a setét é jé
kora hajnali alattomos döglesztő meleg tört rám így ezen a hajnali órán.
a bőröm felszíne hideg, mégis gyötör a meleg. amolyan lázverte érzet,
és ilyen az éjszakáim túlnyomó része mostanság. mintha kárpótolni akarna
a sors mind e rosszal, mintha túl sok jót kaptam volna mostanság.
-még a végén megbillenne az egyensúly-
mindenesetre elgondolkodom szépen rendszeresen, éjszakáról éjszakára,
szemem álomra húnyásának újra és újra próbálása közt,
kínzó képek, hangok, gondolatok által széttépett agyi pihentségre törekedésem közepette,
hogy miért kell nekem rendszerűen ilyen agyonbaszottul éreznem magam?,
mi tart itt a gép előtt általában, mikor már két értelmes gondolatot sem vagyok képes összerakni?,
mi ösztönöz az agyi teljesítmény nullára rugdosására?,
mi ösztönzi igazán a legyet az ész nélküli, öngyilkos lámpafejelgetésre
?
