Olaszország - Velence
Nos, be kell valljam, hogy Olaszországnak azért nem minden városába és tájára látogatnék el... Rómát történetesen kihagynám, mint kötelező várost, amit mindenkinek illik látnia, és szeretnie, meg a Vatikánt, a maga beképzelt fensőbbségességével.
Bocsánat - ez a véleményem az anyaszent(?)egyház fellegváráról.
Node: Velence. Álmaim egyik városa, az a hely, ahol el tudnék viselni egy hétvégi vityillót, ha gazdag ribanc lennék. Ha csak szimplán módos lennék, akkor is. :))
A korábbi helyekkel ellentétben itt már jártam is, és voltam olyan szerencsés (a néprajz tanszékkel), hogy a karnevál utolsó napját is megszemlélhettük. :)
A közepébe ruccanni drága mulatság lett volna, de így sokat láttunk, és így is élmény volt! Suhogó, színes forgatag, szebbnél gyönyörűbb kosztümök és maszkok, megannyi ellenállhatatlan, jéghideg szépség a Szent-Márk téren... önfeledten vidám emberek, tülkölés, kacagás, tréfa, pajzánság, ünneplés.
Magával ragadó, tényleg - még nekem is, aki amúgy viszolygok az ilyen eseményektől.

Elbűvölőek a kanyargó sikátorok, melyek helyenként olyan szűkek, hogy csak egy vékonyabb ember fér el bennük kényelmesen, mégis ajtó nyjlik rájuk, fentebb ablakok, és ahogy a romantikus filmekben látni, tényleg ott libegnek az ember feje felett a szárítókötelek, és a nyitott ablak mögül egy vérbeli matróna lekiált a vérbeli macsónak, hogy Luigi..! :))
Néha elképesztő helyeken láttunk egy kinőtt, vígan élő fát (pl. ház tetején, vagy egy emeleti teraszon), vagy egy elvadult kertet (mint az előbbi), és időnként ott is találtunk egy leágazó sikátort, ahol gyanúnk szerint zsákutca volt. És ellenkezőleg, volt olyan, hogy nagy lendülettel majdnem belesétáltunk a csatornába. :D
Igazi útvesztő, mégsem lehet eltévedni, mert minden a Canal Grande felé vezet, ami pedig iránytűként szeli át a várost.

És hát az olasz kávézók, ó! A pincérek elbűvölőek, elhitetik veled, hogy te vagy a legdrágább, legszebb és legkedvencebb vendégük, aztán átvernek jól. :) Felkínálják a teasüteményt, mint ami jár a méregerős minikávé mellé, aztán rendesen felszámolják... mégis megéri, hangulata van. :)
Karnevál idején amúgy nyugodtan lehet haverkodni, kokettálni a felvonuló álarcosokkal, akiket fizetnek is ezért. Szóval nem magántulajdon az a rengetek méregdrága, de kétségkívül gyönyörű műalkotás, amit viselnek, csak kölcsönkapott "munkaruha". Néhány ilyen alak a kávéházakban, éttermekben ül, és nyálcsorgatóan guszta ételeket eszik, borozik - ezt is mutatványként.
Vannak amúgy saját képeim is, de azokat be kéne scannelni, amire lusta vagyok... :D











