Kollégámnak elszámolási vitái voltak. Mielőtt még bárki maffiakapcsolatokkal vádolna, jelen eset nem üzletemberek közötti elszámolási vita volt, és a tárgyaló felek nem az Aranykéz utcában jutottak egyezségre.

    A vásárlók könyvében ért véget az eset, úgy, mint anno a sarki Csemegében, amikor egybe volt a szeletelt.

    Munkahelyi tálcatologató. „Mondjad!!!” „Mit kérsz???!!!” „Halló???!!!” Ismerős?

    Van 6-8 féle kaja, amiből párat összekombinálnak menüvé, ami olcsóbb. A menü abbban különbözik a nem menütől, hogy a szar levest is meg kell hozzá enni. Jó levest még nem láttam menzán.

    Aznap az „A” jelzésű menü lebbencsleves volt, valamint magyaróvári sertésszelet kemencés burgonyával. 790 forint. Kolléga elegánsan otthagyja a levest a pulton, miután nem tud egyezségre jutni a nagyhangú konyhatündérrel, hogy inkább nem is kéri. Jó, akkor rakd ki, majd valaki elviszi, kap egy ingyenlebbencset. De miattam ki is öntheted a moslékba. Pénztár: 850 forint. Listaáron ugyanis ennyi a magyaróvári szelet, csak menüben 790. Mutatja, hogy igen, MENÜT kértem, csak ott hagytam a levest a pulton, nézz oda, látod, ott figyel a pult tetején! Na az az én menüm másik fele. Nem, ez így nem menü, ez így 850.

    Tehát. Ha nem akarod megenni a levest a menüből, és otthagyod egy másik embernek, vagy akárkinek, akkor 850. Ha kiviszed, megsétáltatod, hogy csak ezután kerüljön be  a moslékba, ne adj isten még elegánsan belemorzsolsz egy fél szelet kenyeret és felöntöd vízzel, akkor 790. Nehogy ember egye meg.

    Hát én szeretném, hogy EMBER egye meg. És jól is akarok járni. Kecske is, káposzta is. Felveszem a kapcsolatot a Fedél Nélkül Alapítvánnyal. Minden  nap 12:30-ra álljon ott egy józan állapotú, tisztálkodott, legalább valamennyire azért  elfogadható küllemű hajléktalan az irodaház előtt, a forgóajtónál. Szépen bejön utánam, sorban áll velem, nem szól, nem kérdez semmit, csak jön. Kiredelem a menüt, megeszem az „a la carte” másodikat menüáron – nyertem 60 forintot -  ő meg kap egy ingyenlevest..

Valami mégis csak megváltozott.

 

    A minap elgondolkoztam, hogy átváltok a napernyőbizniszbe, esetleg behozok pár kamion csinos, egy nyárra szóló kínai ventillátort, fehér baseballsapkát, szalmakalapot, valamit feltámasztom a Fabulon naptejet, 120-as faktorral. Végül is, RAM-ból is 2 gigát vesz az ember manapság, mert ma még sok, jövőre kevés.

    Azért 15 éve még nem gondolkoztam ilyeneken. És nem csak azért, mert fiatalabb voltam. Kimentünk július elején a  tébányai strandra, úgy de. 9-10 között értünk le, és amikor az ember átvetkőzött, utána elsőre egy kicsit összehúzta magát, becsapta a felhőtlen ég, a szikrázó napsütés,  kis vacogó napközisként kucorgott, idétlenkedett még vagy fél órát, mire feltalálta magát.  Hűvös volt még kora délelőtt. Utána egész nap rohangált, úszott, ugrott, dobott, rúgott, ordított, falt, kortyolt, böfögött, káromkodott, bunyózott, alányulkált egész nap, elméleti szinten sem ismerte azt a fogalmat, hogy "árnyékban",  és estére nem ismert magára a tükörben, igazi indiánbarna volt. Na jó, a válla kicsit leégett. Feltéve, ha elfelejtette magát bekenni.

     Most meg ott tartunk, hogy minden tunéziai, egyiptomi, jordániai olcsó nyaralást szervező iroda hirdetésére kötelezően kitennék valami riasztószöveget, mint egy cigisdobozra. Meg fogják szívni, aki oda mennek nyaralni. Világéletemben Délre, a melegre vágytam, de 2 éve Észak-Görögországban elhatároztam, hogy nyaralni én már csak Magyarországtól északabbra megyek. Vagy Sidney-től délre. Svédországot szemeltem ki, állítólag kellemes, csendes tengerparti strandjai vannak, augusztusban 28-30 fokkal...

    Egyszerűen nem lehet kibírni, reggel 8-ról délután 5-ig csak az öngyilkosjelölt megy ki az utcára. Még a tüskés kóró is kiszárad, hangtalanul lehet a medence széléről pisálni,  mert elpárolog mire leérne, és már a tehénszar sem lapjára esik. Kiszárad a levegőben. 3 óra laza délutáni úszás után úgy húztam le magamról egy teljes bőrréteget, mint a gyík. Én!  Khm… sz’al decemberben sem érzem magam biztonságban egy „Csak fehéreknek” típusú rendezvényen.

    Na most akkor végy egy szelet pontyfilét, egy csipetnyi szerecsendiót, és a végtelenhez konvergáló számú 30 fős brit tudóscsoportot,  majd ők megmondják az okossat, mi az okozó. Íme a három fogás:

1.)    A szemét Bush miatt van az egész, az ükanyjának is Hummer-t vesz, dízelmozdonnyal jár wc-re, szénbányát nyit a nemzeti parkban, Amerikában minden melós 3,6-os Forddal jár reggel melózni a hőerőműbe, olajjal fűti a medencéjét, géppisztolyt tart a kredencben, és megválasztja őt elnöknek.

2.)    A kifürkészhetetlen szándékú egy darab Atyaisten ott az égben. Beszállt negyediknek, és zsákban hozza a meleget. A megoldás: Imádkozuk, megsülünk, meghalunk.

3.)    Az új-zélandi fingóbirka.

 

Nem is ventillátort fogok én árulni. Telkeket vásárolok az Antarktiszon.

...veszek egy farmot. Az udvar közepén egy nagy eperfával. Marhákkal. Tartok még egy békés nagytestű kutyát, meg pár csíkos macskát. Esténként hallgatom a békák kuruttyolását a közeli mocsárból, amit csak néha tör meg egy alligátor csobbanásának zaja. Havonta bemegyek a városba whiskyért meg penicilinért, és hozok a lovász kölkeinek süvegcukrot. Ültetek sövényt, cserjéket, és építek egy kis kerti tavat, aranyhalakkal. Alkonyatkor megiszok egy pohár whisky-t, jéggel, majd gyergyafénynél pipázgatok...

 

Feladó: X. Kovács József - RTFM
Küldve: 2008.06.12., Cs 19:35
Címzett: Z. Nagy Mária - RTFM; B. Kiss Tamás - RTFM, D. Papp László - RTFM
Másolatot kap: C. Horváth Zsolt - RTFM; A. Nagy Péter - RTFM
Tárgy: Cserebogár életciklus projekt

 

(Tovább...)

   Jókat lehet andalogni a Margitszigeten, áprilistól kezdve igazi békebeli időtöltés, zöld a fű, kék az ég,  hotdog, a kávé, a sült limonádé, perec, vattacukor, kürtöskalács, Cherry Coke, jégrém, icetea, nyílnak a virágok és a szabadtéri sörözők, tollas, frizbi, bringóhintó,  gerle, feketerigó, japánkert, sétáló párok egyike lettél, love, peace 'n' harmony. Let's come together, right now!

   Tegyük fel, hogy a matematikus, aki ezen tevékenységeket űzi tavasztól a Margitszigeten, épp a Fasorban császkál éppen, este 10 körül. Virul a feje, talált egy tűrhető állást, de ígérkeznek még jobbak is, megivottt egy fél üveg bort, kiugrott cigiért, füstöl, úgy döntött, jár még egy kört, elrúg egy követ, amerre gurul, arra tovább.

   A Damjanich utcába fordulva rettenetes szenvedésre utaló zajokat hall, vagy hat csóringer maxhúszéves, és bizony nincs cigi. Már szinte röhög, hogy megint bejött az előrejelzés – ez a szakmája -, ahogy melléjük ér, már kunyerba is. Kunyerba után pedig a panaszkönyv, csórók vagyunk, most érettségiztünk, nem vettek fel az egyetemre, nincs munka, se pénz, se posztó.

   „Tudsz-e valami jó bulihelyet? Ahol játékgép is van. Mondom, ez van, elfogyott a lóvé. Tényleg, csörgethetnék egyet? Nincs nálad? Nem mondod! Naaa! Tudod, nics lóvé! Mivel foglalkozol? Basszus, te ilyen jótanuló csóka vagy? Jól keresel, mi? De jó ez a kabát! Ahá, Saxooo.... az igen. Komoly, itt laksz a Köröndél? Jaj, még egy cigi – neki is – naaaa! Nincs lóvé! Egy ezressel? Naaa! Nincs lóvé! Hát én meg játékgép, meg minden, Westend satöbbi, de már volt késelésem, augusztustól vonulok. Egy ezrest, vagy valami? Figyelj, nem akarunk lehúzni! De tényleg! Na, ki tudsz segíteni? Egy ezres. Naaaa! Nincs lóvé! Ájjjjj, ittál? Érzem.Figyelj, mi hatan vagyunk, és fürgébek, és itt a kés is, látod.... De telefonálhatunk a Totyának, meg a Pinyónak, húúú, azok ne tudd meg, milyen emberek. Naaaa! Érted? Neem hiszed el? Majd figyeld meg. Naaa, figyelj, nincs lóvé, érted! És kéne, megyünk bulizni, de nincs miből, szóval nagyon kéne, érted! Figyelj, mi nem akarunk, szóval érted!””

   Ilyenkor a matematikus megeteti a rigót, fal egy hotdogot, megdícséri Náncsi néni perecét, keres egy helyet, ahol nem csak Aro ásványvíz van, körbekínálja a társaságot, megvárja velük a zenélő kútnál a fél hatot, kökörcsint szed, megpöcköli a teknős páncélját a Japánkertben, lefényképezi a mókust, kukába dobja a csikket, kölcsönöz egy nyolcszemélyes bringóhintót és leelőzi vele a németeket,felolvasóestet tart egy Fedél Nélkül-ből, beszervez a bandába pár csajt, reklámot csinál az egyik srácnak, aki a Fazekas gimibe jár, és a végén elénekel egy régi sílusú népdalt.

   Én fizikus vagyok. ("") A Margitszigetre futni járok.

    Gyülekeznek az emberek, stabilan megvetette lábát a rendezvény már hosszú évek óta, a nehéz időkben sem hagyta magára közönsége, aztán a szabadabb légkörben újabb lendületet vett, és a lassanként stabilizálódó gazdaság, az emelkedő életszínvonal is rendkívül pozitív hatással van rá, a szervezők legnagyobb megelégedésére.

    Messziről látszik a hosszú kocsisor, a környező mellékutcákban is végig parkolnak, láthatósági mellénybe öltözött rendőrök irányítják a még szabadon maradt helyekre az autókat. A leszakadó réteg gyalogosan, de bizakodóan. Néhol komplett családegyesítések zajlanak, rég nem látott gyerekek, férjek, nagybácsik kerülnek elő, kajla gyerkőcök énekelgetik a Csip-Csip-Csókát szüleik között cikázva, néha majd kiverik a nagypapi kezéből a krizantémot, szavatosságát lejárt matróna porolgatja molyirtószagú kalapját, a Mercis még fordul egy kört, hogy a 20 éve a szennyvízaknában tárolt dédmamit is előszedje, ennyit azért csak megért az a telek.

Már itt vannak a VIP-k, is, bár jelen pillanatban a P-ket nem lehet látni, ők nyilván már a kapukon belül vannak, csak a VIC megkérdőjelezhetetlen jelenléte utal rá, hogy nem akárki unokái borulnak le éppen, fent a járdasziget kellős közepén a Toyota terepjáró, kb. 500 méterről nézve is meghatározza a városképet, templomtorony lehagyva, mondhatni, megalázva, ahogy a reklámja is mondja, alázatra tanít - másokat, szerintem nyugodtan szerepelhetne egyes városok, akár nemzetek címerében is, legalább annyira tekintélyparancsoló, mint az obligát sas, oroszlán és társai.

   Bent nagyobb a hangulat, akár egy jótékonysági  bálban, a ravatalozó kápolna előtt színpadias kezetrázások az egyházfiak és a hűséges bárányok között, kedélyes mosolyok, decens kalapok, télikabátok, csak a kevesebb magyarkoncentrátummal rendelkezők baseballdzsekijei, narancssárga mezszámai világítanak. A huszonpáréves objektumőrzés-diszkóbaleset szakos doktorandusz is türelmesen vágja a fegyelmezett képet a társaságot flegmán végigmérő menyasszonya előtt, most fogadták be igazán a családba, így először hivatalos nagyanyósáékhoz.

    A szabadpiac előbbieknék közvetlenebb hatásai is szembetűnőek, hol van már az egyszínű Kádár-gyertya, van itt mindenféle formájú, színvilágú mécses, legnépszerűbb a sötétpiros és a méregzöld, a méretek valahol a kávéscsésze és a poroltó között, talán  még zenélőt is lehet találni, az újabbak nyilván környezetkímélőek és újrahasznosíthatóak, tessék csak megnézni, ott van az aljukon  hogy Made In EU! Egy-két sírboltozat nagyobb fényorgiát áraszt, mint Brezsnyev ravatalja.

 Kifelé jövet pezseg a hangulat, a többség most érkezik, másfél perce tenyerel a dudán valaki, mert másik ökör megállt az út közepén, hogy kiugorjon koszorút venni.

   Mindent összevetve a rendezvény töretlen fejlődést mutat, szervezése kitűnő, stabil közösségi esemény, alkalmazkodva korunk kihívásaihoz. Jövőre talán már fizető parkoló is lesz, 600 forintot miért is ne bírna ki az ember, lehet, hogy beprotezsálom a tökmagárus haveromat, és lehetőséget látok az eseményre gyártott póló, baseballsapka és hűtőmágnes sikerére is.

 

        Üdvözöljük a Halottfesztiválon!

 

 

 

Az  utólagos számítások szerint nagyjából 9 óra alatt készült el a marhapörkölt. Ez konkrétan úgy történt, hogy a tüzet délután 1 körül kezdtem el rakni, a többiek már akkor masszívan daraboltak, szórtak, hámoztak, ütöttek, vágtak, de este 9-kor, sötétben még fűrészeltem. A pörkölt közben nagyjából 10-szer forrt fel, majd hűlt ki. Miközben főtt az eledelnekvaló, a társaság elfogyasztott egy kiló kenyeret, egy doboz vajkrémet, negyed kiló kolozsvári szalonnát és pár zacskó szotyolát, tökmagot, kukoricarágcsát. A végén kábé két tányért ettünk az egészből este, a többit lábasban sétáltattuk keresztül másnap a fél országon, hátha valaki megeszi. A célállomásnál, amikor megláttam, hogy kutya, macska is van, megnyugodtam.

 

 Volt már ennél rosszabb is.

 

 "Pörköltevés"  után, melyben azért a marhahúsnál nagyobb alkoholtartalmú energiahordozók jelentősebb szerepet kaptak, az este nagy részében csapatunk legifjabb tagja, egy kilenc éves gyerek történeteit hallgattam nagyjából fél éjszaka, mert a többiek bepunnyadtak. Amúgy könnyesre nevettem magam, hogy miket csinál a kényszeresen rendmániás Dédi, a történetek főszereplője. Szinte elképzeltem maminkót a képtelennél képtelenebb ökörségeivel, a legjobban a horgolt lázmérőtartó, valamint a szaloncukorszemekre az eredeti csomagolás alá egyenként helyezett, egér-és csótányprevenciós célokat szolgáló keménypapír védőréteg tetszett a legjobban. Ebcsont beforr, feldolgoztam magamban, amikor egy erőteljesebb kacsintással megerősített kérdés után a gyerkőc bevallotta, hogy hát ezekből a történetekből igazán egy szó nem igaz.

 

 Volt már ennél rosszabb is.

 

Másnap József főherceg arborétumán élőhalottként végigvonszolva magam meg kellett állapítanom, hogy az olyanfajta, legálisan fogyasztható, gyógynövénykereskedőknél kapható, autentikus recept alapján készülő agyserkentő, hangulatjavító szereknek, mint a friss medvebocshúson felnőtt fogarasi toportyánféreg nyálában áztatott radarsugárzásmentes bánáti bazsarózsamagnak is vannak kellemetlen mellékhatásai.

 

 A főhercegi rezidencia után az ország keleti felének vettük az irányt, aztán vissza a fővárosba, mert már csak így volt megoldható, hogy az említett gyerkőc másnap elmondhassa a Radnóti-verset, amit előző nap egész délután tanult, mert az összes buszt lekéstük. Mivel erősen toportyánférges voltam még, ráadadásul a gyermek anyjával történt előzetes megegyezés alapján megittam két sört is, hogy majd ő vezet Pestig, hát szegényre egy Dunántúl-Budapest-Hatvan-Budapest kör várt, ezer kilométer alatti vezetési tapasztalattal. Sikeresen abszolválta a feladatot, csak attól tartok, hogyha egyszer magánhelikoptere lesz, visszaadja nekem a kölcsönt.

 

 Volt már ennél rosszabb is.

 

 Ma kora este, a város szélén, lakóhelyemtől kb. 20 kilométerre  lévő isten háta mögötti irodaházi parkolóban azon kaptam magam, hogy nem indul a kocsi. Lemerült az aksi. Már reggel is nehezen indult, sőt, az előbb említett leányzónak is meggyűlt a baja vele. Nincs még gyerekem, nem nagyon figyelelem, hogy a hátsó ülés feletti belső lámpát bekapcsolva hagyta-e valaki.

 

Volt már ennél rosszabb is.

 

Ugyanezen a helyen, nagyából hasonló körben volt ennél rosszabb. Hogy most mitől volt minden ennyire más? A különbség valahol a sorrendiségben rejlik, ez már az első este, az átlagosnál 4 órával hamarabb elkészült kaja láttán kristályosodott ki a legjobban: abban semmi gond nincs, hogyha az emberek, miután megrakják a tüzet, megfőzik a kaját, jól berúgnak.

A következtetés, amit ez alapján leszűrtem:

 

Az emberiség azért maradt fent, mert előbb találta fel a tüzet, mint a bort.

 

Próbálok még oldalamra fordulni, bár a nap betűz, a bűz elűz, de azért csak menne a szunyálás, még csak 10, a szomszéd kutyát, szomszéd verebet meg csak-csak kiszűrtem eddig is, már fél hat óta. Ma reggel már nem betonoznak. De nyaralótársam (a szokásos: megannyi közös élmény, át tevagyahülyenemén-ezett, orbángyurcsányozott este, együtt őrzött disznó stb), nevezzük Parasztnak, ahogy felébred, a legelső morgósfingás után rögtön bekapcsolja a tv-t, komolyan mondom, ez a legelső mozdulata reggel, erőlködik, mert fel azért nem kel, éppen csak hogy eléri a kapcsolót, aztán visszahupp. Nem tudom, honnan van ennyi ereje, ráadásul miatta értünk le tegnap olyan későn, mert kitalálta, hogy menjek ki érte kocsival Rákosszentegyházára, ja persze, ő busszal jár ki, asse tudja mi a dugó, hiszen csak 34 éve él Pesten. Persze, amint elhagytuk Velencét, és egy földrajzban járatosabb kolléga erről fel is világosította, Siófokig folyamatosan nyavalygott, hogy miért nem álltunk meg ott, késő lesz, mire leérünk és nem fogunk találni szállást.
Különben is, kész ez az egész, leérünk pénteken, de vasárnap már a Cigány elhúz, mert ő nem akart kivenni szabadnapot, spórol a napokkal a diplomamunkaírásra. A Kopasz meg el se jött, ugyebár ő találta ki az egészet, ő határozta meg anno, hogy ne a jövő, hanem az azutáni, értelemszerűen szerdán lemondta a bulit, megy segíteni a nagybátyjának gombatrágyát lapátolni.

 

Pedig  - ezt minden magyar fiatal tudja - akkor van együtt a banda, hogyha ott van a Kopasz, a Paraszt, a Cigány, a Köcsög és a Buzi.

Szét van menve a gyomrom, ha én balra fordulok, gyomor jobbra. Csoda? Miután 11-re elfoglaljuk a szállást, és elindulunk bulizni, naná, hogy a Cigány kitalálja, hogy menjünk el zabálni… éjjel 11-kor… nem normális. Magyaros pizzát rendel az ökör, fél centi vastag Erős Pista-réteget itat át a turistaszalámiből kisült zsír, naná, hogy nem ízlik neki, erre elkunyerál az én Piedonémből egy szeletet, és ad helyette kettőt az övéből.

Kimegyek, kávét fő... ja, valamelyik lebeszélt róla, hogy vegyünk kávét, mert hogy minek hármunkra egy kis üveg Nescafé,  majd iszunk a strandon, próbálnám valahogy rendezni a gondolataimat, kiverni a fejemből a heringek módjára megtelt siófoki szórakozóhelyeket, az összevert skinheadet, aki kifele menet - valami utolsó bosszú gyanánt -  úgy megrázta a fejét, hogy a vér beborította a fél diszkót, rajtam fehér póló persze, a Parasztot meg főleg elfelejteném, ahogy először mint a Fekete Sereg, bevonul a leggagyibb, legtömöttebb szórakozóhelyre is, aztán, mire kirendelem a söröket, már mondja, hogy na akkor menjünk innen, mert túl fiatalok a csajok. Ezt kb. 8-szor, egymás után.
Nagy nehezen kifekszek a napra úgy du. 4 körül, a strandra ugyan már kettőre leértünk, de a paprikajancsiknak rögtön be kell ülni a sörözőbe fröccsözni, és kiolvasni a Népsportot. Én persze nem ihatok, mert vezetek, Népsportot meg nem olvasok. Fekszenek az ökrök a fűzfa alatt, én meg egymagamban "under the big bright yellow sun". Milyen jó is társasággal menni…

 

Csemegekukoricára nagyobb a kínálat, mint a kereslet. Ez 3 percenként hallható is, hála a biciklis-bringóhintós cigányok kezdetleges marketingjének.

 

5-kor a Paraszt nem beköpi, hogy ő már várja a hétfőt?!

 

Sz'al nem tudom, hogy van ez ezzel a nagy szabadsággal. Anno rendszeresen jártam úttörőtáborba, hát ott minden volt. Reggeltől estig programok, vízbenfutó verseny, túra, ökör játékok, futóverseny, együtt az egész tábor előadta augusztus 20-án szabad téren az István a Király-t, este diszkó, persze 1, mily csoda, még velünk egykorú csajok is vannak, amúgy meg a felettünk lévő erkély az övék, még táncolni is megtanítottak a kis szárnypróbálgató bakfisok, és kitakarították a szobánkat. Kaja annyi, akkor, olyan,amennyi, amikor, amilyen kell. Piálni nem volt időnk. Kivéve egyet: szabadság. Az nem volt, 7-kor ébresztő, megmondták, hogy mikor mi a program, mikor mit kell csinálni, és mit nem szabad. Talán, mert voltak ott okos emberek, akit tudták, mit merre, hogyan, a buta embereknek (nekünk) meg el kellett fogadni az okos emberek instrukcióit.

 

Azért mielőtt elindultunk, úsztam egy bazi nagyot. Be a tó közepébe, ahonnan már a vízibiciklisek sem látszanak, és a partot is valahogy már más szögből látja az ember. Na ezért az egyért megérte. Ezt ugyanis nem lehetett az úttörőtáborban, ott addig úszhattál, ameddig leért a tanár lába. 

Megreparáltam egy gépet.  Mittomén már, hogyan küzdöttem meg a problémával, asszem beszart az egyik RAM. Még meg is köszönték - mert haveri, nem ügyféli alapon ment a dolog. Más kérdés, hogy az emített haver egy órával a tett előtt még meglehetősen hepciás volt, amikor kiderült, holnap még nem tudok neki nagykeráron hozni videokártyát.
Bezzeg amikor egyszer hasonló keretek között nem tudtam megbütykölni egy rakoncátlankodó modemet, akkor igencsak furcsán néztek rám. Szinte rá volt írva az illető nagycsalád minden tagjának arcára, hogy "én aszittem, hogy te értesz hozzá, hát milyen szakember vagy te?"

Mert az informatikus az az ember, aki ért a számítógéphez.

Mutasson nekem valaki egy orvost, aki ért a betegekhez. Ki rója fel egy belgyógyász szakorvosnak, ha az udvar közepén idegrángó, habzó szájú gyerekhez hozzá sem nyúl, hanem egyből beutalja a területileg illetékes kórházba? Mondanom sem kell, hogy én sem hardverszereléssel foglalkozom, hanem nagyvállalat adatbázisaiból gyártok mindenféle kacifántos kimutatásokat, és több key account managert láttam már életemben, mint modemet.

Na de mivan akkor, ha ügyfélről van szó?

Bemegyek a munkahelyi menzára, ahol én is - mint az összes többi ügyfél - nagyot kezitcsókolomozok a konyhás néninek, majd miután k.néni kimerte a műanyag vödörből az egyenzellerkrémlevest, és elém tette a tokány+orsótészta 2 in 1-et, hangos köszönömszépen. Ebéd után, visszafele a tálcával ugyanez.
X kocsmában a törzsközönség udvarolja, kedveskedi körül az amúgy meglehetősen hangulatember pincércsajt. Szegény még rosszul is érezné magát, ha csak úgy szimplán kérnének egy sört.

"Technical support" koromban nagyjából a következő válaszokat kaptam, ha megoldottam egy problémat:

"Úgy tűnik, működik"  (magyar user)
""                    (amerikai user, nem válaszol, úgy kell kiimádkozni belőle egy OK-t, hogy lezárhassam az esetet, mert azt csak az ügyfél beleegyezésével tehetem meg)
"Remélem, ilyen többet nem fog előfordulni" (egy, egyébkén török középvezető egyik legenyhébb reagálása)

Ilyekor mondják, hogy fizetésemelést kell kérni? Vagy el kell menni este berúgni? (és aztán jó magyar módra panaszkodni, hogy hát igen, vannak olyan szakmák, ahol az embernek a kezét csókolják, és vannak olyanok, ahol kurva az anyja.)

A piac ~-e megint elért. Még jó, hogy nem lába van, mert akkor most jól seggbe lennék rúgva. Így megúsztam egy kis napközis fegyelmezéssel...

Sz'al azt még megértem, hogyha valaki jó bécsi szeletet akar enni a városban, azt tudni kell, hol teheti meg. Na de mi van akkor, ha szimplán egy billentyűzetet akarok venni? Nem baj, ha mondjuk 10 000 forint, de lehessen vele pl. blogot írni, meg egy-két alapvető kritérium: hagyományos 102 gombos, ne legyen Start menü-gomb a Del alatt, a prompt nélküli kikapcsolás funkciója se legyen elérhető az Insert megszokott helyén, és az Internet Explorer, valamint az Outlook menüsorát sem akarom gombok formájában látni rajta, sőőt, még a cd-t sem innen fogom elindítani, valamint az autómat sem. Ellenben írnék rajta dokumentációt, kódot, ökörséget - hatékonyan.

 Tehát:nem tudom. Csak fogom magam, és emlékeimből beugrik: Mistral, Váci út.  Jó nagy, 20 méteres pult, lehet benne kapni mindent, és nem tecsó, meg Media Markt, mert azért hülye én sem vagyok. Bemegyek, mondanám, hogy jobb minőségű bill., max. 102 gomb, és ne 2000.... Stop, már szavamba is van vágva, csak 2000 forintos Trust billentyűzet van. The only one, my darling. Kihoz egyet, megnézem, hát én akkora kagyvaszt még életemben nem láttam, mint ahogy azon voltak elrendezve a gombok. Szerintem egy alapfokú számítógépkezelő tanfolyam hallgatójának egy világ omlott volna össze, ha éppen az "A számítógép billentyűzete" c. leckén lenne túl. Izzadok, hörgök, vörösödök, lilulok, na erre nagy kegyesen odaszól a funkcionárius, hogy  "van NEM multimédiás változatban is!"

Hát most itt van előttem, nem multimédiás változatban, ocsmány, anno a búcsúi fürdőkádas fókát is jobban kivitelezték,  a "Sleep-Wake Up-Power" szentháromság csak kiszorította a helyéből elődjeit, de legalább a Delete gombot megtalálom.

Mivel annyira jajdejó nekem, (lásd: szabad vagyok), másrészt meg amúgy sem vagyok egy Kazinczy - főleg élőszóban, felfokozott idegállapotban inkább a meglévő, köznapi magyar nyelvet használom, mintsem újítanám - címnek ez is jó lesz.