Top secret

"Két fél elfér egymás fölött,

minden tányért ketté török."

(Nem biztos, hogy tökéletes, de félálomban nem írtam le.)

És a kedves kedvéért egy másik fontos idézet:

"Csak kiváló minőségű csokimikulásaim vannak!"

 

Az EB 2. csoportköre után négy válogatott engedhette meg magának, hogy tartalékcsapattal játsszon a harmadik meccsén. Bár fogadkoztak, hogy nincs is "B" csapatuk, azért Portugália, Hollandia és Horvátország és Spanyolország is csupa olyan játékost küldött pályára, akik addig nem játszottak

Az eredmény ismert: portugáliát megverte az addig nyeretlen svájc, a horvátok a hollandok és a spanyolok tartalékosan is győzni tudtak.

 

Két kérdés merült fel bennem:

1. A sportszerű viselkedésben vajon benne van-e, hogy egy olyan játékban, amit elvileg gólra és győzelemre játszanak, akkor is a legjobb csapatot küldöm páláyra és győzni akarok, ha nincs valódi tétje?

2.  Egy nagyon "egyben" és lendületben lévő együttes esetében valóban olyan jó ötlet-e a legjobbak pihentetése, vagy érdemesebb lenne-e kihasználni a lendületet és hagyni, hogy nőjön a magabiztosságuk és vigyázni, hogy megmaradjon a jól működő összhang?

 

Tény, hogy a horvátok csak balszerencsével estek ki, de ők se a törökök ellen futották a legjobb formájukat, a portugálok és a hollandok pedig kimondottan rosszul játszottak a nagy pihenés után.

Szerintem ez így igazságos, ha sportszerűen viselkednek, nyerhettek volna simán! Most viszont kíváncsi vagyok a spanyolokra holnap...

- Milyen a szibériai WC?

- Két karó. Kapaszkodsz az egyikbe, a másikkal meg távol tartod a farkasokat.

Hát, nem ígérem, hogy lesz 5, nem vagyok a rejtélyek embere...

 

1. Gyerekkoromban gyakran olyan mértékben elábrándoztam, hogy elfelejtettem leszállni a tömegközlekedési eszközökről, akár a végállomásig is. Mára ez vezetés közben az automata pilóta bekapcsolódásává vált. Ilyen esetekben automatikusan megyek oda, ahova leggyakrabban szoktam az adott irányban. (Pozitívum, hogy automata pilóta üzemmódban nem lépem túl a megengedett sebességet.)

2. Tanultam szolfézst (bár a tanárnő szerint időm 90%-át az afrikai szavannákon töltöttem közben, ábrándozás formájában), cimbalmozni (rémesen tehetségtelen voltam, senki nem cimbalmozik olyan merev csuklóval, mint én) és népitáncolni (Sajnos a lányok jelenléte olyan mértékben hozott zavarba, hogy képtelen voltam elfogadható teljesítményt nyújtani, így kiestem az utolsó szűrővizsgán amit a KISZ Központi Népiegyüttes valaha tartott. Bár két évvel később már a botlábú fiúknak is örültek volna.)

3. Zuhany alatt tudok a legjobban gondolkozni és imádok énekelni.

4. A szellemi munkát szivesen pihenem ki főzéssel, csak nehéz utána elfogyasztani az ipari mennyiségű kaját, ami "melléktermékként" keletkezik.

5. Tényleg vágyom a világbékére :)!

(Na jó, az 5. talán komolytalanul hangzik, úgyhogy +1. Nehezen teremtek mélyebb kapcsolatot emberekkel, így közeli barátaim száma megszámlálhatóan véges.)

Továbbadnám a feladatot, de már szinte az összes ismerősöm leírt magáról valamit, úgyhogy Lócihoz hasonlóan hagyom, hogy a többi szál fussa körbe a sarkot, végülis ahol 1 ember 5 másikat nevez meg, ott viszonylag gyorsan az egész földre sor kerülne. Azért Kikusznak tovább adom a stafétát, mert megérdemli :)! És, ha már mélyebben elgondolkoztam a dolgon, akkor Zsozsofifinek és Bejának, mert ők se kerültek még sorra!

Grrrrrr...

Kikaptunk!

Nem, mintha sok esélyünk lett volna 6-tal nyerni, de legalább elkaphattuk volna őket. Utálom az északi csapatok szőke játékosainak önelégült vigyorát amint épp bénázunk.

 

Ezennel jelentkezem stratégiai igazgatónak és pszichológusnak a női kézilabda válogatott mellé. Ha valakinek van összeköttetése ajánlhat :)!  (Ingyen is vállalom.)

Lehetetlenség, hogy évek óta nem tudjuk kihozni magunkból a maximumot, és mindig hülyeségeken úszik el az eredmény. Most is, 3 harmatgyenge ellenfél elaltatott minket a középdöntő előtt, aztán sokkot kaptunk a németektől. Dícséretes, hogy a második félidőre kicsit összekapartuk magunkat de 10-ről 7-re feljönni kevés volt. A Norvégok persze lehet, hogy idén is európabajnokok lesznek, tőlük kikapni nem szégyen és küzdöttek is a lányok becsülettel de taktikailag és lelkileg nagyon nem voltunk ott megint.

Persze ha az ellenfél egyetlen esélye egy 6 gólos győzelem, akkor ritkán könnyelmű bárki is, és ezt a szivességet a norvég csapat nem is tette meg. Azt viszont elvártam volna, hogy a gyors indításokra fel legyünk készülve! Évek óta minden tétmeccsen szétfutnak minket a norvágok, mindig ugyanúgy!!!Régen mi voltunk a gyors indítások királyai (bocs, királynői) most meg visszarendeződni sem tudunk. Így aztán keservesen feljövünk 2-3 góllal a gödörből aztán 1 perc alatt kapunk 3-at. Könnyű megverni egy olyan ellenfelet, aki lassan küzdelmesen szerez előnyt és nagyvonalú gesztussal pillanatok alatt adja el. Az elenfélnek elég a meccs azon 20 percére koncentrálni amikor épp nem vagyunk a pályán!

A másik a lelki tényező. Két dologtól kerülünk a padlóra, ha mi dobunk 2-3 gólt zsinórban, illetve ha az ellenfél teszi ugyanezt. Ha az ellenfél dob gólokat, akkor azonnal elbizonytalanodunk, ácsorgunk, rámászunk a védők falára (nem hiszem, de érzésre ilyen: alibiznek egyesek), végül pedig kínból, erőlködve dobunk... Hova máshova mint ahova leggyakrabban szoktunk, amire a kapus biztosan számít akkor már.

Ha dobunk pár gólt zsinórban, akkor persze mindez visszajöhet, de nem nálunk. Ettől ugyanis hirtelen sietni kezdünk és olyan iramot diktálunk, amit technikailag mi sem bírunk. Ez még a gyengébb ellenfelek ellen is ahhoz vezet, hogy megszakad a sorozat, egy erősebb ellenfél ebből dob két gyors indításgólt, és ismét az előző pontnál vagyunk.

Mit mondjak, a vége 31-34 oda, és nem ez a bosszantó, hanem az, hogy mindezt magunknak köszönhetjük. Lehetett volna fordítva is, és ha nem adjuk olyan könnyen a bőrünket azokban az indításokkal tarkított percekben, akkor lélektanilag is nehezebb helyzetbe hozhattuk volna az ellenfelet.  Tudom, hogy a volna nem számít, de abból a szempontból igen, hogy szeretném a következő meccsen azt látni, hogy a ki-ki meccseken isbe tudjuk darálni az ellenfelet, nem pedig mindig a mi idegeink adják fel.

Egyébként meg hajrá lányok! 

Hol lehet elérni itt a páciensek listáját???

Ezt látni kell!

De csak lehalkított hangszórókkal!!!

 

B. 

elszakadhatna magyarországtól, és lássuk ki mire megy... csak nehéz lenne leválasztani :)
B.

"A demokrácia azt jelenti, hogy az emberek a választásokon felhatalmazzák a kormányt, hogy az országot valamilyen irányba kormányozza."
O.V. állítólag jogász végzettségű ex-miniszterelnök

Mivel jobb ez az arcátlan rinocéroszképű hazudozó, mint bárki más, beleértve az ország börtöneiben sikkasztásért ülő köztörvényes bűnözőket is?
Elegem van, elmegyek szevezni, azokra, akiket nem szeretek, azok ellen, akiket utálok. Remek motiváció mondhatom!

Számoljunk:
Nyíregyháza 1 000 fő
Debrecen 2-3 000 fő
Szeged 1 500 fő
Budapest (turistákkal) 10 000 fő
stb...
Nincsenek ezek 50 000-en se összesen. Akkor meg mitől ilyen nagy a hangjuk? Hol van ez a zenekartól? 8 millió választó van. Ennyivel a miépet se lehetett a parlemantbe juttatni.
B.

Mindenki, akinek sok ideje van szavazzon az M0-ás híd nevére! Jelenleg a legtöbb szavazatot a szentkorona híd név kapta, amitől rosszul vagyok annyira idejétmúlt. Én Hofi Gézát javaslom!!!(A Pató Pál híd nem lenne rossz, de az ügyről egy humorérzék híján lévő bizottság fog dönteni, tehát jó eséllyel az amerikai "hősök" mellett Pató Pál is diszkvalifikálásra kerül majd, így lesz szent korona híd az M0-ás északi átjárója.
Tehát szavazásra fel!!!
B.

A szomszéd felfogadott egy kertészt, hogy levágja a füvet... Kinyírta a kultúrnövények egy részét is... Ahogy erről már beszámoltam.

A történet ma folytatódott. Ezúttal közös megegyezés született arról, hogy le kell nyiratni a füvet, megfelelő instrukciók alapján, most én adhatom ki a feladatot, bár ugyanannak a vállalkozásnak. Na, gondoltam most nem lesz gond, saját magam vezettem végig a kertészt a kerten, megmutattam hova mehetnek és hova nem. (Mellesleg egy átlagos nagyságú kertet 8,000 Ft-ért vállaltak el, ami tekintve hogy max. 2 óra munka rablás fényes nappal.)
Eredmény:
A múltkori eset óta a csapadékos időnek köszönhetően kihajtott a rebarbara és a két áfonya, amit el is barrikádoztam kerítéssel és két jókora kővel, tévedések ellen.
Mire hazaértem, az utcán a lapulevelek érintetlenül álltak, viszont a két tő kékáfonya közül az egyiket tőből lekaszálták ismét, a két követ arrébdobták.
Felhívtam a srácot és elküldtem melegebb éghajlatokra. Nem tetszett neki a rendszer de a pénzt kérte, ja és a bocsánat szó nem hangzott el.
Kapok két tő kékáfonyát, kifizetem őket (szigorúan a lapulevelek eltávolítása után) és soha többé nem akarok róluk hallani.

Ha valakinek van ötlete, hogyan tarthatok életben őszig két tő áfonyát, miközben 3 hétig itthon sem leszek, az szóljon légyszi!

Az a baj a disznóval, hogy marha nagy állat.

Találtam a naplómban egy anonim hozzászólást.
Gondoltam valakit kidobott a rendszer, bár a stílust furcsálltam...
Aztán kaptam még kettőt...
Döntöttem: A furcsa anonim hozzászólásokat a jövőben azonnal törlöm.
Tök jó, hogy ez az én naplóm, élvezhetem a hatalmat :D!

Ezeket a sorokat az új laptopomon írom. Nem nagy szám (celeron360 alias 1,4 GHz), IBM (azaz lenovo) r50e a cég legolcsóbb terméke, de nekem azt hiszem kiválóan megfelel majd. Az viszont érdekes, hogy milyen nehezen lehetett összehangolni a vezeték nélküli routerrel, ami megosztja a netet itthon. Illetve összehangolni könnyű volt, de utána állandóan elfelejtette, hogy itt van hálózat, ha meg látta, akkor nem tudta, hogy ezen keresztül lehetne elérni az internetet.
Végül a routert is sikerült összezavarni, és az egész hálózatot (a vezetékeset is) lehetett újra beállítani. Most többé-kevésbé működik, de azért kicsit gáz, hogy a szobám két vége közötti max 3 méteres távot se tudja megbízhatóan áthidalni. A jövő technológiája???r
B.

Munkahelyi beszélgetés este 6 után:
- Utálom, hogy már este 6 van, és még mindig itt ülünk! Külön utálom, hogy az itt ülés nem az idő múlásával fog elmúlni, hanem a munka befejezésével!
- Hát ez az! Kéne már egy rendes polgári foglalkozást találni! APEH ügyintéző, vagy valami, 8-4-ig, rendesen.
Nem normális, hogy itt ülünk és jobban aggódunk a cégekért, mint a tulajdonosaik.
Mienk a legszarabb munka a világon. Hozzánk csak azok jönnek, ahol valami baj van. Ha valahol óriási nagy sz*r van, akkor jönnek ide sírni, hogy "jaj elszúrtam, csináljátok meg"...

Hát igen, tényleg ilyen, mondhatnám csak az jöjjön tanácsadónak, aki ilyet szeret. Azért néha jelentősen frusztrálja az embert, hogy a hosszú időn keresztül elszúrt dolgokat nekünk kell állandóan rendbe tenni, jobb esetben az utolsó, rosszabb esetben az utolsó utáni pillanatban, lehetőleg tegnapra. Akkor persze mi éjszakázunk egy kicsit, elővesszük minden tudásunkat és rendet rakunk. Azért, hogy utána a tanácsaink felét ne fogadják meg és jöjjenek vissza sírni fél év múlva megint.
Talán a sziszifuszi a jó szó rá.
Persze a nagy tanácsadó cégek kissé másképp csinálják, kevésbé ügyfélcentrikusan, ami csökkenti a stressz szintjét, ráadásul mindezért legalább büntető tételnek is beillő díjakat szednek. Őszintén szólva attól tartok, hogy még a végén megértem őket. Ezektől az ügyfelektől tényleg olyan díjat kell kérni, amiért már meggondolják, hogy mikor jönnek sírni...
Na, mindegy, megyek vissza a bányába, lehet licitálni szar meló ügyben.

unatkozom és munkaundorom van! Na persze kinek nincs :)!

Help, I need somebod! Not just anybody!
You know, I need someone! Heeeeelp!
When I was younger, so much younger than today.
I never needed Anybody's help in any way.
But now these day's are gone, I'm not so selfassured.
Now I find I've changed my mind, I've opened up the doors.
Help me if you can, I'm feeling down.
And I do appreciate you being around!
Help me get my feet back on the ground!
Won't you please help, help me!

Szükségem lenne egy múzsára!!!
Tegnapra!!!

Mai mottó: Nem az az igazi, aki mellett le tudnánk élni az életünket, hanem az aki nélkül nem. Ez fogadott, mikor beléptem. Érdekes kérdés...
Azt hiszem most inkább nem foglalkozom vele, bár igazság szerint (ezt a kifejezést túl sokszor használom) mostanában attól tartok, hogy túl sok lényeges dolog van, amivel "pillanatnyilag" nem akarok foglalkozni, és helyettük egyéb dolgokkal kötöm le magam, sajnos túl sikeresen.

Találkoztam a pincében egérkével....
az ok, hogy megette a tavalyról maradt almát, de attól tartok, most véget kell vetni ennek a kapcsolatnak, mert különben hova teszem az idei almát.
Humánus egérfogót már be is szereztem hozzá és el is helyeztem...
..de mi lesz, ha túlzottan megkedvelem egérkét?
ahogy kitettem a csapdát, épp a farakáson mászott, csini barna volt... lehet, hogy lesz új háziállatom?

Ha ezt a bejegyzést olvasod, akkor kis kíváncsi vagy! (Bár, végülis aren't we all...)
Amúgy meg csak azért írtam, hogy legyen valami új bejegyzés a naplómban. Nem mintha bármi történne. Igazából még az se, aminek kellene... Viszont nagy előny, hogy nem leszek vásárlásfüggő, mivel a boltok nincsenek nyitva amikor ráérek. Mondjuk ez azért néha kellemetlen, de egy megfelelő méretű mélyhűtő csodákra képes.
Mindfenkinek szép álmokat, már aki ilyenkor lustálkodik.

James

I'm looking for the meaning of life, for the prefect relationship and probably above all for happiness.
Perhaps having such a headache keeps me from seeing my goals more clearly. Damned Russian Vodka!