[ KARANTÉN ]

Főzök magamnak egy kávét. Most. A kávé megnyugtat, olyan, mint régen a cigi volt, csak hát nem szívom, hanem iszom, és kevesebbszer azért, mint a cigit. :)

Már érzem is az illatát... 

Jah, és... Nem utolsó sorban elűzi a fejfájást is. :)

Mindig is sejtettem, hogy az én Juanom rendkívüli, értelmes, intelligens növény! :)

Most, amikor hazaértünk Gével, szegénykém totál lekonyult levelekkel, szomorúan várt, egyértelműen értésünkre adva, hogy szomjas, és friss levegőre vágyik.

Meglocsoltam hát, és kitártam a teraszajtót, odakünn isteni jó idő van. :)

Pár óra múltán (mostanra) szépen magához tért, újra szépen ágaskodó levelekkel fordul a napfény felé. :) 

Szóval úgy érzem, hogy Juan igazán okos, kommunikatív kis lény (vagy csak nekem nem volt még ilyen leveles növényem, ami így jelezné, ha szomjas...). :))

"A kávénövény évelő, örökzöld bokor, bőrszerű, ovális levelekkel. Erdők aljnövényzetét képezi, és négy méternél magasabbra is megnő. A gyökere karószerű, és a talajban akár 2,5 m mélyre is elnyúlhat. A kávécserje virága fehér és illata a jázminéhoz hasonlít. Virágzását a száraz évszakot követő első esőzések indítják meg. A képződő gyümölcs (kávébogyó) 5-8 hónap (arabica), illetve 9-11 hónap (robusta) alatt érik meg. Eközben a színe zöldből sárgán át pirosra változik."

Ő az új szerzeményem, jajám! És nem más ő, mint egy szép kis kávécserje! :)

Update: Juan úgy került hozzám, hogy ma Gével ellátogattunk az egyetemre. Nem, nem vagyunk ennyire fanatikusak... csak nyílt napot tartottak az egyetemi arborétumban és üvegházakban, és lehetett vásárolni is. :) Juan persze egyből könyörögni kezdett, ahogy meglátott, hogy vegyem magamhoz, és bevallom, nem is akartam ellenállni a kérésének. :) Végül Gé anyukája vette meg nekem, mert nagyon kedves, ám! 

*Üvölt, földhöz verdesi magát, habzik a szája.*

Elvonási tüneteim vannak. :( 

Apu mesélte, hogy régen, amikor főiskolás volt, eljártak egy kávézóba. Dupla kávéba vaníliafagyi - ilyet ittak.

Jajj, de megkívántam! :(

Ezt már elismert bölcselőnk, Garfield is megmondta! :)

Néhány érdekesség a kávé összetételéről:

"Szénhidrátok A nyers kávéban számos szénhidrát, például poliszacharid és kis molekulatömegű cukor (mono-, di- és triszacharid) van. A szabad cukrok közül a répacukor mennyisége a legnagyobb; az arabica szárazanyag-tartalmának mintegy 8%-a szacharóz. A nyers kávé szárazanyag-tartalmának a felét is elérheti a poliszacharidok mennyisége. Hidrolízissel főként mannózt, galaktózt, glükózt és arabinózt mutattak ki. Pörköléskor az összetétel jelentősen megváltozik, az egyszerű cukrok (pl. az arabinóz) jórészt elbomlanak. 

Nitrogéntartalmú vegyületek

A kávé nitrogéntartalmú komponenseit rendszerint három csoportba sorolják: alkaloidok, trigonellin és nikotinsav, valamint aminosavak és fehérjék."

"Koffein

A koffein talán a kávé legismertebb alkaloidja. Az arabica szárazanyag-tartalmának 1-2%-át teszi ki (a robustában kb. kétszer ennyi van.)
Nemcsak a kávé tartalmaz koffeint, hanem például a tea, a kóladió és kis mennyiségben a kakaó is. A kakaó fő alkaloidja, a teobromin, és a tea egyik fontos alkaloidja, a teofillin, a koffeinhez hasonló vegyület. (Régebben a teában található koffeint teinnek nevezték.) A koffein fokozza a szívműködést, az anyagcserét és a légzést, növeli a vérnyomást és a vérkeringési sebességet, tágítja az agyi ereket, szűkíti a bélben levő ereket, vizelethajtó. Megszünteti az álmosságot, javítja a hangulatot, gyorsítja a gondolkodást, átmeneti teljesítménynövekedést idéz elő, amelyet rohamos teljesítménycsökkenés követ. Nagy koffeinadag (kb. 300 mg fölött) kézremegést, vértolulást, szívtáji nyomást okoz. A teobromin vizelethajtó, értágító és fokozza a szívizomzat tevékenységét; a központi idegrendszert alig ingerli. A teofillin vizelethajtó hatása a legerősebb a három alkaloid között, a központi idegrendszert a koffeinnél kevésbé serkenti. Ingerli a légzésközpontot. 

Trigonellin

A kávé szárazanyag tartalmának kb. 1%-a trigonellin. A vegyület hő hatására könnyen bomlik; pörköléskor főként piridin- és pirrolszármazékok keletkeznek belőle. 

Klorogénsavak

A klorogénsavak a kínasav (1,3,4,5-tetrahidroxi-1-ciklohexánkarbonsav) észterei. [Például a kínasav 5-ös OH-csoportja alkot észtert a kávésavval (3,4-hidroxi-fahéjsav).] Klorogénsav van többek között az újborban és a csonthéjas gyümölcsök fáinak leveleiben is, és klorogénsavtól sötétedik meg a burgonya."

"Illékony komponensek

Az illékony anyagokat rendszerint gázkromatográfiás vagy HPLC módszerrel választják el. Ezek a komponensek jórészt a pörköléskor meginduló reakciókban keletkeznek. A cukrokkal, aminosavakkal, egyéb szerves savakkal és fenolos vegyületekkel lejátszódó folyamatok során alakul ki a különböző kávéfajták aromája. Az illékony anyagok összetétele számos tényezőtől függ, például attól, hogy milyen éghajlaton, milyen talajban termesztik a kávét, hogyan tárolják, pörkölik a kávébabot.  

Karbonsavak

Az alifás karbonsavak a kávé minőségének fontos tényezői: a pH változásai a funkciós csoportokat, például a fonolos hidroxicsoportokat disszociációra késztethetik, ami módosítja a kávé aromáját.
A kávéban sokféle jellegzetes ízű savat mutattak ki. A 2-metil-valeriánsav például csokoládé-ízt, a pirosszőlő-sav karamelles aromát kölcsönöz a kávénak.
A nyers kávéban a nem illékony savak, például a citromsav, a maleinsav, az oxálsav és a borkősav mennyisége a 2%-ot sem éri el. A pörkölt kávéban több mint 30 alifás savat azonosítottak. Ezek közül 15 nem illékony, 1-10 szénatom számú sav, a többi illékony. Általában minél sötétebbre pörkölik a kávét, annál kevesebb benne a sav."

Bizony-bizony sokféleképpen el lehet készíteni a kávét. :)

A kávészemek pörkölése után a kávét különböző módon lehet elkészíteni. Eltérések lehetnek a kávé–víz arányban éppúgy, mint a különböző ízesítőszerek használatában. 

Török kávé:

A legrégibb és leghíresebb kávékészítési módszernél a pörkölt kávét többször átdarálják, míg megfelelő finomságú nem lesz. A hosszúnyelű sárgaréz edényben a cukorral együtt főzik, minden csésze vízhez egy teáskanál őrölt kávét adnak, s kanállal kavargatva felfőzik. Mielőtt a kávé kiforrna, leveszik a tűzről majd még egyszer felforralják, és csészékbe öntik. A tetejére 1-1 csepp hideg vizet tesznek, így a zacc gyorsabban leülepszik.  

A „kotyogó” és a filteres kávéfőzés:

Hazánkban a mai napig a legelterjedtebb kávéfőző az ún. „kotyogó”, amelyben a víz alulra kerül, s fölé egy szűrőbe töltik a kávét. A forró víz szinte átpréselődik a kávérétegen, s kioldja az őrölt kávéból a hatóanyagokat, majd a felső részből a kész kávét ki lehet önteni. A filteres kávéfőzők szintén otthoni használatra valók, a filterbe tett kávét öntik le forró vízzel. Az eredmény: sokkal gyengébb kávé, mint a kotyogónál. 

Espresso:

Eszpresszó kávéról (röviden: presszókávé) akkor beszélünk, ha a 88-92 °C-os vizet 9 atmoszféra nyomással préseli át az erre alkalmas gép, a mintegy 7 g őrölt kávéból készült, tömörített "pogácsán", 20-30 másodperc alatt. Az eredmény 25-35 ml főzet. Az italt az olaszok "espresso"-nak nevezik. A rövidebb eszpresszót risztrettónak, a hosszabbat lungónak hívják. Ezek szolgálnak alapul a cappuccino, a macchiato, a latte macchiato és számos más kávéital készítéséhez. A megfelelő minőségű kávéból a fenti paraméterek betartásával készített presszókávé tetején 2-4 mm vastagságú, hosszabb ideig megmaradó sűrű hab (crema) képződik.

French press (dugattyús kávéfőző):

Nagyon finom, aromás kávé készíthető ezzel az egyszerű és esztétikus eszközzel. Az előmelegített üvegedénybe adagonként egy evőkanál őrölt kávét teszünk, melyre forró (kb. 95 °C-os) vizet öntünk (kb. 100-120 ml/adag), megkeverjük és kb. 3-3.5 percig állni hagyjuk. A dugattyú óvatos lenyomásával a szűrő az üvegedény aljára nyomja a zaccot és máris kitölthető a forró fekete. Ne hagyjuk a kávét zaccon állni mert keserű lesz! 

Instant kávé:

Ma az egyik legelterjedtebb kávékészítési mód. A kávészemekből a pörkölés után gőzzel és meleg vízzel kivonják az oldható anyagokat. A kávé ízesítőanyagait még a vízgőzös kezelés előtt kivonják és félreteszik. Az oldatot betöményítik, majd fagyasztva szárítják, tehát a vizet nagy vákuum alatt távolítják el a fagyott oldatból, s marad a szilárd kávékivonat. Mielőtt a kávét – oxigénmentes légkörben, nitrogén vagy szén-dioxid alatt – becsomagolnák, az ízesítőanyagokat újra a kávéhoz adják. S otthon csak a kávéporhoz kell adni a forró vizet, és kész. Bár kényelmes megoldás, az így készített kávé minősége nem éri el a valódi, főzött kávéét.

Ma Brazília a világ legnagyobb kávétermelője, amelyet Vietnam, Kolumbia és Indonézia követ a sorban. Sok más kávétermelő ország is van, de azok termelési volumene jelentősen kisebb. India jó minőségű robusta termelő, Etiópia a legdrágább és a legkeresettebb kávéfajta termelő (bluemonte). A brazil és a szegényebb kávétermelő országok (Zaire, Elefántcsontpart, Kongó, Niger, Kenya) között nagy ellentétek vannak.”

(forrás: wikipédia)

Példaképpen, korai sikertelen kísérlet volt, hogy a mai Franciaország területén, a mérsékelt égövön Elzász vidékén kávétermesztéssel próbálkoztak. Természetesen eredménytelenül. Nagyon sikeres ellenpélda a hollandok által Jáva szigetén 1696-ban alapított kísérleti kávéültetvény, ahol sikerült szaporítani az arabika növényt. Az innen származó egyedek mind a holland, mind a francia Közép-amerikai kávéültetvények ősei lettek. 1900 és 1912 között Jáva szigetén nemesítették a frissen felfedezett robuszta fajt is, mielőtt az is elindult világhódító útjára.
Szemben sok növénnyel, a kávénak nem volt kiforrott termesztési hagyománya, ezért minden kultúrkör saját maga "találta fel" a kávétermesztés és a feldolgozás módszerét. Etiópiától Brazíliáig a kávétermesztés történetének összes kultúrája jelen van a glóbuszon. Az egyik nem szorította ki a másikat. Csak az utóbbi időben kezdődött meg e mezőgazdasági módszerek versenye és egymásra hatása. Ezek a kölcsönhatások egészen új termesztési és feldolgozási metódusokat eredményezhetnek.”

(forrás: kávéházak)

Hogyan robbant be a kávé az emberek mindennapjaiba?

Nehéz a kávé termesztési kultúráját és a növény elterjedtségét bármilyen más növényéhez hasonlítani. Ha ezt mégis meg kell tennünk, legjobban talán a borszőlőhöz hasonlíthatjuk, ahogy az északi és déli félteke mérsékelt égövén a borszőlő kultúrája, úgy öleli körbe földünket a kávénövény kultúrája az egyenlítő mentén, a trópusi és szubtrópusi égöveken.

Nem sok növényről, élelmiszerről, italról mondható el, hogy olyannyira befolyásolta világunk működését, mint a kávé. A világ kávékultúrája folyamatosan formálódik. Európában vannak régiók, országok, amelyek kávéfogyasztási kultúrája nagyon híres. Jelentősen formálódott az utóbbi évtizedekben az otthoni és a különleges minőségű kávék fogyasztásának módja is.

Társadalmunkban a kávéra egész intézmények – konkrétak, és fogalmi jellegűek egyaránt – alapultak. Gondoljunk csak a következőkre: Kaffekuchen, Coffee to go, vagy a kávéház, a kávészünet intézménye…

Egy évtizede a kávé a világgazdaság ötödik legfontosabb terméke volt, ma már második a listán. A százötven kávét termelő ország közül soknak ez az egyetlen meghatározó terméke. A kávéipar kétszázmillió embernek ad munkát világszerte, a gazdaság nagyon fontos mozgatórugója.

Ezekből egyenesen következik, hogy a kávé mint haszonnövény termesztése a világ mezőgazdaságában csaknem olyan fontossággal bír, mint a gabona, a rizs vagy a kukorica termesztése. Pedig a kávé nem alapélelmiszer.

Nem sok növényről, élelmiszerről, italról mondható el, hogy olyannyira befolyásolta világunk működését, mint a kávé. A világ kávékultúrája folyamatosan formálódik. Európában vannak régiók, országok, melyek kávéfogyasztási kultúrája nagyon híres. Továbbá jelentősen formálódott az utóbbi évtizedekben az otthoni és a különleges minőségű kávék fogyasztásának módja is.

Ez utóbbi fő oka, hogy a világ jóléti államai (Skandináv országok, Ausztrália, Amerika, Kanada) felfedezték maguknak az olaszok espresso kultúráját. Az espresso egyszerre ital, fogyasztási mód, italkészítési technológia, vendéglátási forma... Az espresso ital és kultúra az, ami a világ kávékultúrájára ma a legnagyobb hatással van.”

(forrás: kávéházak)

„A kávé Európába érkezésekor már megindult a városiasodás és a polgárosodás folyamata. Az egyre nagyobb teret nyerő polgári életvitel megváltoztatta az étkezési szokásokat is. Az addig általános napi két meleg étkezés elé, ami a paraszti életforma velejárója volt, bekerült a reggeli.A korai ebéd és vacsora a polgári életforma kötött munkaideje miatt későbbre tolódott, ugyanakkor a paraszti életformával ellentétben nem voltak reggeli háztáji teendők. Így ébredés után volt ideje és egyértelműen szüksége is volt egy reggeli étkezés beiktatására.

Ezt az átalakulást gyorsította a forralva készített, serkentő italok, a kávé és a tea megjelenése, melyek alternatívát jelentettek a rossz minőségű víz, a bódító hatású sör és bor fogyasztására. A józanságot és precizitást igénylő városi foglalkozásokhoz jobban illettek ezek az italok. A kávés vendéglátóhelyek legfontosabb kínálati elemei mind a mai napig a reggeli, délelőtti étkezésekhez kapcsolódnak.
De nem csak az életritmus változott meg. A piac diktálta szemléletmód a hatékonyságot és a gyorsaságot helyezte a középpontba. Az ebből fakadó nagyobb térbeli és társadalmi mobilitás iránti szükséglet kielégítői lettek a kávéházak. A városi ember domináns szükséglete: a sikerélmény. A kávéház, mint otthonos és közéleti tér, kényelmi és információs szolgáltatásokat nyújtva segítette vendégeit. A megfelelően kialakított szolgáltatásrendszer ma megkerülhetetlen eleme a kávéházi választéknak és alapfeltétele a hatékony üzletmenetnek.

A városok infrastrukturális fejlődése (világítás, úthálózat, víz- és csatornahálózat, közbiztonság) megteremtette a lehetőséget az ébrenléti időszak évszaktól és időjárástól független kiterjesztésére. A munka végeztével a megnövekedett időben, szabadidőben lehetőség adódott társas időtöltésre. Az ehhez szükséges energiát süteményekből, a frissességet a serkentő italokból nyerték. Az ilyen fogyasztások általában a kávés helyekhez kötődtek. Az uzsonna, mint kiegészítő étkezés és társasági esemény, jellemző kávéházi fogyasztási forma.
Az európai kereskedő- és nagyvárosok első kávéházai a 17. sz. közepétől a 18. sz. első negyedéig tartó időszakban nyílnak. Kezdetben a törökös főzési mód jellemző. Az italt először Bécsben szűrték le, és itt fogyasztották először tejjel. A franciák kezdték cukorral inni. Az új termék elterjedését, népszerűvé válását támogatta a kávé bibliai és antik gyökereinek keresése és a kávé eredetéről szőtt féltudományos feltételezések.

A Velencei köztársaság a korabeli világ kereskedelmi központja volt. Az európai török háborúk ellenére a velenceiek folyamatos kereskedelmi kapcsolatot tartottak fenn a Közel- Kelet népeivel. A legtöbben megegyeznek abban, hogy ennek a városnak a kereskedői voltak az első európai importőrök.Peter della Valle 1615-ben hozta az első kávészállítmányt. Ahogy a kávéfogyasztás terjedt az európai arisztokrácia körében, a kávéforgalmazás egyre nyereségesebb üzletággá vált.

Az arabok ezt felismerve ügyeltek arra, hogy csak főzéssel, szárítással sterilizált, csírázásra képtelen zöldkávé szemek kerüljenek ki Arábiából. A monopólium a 17. század végéig tartott. Addigra Jemen lett Európa egyetlen kávéforrása.

A kávé és a citrusfélék egyszerre érték el az itáliai partokat. Az utcákat bejáró kereskedők ekkor még együtt árulták a limonádét, a narancslevet és a forró csokoládét. A beérkező kávé mennyiségének növekedésével portékáik között megjelent a feketeleves is. A nevükben még sokáig megőrizték fő profiljukat: limonádéárusoknak hívták őket az olaszok, akik nagyon hamar megszerették a "limonájik" új italát.  Bátor holland kalózok ténykedése során került egy élő kávécserje a hollandok birtokába. Az 1690-es évek folyamán az Indonéz szigetvilágban, Szumátra, Bali, Jáva, Timor szigetein kezdett kísérleti kávéültetvények telepítésébe a Holland Kelet Indiai Társaság.1706-ban jávai holland kávétermesztők küldték haza az első gyarmati kávébab termést, és az első saját nevelésű kávénövényt. Pár évtizedre rá a holland kávétermesztés már túl is szárnyalta az arábiai kávétermesztést.

Az amszterdami polgármester 1714-ben egy kávécserjét ajándékoz a Napkirálynak, aki üvegházat építtet a növénynek. Ez a fa, a neki épített üvegházban virágba borult, gyümölcsöt hozott. Ez a fa volt a francia kávéültetvények nővényeinek őse.
A fenti két nemzet, a holland és a francia kezdi először gyarmatain a kávétermesztést. Egymással versengve, a hollandok guayanai gyarmatokon, a franciák pedig Martinique szigetén kezdtek kávételepítésbe.
1726 a francia Gabriel Mathieu de Clieu tengerésztiszt szedhette le az első kávétermést a Martinique szigeti ültetvény cserjéiről.”

(forrás: kávéházak)