H3006132027
K3107142128
Sz0108152229
Cs0209162330
P0310172401
Sz0411182502
V0512192603

2007/12/20

Mondhatom...

...a változásról...

 

...hogy rendben van, mert ez az élet része, ahogy telnek az évek, úgy változok, tolódok el olyan irányokba, amelyekre korábban nem is gondoltam volna, értékeim, értékrendszerem alakul, idővel másképp kezdem el vizsgálni az engem körülvevő momentumokat. Mondhatom, hogy a változás helyénvaló, mert a ledölő gátlások helyet adnak új szituációknak, új lehetőségeknek, s olyan dolgok válnak elérhetővé, amelyek egy időben még teljesen elérhetetlennek tűntek - a változás segítségével olykor legyőzöm önmagamat. Mondhatom, hogy a változás, amellett, hogy szükségszerű és elkerülhetetlen, jót is tett nekem, mert nyíltabbá, közvetlenebbé tett, pozitív irányba terelgette a személyiségem.

 

 

...hogy mocskos dolog, mert a legegyszerűbb azt mondani, hogy nincs rá befolyásom, és sokkal egyszerűbb elfogadni a változást, mintsem küzdeni, tenni ellene. Mondhatom, hogy a változás visszataszító, mert bár egyes dolgokat egyszerűbbé tesz, előhoz olyan szituációkat és helyzeteket, amiről nem szívesen beszélek és az emlékek között is a legmélyebbre temetek, nem gyűjtök, hanem kiszórok mindent, amit lehet. Mondhatom, hogy a változás szükségszerű és elkerülhetetlen, de hazudok, hiszen semmi nem az egyik pillanatról a másikra alakul át, és van egy pont, ahol látom, érzem, hogy ez így minden, csak nem helyes, de sokkal könnyebb meggyőzni magam, hogy nekünk ezzel így jobb lesz, miközben "előnye" annyi, hogy felszínesebb, még kiszámíthatóbb leszek - ami helyenként jól jöhet, de még így is belátom, hogy változás ennél szánalmasabb, illúziórombolóbb már nem nagyon lehet, alulmúlok mindent, amiről korábban úgy gondoltam, velem ez soha meg nem eshet.

Kulcsszavak: Mondhatom

2007/03/01

Mondhatom...

..., hogy sokáig hittem: a dolgok rendbejönnek, minden visszatalál azokba a pillanatokba, mikor elhittem: minden rendben van. Mondhatom, úgy éreztem, ez most egy olyan, amiért érdemes elfelejteni határokat, túllépni sértettségen, csalódottságon, magányon, fájdalmon. Mondhatom, hittem benne is, hosszú idő után először volt jövőképem, valami megfogható, amiről az előző hónapok (évek?) során már úgy éreztem: el vagy kiveszett belőlem. Mondhatom éppen ezért viselt meg, és ezért reménykedtem, vártam, türelmesen. Mondhatom nehéz volt túllendülni ezen, főleg úgy, hogy igyekeztem nem megragadni a legostobább közhelyeket, önsajnálattal nyalogatni a nyílt sebeket. Mondhatom, a maga nemében, minden gyötrelme ellenére szép volt, s ha más nem, mondhatom, tanultam magamról valamit, amiről úgy gondoltam nem is én vagyok.
 
..., hogy megértem, vagy igyekszem érteni, de hazudnék. Mondhatnám, vannak helyzetek, mikor nem lehet épp ésszel, érvvel helyretenni dolgokat, csak történnek, s várjuk: valami lesz. Mondhatom, de nem teszem. Ha a múltban megfogadtam valamit, hát az a kizáró hallgatás elleni intolerancia, hiszen a kimondatlan dolgoknál sokkal rosszabb a néma csend. Éltem át, nyeltem már eleget. Mondhatom, egy darabig ezt a látóteremen kívül helyeztem, készakarva, direkt. Elhittem. Mondhatom tanultam belőle, újra a régi leckét, miszerint nincs semmi, amiért érdemes lenne feladni önmagad, saját értékeidet, értékrendedet. Mondhatom, megbántam, de megint csak nem teszem, magam miatt. Lezártam, de megőrizni, dédelgetni nem fogom, az emlékeket egyetlen névbe sűrítem, s a többi mellé - mint sorszámot, mint statisztikát - a szalvétára felteszem.
Kulcsszavak: Mondhatom

2006/06/29

Mondhatom... ...a kapcsolatról...

...hogy arra vágyom, valaki legyen mellettem, reggel és este, hogy megoszthassam vele a gondolatimat, az érzéseimet, örömet és sikert, bánatot és fájdalmat, mindent. Mondhatom, már régóta erre vágyom és ballépéseim ellenére is mindig ez lebegett a szemem előtt. Mondhatom, mindig úgy vágtam neki a dolgoknak, hogy ezt hozom ki belőle, s volt, hogy én, vagy más állt útjába, hogy végül így legyen. Mondhatom, erre van szükségem, és azért küzdök, hogy ez beteljesüljön, keresem azt, akivel sikerülhet.

...hogy talán tényleg voltak ábrándjaim a tökéletes kapcsolatról, és elhittem, hogy ez az amire vágyom, amiért küzdeni érdemes. Mondhatom, talán tényleg volt ilyen, de már nincsen, elveszett, kihalt valahol. Vagy talán nem is volt soha, csak egy eszményképet kergettem, ami valójában sosem volt a sajátom, hazudtam másnak és magamnak is. Mondhatom, nem vágyom a kötöttségre, nem vágyom kapcsolatra, nem vágyom másra, csak arra, hogy jól érezzem magam. Így, vagy úgy, olykor együtt, olykor egyedül. Mondhatom, talán majd megváltozik, talán lesz valaki, aki kihozza belőlem azt a pluszt, ami egy ilyen megálmodott élethez kell. S ha nem így lesz, hát mondhatom: jelen pillanatban az sem érdekel.
Kulcsszavak: Mondhatom

2006/06/04

Mondhatom,... magamról

..., az idő és az események formáltak. Minden oknak van egy okozata, és a hatást ellenhatás követi, van egy út amit bejártam, és sokan, sokfelé taszigáltak rajta. Mondhatom, nem volt ez mindig így, és ha lenne az időnek kereke, akkor visszaforgatnám arra a pontra, mikor még nem romlott el minden. Mondhatom, szeretném, ha megvalósulna, és újra lehetne írni a dolgokat. Megint naivan, remélve és bízva, keresve. Mondhatom, ha változtam, akkor még változni is fogok, és megint eljön az az időszak, mikor rendben lesznek a dolgok.

..., mindig is ilyen voltam, csak már nem keresek kifogásokat, magyarázatokat.
Kulcsszavak: Mondhatom

2006/05/16

Mondhatom,... a szerelemről

...hogy idealista vagyok még mindig, hiszek, keresek, s olykor azt hiszem találok. Mondhatom, ember vagyok én is, tévedek, nem keveset, sőt, hagyom, hogy a hirtelen magával ragadjon, és csak akkor markolom meg a féket, mikor már veszélyes a sebesség. Mondhatom, olykor erősebb az akarás és a vágy, mint a tényleges érzelmek, s mondhatom, megriaszt, ha pár nap után azt hallom szeretlek, úgy érzem nem tudom viszonozni, így hátat fordítok, s elindulok.

...hogy tökéletesen tisztában vagyok a tetteim súlyával, de nem foglalkoztatnak a következmények. Mondhatom, érzéketlen vagyok, s cinikus, már nem érdekel kiben és milyen mély sebet hagyok. Mondhatom, a szavaim olykor súlytalanok, nincs mögöttük semmi, sódródom, s olykor-olykor bizonyos dolgokba mérlegelés nélkül (vagy azt követően) céltalanul belekapok. Mondhatom, ide jutottam: a szerelem nekem nem más, csak egy nyolc betűs szó, ennyi.
Kulcsszavak: Mondhatom

2006/04/08

Mondhatom... ...Timiről...

...hogy már nem érdekel, csak egy volt az elmúlt két év hét nüansza közül. Mondhatom, ami zavar az csak a magány, amely ilyenkor mindig könnyebben rátalál az emberre, és az egyedüllét tölteti be a gondolataimat vele. Mondhatom, a keserű emlékek kiölték a jó pillanatokat, mostanra csupán a csalódottság és a kiábrándultság maradt. Mondhatom, kívülről látva az összes percet, momentumot és gondolatot, az egész haszna annyi volt, magamra szedtem sok tanulságot, amely a jövőben talán segít elkerülni a hasonlókat.

...hogy valójában fogalmam sincs mi van bennem. Az egyik pillanatban messzebb van, mint valaha bárki, a következőben talán már szenvedek a hiányától. Mondhatom, ez volt az, amire azt mondjuk: "más", olyan amit nem hasonlítunk, mert igazából fölösleges, nincs mihez. Mondhatom, voltak rossz, fájó pillanatok, amelyek rosszak, fájnak ma is, kérdőre vonnak: mégis akkor miért? De vállalnám megint. Mondhatom - az összes perc, momentum és gondolat tudatában -, értem, miért szorul össze belül valami, ha rá gondolok, mert éreztem, hinni akartam: valami egészen különlegeset hozhat számomra.
Kulcsszavak: Mondhatom

2006/04/03

Mondhatom... ...a hazugságról...

...hogy, félelem volt bennem amiatt, hogy az igazság egy olyan képet fest rólam, ami nem valódi, s egyetlen rossz lépés miatt nem akartam kockára tenni az egész utat. Mondhatom, ez a kegyes fajta volt, mikor azért hallgatunk, hogy megőrizzük a jót, fátylat borítunk rá, bízván abban, helyesen cselekszünk, hiszen vannak dolgok amelyek jobb, ha egy bizonyos időre rejtve maradnak. Mondhatom, bántott, marcangolt a tudat, s vívódtam hamisságomon. Mondhatom, megfogadtam, elmondom, amint úgy érzem: most itt az ideje.

...hogy, mindig ez az egyszerűbb út, hiszen amiről nem tudunk az nem fáj, nem zavar, könyebb hamis képet festeni, mint megbirkózni a valósággal, s azt kendőzetlenül más elé tárni. Mondhatom, nem volt bennem ellenérzés, hiszen kevés esélyét láttam, hogy fény derül a valóra. Mondhatom, biztonságban voltam a saját múltamtól, de titkon készültem a pillanatra, ha mégis kitudódna. Mondhatom, tudtam, amit teszek nem helyes, de a saját lehetőségeimet féltve az sem zavart, hogy két lábbal tiprom azt, amit úgy hívnak: bizalom. Mondhatom, terveztem, egyszer mindenképpen elmondom, de ez is csak egy újabb hazugság lenne.
Kulcsszavak: Mondhatom

Mondhatom... ...az árulásról...

...hogy, teljesen jóhiszeműen vettem fel vele a kapcsolatot, az első órákban és napokban még nem gondoltam egy kapcsolat lehetőségére közte és köztem. Mondhatom, a szimpátia fokozatosan alakult ki, s csak napok múltával támadt fel bennem egy csipetnyi vonzalom, s kezdett el növekedni, addig a szintig, hogy úgy érezzem, ezért érdemes megkockáztatni egy barátságot. Mondhatom, abban a pillanatban tényleg azért mondtam: fejezzük be, mert úgy gondoltam nem tisztességes a dolog, és jobb, ha még azelőtt rövidre zárjuk, hogy igazán elkezdődött volna. Mondhatom, hogy végül mégis a vonzalom győzött és erősségének okán nem bántam igazán az események váratlan és kissé ostoba alakulását. Mondhatom, tényleg elhittem, ezért a kapcsolatért érdemes felrúgni egy barátságot.

...hogy, már az első pillanattól ott volt a késztetés a csábításra, ismerve a hátteret és a megelőző eseményeket, tudatosan alakítottam úgy bizonyos pillanatokat, hogy eljussunk a megtörtént végeredményig. Mondhatom, gondoltam rá, ez nem tisztességes egy baráttal szemben, de sosem törődtem vele mélyen, igazán, mert mással sem voltam elfoglalva, csak, hogy nekem - ha csak egy rövid időre is, de - jó/jobb legyen. Mondhatom, abban a pillanatban azért mondtam, hogy legyen vége, még mielőtt elkezdődne, mert elvesztettem a lelkesedésem, és rájöttem, annyira nem is vonzódom hozzá. Mondhatom, hogy végül mégis a lehetőség, és a "ha már így alakult" győzött, és azért sem érdekelt/bántott igazán, mert csakis az én (!!!) számított és talán nem is volt igazi barátság.
Kulcsszavak: Mondhatom

2006/04/02

Mondhatom... ...a csábításról...

...hogy komolyan úgy gondoltam és éreztem, szükségem van erre a kapcsolatra és pont vele, ezért vállaltam a kockázatot és hagytam veszni valami mást, hogy együtt lehessünk. Mondhatom, abban a közel egy hónapban tényleg jól éreztem magam, és nem csak azért merültem el ebben a lehetőségben, mert szükségem volt/vágytam valakire, bárkire, a szexre. Mondhatom, ez az időszak tiszta volt és őszinte, már az elejétől magamat adtam, nem volt benne(m) semmi hátsó szándék, és együttlétünk minden egyes percében a kapcsolatra koncentráltam. Mondhatom, a végén azért hagytam el egy másik lányért, mert mindenki életében eljöhet a pillanat, amikor úgy hisszük: egy harmadik személy többet adhat, és kár féllángon fogva tartani a másikat.

...hogy igazából nem az érzelmek, hanem a lehetőség ténye vitt bele abba a játékba, amit sikerült olyan ügyesen végigvinni, hogy enyém lett a nyeremény, s mindeközben nem foglalkoztam azzal, kiknek és hogyan okozok fájdalmat, bánatot. Mondhatom, abban az egy hónapban voltak ugyan pillanatok, mikor komolyan azt hittem, erre van szükségem, de igazából végig tisztában voltam vele, ez csak átmeneti, de minden jobb, mint a magány és az állandó egyedüllét. Mondhatom, az elejétől fogva tudtam mit kell lépnem az eredmények érdekében, és csak azért tettem meg dolgokat, hogy végül megkaphassam amit akarok. Mondhatom, azért hagytam el másért, mert legyezte a hiúságomat az érdeklődés és csábított az újabb lehetőség. Mondhatom, azért ment minden könnyedén, bűntudat nélkül, mert igazából soha nem jelentett nekem semmit.
Kulcsszavak: Mondhatom

bateman



©2009 Sarok.org

Search marketing