És igen, biztos a hiba, mert a megelőző és következő oldalak szövege közöt hatalmas logikai és összefüggésbeli szakadék tátong.

Hát ilyen lúzer is csak én lehetek! :D

De majd visszasétálok vele jól, és megmondom, hogy rápacsáltak (és én is) ezzel a könyvvel. :)

-Ha megmondom magának, hogy hány juha van, nekem ad egyet?

A pásztor ránéz a fiatalemberre, aztán a békésen legelésző nyájra, és
nyugodtan azt mondja:

-Rendben.

A fiatalember odamegy az Audi-hoz, összeköti a mobiltelefonját a
note-bookjával, az Interneten felmegy a NASA oldalára, GPS
helymeghatározójának segítségével letölti egy megfigyelő műhold képeit a
környékről, megnyit egy adatbankot, egy szkennelő programmal összeszámolja a
juhokat, majd egy 15 oldalas jelentésben kinyomtatja, aztán odafordul a
pásztorhoz, és azt mondja:

-Pontosan 87 juha van itt a környéken.

-Igaza van - válaszolja a pásztor. - Válasszon ki egy juhot magának.

A fiatalember kiválaszt egy nem túl nagy, de szép bundájút, beteszi az Audi
csomagtartójába. A pásztor ránéz, egy kicsit gondolkozik, aztán megszólal:

- Ha megmondom magának, hogy mi a foglalkozása, visszaadja?

 A fiatalember nagyképűen rábólint. A pásztor erre azt mondja:

- Maga tanácsadó.
- Honnan jött rá? - kérdezi az.
- Nem volt nehéz - feleli a pásztor.
- Először is: idejön, anélkül, hogy bárki is hívta volna.
- Másodszor: egy juhot akart fizetségül azért, hogy megmondja nekem azt,
amit amúgy is tudtam.
- És harmadszor: fogalma sincs arról, amivel én foglalkozom. Úgyhogy most
adja szépen vissza a pulit.

Tök rendes dokinéni volt, okos, figyelmes és alapos, de nem frusztrálóan penge, hanem kedves, és megnyugtató. :)

De vagy nem jutott semmire, vagy nem akarja elsietni, ezért beutalt holnapra MR-re, ahogy megnéznek egy csomó dolgot.

Híres leszek, ha kiderül, hogy káposztalé van az agyam helyén. :)))

Az amúgy kivételes szerencse, hogy már holnap van hely.

Jövő csütörtökön pedig visszavár, bár nem tud külön időpontot adni... :)

Kicsit olyan Dr. House-osnak érzem az egészet. :D

Most már vért kíván.

aztán lumpolok gizikénél, és délutánra megyek a neurológiára...

Ideje már. 

Nem tudom, hogy fogom megírni ezt a ZH-t, mert egyfelől tanulnom kéne rá, másfelől nehezebben megy az írás így. :S

Lehet, hogy nem is érdemes tanulnom, már így alapból, úgyis tudom előre, hányas lesz.

Nincs ma rózsás hangulatom.

És Gét meg kell rugdosni, hogy készüljön Kreszre!

Szorítsatok, hogy meggyógyítsák a karomat! :(

Mikor megszületsz: rózsaszín vagy.

Mikor felébredsz: fehér vagy.

Mikor rosszul vagy: zöld vagy.

Mikor lesülsz: piros vagy.

Mikor fázol: kék vagy.

Mikor meghalsz: lila vagy.

És még te nevezel engem színesbőrűnek...

Kezd hiányozni ez a fajta elfoglaltság, de hát szerepjátszani legalább annyira szeretek, mint kézműveskedni. A kettőre szimultán pedig nem tudok időt szakítani, pláne, hogy újabban megint nem félek olvasni...

És amíg ilyen félbéna a jobb kezem, úgysem tudok vele ügyesen alkotni. :(

Ez így volt mindig, és szerintem már nem is fogok változni e tekintetben. 

Még abban sem versenyzek, amiben jó vagyok.

Mert született vesztes vagyok - szerintem, és győzködni az ellenkezőjéről felesleges -  és hát ugye a vesztést nem bírom elviselni... :)

Még a legapróbb dolgokban is. 

_{Tudom, szánalmas.}

Nem, tutira nem tudjátok! Fogalmatok sincs róla (és addig vagytok boldogok)!

Hazaértem, és lehívott a kis bugyrába, hogy nézzem meg őt a TV-ben. Na, nem kell sokra gondolni, mindössze a városi TV-ben, mert megtudták, hogy van neki egy kiadványa, Unsere Schatze (umalutával, amit lusta vagyok bebögyörészni ide) címmel, amiben német és sváb közmondások vannak, amit ő és mások is gyűjtöttek.

Nem ezzel van a baj amúgy, hanem Sátival, de ezt nektek már úgysem kell ragozzam.

Végig a karomba kapaszkodott, hogy most nézzem meg, úgy néz ki, mint egy százéves! (sajnos nem annyi) és fel is van puffadva, olyan kövér! 

Szörnyű.

Most milyen akar lenni? Lehetne töpörödött nagymama is, az a másik verzió kb.

És hát hogy ejtették ki a nevét?! Dilettánsok! Sok hülye! Mert ha ő Coltánnak ejtené a Zoltánt, mert a németben a Z az C... Hát most szóljak hozzá!

Szóltam. :)

Szóval végignéztem a TV-ben, ahogy kioktatja a népet, és közben ott ült mellettem... Reméltem persze, hogy talán a kamera előtt nem lesz olyan tenyérbemászóan kioktató, de az volt. 

És még csak egy órája vagyok itthon...

Nos, franciául valahogy képtelen vagyok komolyan venni a trailert, de hát ez volt jó minőségben. :)

Jó film ez is amúgy, van benne katonásdi, romantikus föld alá menekülősdi, és... sárkányok!

Minden igaz lelkű fantasy rajongó nekik szurkol, azt hiszem :')

Egyébként ez is egy olyan film, ahol az emberiség a végveszélybe sodródva összeszedi magát, és megmenekül, fennmarad. 

Igazán néznék már egy olyat, ahol nem!

Igenis, győzzenek a sárkányok, UFO-k, vírusok, stb...

Ezt néztük pár napja Gével. Jó film, és ahhoz képest, hogy zombis - ami miatt nem sokat vártam tőle, meglepően jó a sztori. :)

Még a végén sem válik tutira egyértelművé, hogy megmenekül-e az emberiség... Legalábbis szerintem kétséges marad. :)

És nincs benne nyálas szerelmi jelenet! Külön jó pont! :)

Ugyanis ma nem sikerült ennem semmit - egy szál ropi kivételével.

Abban a hitben voltam, hogy ma is kapok kaját a munkahelyen, amit reggel ki is fizettem... Aztán kiderült, hogy mára nincs. Merthogy nem kért senki. 

Igencsak furcsállottam, hogy én sem kértem volna, de most már mindegy,

l-e-s-z-a-r-o-m.

péntek van, sötét van, a faszomseakardolgoznimár!

És arról is, hogy egészen tegnapig nem tudták megmondani, hogy mennyi lesz a fennmaradó összeg (a mérséklés után ugyebár, mert szerencsére kaptam - erről is kéne írnom).

És le kéne írnom azt, hogy mindössze egy napom volt megemészteni ezt az összeget, és befizetni, és azt is, hogy amikor első körben odajárultam a kasszához, az zárva volt, és kivert a víz, hogy mi van, de aztán láttam, hogy majd később kinyit...

És arról is kéne írjak, hogy ma már alig bírtam a kezembe fogni a tollat, és írni.

Még jó, hogy a gépelés megy. 

Szóval minden ilyesmiről meg kéne emlékezzek egy bejegyzésben, de nem teszem, jó?