SSTV
Az SSTV (Slow-Scan TeleVision) egy kép átviteli
technika, amit még az 50-es években kezdtek el fejleszteni.
Segítségével örökítették meg az ember első holdralépését (mely felvételek eredetijei azóta szőrén-szálán el
is tűntek), és egyes emberek egészen a mai napig hódolnak eme
ősi rendszernek (igaz a ma használatos rendszerek erőteljesen
eltérnek a NASA által alkalmazottaktól). Kezdetben kis felbontásút
-monokróm "színezéssel"-, napjainkban pedig már rendes kis színes képeket
közvetítenek* az éterbe az amatőr rádiósok. Az egész dolog
tehát azon alapokra támaszkodik, hogy képi adatokat rádióhullám
vagy más egyéb fizikai objektumhoz nem kötött formában
továbbítsanak, mint valami furcsa zajt az éterben.
Hogy miért írok egy ilyen elavult őstévés rendszerről? Pár napja, mikor Aphex Twin egyik érdekesnek tűnő lemezének bonus-trackjéről olvastam a neten, megtudtam, hogy az utolsó track tartalmazott egy képet SSTV formátumban, történetesen a CD borítóját, amit egyébként fizikailag nem mellékeltek. Azóta tehát rájöttem, hogy mi is pontosan ez a már az Alienben is megcsodálható fantasztikus zajozás, ez a retrós, régi-berendezés feeling, utópisztikus effektnek érzett valami, képtelen vagyok ezen képekre egyszerű, zajos, rosszminőségű képként tekinteni.
Az egyik ilyen modern alkotásnak tekintem azt az 1963-as képet, ami egy kép abból a felvételből, amit egy Gordon Cooper nevű asztronauta készített önmagáról az űrben. Íme:
Hát nem gyönyörű?
