[ KARANTÉN ]

Na, most kezembe került az egyetem levele.

Eszerint 80.460 Ft-tal tartozom nekik erre a félévre, amit október 31-ig be kéne fizessek, különben hetente 3000 Ft késedelmi díjat számolnak fel.

A jó édes prostituált édesanyjukat!

Legszívesebben visszaírnék nekik, hogy dugják fel maguknak a nekem tartogatott diplomát, nem tartok rá igényt. 

A legvérlázítóbb a levél végén szereplő mondat volt, idézem:

"Bízom abban, hogy szolgáltatásunkkal elégedett lesz, és munkatársainkkal hozzá tudunk járulni, hogy Ön minél több időt tudjon tanulmányaira fordítani az Egyetemünkön."

...

A tudomásomra jutás idejétől 15 napig jogorvoslattal élhetek, amit lényegében cseszhetek is. 

Ja és, ha valami módon mentességet élveznék a tandíj alól, azt október 20-ig jelezhettem volna, utána már nem. Körülbelül akkor kapták kézhez anyámék a levelet...

Legyen jövő hét, és jussak be az egyetemre... olyan hisztit csapok, hogy olyat még nem láttak!

Seggfej aktatologatók, akik még helyesen írni sem tudnak.

Azt hittem végülis, hogy akkor az orosz szak alapján számolják nekem a féléveket az egyetemen, és azért nem fizettetnek még. Hát tévedtem. Nem tudom, mit és hogyan számolnak, de ma hívott anyám, hogy kaptak egy levelet az egyetemtől, hogy ettől a félévtől én már költségtérítéses vagyok, és legyek kedves még ebben a hónapban befizetni 81.000 forintot.

Ez, akárhogy is számolom, 10 nap. Közben ünnepnapok lesznek. 

És ugye valószerű, hogy bármely diák leakaszt 10 nap alatt ennyi pénzt. 

Igen, most a fejemhez lehet vágni, hogy számíthattam rá, és igen számítottam, de nem így. Lássuk csak, a félév mintha szeptemberben kezdődött volna, lehet, hogy akkor kellett volna szólniuk... vagy én látom furán a dolgot? 

És bármennyire is számítottam rá, akkor sem tudtam volna többet összespórolni, mint amim most van.

Ez kereken 60.000 Ft, amiből max 40-et tudok a tandíjra szánni, a maradék 20-at meg beosztom a következő fizuig, ami egy hónap múlva lesz. 

A másik felét meg akasszam le a pénzfáról. 

Hát így állunk. 

És bárhogy igyekszem, muszáj beiratkoznom a következő félévre is, a rühes ETR miatt. Ami újabb csinos öszeget jelent.

KICSESZETTÜL RÜHELLEM AZ EGYETEMET MÁÁÁÁR!!!

Tanulnom kéne.

Meg kéne oldanom a matek házikat, mert ma kell leadni őket, és a tanár úr pontozza, bizony, és ha kapok rá pontokat, akkor nekem jobb lesz a félév végi ZH-nál, vagy valami hasonló.

Elvileg nem lenne ez gond, mert szeretem (a matekot), és az eddigiek alapján úgy tűnik, hogy többé-kevésbé megy is. Ahhoz képest, hogy nagyon nem könnyű anyagot veszünk, és én érettségi óta (valamikor az őskorban volt) nem matekoztam, még büszke is lehetnék magamra. Néha persze elakadok, vagy nem értek valamit, mert kiestek az alapok is, és ez az egész most így csüng a levegőben, kissé bizonytalanul.

De alapjában véve jó. :)

Mégsem merek nekiállni, mert félek tőle most így. 

Tegnap este, egy pohárka sangria elszopogatása közben (ami végleg elvágott a tanulástól, mert sikerült ettől az egy pohártól fejre állnom - hiába, öregszem) rájöttem, hogy miért parázok mindig nekilátni a tanulásnak. 

Azért, mert alapvetően (és nagy mértékben) kudarckerülő vagyok. 

És rettegek attól, hogy nem fog menni, elfáradok közben, nem fogom érteni, nem fogom megjegyezni. Ezért inkább elkerülöm. :)

Hát így lehet, hogy itt vár ez a matek a jó kis halmazműveletekkel, és nem merem kinyitni a füzetem, mert félek. Hiába szeretem, vannak benne bizonytalan pontok, és ez elijeszt. 

Ma meglepődve tapasztaltam, hogy sikerült felrakniuk az egyik műveltségis órámra. Pont a Kínásra. :D

Ami a poén, hogy a PTE 10%-ban jelent meg, ersn kóddal. Én ezt nem értem, de már nem is akarom. 

A mérlegem most:

- óorosz történeti nyelvtan

- orosz irodalmi szigorlat

- kínai protokoll

a sikeres oldalon.

A sikertelen oldalon pedig:

- Burgenlandos óra

- matek nyelvészeknek (ertn kóddal megvan, ami mostantól leadott, így gondolom érvénytelen lesz...)

- sámánizmus

És még egy pszichót akarok átkreditáltatni, de félő, hogy nem adnak rá olyan kódot, ami nekem kéne. 

Hazajöttem melóhelyről, mert nem érzem jól magam...

Itthon meg jól lenyúltam valakinek a kamillateáját (remélem Géé volt), és inhaláltam, plusz egy pohárnyi várja, hogy elkortyoljam. Gesztenyemézzel, azt is Gétől nyúltam le :D

Most valamivel jobb.

Kéne festenem, de előbb még pihizem picit, és majd meglátom. 

Ja, munkatársak rákérdeztek, mi lett az eredménye a múltkori vérvizsgálatoknak, hát elmeséltem nekik. Csóválták a fejüket, mint akik ki vannak akadva, és megbeszéltük, hogy majd beviszem a leleteket, és majd jól megszakértik. :D

Meg persze próbálnak rávenni, hogy menjek csak el orvoshoz, de igaziból már nem tudom, mi értelme lenne. 

Úgy érzem, már pöccre robbanok, és félek, hogy azokkal is indokolatlanul indulatos vagyok, akiket szeretek. :(

Lassan már minden apró, ártatlan megjegyzést támadásnak vélek, amit persze ellentámadással jutalmaznék, de még úgy-ahogy tartommagam. Elég ingatagon. 

Kib*szott fáradt vagyok máááár!

Kifordul a kezemből a toll. Kipucoltam az EDE-t, nincs mit csinálnom, és őszintén szólva nincs kedvem új munkát kérni.

Pihenni akarok, sokat, és úgy, ahogy nekem jó.

Jó volt ez a 4 nap Balaton, de édeskevés, hogy őszinte legyek. Vasárnapra épp csak felfogtam, hogy nyár van baszki, amikor minden normális diák pihenget. Ez a 4 nap arra volt jó, hogy szusszanjak egyet, de arra nem, hogy rendesen kipihenjem magam, és elmúljon az emberundorom. Ami mára megint tetőzik...

Legszívesebben elküldenék mindenkit a halál f*szára, de úgy izomból.

Biztos jó csúnyán nézek, mert a Cégnél sem piszkálnak most. :)

És úgy döntöttem, hogy nem megyek vissza az orvoshoz az eredményeimmel, mert úgyis minek... szarnak rá, az az igazság. Nem baj, majd megszokom, hogy az élet egy nagy fáradtság, semmi más, és örülök, ha minden napot túlélek valahogy. Csak hagyjanak már meghalni, vagy mittomén. Ez bökdösés nélkül is menni fog.

...csak éppen a doki szabin van, csak az asszisztensével tudtam beszélni. A laboreredményem szép, semmi gáz, nem érti, miért vagyok szarul még mindig...

Másfél liter vizet iszom naponta (ennyit tuti, de lehet, hogy néha többet), de szerinte persze ez még mindig kevés, köti az ebet a karóhoz, engem meg a 3 literhez.

Ez halott ügy, hánynék annyi létől. Mindegy, megadón bólogattam, hogy oké. 

Megkérdezte, hogy eszem-e rendesen, és mielőtt válaszolhattam volna, kifejtette, hogy tulajdonképpen naponta ötször kéne enni, kevesebbet.

Hát persze... oldja meg, ha tudja. Van, amikor nassolok nap közben, van, amikor nem, nem változtat semmit, szóval a probléma gyökere még mindig nem itt van. 

Írt nekem még egy labor beutalót, más értékekkel, főleg pajzsmirigy működésre kihegyezve, meg hogy van-e gyulladás. Szuper! Fogadok, hogy az is normális lesz.

A munkahelyemen mondtak pár dolgot, hogy mit nézessek meg, de elfelejtettem... *vállvon* ez is az egyik bajom, többek közt.

Úgy érzem egyébként, hogy a nap bármely percében, ha kényelmesen elhelyezkednék (nem is kéne lefeküdnöm hozzá), simán el tudnék aludni! Régen ilyen nem volt.

Lehet, hogy beikszelek még pár dolgot azon a beutalón...  vizsgáljanak már meg alaposan basszus, mert már elegem van. A kollegáim is mindig mondogatják, hogy nem normális ez, ilyen fiatalon. Igazuk van.

De hadd ne én rágjam az orvos szájába, hogy mit csináljon velem! Remélem, ha viszajön a doki, és én is leszek, majd kinyomozza jól, különben megbántom. Na.

Valamit még tuti akartam, csak elfelejtettem. :/

Fáj a foghúsom. :(

Bedagadt leghátul bal oldalon, és fáj is, pedig a bölcsességfogam már kinőtt. Vagy még annál is bölcsebb vagyok...

Nyaaaff! :(

Heri adaptere megint kiégett. Vagy micsinált. Annyi biztos, hoigy túlhevült, és tegnap leváltott, és azóta megint nem tölt. Heri meg fél óra alatt lemerült, ami gyalázat, és legszívesebben kivágnám az egészet az ablakon.

Elegem van már. 

Hazajöttem munkahelyről, mert szarul érzem magam. Remek.

Szédülök, nincs étvágyam, pedig éhezem, a térlátásom kissé fura, és eléggé ingerlékeny vagyok. Sajnos erőm nincs hozzá, hogy szét is verjek mindent, úgyhogy csak hangtlanaul dohogok. Még beszélni is fárasztó, és ezt írni is, úgyhogy abba is hagyom.

update: a fejem is széthasad.

ELEGEM VAN, DE KURVÁRA!

Rendesen fáj a nyakam bal oldalt, alig tudom elfordítani...

Fáj a hátam is (sok görnyedt ülés) és még mindig fáj a csípőm jobb oldalon. Nem tudom forgatni a lábam.

Pompás!

Ebből mostanság nem lesz edzés, pedig már veszettül hiányzik! :( 

Nem tudom elolvasni a jegyzeteimet.

Most nem azért, hogy beálljak a sorba, és ezzel fémjelezzem, hogy hát igen, kicsit csúnyán írok, amikor gyorsan jegyzetelek, nem.

Egyszer már írtam róla, hogy nem megy mostanság az írás. Nem csúnya az írásképem, hanem kétségbeejtően nem beazonosítható.

Elég sokáig tart, hogy egy mondatot megfejtsek, és akkor még azzal kell szembesüljek, hogy egyrészt hiányzik a jegyzetből mindenféle kohézió, másrészt, hogy nem tudok oroszul (pedig ezért fáradoztak kedves tanáraim, hogy megtanuljak).

Elég vicces így "tanulni", és még viccesebbé teszi a szitut, hogy a téma nem is érdekel.

Nem tudom, hogy mindezt hogyan csinálom, de félek miatta, és most dühít, és legszívesebben máglyára vetnék mindent, amit én kézzel leírtam az elmúlt 1-2 évben!

Inkább nem is akarok tudni semmiről, ami ehhez a nyomasztó mindenhez fűz.

Elmegyek takarítónőnek, és jóvan, az úgyis mindig kell. 

elfelejtettem egy mai találkozót. És ez nagyon rosszul esik. És most utálom magam, de úgysem tehetek már semmit emiatt.

Majd a legközelebb, meg engesztelő csoki... csak az a baj, hogy ez már a sokadik legközelebb volt.

Úgy döntöttem ugyanis, hogy nem megyek be az utolsó órámra. Emiatt nem is jártam az almamáter közelében, ami miatt úgy törlődött ki a találkozó emléke a fejemből, mintha format agy:/ lett volna.

Vagy lehet, hogy akkor is elfelejtettem volna, ha bemegyek?

Talán.

De akkor még vissza tudtam volna fordulni a közelből, mert Bé felhívott röviddel a megbeszélt időpont után.

Vááá! Utálom magam!!!

Lőjetek le!