nem adok egy szart

Azt hiszem rájöttem, mitől olyan mocskosan szar ízűek a teák ebben a városban. A teszthez egy szénsavmentes "ásványvizet" vettem segítségül. Az eredmény bődületes, a két tea ihatósága között fényévek vannak, egyszerűen nem vagyok képes megérteni, hogy mitől lehet ennyire más a kétféle ivóvíz.

nos az étel #1 nagyjából ugyanolyan gyorsan elfogyott, mint amilyen gyorsan elkészült. valahogy sosem értettem, hogy anyám mit tud órákig készíteni bármilyen kaját vasárnapra etc.

a meglátásaim ebből kiindulva alapvetően pozitívak, mivel ez jól mutatja, hogy ehető szubsztanciát alkottam egy teljesen intuícionális úton összeállítva. (a la Ratatouille :) )

erős negatívumként tudnám felhozni azt, ahogy az ízek szinte tökéletesen kicsapták egymást a nyeregből, így nem engedélyezvén az ételnek megfelelő mértékű ízvilágot kibocsátani. mindebből fakadhat az az érzetem is, hogy a legdominánsabb és a legcsócsálnivalóbb alkotóelem az uborka volt (bár mindez csak a hús hiányában valószínűleg), amihez szinte hozzásimulva töltelékanyagként foglalta el helyét a többi alkotóelem.

javaslataim saját magam számára: ez így bármennyire is "sokmindenből" állt, valahogy nem volt elég körítés hozzá, -pl rizs vagy tészta-, esetleg kenyér, ami kiegyensúlyozta volna ezt a már-már masszás folyós, kényszerűlve kanállal evős kaját. a másik az energiatartalma, ami nagy valószínűséggel szintén magas volt, mégis majdnem ugyanolyan éhesnek érzem magam, mint előtte.

mindezen kezdeményezés legyen 2/5, ami igazából arra utal, hogy könnyed nyári vacsi fejlődhetne ki belőle gyümölcsök (pl leginkább alma) hozzáadásával, esetleg cukorral.

egy serpenyőben forró olajra 4felé vágott olívabogyókat tettem, majd vártam, amíg abbahagyták a sistergést (1-2 perc volt). ezekután öntöttem rá egy kis lisztet. miután az megbarnult (kb. 30 másodperc) és tovasistergett az olíva bogyódarabkákkal, öntöttem rá tejet. nem sokat, éppen hogycsak. az eredménye hírtelen bekövetkező, rövid ideig tartó valószínűleg kémiai eredetű (bár mi nem az :) ) reakció, mintha az egész felforrott volna, majd ez újabb 5-10 másodperc múltán abba is maradt. ezt egy kicsit megkevertem, majd raktam bele 3 tojást, egyenesen a héjából. majd ezt is kevergettem, hogy a tojás ne maradjon eredeti állapotában. a közben kiszáradt közeget tejjel frissítgettem, hogy annyira azért ne kozmáljon oda, mint ahogy most odakozmált. (de persze ezt csak diszkréten és füstmentesen tette. majd egy óvatlan pillanatban felszeltem egy közepes méretű csemege uborkát, a karikákat is csak ketté és ezt is belekevertem. ezt követően törtem rá borsot az üveges egybebors törőfejével (ami amúgy az egyik kedvenc gasztronómiai eszközöm :) ) és a végén, miután tálba helyeztem, feltévén az i-re a pontot mézzel öntöttem nyakon :)

eme kísérleti ínyencség mellé hideg simaflakonos iceteát kortyolgatok üvegpohárból.

Bon Appétit

 

( még nem ettem belőle, az a következő bejegyzés története lesz. )