flashback
.. a tükör előtt állt. Önmagára vicsorogva szemlélte a korhadó
ám hófehér csontokat, amik a szájának belső díszeiként pompáztak.
Fontos gondolatok egy ilyen pillanatban, például hogy jól állnak-e,
tetszenek-e majd a külvilágnak, milyen hatást válthatnak ki, milyen
ízűek... et cetera. Az elmélyült idillt egy furcsa kis sötét dolog
szakította félbe, egészen pontosan avval, hogy feltünést keltett
neki, ahogy két heveny mód korhadt fog közé ékelte be magát, de
leginkább avval, hogy megállapíthatatlan eredetű volt, így nem
tudta megmondani azon pillanatban, hogy ez egy seb, heg, ottragadt
ételmaradék.. egyszerűen csak szembenézett vele és egyátalán nem
volt elégedett, hogy újabb rést kell majd betömetni a fogorvossal.
Visszavette az előbbiekben nyugovóra helyezett fogkefét, majd
határozott/határozatlan mozdulatokkal, módszeresen a sötét dolog
kikaparására törekedett. Pár eredménytelen kefélés után jött rá,
hogy nyelvével a meg tudja mozdítani. Itt vált majd hogy nem
egyértelművé, hogy ez egészen biztosan nem seb.. -de akkor mi?
talán petrezselyem? valami odakorhadt húscafat? netán.. csaknem..
oh.. - és ekkor.. a darabka felfedte kilétét.. kimászott odújából..
ízével elborítva az egész nyelvét, majd az egész száját és legvégül
az egész tudatát. Szeme elkáprázott, egy pillanatra újra érzete a
tegnapi nap minden örömét. Érezte, ahogy a lány mezítelen testével
hozzábújik, ahogy a mellkasára helyezett fejével beszél hozzá,
ahogy mosolyog, ahogy kiharapja a csokit a szájából, majd közben
egy finom csókkal jutalmazza... De vége. A csokidarabka felolvad,
próbálja újra és újra megkeresni a vadul kevergő nyelvével, de
rájön, hogy a tegnap utolsó darabkája az ő szájában olvadt szét...
elmosolyodik, majd leül a gép elé..
