[ KARANTÉN ]

Voltunk otthon (nálunk) Gével.

Reménykedtem, mert Sátán múltkor jó fej volt, most azonban nem volt az. Nem is hiszem, hogy értelme lenne ragozni, egyszerűen már az első otthon töltött órában kiakasztott.

Amikor meg eljöttünk, addig zizegett ott, fölösleges hülyeségeket tanácsolva, meg minden, hogy elfelejtettem magamhoz venni az egyetem levelét. Ami azért kéne, mert alá kell írnom egy szerződésféleséget, és be kel adnom. De anyu feladja elsőbbségivel.

Remélem a Posta is egy hetet ül rajta.

Az egyébként jó volt, hogy ellátogattunk a fegyverkovácshoz. :)  Igaz, hgy már nincs olyan sok fegyvere otthon, mutogatóba, de azért volt mit nézni most is, és magyarázott sokat, Gének is tetszett. :) Kaptunk újságokat is tőle. :)

Ezek után még kritikusabban fogom olvasni a Játékban, ha valaki leírja a fegyverzetét és a harcot. Bődületes hülyeségeket képesek írni sokszor.

A buszon hallottam az alábbi beszélgetést. Nem idézem szóról szóra, de annyira meghökkentem, hogy hovatovább pontosan megjegyeztem. Két nagymama beszélgetett amúgy:

- Az egyik unokám 20 éves, a másik 13. Ilyen öregek vagyunk már.  *nevet*

A másik itt mondott valamit, de ezt nem hallottam az ajtó csipogása miatt, és nem is fontos.

- Se a tanulás nem tetszik neki, se a munka... De olyan szép és aranyos!

- Akkor mit csinál?

- Eltartják. *Ezt úgy, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.*

Nem kommentálom, jó?

Reggelente az a kedvenc szórakozásom, főleg, ha suliba megyek (és ehhez sokat kell tömegközlekedni), hogy nézem az embereket. Figyelem őket. :)

Megnézem a ruhájukat, azok szabását, színét, ahogy összeválogatták, amilyen cipőt húztak hozzá, ahogy a hajukat igazították hozzá, és ami a kezükben van...

Sokfélék az emberek, főleg reggel még, vannak köztük olyanok, akik most léptek ki az egyik butik kirakatából, vannak csinosak, slamposak, retrósok meg ez az új stílus, fázósak és nem fázósak, színesek és szürkék, és persze feketék. Jól fésültek és kócosak, egyéniek és szokványosak, no meg az egyénieskedők. 

 Elnézem, ahogy korán reggel munkába/suliba sietnek, kezükben szorongatva a táskájuk, vagy egy könyvet, vagy a jegyzettartó mappát, van, aki laptoppal sétál, van, akinek a térdéig lóg a hátizsák, másnak a tarisznya, míg a csinibabának a hóna alatt feszít a ritikül.

Sminkelt arcok, friss arcok, és fáradtak, még álmosak, vagy már egyáltalán nem álmosak. Némelyek arcán az új nap minden reménye és öröme, másén a fásultság. Van, aki korán reggel kedves, és akad, aki már most türelmetlen.

Az egyik haránt átvág az úton a harmincas előtt (a busz engedelmesen lefékez, és ezt csak Pécsett lehet megcsinálni), van, aki betartja a járda és zebrák diktálta szögletes útvonalat. Pár ember tojik a pirosra, a többség kivárja a zöldet. Van, aki belenyugvással tűri, hogy a busznak kétszer annyi idő kell a forgalomban, és van, aki türelmetlenül toporog, mert sosem képes megszokni a reggelek zsúfolt közlekedését.

A buszon zötykölődve gyakran hagyom, hogy a fülembe jussanak mások beszélgetései, sőt, hogy eljussanak a tudatomig is, és elkezdek rájuk figyelni. Néha azon kapom magam, hogy együtt nevetnék, vagy méltatlankodnék a beszélgetőkkel, vagy épp rájuk pirítanék, hogy nem ők az ászok ám. Ám az arcom rezzenéstelen marad, csupán a szemem jár körbe-körbe, és megfigyelem, hogy szinte mindenki kitartóan mered egy pontra, úgy, hogy véletlenül se nézzen másra (mert az olyan tolakodó, vagy miért?).

Igazi színes kavalkád. :)

Estére pedig szürke masszává válnak, és már nem esik jól rájuk néznem. Érdekes.

Ez van most itthon, talán nem csoda, ha egyből karácsonyváró hangulatom támadt. :)

Még Sáti hisztériája sem érdekel. :)

Csend, nyugalom, béke, az otthon melege és illata - mindig ezt vártam Az Otthontól, és most meg is kapom, végre. Nagy beszélgetések, mert régen jártam itt, kicsit kevesebb számítógép, ellenben rengeteg szép fotó, amit anyu csinált a szupermasinájával. :)

Nekünk van a legszebb kandallónk a világon, ontja a barátságos meleget, amíg bendőjében vad tűz lobog - és még utána is sokáig. Luci cica vadászgörcsben, megtámad minden élőt és élettelent. Molly kutya csak egy prüsszentéssel lerázza magáról... 

Jó most itthon. :) 

Sajnos igazán jó Sátános sztorival nem tudok szolgálni, hacsak annyival nem, hogy a mai ebéd (természetesen) nem tetszett neki. Anyám sütött ugyanis, és borzasztóan finomat, úgyhogy Sátinak muszáj volt féltékenységből ócsárolnia.

Grillezett csirke volt, nagyon finom fűszerezéssel, és puhára sült, meg minden. Sátánnak persze kemény volt és száraz. -.-

Persze baszki, a csontját én se tudtam elrágni... de ha Sáti süt valamit, az garantáltan atomjaira bomlik szét.

 Ja, vettem neki virágot, és lúdláb tortaszeletet ajándékba, merthogy múlt héten volt neki szülinapja. Reménykedtem, hogy ez majd feltépi benne a sértődöttség sebét, de nem! Örült neki, bár megjegyezte, hogy nem eszik csokit (ez nekem új!), és csak egy szál virágot kellett volna (a 3 helyett)! 

Ellenben kénytelen voltam lebaszni, mert megint megölte egy növényem. :(((

Rohadásig locsolta az egyik kaktuszomat, pedig tök jó, különleges kaktusz volt... totál kirohadt szegény. Persze tagadta. Marci még hálistennek jól van, de szerintem legközelebb elhozom onnan, ha Gé ki nem tagad miatta. :D

Na de..! Szombaton segítettem anyunak mogyorót szedni. Van két mogyoróbokrunk, és az idén elég szép termés lett. Hát mit mondjak? A veszély nem csak felülről fenyegetett a potyogó mogyorók képében, hanem alulról is. Canis merga - vagyis taposóakna, avagy kutyaszar a neve az utóbbinak. Élmény volt kerülgetni. 

Összességében most jó volt otthon. Rég volt ilyen. :)

Mit láttam ma hazafelé jövet?

A Cég előtt elvezető járda lejtősen keresztez egy utcát, ami ugyan nem forgalmas út, de jártak rajta rendesen az autók ebben az órában. 

Olyan 5-6 gyerek szórakozott egy gurulós székkel (hogy honnan szerezték, nem tudom, és nem is érdekel). Az volt a játék, hogy egymást lökték le a lejtőn - a delikvens a széken ült - a járda végén meg egyikük várta az érkezőt. Közvetlenül az út szélén. 

Az egyiket el is kapta, és megállította, igaz, így ő is elvesztette az egyensúlyát.

-Miért kaptad el, Norbi?? - kiáltott le neki az egyik, épp, amikor elhaladtam ott.

-Mert járnak az autók! - így egy másik.

-Jó, de csak hatvannal mennek, kit érdekel?

...

Végülis. Tényleg, felőlem is felkenődhetnek valamelyik kocsi szélvédőjére a kis taknyosok... :/

Csütörtök-pénteken szétstrandoltuk az agyunkat, a víz jó, a nap szépen süt. Csak tegnap éjjel jött ránk a vihar, de mára egész jó túrázó idő lett, úgyhogy elkerekeztünk Szántódra, onnan komppal át Tihanyba, és ott körülnéztünk jól. :)

Holnap délelőtt még lazulás, aztán délután haza. :)

Hétfőn meg kipihenem a pihenést. :D 

Itt voltunk Gével, Vombat úrral, és Beerrel egész nap.

Eszméletlen jó volt! :)

Évek óta rendszeresen megrendezésre kerülő rendezvény ez, ebben a baranyai kis faluban, de én most voltam először, Gének köszönhetően. Már előre jól beijesztett, hogy T. majd biztos jól beállít engem is valami munkára, és féltem, hogy majd persze nem fogok megfelelni az elvárosnak, és mitagadás, attól is tartottam, hogy valami unalmas dolgom lesz.

De nem az volt, hálistennek! :)

Mi négyen kimentünk a szurdokba, ahol T. nyílsebesen felállított egy kötélpályát, amin át kellett mászni, és középen leesni róla. :)

Ez így most morbidan hangzik, nem? Na, mindjárt elmagyarázom...

A szurdok felett egy kötél húzott át (keresztben, hogy máshogy?!), fölötte pedig kettő - de ezek szorosan egymás mellett kifeszítve, vagyis lényegében egy kötélzet, duplán. Na. :D

A felsőre biztosítékként egy beülőt erősítettünk, ha a delikvens lepottyan, akkor ez megtartja, és kényelmesen lóga levegőben. A játék cálja az volt, hogy át kell mászni egyik oldalról a másikra (már aki tud, mert a túloldal felé távolodott egymástóla két kötél, így csak a magas emberek tudnak végigmenni), és a végén középtájon le kell pottyanni - azaz lógni kell a kötélen, a kényelmes hevederek biztonságában.

Aztán Gé és Vombat úr eresztettek a felső kötélen, kicsit leeresztve a delikvenst, és jöhetett a hinta-palinta, már aki akart ilyet. :) Végül földetérés, és kikászálódás a beülőből, és jöhet a következő. :)

És ki volt az első, próbaalany, hogy megtudjuk, elbír-e egy 50 kilós gyereket az egész kötélzet? Hát persze, hogy én! Nem tagadom, első alkalommal sikonyáltam, és majd betojtam a libegő, semmi stabilitást nem mutató köteleken egyensúlyozva, még akkor is, ha tudtam, hogy semmi bajom nem leheta világon! :D

De azért sikerült a mutatvány, amit utánam még Beer és Vombat úr is megismételtek, és ők sem estek le. :)

Másodjára meg már kifejezetten élveztem! :)

Harmadszorra is, csak akkor már a hinta nem jött be, ugyanis leesett a vércukrom, vagy mi, asszem. Mindegy.

Volt még kötéllétra is, T. megmutatta, hogyan kell mászni rá, én meg utána tanítottam a kölyköket. :) A kötélpályán is végig kellett menjek a kedvükért, mert nagyon kis félénkek voltak eleinte (ez volt a 2. alkalmam). Aztán persze le sem lehetett őket rázni, sokan többször is végigmentek. :)

Aztán volt olyan is, hogy egy egyszerű kötélhágcsón le lehetett ereszkedni a lankás szurdok-oldalon, meg volt pelenkás ereszkedés is.

Nem, a pelenka itt nem a félelemtől termelődött végetrmékek felfogására szolgált, hanem ez is egyfajta beülő - csak épp kisebb gyerekeket is lehet vele ültetni. Gyakorlatilag egy háromszög alakú erős anyag, ami össze kapcsolva a három csücskénél, és egy kötél végén lóg. A kötél meg átvetve egy fán, ami kissé a szurdok fölé hajol,  jó magasan, és ezzel lehetett leereszkedni, mint a sziklamászók. :) Volt, akit engedtek, és volt, aki saját magát is le tudta engedni, megvan a technikája. Mindkettőt kipróbáltam, és hát ez gyatrábban ment, mert elég gyenge vagyok, na. Nem baj.

Gyökereken mászni viszont kurvajól tudok, szó se róla. :D

Tanultam ám sok hasznos dolgot is, úgy mint tök jó csomókat kötni! :)

Az egyik (nem tudom a rendes nevét) olyan, amivel meg lehet bilincselni másokat. Valami szorító nyolcas talán, asszem, de igaziból egyszerű, és marha erős. :) Muhha, jókat gyakoroltunk egymáson, igaz Beer? :D

Na és persze T. megmutatta, hogy kell akasztófahurkot csomózni, mint a filmekben, öcsém! Tök egyszerű ez is, de állati jó! :) Ezzel is jókat gyakoroltunk, kép is van, majd megmutatom, csak Génél van a fényképezőgépen. :)

Ettünk frankó pogácsát, meg babgulyást és lángost, és amúgy izomlázam van, és ég a tenyerem a sok köteles mászkálástól, de annyira jó volt! Nagyon.

Kapásból több ismerőssel találkoztam, mint Gé, ez nagyon vicces volt! :D Etus néni, meg egy néprajzos csopitárs, meg Etussal volt egy bőrös lány, őt is ismerem látásból. Ja, meg egy nem közvetlen munkatárs a Cégtől. :D

Eszméletlen, milyen kicsi a világ! :)

Volt valami lovasbemutató, egy angol zenész, akinek a felesége a zenére bábokat táncoltatott, de állati jól ám! A zenész meg olyan volt, tudjátok, hogy egy személyben rajta csüngött minden féle hangszer, olyan furmányosan összerakva. Csepürágó feeling. :)))

Sajnos sramlizene is volt, de hálistennek a szurdokig nem hallatszott el.

Láttunk üveghutát, de tele volt sznobokkal.

Meg lehetett íjászkodni, ami tök jó, de nem mertem kipróbálni, mert tutira meg sem bírtam feszíteni az íjat. Célozni meg végképp nem tudok, úgyhogy ez csak álom marad. :)

Tökre lovagoltam volna, de lecsúsztam róla... :( Majd legközelebb.

Ja, és sikerült T. ostorával jól pofán, és hátba csapni magam! :D Na, ezt csináljátok utánam! :D 

Nagyon vicces a mai eset, ami akkor történt meg, amikor átmentünk Géanyuhoz ebédelni. :)

Miután megérkeztünk, pár szót beszélgettünk, Géanyu, és Géhug (aki öcs), elém álltak egy-egy szál rózsával, és egy kis ajándékkal, hogy megköszöntseek szülinapom alkalmából. 

Rémesen zavarba jöttem.

Az agyam pedig lázasan zakatolni kezdett, hogy hol, és mikor maradtam le, és egyáltalán miről, mert hirtelen nem tudtam felcsippenteni a fonalat. :)

Értetlen csodálkozással meredtem rájuk, miközben zavartan vigyorogtam, és nem voltam benne biztos, hogy valóban illenék elfogadnom a felém nyújtott ajándékokat. 

Géanyu pedig kérdőn nézett Gére, hogy hát nem szülinapom van? Akkor már leesett nekem is a tantusz, és Gével röhögni kezdtünk. Ugyanis a héten a lakótársnak, K.-nak volt szülinapja, és Gé ezt is mondta nekik, de valahol félreértés történt. :D

Sebaj, azért megköszöntöttek, én röhögve, és továbbra is kissé zavarban elfogadtam, és jót kuncogva megbeszéltük, hogy az én szülinapom igaziból áprilisban van. Aztán megnyugtattak, hogy akkor úgy sem köszöntöttek meg, tehát ez most mégiscsak jól jött! :D

Még szülinapi tortát is kaptam, bizony! :)

Mikor egy kissé magamhoz tértem, óvatosan bejelentettem, hogy holnap lesz a névnapom... :D

Mégpedig Szörényke. Ám.

Vettem egy bőröndöt. Ezzel kapcsolatban ért egy meglepetés, és egy nem meglepetés, mert ez utóbbit már megszoktam.

Pöpec bőrönd egyébként, közepes méretű, keményített vászon, sötétkék, ezüstös fém merevítőszálakkal. Sok izgalmas zsebbel és rekesszel. :)

Van húzója is, és jár hozzá egy válltáska (ugyanolyan elvű), amit szintén rá lehet tenni a húzófogantyú szárára (vagy minek nevezik azt...). :)

Számzáras. :)

A meglepetés az volt, hogy miután kiírták nagy betűkkel, hogy 6000 Ft, ráharaptam, de azt már nem vettem észre, hogy a kistáskán bolhabetűkkel szerepel, hogy 5000 Ft. Szóval az egész 11.000 volt, és ez persze az után derült ki, hogy a csaj beütötte a gépbe. Stornózni nem tud. Anyád is jól van.

Jó, nem baj, még így olcsóbb, mint a legtöbb helyen, megéri, na. Bosszúból vettem még egy könyvet is ma este, jó sokért azt is, de kellett! :D

Anne Rice: Blackwood farm

Jó szaga van, tehát jó könyv lesz, érzem :)

Ami meg nem lepett meg, az az volt, amikor hazaértem, apu egyből lecsapott a bőröndre. Persze kiszúrta, hogy mit hozunk anyuval, egyből "megnézte", átvizsgálta, elégedetten szörcsögött és mormogott, majd közölte, hogy kölcsönkéri, mert 9-én megy mittoménhová.

...

Persze. Ismerem én az ilyen kölcsönkéréseket. Nincs egy rendes cuccom a ruháimon kívül szinte, amire ne tenné rá a kezét. Ja de! Egyedül az mp3 lejátszóm nem kérte még el, mert neki előbb volt. De volt már nála Heri, a fényképezőgépem Törökországban, ahol majdnem ellopták tőle fényes nappal... a kamera, amit eddig többször használt, mint én, régen a kazettás magnóm... meg minden, ami műszaki cucc, vagy valamilyen praktikummal bír. Értelemszerűen áldozatul kéne essen a bőröndöm is, mert vigyázni nem tud ezekre. Pl. kapásból majdnem elcseszerintette a húzófogantyúját, mert elkezdte feszegetni, hiába mondtam, hogy le kell nyomni a tetején egy gombot. Kihúzta, oké. Visszafelé megint el kellett neki mondani, erre úgy rába**tt a gombra, hogy anyuval ijedten rezzentünk össze.

-.-

Nem adom neki kölcsön, nem, Nem és NEM! 

-KINYÍRLAK!

Ezt hallottam most az utcáról beszűrődni, de úgy, hogy még a fülembe "üvöltő" zenét is túlharsogta. :S

Kikaptam a füleimből a fülhallgatót, és kisebb fajta dulakodás, veszekedés jellegzetes neszeit, kiáltásait hallottam. És hogy kinyírja azt a diszkógecit, azt a köcsögöt. 

Remélem nem ugranak fel a harmadikig, ha már belemelegedtek az öldöklésbe... :S

Tanulgatás közben felbüffent bennem egy-két emlékkép, a középiskolás irodalomórák ködös homályából.

Egyébként nálam az irodalmat általában véve ezzel a fogalommal lehet jellemezni, többnyire bizonytalan, kaotikus elképzeléseim voltak, amit persze a tanár még jobban összezavart, vagy nemes egyszerűséggel romba döntött. Sokszor nem értettem hogy mit kell ezen boncolgatni? amikor ott van, az író/költő leírta egyértelműen... avagy azt nem fogtam fel, hogy miként láthatnám bele a szóban forgó költeménybe (stb) azt az akármit, amit alkotója állítólag belelátott.

Ez nyilván abból is fakadt, hogy sosem tudtam észben tartani, hogy ki hol, mikor és miért, számomra az évszázadok naagy irodalmi alkotói többnyire nevek voltak két évszámmal, és egy csomó unalmas adattal, amit képtelenség mind megjegyezni. Olyan, mint egy könyvlapokra nyomtatott temető.

Időnként az egész túlságosan hajazott a történelemre, amivel nagyon hadilábon álltam. 

Aztán időközben elkezdtem félni az olvasástól. Rettegtem tőle, hogy a történet mély nyomot hagy bennem, és hogy ez a nyom fájdalmas lesz, nyomasztó, sötét és érthetetlen. Féltem amiatt is, hogy az olvasás ellopja a szemem elől az életet. Egyik nyáron ez megtörtént, amikor a Nyomorultakat olvastam (többek között), és ezen kívül nem csináltam semmi mást. 

_{Nem tudok gyorsan olvasni, ráadásul rengetegszer elkalandozok közben, vagy túl sokat akarok rágódni minden részleten, és ezért nem haladok.}

Szóval, amíg a többi osztálytárs jól kitombolta magát nyáron, én fásultan, és hófehéren kezdtem az évet, barnára sült társaim között. Szar volt.

És még ma is rettegve veszek a kezembe egy könyvet, mert attól félek, hogy mi lesz benne... Nem akarok több Kis herceget és Pál utcai fiúkat, gyerekkorom nyomasztó élményeit!

Az én anyám kicsit más, mint a többi asszonyság. :)

Járunk-kelünk kisvárosunk Tescojában, vettünk ragasztót, egy 2 kg-os súlyzót és egy erősítő bigyót nekem, és egyszer csak anyukám felkiált:

-Jaj, de jópofa!

Aztán csillogó szemekkel a kezébe veszi az említett tárgyat. Egy full extrás szerszámosládát.

Ez az én anyukám. Amíg más anyukák csillogó szemekkel kapnak kézbe egy szép pocelán tálat, addig ő ugyanígy tesz pl egy ütvefúróval.

Nem azért, mert pusztán tetszik neki. Az én anyukám ezeket bizony használja, ám! 

Reggel már jól kezdődött a napom.

Felültem az egyik buszra, de akkor még nem vettem észre...  Aztán egy nő elkezdett hátraevickélni, és leült mögém, belülre. Megkérte az előtte (azaz mellettem) ülő bácsit, hogy nyisson ablakot, de az beragadt. Mire halkan megjegyezte, hyg taxival kellett volna mennie... a többit meg nem értettem. Na erre a fickó, akit addig nem vettem észre, kikelt magából. Nyilván megérezte a nőn a bagószagot, és elkezdte osztani, hogy talán nem kéne annyit cigizni, mert fúj, és mindennek a cigi az oka, és ha nem dohányozna, akkor nem lenne légszomja, stb. Mindezt abban a kioktató, undok hangnemben, hogy gyanút fogtam, aztán hátrafordultam...

A Térítő volt az!

A nő persze azzal érvelt, hogy a Térítőnek semmi köze ehhez, mire az visszavágott, hogy de igen! Nagyon is sok! Mert a fia medikushallgató az egyetemen, és az orvosok most mutatták ki!

(Micsodát? Hogy köze van hozzá? :D)

A nő végső reakciója az volt, hogy ő ilyen bunkó mellett nem ül, és át is evickélt máshová. 

lesz kéremszépen. :)

Felújítják a pécsi kollégiumokat, legalábbis ezt hazudják az egyetemi "szennylapban". :)  Ezt majd akkor hiszem el, ha látom - ez persze nem az újság hibája, hanem a városvezetésé, vagy aki a projektért felelős.

Mert ugye a boszikolinak is rég készen kéne lennie, de csak most olvasom, hogy akkor idén ősszel adják át. Korábbi lakói meg időközben lepusztították a Szántót, igazi, hamisítatlan vadnyugati hangulatot csempészve a falak közé. 

    Az a szint a legmenőbb, ahol én is laknék, ha lenne rá gusztusom.

Ez a szint amúgy fogalommá vált, állandósult minőségjelzővé - bár a minőség szót már óvatosan használom ebben a kontextusban.

Nem azzal van bajom, hogy a közös fürdőszobában tenyészik a penész, és egyfajta légy, ami ehhez a penészhez vonzódik, fúj. De megszoktuk, na, aranyos állatkák, isten teremtményei, meg minden...

Azzal sem volt soha bajom, hogy a konyhák előterében található műanyag kukákban a világon egyedülálló növényflóra található, és ofkorsz a hozzá tartozó egzotikus állatvilág. Külön kis mikrokörnyezet ez, kár lenne eltiporni! A télen-nyáron állandó jelleggel szellőző nyílászárók is hiányozni fognak, a nyikorgó ágyak, melyek kínosan közel állnak életük végéhez, a rozoga asztalok és polcok, amiket nem is annyira a százas csavar, inkább a szentlélek tart a falon.

Jó kis közösségkovácsoló móka volt minden év elején azzal kezdeni, hogy akkor kimeszeljük/festjük a szobát, mert mi nem akarjuk odadobni a falra a saját hányásunkat a többi mellé.

Sőt, az én mostani szintemen (nem kertelek tovább: A/3) van minden, amit még egy amerikai tinédzserfilmben SEM látsz!

Elektromos grillsütő a folyosón - nem díszlet, használják! Egyénre szabott focikupa és bicajverseny, még "étterem-kocsma" is van a tanuló helyén. Klubhelység, ha úgy tetszik. Hogy otthonos legyen, van, aki kiül a laptopjával netelni, mások kint tartják a bugyikkal telepakolt fregolit, meg is értem, mert a szobában nem fér el.

Stb.

Szóval mindezzel nekem nincs bajom, csak azzal, hogy mindezért aránytalanul sokat kellett fizetni. Most pl azt mondta a portás bácsi, hogy nyárra 16.000 lesz a koli - ágy/kopf/hó. Jót nevettem, hogy milyen vicces bácsi, aztán kiderült, hogy ez nem vicc.

És mindennek most vége lesz, többé nem lehet szalonnát sütni a folyosón, és vadnyugatosdit játszani, meg ilyenek. A tervezet szerint a Szántót is felújítják 2010-re. Minden évben egy új koli kerül vissza az egyetemisták örömére.

Most már szoba-blokkok lesznek, 2 db kétágyas egy fürdővel, lesz új bútor (gondolom én) és minden asztalhoz net.

Támad Európa!

És én ezt már nem érem meg... :(