Arok munkája
A főnököm 4 óra múlva találkozik a pénzügyminiszterrel. Ezért tegnap megkért, hogy szerezzek be neki egy elegáns 30x30 centis anyag férfizsebkendőt a következő felirattal: ÁFA visszatérítés! Ezt a sarkánál megcsomózva kedvesen humoros ajándéknak szánja neki, jelzésképpen, hogy meg ne feledkezzen az állam potom 260 milliárdos áfatartozásáról.
Elsőre érdekes feladatnak tűnt. A lelkesedés némiképp alábbhagyott amikor 3 óra múlva a 34. boltban térdelve könyörögtem az eladónőnek, hogy nyissuk ki azt a kis dobozt amiben a hat darab (darabra a Magyar Köztársaság területén nem vásárolható ilyen termék) zsebkendő van és nézzük meg mekkora lehet annak a mérete. Ez nem sikerült, ezért a hátamban érezve a milliárdos költségvetésű cégem támogatását, több különböző doboz zsebkendőt vásároltam. Mint a kisgyerek a karácsonyi ajándékot, oly mohón és várakozással telve téptem fel a dobozokat, amikor is ijedten észleltem, hogy a zsebkendők a célmérettől jóval eltérnek. De nem estem kétségbe. Csak nyugalomra volt szükségem. Miután kijöttem a kocsmából, életem legnehezebb döntését a hátam mögött hagyva, elindultam a Jászai Mari téri műhímző fele. Nem tagadom, a hatalom mindennapos közelsége által tüzelt pöchendisséggel álltam elő a kérésemmel, természetesen megemlítve a pénzügyminisztert és a főnökömet is.
Próbáltam határozott, ellentmondást nem tűrő lenni. Ez sikerült. Pontosan lejegyeztek mindent, szervilisek voltak, azt mondták bármit megoldanak amit egy tűvel, cérnával és egy (21x21 centis ) férfizsebkendővel meg lehet csinálni, és egész biztosan elégedett lesz a főnököm, a pénzügyminiszter, a jóisten és én is.
Boldog voltam.
Egy pillanatra mintha Bambi az őzike is benézett volna a kirakaton, a sínek helyén patakot láttam, vidáman ugrándozó pisztrángokkal, sok-sok színes pillangót láttam a hét törpét vidáman masírozni, Bodzát pedig galambokat kergetetni.
A hatalom emberéből ellágyult kis hivatalnokká amorfálódva tettem fel a kérdést: mivel tartozom?
Ugyan, majd ráér fizetnie ha jön a zsebkendőért 10 nap múlva.
Mi van? Milyen 10 nap? Ezt miért nem mondták? Itt van a főnöke? Fizetek sokat! Nem értik, a pénzügyminiszter, holnap! Adja ide, na adja már ide!
Hogy hova? A Westendbe? Hol? Ja, hogy nem tudja? 10 nap alatt 12 betűt hímezni azt tud bezzeg.
A kocsmáros már ismerősként üdvözölt.
A Westendben az a jó, hogy kicsi.
A Westendben az is jó, hogy a műhímzőknek külön szintje van. Nem lehet eltéveszteni. De ha mégis, akkor az információnál a kislány egyből megmondja merre tartsunk. És az is jó, hogy a másik információs pultnál is megmondják pontosan. A harmadiknál megígérik, hogy eljárást indítanak az előző két pultban dolgozók ellen, és ők is megmondják merre van a műhímző.
És akkor odatalálsz.
Ott már más ember voltam, nem utasítottam, nem voltam határozott. Könyörögtem. Mondtam bármilyen betű, bármilyen szín, bármi csak holnapig, holnapig, holnapig, holnapig.
És akkor azt mondták egy óra múlva kész.
Óvatos voltam. Bár újra megjelent Bambi ezúttal hozzávágtam egy virágládát.
De mégis hibáztam, bár ezt akkor még senki sem tudhatta.
Azt mondtam majd holnap visszajövök.
És így is lett. Reggel beugrottam az irodába, ahol kicsit túlzásokba esve meséltem a tegnap történéseiről, talán több boltról hablatyoltam mint amennyiben valójában jártam, talán erősre sikerült az a rész is amikor a műhímzős gigáján térdelek, de a hatás nem maradt el.
Nyitásra a boltban voltam, átvettem a zsebkendőt amin tökéletesen pozicionálva decens betűkkel díszelgett: ÁFA visszatérités!
Irodába visszamenés, zsebkendő leadás, számítógép elé való elégedett leülés.
Telefon, látom a kijelzőn a rettegett 111. Az elnöki titkárság. Gyere át! Nem sértődtem meg. Kicsit nyers volt ugyan, de gondoltam majd a tiszteletemre rendezendő ünnepségen erre már nem fogok emlékezni.
Arok: Jó mi? (láttam többen vizslatják a remekművet)
Titkárnő: Ezt te intézted?
Arok: Hát, ja mindegy is nem panaszkodni akarok de nem volt egyszerű. Ha már itt tartunk, a 4567. boltban kaptam csak zsebkendőt és a műhímzősök na én mondom azokról jobb nem is beszélni
Titkárnő: Olvastad mi van rajta?
Arok: Miért?
Titkárnő: Nézd meg!
Arok: (olvassa) ÁFA visszatérités! ÁFA visszatérités! ÁFA visszatérités!
Titkárnő: Rövid i.
És valóban. Visszatérítés helyett visszatérités.
Ha az ezt követő két órát szavakba lehetne önteni megtenném.
De nem bírom.
Ma sem lett műhímzős barátom.
Tud valaki egy jó munkahelyet?
Arok
4/b
(ezt a bejegyzést ex-arok, néhai aims, jelenlegi írta.)
A főnököm 4 óra múlva találkozik a pénzügyminiszterrel. Ezért tegnap megkért, hogy szerezzek be neki egy elegáns 30x30 centis anyag férfizsebkendőt a következő felirattal: ÁFA visszatérítés! Ezt a sarkánál megcsomózva kedvesen humoros ajándéknak szánja neki, jelzésképpen, hogy meg ne feledkezzen az állam potom 260 milliárdos áfatartozásáról.
Elsőre érdekes feladatnak tűnt. A lelkesedés némiképp alábbhagyott amikor 3 óra múlva a 34. boltban térdelve könyörögtem az eladónőnek, hogy nyissuk ki azt a kis dobozt amiben a hat darab (darabra a Magyar Köztársaság területén nem vásárolható ilyen termék) zsebkendő van és nézzük meg mekkora lehet annak a mérete. Ez nem sikerült, ezért a hátamban érezve a milliárdos költségvetésű cégem támogatását, több különböző doboz zsebkendőt vásároltam. Mint a kisgyerek a karácsonyi ajándékot, oly mohón és várakozással telve téptem fel a dobozokat, amikor is ijedten észleltem, hogy a zsebkendők a célmérettől jóval eltérnek. De nem estem kétségbe. Csak nyugalomra volt szükségem. Miután kijöttem a kocsmából, életem legnehezebb döntését a hátam mögött hagyva, elindultam a Jászai Mari téri műhímző fele. Nem tagadom, a hatalom mindennapos közelsége által tüzelt pöchendisséggel álltam elő a kérésemmel, természetesen megemlítve a pénzügyminisztert és a főnökömet is.
Próbáltam határozott, ellentmondást nem tűrő lenni. Ez sikerült. Pontosan lejegyeztek mindent, szervilisek voltak, azt mondták bármit megoldanak amit egy tűvel, cérnával és egy (21x21 centis ) férfizsebkendővel meg lehet csinálni, és egész biztosan elégedett lesz a főnököm, a pénzügyminiszter, a jóisten és én is.
Boldog voltam.
Egy pillanatra mintha Bambi az őzike is benézett volna a kirakaton, a sínek helyén patakot láttam, vidáman ugrándozó pisztrángokkal, sok-sok színes pillangót láttam a hét törpét vidáman masírozni, Bodzát pedig galambokat kergetetni.
A hatalom emberéből ellágyult kis hivatalnokká amorfálódva tettem fel a kérdést: mivel tartozom?
Ugyan, majd ráér fizetnie ha jön a zsebkendőért 10 nap múlva.
Mi van? Milyen 10 nap? Ezt miért nem mondták? Itt van a főnöke? Fizetek sokat! Nem értik, a pénzügyminiszter, holnap! Adja ide, na adja már ide!
Hogy hova? A Westendbe? Hol? Ja, hogy nem tudja? 10 nap alatt 12 betűt hímezni azt tud bezzeg.
A kocsmáros már ismerősként üdvözölt.
A Westendben az a jó, hogy kicsi.
A Westendben az is jó, hogy a műhímzőknek külön szintje van. Nem lehet eltéveszteni. De ha mégis, akkor az információnál a kislány egyből megmondja merre tartsunk. És az is jó, hogy a másik információs pultnál is megmondják pontosan. A harmadiknál megígérik, hogy eljárást indítanak az előző két pultban dolgozók ellen, és ők is megmondják merre van a műhímző.
És akkor odatalálsz.
Ott már más ember voltam, nem utasítottam, nem voltam határozott. Könyörögtem. Mondtam bármilyen betű, bármilyen szín, bármi csak holnapig, holnapig, holnapig, holnapig.
És akkor azt mondták egy óra múlva kész.
Óvatos voltam. Bár újra megjelent Bambi ezúttal hozzávágtam egy virágládát.
De mégis hibáztam, bár ezt akkor még senki sem tudhatta.
Azt mondtam majd holnap visszajövök.
És így is lett. Reggel beugrottam az irodába, ahol kicsit túlzásokba esve meséltem a tegnap történéseiről, talán több boltról hablatyoltam mint amennyiben valójában jártam, talán erősre sikerült az a rész is amikor a műhímzős gigáján térdelek, de a hatás nem maradt el.
Nyitásra a boltban voltam, átvettem a zsebkendőt amin tökéletesen pozicionálva decens betűkkel díszelgett: ÁFA visszatérités!
Irodába visszamenés, zsebkendő leadás, számítógép elé való elégedett leülés.
Telefon, látom a kijelzőn a rettegett 111. Az elnöki titkárság. Gyere át! Nem sértődtem meg. Kicsit nyers volt ugyan, de gondoltam majd a tiszteletemre rendezendő ünnepségen erre már nem fogok emlékezni.
Arok: Jó mi? (láttam többen vizslatják a remekművet)
Titkárnő: Ezt te intézted?
Arok: Hát, ja mindegy is nem panaszkodni akarok de nem volt egyszerű. Ha már itt tartunk, a 4567. boltban kaptam csak zsebkendőt és a műhímzősök na én mondom azokról jobb nem is beszélni
Titkárnő: Olvastad mi van rajta?
Arok: Miért?
Titkárnő: Nézd meg!
Arok: (olvassa) ÁFA visszatérités! ÁFA visszatérités! ÁFA visszatérités!
Titkárnő: Rövid i.
És valóban. Visszatérítés helyett visszatérités.
Ha az ezt követő két órát szavakba lehetne önteni megtenném.
De nem bírom.
Ma sem lett műhímzős barátom.
Tud valaki egy jó munkahelyet?
Arok
4/b
(ezt a bejegyzést ex-arok, néhai aims, jelenlegi írta.)
0 hozzaszolas
