintha tanulnék...

Shakespeare hazudik. A szépség nem

Hervad el. Ma este, itt és most biztosan nem.

Megnyugszol már, vagy hozzak még martinit?

:D Isteni! :D

Van egy háttérzeném. Hazudnék ha azt mondanám

A hangod az. Van egy szavam. Hazudnék, ha azt

Mondanám, a neved. Egy életem, egy halálom.

Hazudnék ha tőled, hazudnék ha érted.

Mennyit hazudjak, hogy elhiggyem:

Elfelejtettelek.

Ez megint nagyon tetszik, és fájdalmasan rám vall :)

Molylepkeszeráfok csüngenek kretekem indonéz

Füstnyalábjain. Se szemük, se szájuk, csak

Embertestük és angyalszárnyaik. Testem egy kápolna,

Kupolája a fejem. Dühükben kirepülnek belőlem,

S Felsértik ajkaim. Szomorúságukban görnyedve, tollanként

hullatják szárnyaik. Ha tanácstalanok csak

Csüngenek kretekem indonéz füstnyalábjain.

Felmentem a padlásra rágyújtani. Mialatt a nyitott tetőablakon

Keresztül néztem a cserepeket, méhekre lettem figyelmes a

Cserépközöknél. Sokan voltak. Megrettentem. Nem tőlük.

Az ismeretlen szándéktól, a lehetőségek végtelen variációitól.

Egy közös fotón gyűlnek össze a fejemben. Szűk

Kenellekben ülnek. (Az egyik áll, őt nagyon szerettem.)

Csendben végignézem őket, (dohányzom) majd elfordulok

(ötig számolok) és vissza. Akik ültek, eltűntek. Aki áll, maradt.

Vele azt hiszem, még sosem találkoztam. Illene lassan bemutatnod.

(Isten)

:)

A cigaretta azért jó, mert segít koncentrálni.

Összpontosítok a füstre. Addig sem égek tovább.

:)

Kedves rajongótársaim!

Iszonyat szerencsés vagyok - és ezáltal ti is -, ugyanis virtuális ismeretségbe keveredtem Áldozó Krisztiánnal, a csikkek becses szerzőjével! :) Ám!

Váltottunk pár levelet, elküldte nekem az univ pécsből kimaradt csikkeit, és hát úgy tűnik, hogy nem bánja, ha én azokat ide bemásolom a nép javára. :) Tehát folyt.köv. jó olvasgatást és elmélkedést! :)

Nem, a folytatás első darabját nem ide szerkesztem be, mert akkor nem tudnám neki azt a számozott címet adni. Legyünk következetesek... ez azért van, mert középiskolában a matek volt a kedvencem... :D

Hát igen... a költészet matematikája :)

No de, íme az utolsó csikk:

A könyvhét azért jó, mert láthatom, hogy a

Negyvenéveseknek megy. Na jó, vannak kivételes

Húszasok. Egy-kettő. Ez az ő privát, heroizált játszóterük,

Személyre szabott homokozóval. (Legyen a fejet hova dugni.)

Kötetek. Arcképpel a belső borítón, s mind befelé tekint a sa-

ját tartalom felé.

Egy-kettőt kinyitni se merek. Tartok tőle, hogy köpnek.

:))

A tizenharamadik után most kivételesen a tizennegyedik jön :)

Schwarzenegger (Babits Mihály) szeretnék lenni, hogy

Egyedülálló fizikumommal (szellememmel) elkápráztassam

A csajokat (olvasókat) és pillanatyni élvezetet (maradandó

Felismerést) okozhassak nekik az ágyban (versemben).

Kéne még hasazni. (Csupa meghasonlás az élet.)

_{Szerintem isteni :')}

Nem tévedés, és számolni is tudok. Egyszerűen csak az újságban (univpécs) közölt következő csikk éppen ez. Kimaradt jónéhány, bizonyára okkal, nem vitatom, és nem is akarok agonizálni efölött, inkább bemásolom a következőt:

Valami eltörött bennem. Most állunk, nézzük a darabjait.

Anyám megijedt, szerinte Zsolnay. A srácok azt mondják

Ők nem szóltak volna senkinek. Apám megragasztaná,

De nem ért hozzá. (A sajátján kívül máséhoz nem nyúl

Szívesen.) "Szívesen". Buta szóviccek. Ezekbe temetkezem.

Még alig hűlt ki a hetedik, máris itt a nyolcadik:

Az ember érzi, hogy jobb ember lett. Tapintatosan tapasztalja,

elfélmosolyodik, gondolatban magához ölel mindenkit,

hátradől az ágyon, és elégedetten megállapítja,

hogy legalább van mivel pótolni az elfogyott vécépapírt.

A hetedik te magad légy :)

...Helyett megint csak Á. K. egy hmm... verse :)

Mert nem tudom összeszedni az emlékeket. A papírokat,

A képeket, a kézzel hímzett törölközőt. Mert nem tudom

Letörölni a videókat és felejteni. Mert nem tudok továbblépni,

Mert nincsen lábam. Odaadtam neki, hogy messzebbre jusson.

Óigen! Talán beképzeltség, de átérzem. Gondolom ti is.