csip-csirip

Elaludtunk Fannival az egy órás hireken. Arra ébredtem, hogy az odatett ebéd alatt elfogyott a viz, és eszméletlen büdösség terjeng a lakásban. Amikor vizet engedtem rá, szörnyű ronda barna habos fortyogásba kezdet a szénné égett izé az edény aljában.

Fannit jól betakartam... és most átsüvit a szél a lakáson, és lefagynak az ujjaim, ahogy irok. viszont a fenyőfák a kertben... ahogy zúgnak... borzongató, lenyűgöző... életteli. Magamba szivom, mert ez is azon dolgok közé tartozik, amiket lefényképezni nem lehet.

megbántottalak, belül, gondolatban. hisztisen, vérkomolyan. és nem is tudsz róla. pedig nagyon igazságtalan voltam.

senki sem tud róla. és mégis bánt.

Basically, if I tell you something, or look like something, and you make an assumption based on what I told you or how I look, don’t blame me when your assumption turns out not to be true. I cannot possibly write my entire life’s story in all its nuance and detail every time I communicate with somebody. It’s not possible, and even if it were possible I doubt it would be desirable: I usually want to just interact with people as who I am, not fill in loads of backstory and self-dissection every time I talk to someone.

by Ballastexistenz

elég lenyűgöző blog. ha csak ezért jöttem ide a sarokra, már megérte. thx to dimi.

ragyogó napsugár, szikrázóhidegben reszkető rügyek. az erő a lábamból kúszik felfelé, fává tesz, entté, ha úgy tetszik, hisz lépdelek, előre, erősen, lendülettel. erő van az egyedüllétben. egyedüllétben az egész világgal együtt.

egyedül, egyedül

téli tavasz hegedül

elkezd egy ilyet az ember (vagyis én), tiszta lap, meg minden. égesd el a könyveket, kalibán, jut eszembe, a képernyő sejtelmes szürkéje visszamosolyog. beleléptem ma egy tócsába, fekete víz buggyant elő a jéghártya alól.

vannak napok, amikor szomorúság tör rám, ez egy ilyen nap. ilyenkor legszívesebben csak lefeküdnék egy sarokba, és semmit nem csinálnék. most ezt teszem.

illetve, nem pontosan. hagyom, hogy kifollyanak belőlem a savak szavak, amik mérgeznek, esznek belülről.

kell-e egy párkapcsolathoz az, hogy a másikat érdekelje az egyik. közléskényszereink, miből állunk össze. az vagyok, ami nem érdekel téged, vagy az, akivel néha jókat nevetsz és szeretkezel? az vagyok, ami voltam, s amivé mások és az élményeim tesznek, vagy a pillanatban érvényes csupán minden?

és ha maga a pillanat sem érdekel... lehet, hogy az érdeklődésnek nincs köze a szeretethez.