33
Van abban valami, hogy az embernek az élete hét éves periódusokban telik. 7 éve volt utoljára ennyire elbaszott időszakom, akkor maszatoltunk még/hagyott ott az exfeleségem (franc se emlékszik). Egy dolog vigasztal: valamikor 7 éve nyáron már jó volt.
Most sem jó a helyzet, úgy látszik, a krisztusi korral együtt
jár némi kálvária is, máshogy nem tudom magyarázni ezt a
szopó-tracket. Persze, most már van munkám, itthonról dolgozom, nem
túl sok pénzért. Jó ez, de lássuk be, hogy minden szempontból
nagyon kevés, anyagilag is, szellemileg is. Valahogy nincs előttem
a kép, hogy újra lakótársam van, akivel azon vitatkozunk, hogy
kinek kéne mosogatni, meg hogy ki kúrt az este hangosan és nem
hagyta a másikat aludni.
A nőket hagyjuk.
Tudom, hogy ez most nem lett ilyen hejjehujja poszt, reméltem is, hogy nem kell megírnom. Igazából nem is kell semmit sem megírni, minek, hát örüljön az ember, hogy lyuk van a seggén és jól szelel. Másik oldalról meg mégis meg kell: most ez az elégedetlenség hajt előre, az ambíció nem ördögtől való dolog ám, akinek ez elég, azzal a felszólalással, hogy örülök, hogy ennyi van, az meg is érdemli.



