[ KARANTÉN ]

Mostanság megint sokat és intenzíven álmodok. Ezen a héten háromszor is a munkahelyemről, illetve munkatársaimről álmodtam, de ma még beszéltem is - rég volt ilyen! :)

Gé mondta, hogy valamit motyogtam, aztán felültem, azt mondtam, hogy "ördögi" és gonoszul kacagtam. Aztán visszafeküdtem ás átfordultam. :)

Kicsit nyomi vagyok, mitagadás, fárasztó ez az éjszakai élet, na! :D

Pár napja azt álmodtam, hogy megcsíp egy darázs, álmomban... szóval, mintha igazán megtörtént volna...

A tarkómon csípett meg, és eltalált egy eret, amitől hamar elöntött a forróság, és zsibbadni kezdtem. Nem sokára már nem bírtam mozogni és beszélni sem, de az agyam tiszta volt.

Váá. :(

Azt álmodtam, hogy Gumikrumpli lelkesen mutogatja nekem kis bábukból álló gyűjteményét. Volt, amelyik legóból készült, más textilből varrott volt, de a közös bennük az volt, hogy mindegyik Douglas Adams emlékére készült.

:)

És mindet Gumikrumpli maga készítette! :)

Az elmúlt napokban kettő is volt, amire emlékszem.

Az egyikben darazsak üldöztek és el is leptek, úgy rémlik, hogy meg akartak enni.

A másikban megbeszéltem a leendő tanítványommal egy találkozót egy kocsmában. Ám idő közben elkaptak ismerősök,  akiket rég nem láttam, és le kellett velük ülnöm, és az is fontos volt, és közben jött Á. (a tanítvány), akit észrevettem, de épp valami megbeszélése közepén voltunk, amit nem hagyhattam ott csak úgy, és Á. is észrevette pár ismerősét... mire el tudtam szabadulni, ő már nem volt sehol, de későb telefonban leosztott, hogy milyen szar alak vagyok, akire nem lehet számítani, és én nem voltam sehol, pedig ő ott volt, és keresett. Mondtam neki, hogy én is, és én is kerestem, de végül haragban maradtunk, asszem. :(

Szar álom volt.

ismét... és még tegnap is.

Elegem van.

Tegnapi: született egy gyerekem, és épphogy világra jött, nekem terepmunkára kellett mennem, ami veszélyes volt. Nem hagyhattam másnál, ezért a kicsit is vittem magammal, a szálláson maradt, és mindig visszaugráltam, hogy ellássam.

És egyszer arra tértem vissza, hogy a gyerek sehol. Kikeltem magamból, hogy elrabolták, és nekiestem mindenkinek a közelemben. Aztán ez a szituáció kezdett szétfoszlani, és kiderült, hogy valami nyomta az egyik idegpályámat, és csak hallucináltam a gyerekrablást. Ismét a szülészeten voltam...

Mostani: hát nem ez a ribanc román csaj furakodott az álmomba?!! De!!!

Még álmomban is odatolta magát, ahol Gé van, de most én is voltam, mert épp kirándulni mentünk (volna kettesben - de így hármasban). És folyton járt a lepcses szája, és rámászott Gére, aki kénytelen volt vele foglalkozni, és én mellőzve lettem. De azért Gé mindig megvígasztalt.

Na.

Volt ma éjjel másik rossz álmom is.

Épp vége lett egy előadásomnak, és mindenki vonult kifelé. Engem meg pgné megkért, hogy maradjak még bent, mert beszélni akar velem, de előbb valamit el kell intéznie. Elment, aztán a kiürült terembe kezdett beözönleni a a következő előadás hallgatósága. Engem kitúrtak a helyemről, mentem hát én is. Kivergődtem a folyosóra, ami sötét volt és sivár, aztán onnan is elmentem, nem tudom hová és miért.

Később pedig visszajöttem, és észrevettem, hogy elhagytam a telefonom, pedig elraktam. Ott feküdt a folyosó hideg kövén. Egy csaj üzenetet írt bele (tudtam, hogy ki, de nem volt neve és arca), mégpedig azt, hogy neki rosszul esik látni azokat a képeket, amik rólam és Géről készültek. Idegesen belenéztem a telefon galériájába... kitörölte az összes képet Géről.  

Ekkor lerogytam egy olyan tipikus tesis padra, és zokogtam. De akkor már csittegtek, hogy maradjak csöndben, mert előadás van. Szerencsére megjelent Gé, és vígasztalni kezdett, és én hiába próbáltam neki elmagyarázni, hogy miért sírok, olyankor mindig fulladozni kezdtem.

Aztán felébredtem. 

Rosszat álmodtam, már megint. Hurrá.

Tanítanom kellett, ami már önmagában rossz volt, és ki más, mint pgné karmai közt. Óra végén megkértem a gyerekeket, hogy értékeljék az órámat, jegyekkel. A lányok mind ötöst adtak, a fiúk osztályzatai vegyesek voltak (volt köztük két egyes is).

Megköszöntem szépen az értékelést, és nem válaszolva kérdéseikre, hogy miért kellett ez, és eleresztve a fülem mellett pgné rikácsoló intelmeit kiléptem a teremből - utoljára.

Álmomban (is) elhatároztam, hogy nem lépek a tanári pályára soha, most még időben hátat fordíthatok neki. Különben is, szerintem a lányok hazudtak.

Nagyon nyomasztó volt az egész (most is sírósra áll a hangulatom), legalább anyira, mint amikor a gyakorlattal kínlódtam, még akkor is, amikor leráztam magamról ezt a nyűgöt. És az a durva, hogy bár legalább egy hónapja abbahagytam, álmomban még mindig előjön.

Mikor tűnik már el??

Szerda reggel arra kell ébredjek, hogy azon kevés órában, amikor sikerült elaludnom éjszaka, azt álmodtam, hogy tanítok...

Pontosabban tanítottam volna, mert épp, amikor beléptem a terembe, a gyerekek színes maskarákban, vérlázító mosollyal az arcukon kimasíroztak valami ünnepélyes felvonulásra. A vezetőtanárom szintén, hasonló vigyorral az arcán. Én erről nem tudtam persze... és akkor még odavetette, hogy bocsi, most nem tudok rendes órát tartani, mert felvonulás van, és az ő gyerekei is készültek, és menjek, nézzem meg.

Nem néztem.

Megvártam, amíg vége lett, aztán elbeszélgettem a gyerekekkel az ünnepségről. Pedig legszívesebben ott hagytam volna csapot-papot. 

A legszarabb az egészben, hogy teljesen valóságos volt, és akár még el is képzelhető ilyen szitu. :/

Mikor lesz már vége?? 

Álmomban csontsovány, anorex nők táncoltak az orrom előtt, azt hiszem kánkánoztak. És aligruha volt rajtuk, hogy minden csontjuk kilátszódjon. Sárga szőke hajuk volt, és vastagon, vérvörös rúzzsal kikent szájuk, élénk hupikék szemhéjfesték...

Viszolyogtam tőlük, és írtóztam, undorító volt, és nem értettem, miért büntetnek ezzel.

Most így ébren sem értem.

A másik álmom le sem írom, nem akarok rá emlékezni.

Ha szorosabban bújok Géhez, akkor megvéd? 

Kirúgtak a munkahelyről négy diákot, köztük engem is, nem épp kedves szavakkal.

A diákok a fejemre nőttek, a vezető tanárom őrjöng, egyik vizsgán sem állom meg a helyem.

Továbbra is ilyeneket álmodom mostanság. -.- 

mostanság az álmaimban feldolgozom az életemben történő dolgokat...

A napokban álmodtam a munkahelyemről, elég nyomasztó volt, álmodtam a tanításról, ami szintén, legutóbb asszem valami családi katyvaszról is... és egyáltalán nem hiszem, hogy bármi is kimaradt volna. Csakhát hálistennek egyre homályosabban emlékszem, és nincs is kedvem leírni azokat, amik még bennem vannak. 

Összességében mindegyik nyomasztó volt, és negatív végkicsengésű.

Vajon miért..? :/

Mellesleg kezd k.-ra elegem lenni ebből az ide-oda rohanós életmódból, é abból, hogy mindezt az egy helyben stagnálásért csinálom. Legyen már vége, legyen már nyár! :(

Már álmomban is pénzügyi gondok kísértenek. :/

Nem emlékszem pontosan, de valamit ki kellett fizetnem, és azt számolgattam, hogy mennyi pénzem marad, és mennyit tudtam átmenteni előző hónapról, meg akkor most hányadika is van, és mikor is kaptam fizut. És mikor jön legközelebb?

Ilyenek.

És be voltam fosva, hogy megint nem marad majd kajára.

Milyen szar már, hogy nem egyszerű rémálom, sőt! Lehet, nem is álmodtam... :/

És a bánatos rohadásba már, hogy ránézek erre bejegyzésre, és egy számlakísérő adatlapot látok helyette, amire a szar workflow nem vitt fel minden számla-adatot... -.- 

A ma éjszaka első álma:

szobatársaim elvitték kölcsönbe  a hangfalaimat, amikor épp filmet akartam nézni. Ettől olyan nyűgös lettem, hogy hangosan felnyögtem, Gé meg is kérdezte, hogy mi a baj. :D

Aztán:

Kapkodva pakolok a koliban, mert megyek haza karácsonyra. Végülis egy majdnem üres táskával tértem haza, és otthon kezdtem el hisztizni, hogy ott felejtettem pár kedvenc ruhám, és ami rosszabb, azt a 2 könyvet, amit épp szimultán olvastam... :/

Következő kép:

az emlékezet előtti időkben vagyok az egyiptomi istenek körében. Érdekes módon Seth volt a tudás istene, és mindenkivel bunkó volt, és aljas. Én meg jól leoltottam. :]

Aztán:

otthon vagyok megint, vasárnapi ebéd. Anyuval épp nekilátnánk a húslevesnek, amikor Sátán hisztérikusan kitör, hogy ez a leves nem jó, mert romlott. Mondtuk neki, hogy nem, de nem lehetett meggyőzni, és újat akart főzni, amiből majd elhozok magammal...

Ehhe, ehhe. 

Elfelejtettem pár napja lejegyezni egy álmomat. Pedig jó volt. :)

Az történt benne, hogy "nyertem" egy mongóliai utazást másodmagammal. Sajnos nem én választhattam ki, kivel, hanem közölték velem, hogy egy munkatársammal, és ekkor az is kiderült, hogy ez egy céges út lesz, ami egy hónapra szól. Sebaj, így is örültem, mert tudtam, hogy a buta céges tárgyalások mellett k.sok szabadidőm lesz bejárni Mongóliát. :)

Utazás előtt meg kaptunk a főnökasszonytól 1-1 mágneskártyát, ami az EU összes mágneszáras ajtaját nyitja. Értetlen tekintetemre elmagyarázta, hogy Mongólia is nemsokára EU tagország lesz...

:D

Hajnali egyre ágyba keveredtem, de még egy órán át rettegtem elképzelt ellenségeimtől. Meg voltam róla győződve, hogy egy baltás cseppkegyilkos rabló osont be a lakásba, mert pont olyan neszek hallatszottak a szobaajtón túlról, mintha valaki ott ólálkodna. :S

Félve kimentem és benéztem mindenhová, de nem láttam senkit... vagy nem volt, vagy elbújt!  Aztán még egy darabig rettegtem az ágyikómban, míg elnyomott az álom.

Ezúttal Greg furakodott az álmaimba, de erre még annyira sem emlékszem, mint a Gumikrumplis álomra.

Találós kérdés: holnap kiről álmodom? :D

Ma reggel meg olyan voltam, mint a mosottszar, csoda, hogy hatkor fel bírtam kelni...