Az arisztokrata

Immáron 3 hete betegeskedem (vagy több), kisebb-nagyobb intenzitással. Sosem vagyok nagyon szarul, nem voltam lázas, de hol az orrom folyik, hol köhögcsélek, most a torkom fáj.

Holnap reggel dottore.

Hogy a kiskutya faszába hívhatnak egy szoftvert Szerszámnak?

Hogy?

 

10 perce vinnyogva röhögök :)

Jó kis interjú a magyar kétfarkú kutya párttal

 

Én szeretem nézni néha a Gilmore Girls-t (mer vicces), és most pont az a rész van, hogy Lorelei és Luke smároltak (megint, a nagy szaki után), hát én nagyon régen láttam ilyen béna csókolózást.

Az úgy volt, hogy huszonhetedikén megérkeztem jól a Victoria pályaudvarra, ahol Márti már várt és rögtön be is ültünk egy sörre a Shakespeare kocsmába, majd lett belőle 3-4, mert jó volt a huzatom, na meg közben megjött Rita meg ott volt András és akkor be is nyomtunk icipicikét, aztán haza Kensal Greenbe, ahol már otthon volt mocskosszájú Kata is, kis dumálás után alvás.

 

Másnap magamhoz tértem, irány a város, elmentem az Oxford Circus-ig, majd Regent Street, meg Trafalgar Square, aztán találkoztunk Nyuszival, vásárolgattunk, majd leléptem, elmentem találkozni Mártival meg a kolléganőivel (Erica, aki kolumbiai és Ana, aki lengyel), aztán persze megjött Rita és msz Kata is és akkor igen sok sör és bor fogyott, aztán áthúztunk a Redback nevű helyre, ahol mulattunk hajnalig, közben Erica, a kolumbiai és igen részeg lány (ellenőrizni kellett, hogy tudja-e a címét) a táskájával együtt a pulcsimat is felkapta és elvitte magával, majd biztos jó lesz a vőlegényének, bár nem tudom, én mit szólnék, ha a menyasszonyom hazaállít csatakrészegen és van nála egy férfipulóver.

 

Pénteken napközben nem történt túl sok minden, segítettem bepakolni Mártinak, aztán áthurcolkodtam a szállodába, ahol majd az elkövetkezendő két napban laktam Nyuszival, onnan elmentünk találkozni Sanyival, aki az ő ismerőse és csodálatos helyen lakik Canary Warfnál, terasszal és kilátással a vízparton. Onnan elhúztunk enni egy tapasétterembe, ami kurva jó volt, onnan meg át a Hoxton Square-re egy diszkóba.

Na ez a diszkó dolog. Bakker, 40 percet álltunk sorba, hogy beengedjenek, de bent nem voltak ám sokan. Ez ilyen passzió náluk. A zene csacsás volt és elég jó, de én már annyira fáradt voltam, hogy nem igazán bírtam jól érezni magam, ellentétben kedves bloggertársunkkal, aki nagyon jól érezte magát, annyira, hogy utána ezt nyögte még két napig. Záráskor (2 óra) irány haza.

 

Szombaton Nyuszi kíséretében találkoztunk Gicával és Attilával, aki fest, mondjuk templomokat (asszem) és jófej fickó, hajóval kimentünk Greenwich-be és ott... őőőő... Ettünk a fűben ülve, megnéztük a 0° vonalat, elmentünk a Maritime Museumba, majd 40 perc várakozást követően irány vissza a városba, én maradtam is a hotelban, mert teljesen hulla voltam.

 

Vasárnap reggel felkerekedtem, irány a Tate Modern, ahova sikerült 10-re odaérnem, annak ellenére, hogy a metrók meg voltak buzizva, összevissza jártak. Megreggeliztem, mire végeztem, Gica is megérkezett, aztán jól végignéztünk mindent, kivéve a Stree&Studio c. fotokiállítást, mert azt hagytuk a végére, amikor már Dimi is csatlakozott.

Fájdalmas búcsú Gicától (meg Dimitől), aztán irány a hotel vissza, onnan taxi, Victoria, Gatwick, becsekk, kis probléma a becsekkel, vásárolgatás, repülő, az állt egy órát a betonon, aztán haza és végkimerüléssel ágybazuhanás hajnali egy tájékán. Hát ennyi.

 

Nem hoztam senkinek ajándékot, alig vettem valamit, kivéve egy új hátizsákot, amiben normálisan tárolható a fényképezőgépem, meg két CD-t, képek majd lesznek egyszer, akkor belinkelem és mindent összevéve:

 

Kurva jól éreztem magam.

1. Tate Modern (Abban meg fotokiállítás Dimivel és Gicával)

2. Szárnyashajóval Greenwich-be és vissza, miközben hétágra süt a nap

3. Sör, tapas, kulináris élvezetek

4. A barátok, akikkel voltam/találkoztam

5. Parkok 

Azok után, hogy Nyuszi elhúzott Londonba pár órája, én az utolsó munkanapomat töltöm a héten, aztán holnap délután megyek én is!

God save the Queen! 

A vombat egy rendkívül aranyos állat. Így néz ki:

 

Kicsinek meg így:

 

 Itt lehet olvasni róla.

 

Plusz van egy ilyen zenekar, a The Wombats:

 

 

Akiket szerettem a Szigeten. 

Ha minden egyes jótanácsot megfogadnék, amit kaptam nátha-, és köhögésügyben, akkor minden bizonnyal nagyon durván hánynék és fosnék egyszerre, így nemis érdekelne, mennyire büdös vagyok.

Természetesen már ma reggel megindult az okoskodás az olimpiával kapcsolatban, ahogy azt megmondtam, a napkeltében egy herényi károly már mondogatta, hogy nagyobb merítés, tömegsport, általános iskola, testnevelés-oktatás, mindezt tetszőleges kombinációban.

nem kellenek ellenségek.

Ajándék Olaszországból, nekem:

 

kár, hogy egyszerre van a vizilabdával, a kosárdöntő baszki szenzációs, olyan meccs volt, hogy összefostam magam, elképesztő.

Vajon miért van az, hogy az Eurosporton maga a meccshang sokkal hangosabb, mint az m1-en? Tehát jobban hallani a nyögéseket meg a pofázásokat, meg a cipőcsikorgást.

Pop, csajok, satöbbi, m1, 22:20

Szellemkutya, Europa, 21:45

Kezdenek megérni bennem, csak nem akarom elkiabálni, mert hátha elbukom.

De még soha nem álltam ilyen közel hozzá.

Most megmondom mi lesz.

Hazajön a csapat Pekingből, az ország méretéhez képest kifejezetten szép eredményekkel, és azonnal megindul a fight majd, hogy ki a hibás. Mert itt mindig valaki más a hibás. Ezt látom országos szinten, de néha ezt látom a munkahelyemen is. Ahelyett, hogy mindenki magába nézne: vajon ÉN mindent megtettem-e a dolog érdekében.

 

Amúgy az is van, hogy ahogy a világ elhalad mellettünk, egyre veszítjük el a régen volt titulusainkat. Már nem vagyunk az okos emberek nemzete. Már nem vagyunk sportország. Már nem vagyunk pannon puma sem. De még van ám lejjebb.

Pont odáig, amikor végre rájönnek az egyes emberek is, hogy vége van annak a kornak, amikor mindig valaki más majd megcsinálja, amikor majd a kormány ad pénzt, amikor mindig valaki más a hibás.

Bele lészen dörgölve a kis nózink a saját kakikánkba.

És akkor majd lehet kezdeni a sportot építeni az alapoktól, a gazdaságot az alapoktól, az oktatást az alapoktól és újra megint nagy nemzet leszünk, de más sokkal kisebb arccal.

 

Jaja és mielőtt a félreértés: természetesen ez azt is jelenti, hogy majd olyan embereket választunk meg, akik érdemesek is rá (majd ha nyilván azok is elkezdenek cselekedni, akik alkalmasak politikusnak, nemcsak ez a szemét bagázs, pártállástól függetlenül).

a kínai Zhang kalapácsvető hölgy sztem nem kokszolt soha

Az ELMÜ!

Az úgy volt, hogy Nyuszival kimegyünk Bukarestbe meglátogatni A-t (aki amúgy velünk is jött volna), de hát megkaptam az éves villanyszámlát, ami közel 40 ezer Ft, úgyhogy ez bukó. Persze, kérhetnék kölcsön, de akkor is ki kell fizetni, nem kell több kölcsön.

 

Mondjuk ugye jövő héten London, az fasza lesz.

"Egy lengyel-izlandi meccs játékosainak neveit ajánlom minden jóérzésű logopédusnak"

 

a magyar előadókra hívnám fel a figyelmet :) 

Az ország legjobb színésze szerintem Garamvölgyi László

(kollégám) 

A Szigeten az a párocska kapta tőlem a nagydíjat, amelyiknek sikerült a következőképpen megjelennie (életkor kb 40)

Apu: bőrpapucs, a rusnyábbik fajta, kockás ing, meg valami borzalmas sort (és nem bermuda!)

Anyu: edzőcipő, Hilfiger aerobikcucc, gyakorlatilag, kétszínű rövid haj

Nem is ez a lényeg, úgy ültöznek, ahogy akarnak, ennyi gót között kb mindegy.

Viszont azt már nem értettem, hogy apun két arany nyaklánc, anyunak minden ujján gyűrű (ofkorsz arany), plusz két bokalánc. Bokalánc a Szigetre, érted. 

Zenekarilag:

 

The Kolin: hátizéö. Van bennük valami spiritusz, de annyi a sallang, hogy el is veszik az a kicsi. 30 rajongónak nem kéne rocksztárt játszani, nem áll jól

30Y: hiába a kicsi színpad, kurvajó koncertet adtak, ráadásul egyre inkább rájövök, hogy a szövegek rólam (is) szólnak.

Parov Stelar: erre egyszerűen nem nagyon tudok mit írni, letettem tőle a hajamat

REM: az előző koncerthez képest +100%, kifejezetten jó volt, friss, pörgős zene, így kell az eltunyulásból visszajönni (Kispál, U2, Depeche Mode: így kell ezt)

HS7: valamiért a Szigetes HS7 koncerteket mindig nagyon unom

The Wombats: Bede a Quarton elmehet a picsába, remek pozene, vigyort csal az ember arcára, nem kell mindig a húúúbazmeget keresni

Honeyball: keressen rá, aki szereti a vicces ska-punkot, ebben a műfajban nem rosszak.

Amber Smith: ugyanott, ahol a 30Y, de ez szarul szólt, recsegett ráadásul ez egyik hangfal, így elveszett a lényege ennek a fajta zenének

Kaiser Chiefs: élőben még jobbak, az egyik legjobb koncertélményem ezen a szigeten

Sex Pistols: na, így kell ezt.

 

Faszkorbács: anima megint

 

Kimaradt és sajnálom: Killers (nem bírtam már a kintlét)

Kimaradt és nem sajnálom: MGMT, Kooks

ma van utoljára ekkora lárma

Nohátcsak.

 - tegnap BKV-val jöttem haza, érdekes élmény volt, ellenben baromi hosszú út, mert természetesen a HÉV nem találkozott a 901-gyel

- különben is,  kb 2-ig nyugodtan járhatna legalább HÉV sűrűbben, hiszen sok más esettől eltekintve most tényleg mindenki fizet az utazásért, mert különben be sem engednek

- Kaiser Chiefs, Sex Pistols, Parov Stelar: 5 csillag

- Csütörtökön nagyon sokat bírtam költeni, tegnap egyensúlyba hoztam a költségvetést, nem vettem fölöslegesen drága kaját, pizza 500-ért elmegy

- Tegyük hozzá, hogy egyik napon sem ittam le magam durván, csak lájtosan nyomtam és nem bánom hogy nem vagyok szarul

A Mancs-ban, online

Azt, hogy miért vetemedtem ilyesmire, majd meglátjátok.

Ahogy az várható volt, azonnal megindult a flame a Quart-on, ami nem is csoda, hiszen a kritika írói nem ezt a réteget képviselik. Azt nem értem, minek írnak róla. Nem baj a szubjektivitás, csak egyszerűen ezt most ki kellett volna hagyni.

Pont ugyanazért nekem kb addig fordult meg a fejemben, hogy kimegyek, míg meg nem néztem a programot, amiben én is a Csík zenekart + Lovasit találtam az egyetlen olyan dolognak, ami engem érdekelhet.

Így nem mentem. Nem is fikázom, egyszerűen a fellépők 90%-a nem tartozik nemhogy a kedvenceim közé, de kifejezetten nem szeretem a zenéjüket, ami a szívem joga. Nem szarok, mert nem szarozunk, egyszerűen csak nem tetszik. Van, akinek a Kaiser Chiefs meg a U2 nem tetszik, van, akinek a Chemical Brothers, ízlésbeli dolgokról felesleges vitatkozni.