[ KARANTÉN ]

Kivettem jó pár könyvet az egyik órámra írandó dolgozathoz. Ezek közül pedig az egyik kissé hiányos. Hiányzik pár oldala ugyanis. De nem ám kitépték, vagy ilyesmi, hanem ott állnak az oldalak üresen, a szöveg meg valahol elveszett az éterben!

És igen, biztos a hiba, mert a megelőző és következő oldalak szövege közöt hatalmas logikai és összefüggésbeli szakadék tátong.

Hát ilyen lúzer is csak én lehetek! :D

De majd visszasétálok vele jól, és megmondom, hogy rápacsáltak (és én is) ezzel a könyvvel. :)

Nos, elolvastam.

És muszáj megfogalmaznom a benyomásaimat... Gondolom, mostanra már mindenki elolvasta a nagy művet, aki el akarta, aki pedig nem, és nem akarja tudni, hogy mit gondolok róla, hát az egyszerűen NE OLVASSA TOVÁBB A BEJEGYZÉST!

Én szóltam. :)

Röviden és tömören: iszonyú!

Ha film lesz belőle, szerintem legalább kettő Arany Málna járna érte _{(gyk. a szirupos, túlcsorduló érzelmektől csepegő tré filmek díja)}. Harry a szuperhíró, akit mindenki imád, a végére már néhány halálfaló is... aki úgy is kurvajól harcol, hogy napok óta nem aludt és nem evett, akinek a szívében hősies eszmék születnek, és aki gond nélkül megfejti Albus Dumbledore hülye rébuszokba öntött feladatait. 

Harry, aki magától rájön, hogy mit kell tennie, lepipálva ezzel Hermione eszét is. Mert mint tudjuk, a bátorság szüli az észt...

A naagy, hősies csata, aminek a leírása követhetetlen káoszba fullad, a hősi halottak, a mindenki arcáról patakzó, gyász szülte könnyek, Ó! A túlcsorduló érzelmek, szerelem a vész kellős közepén, egyszóval minden, ami egy Arany málnához elengedhetetlen.

Ja, és persze... ki más érdemli meg a Halál URa címet, ha nem a kis túlélő? Akit mindenki mindenhol megnéz, ás ahítattal csodál..?

A sztori vége ofkorsz hepiend, jó előre kiszámíthatóan alakulnak a viszonyok, meg minden. Még a gyerekek neve sem okoz meglepetést, de ha már itt tartunk, a halott Fred nevét hiányoltam a kollekcióból. Egyébként tovább gondoltam, és szerintem Draco unokája Basiliscus lesz...

Majd én megírom a folytatást! Leveszem a terhet Rowling néni válláról, mert ahogy elnézem, az utóbbi részeket már izzadva kaparta le, nem törődve a történet hitelességével és igényességével. Ennyire rossz nem lehet a fordítás..!

Azért az tényleg gáz, hogy vannak a könyvben olyan momentumok, amik akkor is irreálisak, ha varázslókról és mágiáról beszélünk. 

Összesítve az egészet amúgy, nekem az első 4 rész tetszett, az ötödik kicsit tré volt az előzőekhez képest, a hatodikra nem is emlékszem, és ez a hetedik volt a negatív csúcs.

Még jó, hogy ennyire tervezte az írója, és nem lesz folytatás.

*Rányomja a [ NEM AJÁNLOM ] bélyegzőt*

Anne Rice megint, Boszorkányok órája. :)

Már emlékszem, mostanság miért megy el olyan hamar a fizetésem... :D

Nagyon kísértett a Dűne sorozat is, de előbb a krónikákat akarooooom! :)

Anne Rice: Blackwood farm

imádom :)

Jó kis trilógia, érdekes, izgalmas, bájos.

Terry Pratchett: A manák trilógiája 

1. Sofőrök

2. Földvájók

3. Szárnyalók

Odakinti manák maroknyian felmásznak egy teherautóra, és eljutnak az Áruházba, ahol manák ezrei élnek boldog kényelemben. Izé, aki (ami) évezredek óta náluk van, és soha semmi hasznát nem vették, most megszólal, és elmondja, hogy haza kell menniük, valahová az űrbe. Az áruháziak nem akarnak elmenni... igen ám! De az Áruházat lebontják, így mégiscsak menekülniük kell. Elkötnek egy teherautót, majd nagy nehezen letelepednek a kőfejtőben, ahol szintén nem maradhatnak sokáig a humanók miatt.

Sok kis közjáték és kaland után végre sikerül kapcsolatba lépni űrhajójukkal, és páran hazarepülnek... :)

Lenyűgöző, érdekes világ, mindvégig a manónyi manák szemszögéből. :) 

Én nagyon szeretem az anyukámat. :)

Pár hete elpanaszoltam neki, hogy hiába akarom én sokadszorra is elolvasni a R. B. könyveimet, nem tudom, mert valaha kölcsönadtam őket. ...

És most megkaptam húsvétra a Jonathan, a sirály-t, és az Illúziók-at. :)

Egyszer majd meglesz magyarul az összes könyve, és ezeket soha, de SOHA többet nem adom kölcsön senkinek!!!

Az író egyébként Amerikában él, Johann Sebastian Bach leszármazottja, és a könyveit itthon elég nehéz beszerezni, ami baj, mert nagyon jók!

_{Legalábbis pár éve még nehéz volt.}

Ez egy "párhuzam" kiadása a Pannonica kiadónak, az eredeti a Miért utálják a magyarokat? - nagysikerű angol sorozat része.

Ha a magyaros rész is olyan, mint pl a ruszkis, akkor nagyrészt komolytalan, inkább szórakoztató könyv lehet, ez a párhuzamkiadás azonban érdekes, és elgondolkodtató. Egyetlen hibájának azt rónám fel, hogy politikailag kissé egyoldalúnak érzem a benne foglalt irományokat... De amennyiben ez a forumozókon múlt, és nem a szerkesztő hibája, megbocsájtható tény.

Az egész könyvecske amúgy a 168 Óra internetes portálján született fórumhozzászólásokból áll össze, ott tették fel a kérdést. A válaszok a vége felé eléggé elkanyarodtak az eredeti kérdéstől, de így is érdekes könyv született belőle. Nem egyetlen író véleménye bontakozik ki a sorok közül, hanem több ember, több személyiségad hangot véleményének, formálva a miénket is.

Érdekes, ajánlom. :) 

Ez a címe Elizabeth Roberts könyvének, és hasonló a sorozatnak is.

Pici, vékony könyv, szó szerint könnyed olvasmány, és roppant szórakoztató, kacagtató. Ugyanakkor összefoglalja azokat a sztereotip ismereteket, amelyeket az adott népekről tudni vélnek mások. Itt nevezetesen az oroszokról. :)

Csak ajánlani tudom! 

Néhány morzsalék belőle:

"Az oroszok imádnak üldögélni s amúgy istenigazából dumálni. Nem sokszor, de a történelmükben időnként ez a "parlament" formát öltötte magára. Az orosz viták nemcsak évekig, de évszázadokig is eltarthatnak. Még most is arról folyik a vita, vajon legyen-e közük a nyugat-európai civilizációhoz s mindahhoz, ami ezzel jár, s ami a hótiszta orosz lelket és szívet beszennyezi.

Az oroszok ugyanis mindenekfölött nagyra tartják a lélek ("dusa") fogalmát.

Ha valakinek, vagy valaminek van lelke, az a szerencse fia náluk. Jelcinnek zsákszámra van dusája, míg Gorbacsovnak mákszemnyi sincsen. A dusával megáldott emberek hajlamosak túl sokat vedelni, sírni, szerelembe esni vagy folyókba ugrálni - cimborákkal átmulatott éjszaka után hazafelé menet. Ezek az oroszok szemében megnyugtató tulajdonságok."

:D

"Az oroszok kifogyhatatlanok zseniális ötletekben, ha buherálásról van szó. Egy kitüntetésekben dúskáló háborús veterán - aki mind az amerikai, mind az orosz hadseregben harcolt a második világháború alatt - azt mesélte, az oroszoknál mindig nagyobb biztonságban érezte magát, mert ha valami meghibásodott, akkor azt ott helyben a hadszíntéren megjavították azzal, amit éppen találtak. Arról szó sem lehetett, hogy csomagoljanak és hazamenjenek, mondjuk, amíg Seattle-ből meg nem érkezik az alkatrész. Bizony, a tankokat olykor madzaggal buherálták össze, és sokszor csak egy motor működött a repülőiken. Ezt a tulajdonságot - azaz a jó problémamegoldó képességet - oroszul "nahodcsivoszty"-nak mondják."

"Valaha Hruscsov tréfásan úgy nyilatkozott, hogy az orosz nagymama, vagyis a "bábuska" az állam pelenkájának összetartó kapcsa, és valóban, a legtöbb családban él ilyen töpörödött anyóka.

A bábuskák fejkendőt hordanak, pletykálnak, és templomba járnak. Valamilyen furcsa oknál fogva egy egész számal kisebbek a többi orosznál, de magasságuk híját pótolja szélességük. Nyakasak és éles nyelvűek. Igen valószínű, hogy amikor az elnök éjjel hazatér, egy aranyszívű, ám felvágott nyelvű nénike őt is jól leteremti, ha a cipője átázott."

:D 

Már a vizsgaidőszakban elkezdtem olvasgatni a Nigel Barley könyvet, amit B.P. fénymásolt le nekem, meg még pár szeminaristának. Előre felkészített rá, hogy nevetni, sőt röhögni fogunk rajta - amellett, hogy valóban komoly szakirodalomról van szó, aminek megvannak az értékei, amellett, hogy könnyed, mulattató stílusban tárja az antropoógus-csemeték elé a nagy büdös valót. :)

Igaza volt.

Kár, hogy csak a 65. oldal után jutott eszembe, hogy bemásoljak ide pár részletet, amiken nagyobbat (könnyel-takonnyal) röhögtem, mint a többin. Minden mulatságos részt nem írhatok le, akkor egyszerűbb lenne az egész munkát az érdeklődő elé tárni.

A könyv pontos címe tehát:

Nigel Barley: Egy zöldfülű antropológus kalandjai

Feljegyzések a sárkunyhóból

_{Typoteyx, Budapest, 2006.}

És az első részlet, aminél elszakadt a cérnám, és még mindig remegő rekeszizmommal küszködve begépelem:

_{"Meglehetősen ingatag nyelvtudásom szintén komoly veszélyt jelentett. Egy kis trágárságért soha nem kell nagyon messze menni a doajóban. Egy hanglejtésbeli eltérés megváltoztatja a kérdő névmást - amelyet a mondat végére tesznek, hogy kérdéssé alakítsák - a nyelv legtrágárabb szavává, valami olyasmivé, hogy `pina`. Igy hát sokszor meghökkentettem és mulattattam a doajókat azzal, hogy így köszöntöttem őket: - Neked tiszta az ég, pina? [...]"}

:DD