bateman

2010/02/17

- tavaszváró -

Tegnap megbizonyosodtam róla, hogy van ember, aki még nálam is jobban utálhatja a telet. Maga a megvilágosodás úgy jött, hogy Gáspár cimborámmal ellátogattunk a Kópia nevezetű vendéglátóipari-egységbe, mely a Zichy Jenő utcában található, és hazafelé menet elballagtunk egy autó mellett, melynek orr részét nagyobb mennyiségű hó takarta, a szélvédője pedig úgy istenesen pókhálósra volt törve. Persze gyorsan ki lehetett találni, hogy az égből aláhullott, részben még fagyott, több kiló súlyra tehető tetőlavina okozta a kárt, amely kapcsán három dolog villant át azonnal az agyamon:

1.) Most már tényleg tuti, hogy van aki nálam is jobban rühelli a telet.

2.) Remélem sosem élem át egy ilyen tetőcsomag nyakamba pottyanását.

3.) Most már legyen tavasz, de kurva gyorsan.

Kulcsszavak: Mindennapok

1 hozzaszolas

2010/02/04

- a szakma szépségei -

14:27:17, bateman

Azért az újságírásnak, mint szakmának megvannak a maga szépségei. Egyrészt -- nálunk -- adott a teljesen kötetlen munkaidő, esetünkben egy meglehetősen sajátos téma és világ, amiről írhatunk, olyan helyekre juthatunk el, ahová egyébként nem, vagy csak ritkán, illetve mindenféle érdekes és hasznos kapcsolatokat lehet kiépíteni, aminek lehet olyan kellemes eredménye, mint nekem a mai: a melóba beérkezvén ugyanis egy Xbox360-as Mass Effect 2 várt az asztalomon. Ennél rosszabb se történjen már velem soha...

Kulcsszavak: Mindennapok

3 hozzaszolas

2010/02/02

- continuity -

19:10:50, bateman

Tegnap, az aktuális albérlet kifizetése során döbbentem rá, hogy már több, mint egy éve itt lakom a XI. kerületben. Ez tehát a "második" leghosszabb albérlet tartózkodásom az eddigi négyből itt a nagy faluban. Ugye a VIII. kerületben voltunk a legtovább, majdnem három évet, aztán Jánosnál laktam kevesebb, mint egy évig, majd a XX. kerületben (először egyedül) közel 365 napot, és most már pár héttel túlszárnyaltam a kerek egy évet itt a Fehérvári úton. Szerencsére nagyon úgy fest, hogy innen még egy jó darabig nem kell továbbállnom, ami azért is jó -- ahogy azt decemberben már írtam --, mert eddig ez a legjobb hely, ahol laktam.

Sajnos a saját lakás gondolata még odébb van, legalábbis csak akkor jöhetne össze, ha összebútoroznék valakivel, illetve ha nyernék a lottón. És annak ellenére, hogy nem lottózom, nem vagyok biztos benne, hogy melyiknek kevesebb az esélye. A megtakarításom -- ami a kölcsönalap lesz a saját odúhoz -- csak évek múlva jár le, szóval egy darabig még nem szakadok el az albérletektől, de nyugtat a tudat, hogy a diákhitel lejártával legalább egy kicsit könnyebb lesz minden (legalábbis anyagilag). Jelen pillanatban pedig beérem azzal, hogy képes vagyok egymagamban eltartani ezt a teljesen korrekt lakást, és nem vagyok rászorulva arra, hogy egy (vagy több) albérlőtárssal osszam meg az életem...

Olvasnivalók a blogban:

Költözés 2009-ben

Költözés 2008-ban

Költözés 2007-ben

Kulcsszavak: Mindennapok

5 hozzaszolas

2010/01/20

- bloggerspotting -

22:24:47, bateman

Tegnap még csak sejtettem, de ma már biztos vagyok benne, hogy tegnap este találkoztam Bodzával. Ő nem tudott róla (egészen a mai délutánig), ami nem is csoda, hiszen teljesen lekötötte, hogy a rengeteg csomagjával egyben kijusson a multinacionális közértből – éppen ezért azt sem vette észre, hogy gyakorlatilag egymás kezébe adtuk a "kilincset". Én mindenesetre észrevettem őt (habár akkor még nem voltam benne biztos, hogy ő az), és itt kell megjegyeznem, hogy Bodza bizony csinos hölgy, akinek jól áll a szemüveg és a végén hullámot vető frizura.

Kulcsszavak: Mindennapok

6 hozzaszolas

2010/01/13

- munkahelyi -

16:01:46, bateman

Chris kollegám az ünnepek után kicsit átrendezte a szerkesztőség közepén tanyázó irodaszigetünket. Eddig csupán a hatalmas TV-jének (mert neki a monitor már nem elég...) a hátát láttam, ám a rendezkedéskor úgy alakította ki a munkaállomását, hogy most közvetlenül előttem ül, és én tökéletesen rálátok a 96 cm átmérőjű képernyőjére. Ezzel nincs is baj az esetek 80%-ában, mikor a Windowsban bohóckodik, ám most "dolgozik", azaz a Dante's Inferno című játékot tolja, hogy aztán videotesztet készíthessünk belőle a magazin DVD-mellékletére – ergo a látóteremben egy elég izgalmas és látványos játék képei pörögnek megállás nélkül. Most döbbentem rá, hogy már legalább egy órája csak ezt nézem...

Kulcsszavak: game Mindennapok

11 hozzaszolas

2009/12/20

Karácsonyos albérletes

15:01:43, bateman

Párszor írtam már ezen a blogon, nyilván fogom is még: szerencsés vagyok. Jó pár dologra rá tudom ezt fogni, de jelen esetben épp az albérletre gondolok. A mostani éppen a negyedik, 2004-ben költöztünk fel Pestre, a VIII. kerületben laktam Jánossal, aztán mentem vele a IV.-be, majd a szóló pályafutásom a XX. kerültben folytatódott, és jelenleg a XI.-ben tengetem a mindennapjaimat. Lassan-lassan hat éve lakom a nagy faluban, csakis albérletben, és lekopoghatom, hogy eddig minden rémálomszerű albérlet sztoritól megkímélt az élet. Persze apróságok voltak, úgymint elromló villanyóra, beázás, vagy viszonylag váratlan költözés, de mindez elhanyagolható mondjuk ahhoz képest, mintha lenne egy olyan tulajom, aki hetente a nyakamra jár, és nagyítóval fésüli át a lakást olyan dolgok után kutatva, amibe beleköthet és felróhat nekem.

Szóval eddig valahogy mindig sikerült szerencsésen választani, normális környéken, normális viszonyok között, normális tulajoktól. Persze a pozitívumokhoz hozzátartozik az is, hogy a rendmániám általában pozitívan csapódik le a tulajdonosoknál, ahogy az is, hogy meglehetősen precízen kezelem az összes számlás dolgot, és nem szervezek házibulit minden hétvégén.

Mindez a visszatekintés és összegzés jött abból, hogy a mai napon ismét kellemes "albérlet-meglepetés" ért. Lassan egy éve lakom a Fehérvári úti zugomban, remélhetőleg egy darabig még nem is kell innen mozdulnom, és éppen ma volt a napja, hogy kifizessem a december havi járandóságokat. Előzetes megbeszélést követően jött is a tulaj, akivel kicsit beszélgettünk, aztán legnagyobb meglepetésemre "karácsonyi ajándék" gyanánt elengedett ötezer forintot a havi díjból, majd megköszönte, hogy immáron majdnem egy éve ilyen rendes bérlője vagyok.

Sokat a sztorihoz nem is fűznék hozzá, végszóként legyen elég a Zombielandből kölcsönvett 32-es aranyszabály: Enjoy the little things! Ámen.

Kulcsszavak: Mindennapok

6 hozzaszolas

2009/12/16

13:23:10, bateman

Ahhoz képest, hogy mennyire pocsékul indult ez a nap - elég nehezen ment az ébredés, sokáig tartott, mire észhez tértem -, a dolgok folyása kezd igazán kellemes irányt venni. Első körben kiderült, hogy mégsem kell várnom huszonharmadikáig az Avatar megtekintésével, ugyanis Bubunak (pontosabban a bátyjának) köszönhetően holnap este nyolcra van jegy az IMAX-be, és Réka személyében még partnert is találtam, szóval nem egyedül kell majd elmerülnöm a 3D-s élvezetben.

S mindez még nem minden, hiszen néhány perce érkezett egy pofás kis FedEx csomag, benne az első "céges karácsonyi ajándékommal", ami nem más, mint egy 2010-es Moleskine Filofax. Azt kell, hogy mondjam, hogy ezzel az angolok igencsak ráhibáztak az ízlésemre, kiadótól ilyen pöpec ajándékot eddig nem kaptam. A mai napnak pedig még koránt sincs vége...

Kulcsszavak: Mindennapok

2 hozzaszolas

2009/11/26

"Bebaszlak a Dunába, mint a Hölgyvilágot!"

11:29:26, bateman

A múlt hét folyamán Chriss barátommal úgy döntöttünk, hogy itt lenne az ideje kiengedni picit a fáradt gőzt, meg adni az életérzésnek, így szombatra beterveztünk egy alkohollal erősen felhígított estét, s becéloztuk az A38 nevű műintézményt, hogy ott majd egy kicsit átadjuk magunkat az aktuális breakbeat őrületnek (Meat Katie volt a fő attrakció amúgy). Néhány pohár meglehetősen kemény szilvapálinka után csatlakozott hozzánk Szvetlov Balázs cimboránk is, aki történetesen szinkronszínész, s mint olyan, a korábban már sokat pocskondiázott Twillight-saga Edwardjának magyar hangja. Mindez nem is lenne érdekes, ha az A38-ra történő érkezésünk előtt nem tértünk volna be egy benzinkútra, hogy még egy sört (és egyéb szeszt) beszippantsunk. Miközben mi Chrissel az alkoholfelhozatalt vizslattuk, Balázska nem volt rest rávetni magát az újságos pultra, ahol addig túrt, amíg meg nem találta a címben is jelzett Hölgyvilágot, amiben vele (is) volt egy interjú. Némi röhögés kíséretében kérdeztük tőle, hogy ugyebár nem gondolja komolyan, hogy ezzel a zsebében fog lesétálni a hajóra, de ő hajthatatlan volt, így a kasszánál a söre és a pálinkája mellé csak odatette a magazint is.

A történet innentől úgy halad tovább, hogy a hajón egy jót buliztunk, aztán hajnalban, némileg kibővülve elindultunk hazafelé. Éppen sétáltunk fel a rámpán, mikor Balázs ismét elővette a Hölgyvilágot, hogy a csapatunk új tagjának kezdje mutogatni az inkriminált cikket. Ekkor történt meg az, hogy az alkoholtól és a hangulattól kicsit túlbuzdulva megragadtam az egyébként roppant színvonalas sajtóorgánumot, és egy szép ívvel belevágtam a Dunába. Balázs először zokon vette eme cselekedetemet, de mikor megmagyaráztam neki, hogy így a Fekete-tenger környékén is megismerik a munkásságát, rögtön megnyugodott. Persze szomorúsága amúgy sem tartott volna sokáig, lévén hazafelé menet egy újabb benzinkúton beszerzett még egy Hölgyvilágot. Szóval hajnalban nem csak az említett lap eladásait sikerült növelnünk, de megszületett a bejegyzés címeként funkcionáló beszólás is, ami ma délelőtt hangzott el először egy MSN-beszélgetés során, ám nyilván nem utoljára...

Kulcsszavak: Mindennapok

3 hozzaszolas

2009/11/25

Káromkodáspersely

12:38:17, bateman

Az elmúlt napokban kénytelenek voltunk megállapítani a kis szerkesztőségi szigetünkben ülve, hogy bizony eszméletlen sokat káromkodunk. Mikor ezt így realizáltuk, akkor felmerült egy persely ötlete, amibe minden alkalommal pénzt kellene dobnia, hogyha valamilyen durva szitokszó elhagyja a szánkat. Meg kell jegyeznem, nem mi vagyunk az egyetlenek, akik alkalmanként beletolnak a légtérbe egy-egy bazdmeget, és mikor ma az egyik kollega a kelleténél hangosabban tette ezt meg, akkor úgy döntöttünk, hogy tényleg felállítjuk a perselyt, ezzel mutatva példát másoknak, illetve, ezzel motiválva magunkat arra, hogy kicsit visszaszorítsuk az igénytelen csúnya beszédet. Talán mondanom sem kell, hogy a doboz még egy perce sem állt a monitorom tetején, mikor már csilingelő apró került bele, és én is az imént hajítottam bele egy kétszázast, fizetve a kéretlen kötőszavakat, illetve bízom benne, hogy ez az összeg elég lesz az elkövetkezendő pár óra káromkodásainak fedezésére...

Kulcsszavak: Mindennapok

14 hozzaszolas

2009/11/11

19:50:34, bateman

Így tizenegy hónappal a legutóbbi költözésem után azt hiszem nyugodtan állíthatom, hogy igazán nagy szerencsém volt januárban, hogy sikerült kifognom ezt a lakást. Ugyebár a Fehérvári úton tanyázom, fontos nincs távfűtés, tíz perc kényelmes sétával benn vagyok a melóban, a közelekedés remek, és most egy újabb számomra igen kedvező beruházás jutott el a végére, megnyílt a régi Skála helyén emelt Allee -- egy pláza --, ami nem azért nagy szám, mert imádok bevásárlóközpontokban flangálni, hanem azért, mert a létesítményben nyílt egy Cinema City mozikomplexum is, ami konkrétan azt jelenti, hogy tőlem öt percre van egy több termes filmszínház, ami a filmmániámat tekintve egy igazán nagyszerű előrelépés a helyi infrastruktúra tekintetében. Holnap a terveim szerint le is "tesztelem" a helyet...

Kulcsszavak: Mindennapok

9 hozzaszolas

2009/10/27

Nowadays

09:59:58, bateman

Azt hiszem az jellemzi a legjobban a nálam "uralkodó állapotokat", hogy már hosszú napok, talán hetek óta kering a fejemben egy gondolat, amitől jó lenne megszabadulni, kiírni, ám mégis képtelen vagyok rá. Az elmúlt pár napban többször is nekiálltam, hogy valahogy összegezzem magamnak, mi is az, ami bennem kavarog, de minden egyes alkalommal csak bámultam a kurzort, és az istennek nem akartak jönni a szavak, a fejemben pedig egyetlen mondat villogot kontakthibás neonfény módjára: most vagy hülye vagyok, vagy nem.

Amennyire triviális a kis neonfeliratom, annyira nehéz megfogalmazni, hogy pontosan mit is takar ez a mondat - és nem csak azért, mert rettentően körbe kell írnom a blog publikussága miatt (nem, nem írok semmit láthatatlan falak mögé). Ha egyetlen szóval kellene jellemeznem az állapotom, akkor az a bizonytalanság lenne, s az az igazán gyönyörű ebben a helyzetben, hogy ez a "probléma" rögtön két fronton van jelen az életemben, és egyáltalán nem azonos módon. Van egy helyzet, amit mindenképpen fel kellene oldanom, részemről az elhatározás már igen régen megszületett, ám mégsem tudom megtenni, mert a B pont, ahonnan a mostani A-ból kellene eljutnom, még igen durva ködbe burkolózik, annyira pedig nem vagyok lendületember, hogy belevágjak valami olyanba, aminek a legrosszabb esetben a két szék között a padló lesz a vége. Ebben az esetben a megoldás néha karnyújtásnyira látszik, néha pedig úgy érzem, nincs is semmiféle lehetőség a közelemben, s talán nem csoda, hogy ettől az egyik pillanatban úgy érzem, teljesen hülye vagyok, a másikban pedig azt, hogy nagyon nem.

A másik oldalon még ennél is ingoványosabb a talaj, hiszen amíg az előbbi esetben tökéletesen látom a problémát, és a megoldás is világos, addig itt tőlem független, és általam aligha koordinálható elemek teszik zavarossá a mindennapokat - ráhatásom szinte alig van a dologra, és ha egészen őszinte akarok lenni, akkor rengetegszer még csak sejtésem sincs, mit kellene tennem, hogy legalább azt hihessem, hogy képes leszek számomra kedvezőm módon kikeveredni ebből a helyzetből. Persze itt még koránt sincs vége a nyűgnek, hiszen ha a dolgok első felét sikerül is záros határidőn belül rendbe tenni, azt valahogy nem hiszem, hogy a második nélkül hosszú távon jól működne az első. S mivel a másodikra jelenleg még csak egy apró szikrányi esély látszik megoldásként (és igazából még ez a szikra is csalóka), hát azt kell mondanom, hogy mostanában korántsem érzem jól magam a bőrömben.

Kulcsszavak: Mindennapok

0 hozzaszolas

2009/10/15

Szabadnap - avagy majdnem fúrós blog

12:09:47, bateman

Történetünk hőse egy magazin szerkesztője, aki az elmúlt kilenc napot folyamatos munkával töltötte. Tegnap azonban végre nyomdába került a lap, így Bate végre letudta az aktuális feladatait, és boldogon gondolt arra, hogy alszik egy nagyot. A terv meg is valósult - közel 10 óra egyhuzamban -, ám a másfél hét utáni első szabadnap, és a váratlanul beköszöntő téli időjárás összjátéka egészen furcsa események láncolatát indította el.

Hősünk nem az a fázós fajta, ám ezen csütörtöki nap reggelén már ő is érezte, hogy a külvilágban négy fokra csökkenő hőmérséklet a lakásban uralkodó klímát is megváltoztatja, magyarul hűvös van, és a második pár zokni felhúzása helyett talán érdemesebb lenne bedurrantani a konvektorba. Némi tanakodást követően Bate rátenyerelt a kis lánggal illusztrált gombra, mire kék fény gyulladt a fűtőtestben, a gázóra pörögni kezdett, és a meleg szinte percek alatt szétáradt a szobában. A szerkesztő felsóhajtott, végre kellemes a szabadnap, és boldogsággal pillantott a felmelegedő fém okán élesen nyüszítő fűtőalkalmatosságra.

A pillantás azonban a boldogságosból hamar aggodalmasba váltott, mikor hősünk realizálta, hogy a szoba függönye erősen rálóg a konvektorra. Józan ésszel hamar belátható, hogy a függöny és a fűtőtest ilyentén együttállása könnyedén lakástűzhöz vezethet, így Bate elszánta magát, hogy kiküszöböli az albérletében igen komoly kárt tehető problémát. A gond a függöny alja volt, a baj pedig a függönyt tartó karnisnál kezdődött. Az ugyanis megereszkedett, mégpedig azért - mint rövid vizsgálat után kiderült -, mert a szerkezetet a plafonhoz rögzítő csavarok kilazultak.

Bate neki is állt létrát eszkábálni (egy komód + egy puff), amivel el is érte a probléma forrását. A függöny rövid úton a földön végezte, hősünk pedig nekiállt elhárítani a bajt. Természetesen a csavarok meghúzása a tiplik széforgácsolásával járt, így a gond csak tovább fokozódott. Szerencsére Bate makacs fajta, így addig túrta a szerszámos láda hiányában erre használt fiókot, míg új tiplik nem akadtak a kezébe. Volt kicsi meg nagy, de a kicsi túl kicsi volt, a nagy pedig túl nagy. A szerkesztő már épp a közeli OBI becélzását vette tervbe, mikor eszébe jutott, hogy az ősidőkből van még neki valahol fa tiplije, amit annak rendje és módja szerint meg is lelt. Láss csodát, a tipli passzolt a lyukba, sőt, ennek köszönhetően a karnis stabilabb lett, mint valaha.

A helyzet optimalizálását követően már csak a függönyök (1 sima + 2 sötétítő) visszahelyezése és a karnisszerelés közben keletkezett kosz eltakarítása volt hátra. Aki járatos a témában, az már sejtheti, hogy a függönyök korrekt visszahelyezése legalább háromszor annyi időt vett igénybe, mint maga a karnis stabilizálása. Hősünk, miközben azon igyekezett, hogy a függönyök a helyükre kerüljenek, az alábbi - igen komoly - élettapasztalatokat fogalmazta meg:

- Ha nincs munka, csak baj van.

- A fa tipli jobb, mint a műanyag.

- Nem kell kondibérletre költeni, elég minden héten egyszer cserélni a függönyt.

Kulcsszavak: Mindennapok

4 hozzaszolas

2009/09/29

MotoBate

22:42:41, bateman

Ma este volt a kiadónak egy premier előtti vetítése, amin úgy döntöttünk, hogy megjelenünk páran - a lényeg persze nem ez, mert a film (Surrogates) egy katasztrófa volt, hanem az, hogy engem Dani kollegám fuvarozott a helyszínre, méghozzá egy motorral. Rólam tudni kell, hogy valamikor 12 éves koromban szakadt meg minden kapcsolatom a motorokkal, mikor egy próba során egy MZ kiszáguldott alólam, meggyőzve engem arról, hogy ez az ördög találmánya.

Mindennek már lassan 16 éve, így kicsit megkopott az ellenszenvem, és kifejezetten izgatott lettem, mikor Danival megegyeztünk, hogy akkor mocival tépünk el a moziba. A jó pár kilométert felölelő oda-vissza út során sikerült revidiálnom a régi nézeteimet. Először is megértettem azokat a nőket, akik buknak a motoros arcokra, és alig várják, hogy elvigyék őket egy körre - motoron ülni még akkor is élmény, hogyha csak utas vagy, és semmi dolgod azon kívül, hogy a megfelelő irányba dőlj.

Másodrészt pillanatok alatt átjött ennek az egész motorozás dolognak az esszenciája, a suhanás, az alattad dübörgő gép, a szabadságérzet. Persze ne higgye senki, hogy nem volt halálfélelmem bizonyos kanyarokban, igazából meglehetősen nehezen győztem le az életösztönömet, vagyis azt, hogy ne dőljek a másik irányba, mikor bevetteünk egy nagyobb kanyart a járgánnyal. Szóval volt bennem félsz, de maga a motorozás élménye legyőzte ezt, hiszen nem mindennapi élmény, mikor a Váci úton a zöldhullámon áttépve 100 km/h-nál az arcodba csap a szél. Persze most csak egy cruisert "próbáltam ki", egy közepes batárt, de annyira jól esett a dolog, hogy igazából ebben a pillanatban nem tudnám határozottan kijelenteni, hogy nekem ebben az életben már nem lesz motorom.

Kulcsszavak: Mindennapok

24 hozzaszolas

2009/09/20

20:44:15, bateman

Néha hajlamos vagyok azt hinni, hogy öregszünk, ami valahol igaz is, de lényegében csak arról van szó, hogy két pogács, egy melegszendvics és egy Big Mac még mindig nem tökéletes ellentéte pár pohár White Russiannek és egy egész csokor sörnek. Arról nem is beszélve, hogy a szilárd táplálék és az alkohol harcából következő vasárnapi kóvájgást tovább erősítette a világ leghosszabb verbális előjátéka, és az ebből következő, soknak még jóindulattal sem nevezhető másfél órás alvás. Persze a világ vége nem jött el, hiszen egy (a sütőnél csak egy leheletnyivel nagyobb) tepsi lasagne végül többé-kevésbé helyretette a dolgokat, és még arra is rájöttem, hogy ha valakit (elsőre) nem veszel észre a Gödörben, az még korántsem a világ vége. Nem, nem. És ez most így kerek.

Kulcsszavak: Mindennapok

0 hozzaszolas

2009/09/10

The Big Run Theory

23:44:38, bateman

Chriss doktorral éppen azon röhögünk, hogy mekkora nördség (sorozat lehetne belőle, innen a poszt címe), hogy éjjel fél tizenkettőkör az internetet bújjuk, és egymásnak mutogatjuk a Nike + futóeredményeinket, amiket az iPodjaink segítségével töltöttünk fel a világhálóra. Persze közben szidjuk is a rendszert, mert a nikerunning.com teljesen hülyén működik, néha látszanak a profilok, néha nem, iszonyatosan lassú és még fontos feature-ök is hiányoznak belőle. Persze mi ettől még lelkesek vagyunk, és néha kicsit önkritikusan elmélázunk azon, hogy mégiscsak néhány kütyü vett rá minket arra, hogy elkezdjünk súlyos kilométereket magunk mögött hagyni. Egyébként a csíkokat böngészve tényleg egész megdöbbentő, hogy milyen egyenletes tempóban futottam le a félmaratont.

^{(kattra nagyobb
lesz)}

Kulcsszavak: Egotrip Futóblog Mindennapok

0 hozzaszolas

2009/09/02

Surprise!

13:23:48, bateman

Ülünk Miguellel az asztalunknál, mikor egyszer csak látjuk, hogy jön a portás és egy csomagot tesz a recepcióra. Migi gyorsan meg is jegyezte, hogy: Na, ez vajon kinek jött? Rögtön mondtam neki, hogy nyilván nem nekünk, de ha gondolja, akkor odakúszom és ellopom, hogy végre mi is kapjunk valami csomagot. A terv nem valósult meg, tovább végeztük a napi rutint, mikor egyszer csak mellettünk termett az egyik autós kollega és átnyújtotta nekem a dobozt: Ezt direkt nem adták oda? Néztem nagyot és a nagy nézésben láttam, hogy az én nevem van a dobozon. Gyorsan neki is estünk (Miguelnek van kése) és a dobozban egy rejtjeles (komolyan!) üzenetet találtunk, meg két cool Coca-Colás poharat, ebből a dobozimitálós fajtából. A rejtjelek megfejtését követően kiderült, hogy egy kedves hölgyismerősöm lepett meg, és nyilván azért küldte a poharakat, mert a múlt héten a twitteremen többször is áradoztam róluk. Ami viszont a legjobb, hogy a két pohár a törékeny dolgokat védő hatalmas buborékos zacskóba volt csomagolva, így most Miguellel a teljes motorpresse szerkesztőség agyára megyünk a pattogtatással...

Kulcsszavak: Mindennapok

9 hozzaszolas

2009/08/21

GamesCom '09

11:47:52, bateman

Kedd este ota most van az eloszor lehetosegem blogolni ,ugyanis meglehetosen porgos ez a GamesCom itt Kolnben. Reggel kilenctol este hatig-hetig vagyunk a Kolnmesse nevezetu hatalmas rendezvenykozpontban, es jarunk kiadorol-kiadora, es zart ajtok mogott nezegetjuk es kiprobaljuk az egyes jatekokat - aztan este irjuk a beszamolokat az online feluletunkre. Az egesz marha mokasan hangzik, lenyegeben az is, de delutanra az ember mar kesz van a tobb kilometernyi maszkalastol, es az agyunk is lezsibbad a folyamatos zajtol, az angol kommunikaciotol es a rengeteg infotol. Persze azert nem panaszkodom, csak van az eremnek egy kevesbe vidam oldala is. Vasarnapig tart egyebkent a kikuldetes, habar a mai az utolso mikor komolyabb programjaink vannak - ha mindez igaz, akkor este meg a Blizzard VIP buliba is eljutunk. Fontos informacio meg, hogy vegre sikerult megszereznem 'Az idoutazo felesege' cimu regenyt egy konyvesboltban, szoval mar emiatt erdemes volt eljonni Kolnig.

Kiegeszites: azert nincs ekezetem, mert a PressRoom alapvetoen a nemeteknek van kitalalva, es egy darab ekezet sincs az itteni gepeken (az iBook-ot meg nem hoztam magammal, mert egesz nap cipelni egy remalom meg azt a kis gepet is).

Kulcsszavak: Mindennapok

14 hozzaszolas

2009/07/13

Hogyan nem lett adókártyám... (Loser 8.1)

15:43:05, bateman

Hol volt, hol nem volt, megesett egyszer, hogy elhagytam a pénztárcámat, amiben jó szokáshoz híven benne volt minden személyes és hivatalos iratom. Telt-múlt az idő, és szépen pótolgattam a dolgokat. Lett megint személyim és lakcímkártyám, jogosítványom, meg ami kell. Csak a betegkártya és az adókártya nem akart pótlódni, mivel ezek beszerzéséhez el kellett volna hagyni a székesfővárost. Igenám, de az adókártya pont az az irat, ami ritkán kell, de akkor nagyon, így egy nap elhatároztam, hogy most aztán megszerzem, lesz ami lesz. Fel is mentem az Internetre, ahol a hivatalos információk azt sugallták, mégsem kell elmennem egészen Heves megyéig, hogy pótoljam a kis plasztiklapot. Ezen felbuzdulva le is töltöttem egy nyomtatványt, vettem megfelelő összegű illetékbélyeget, majd ellátogattam a XIII. kerületi APEH irodába, ahol végül kiderült, hogy sokkal jobb lenne, ha a bejelentett lakóhelyemhez legközelebbi kirendeltséget keresném fel a problémámmal.

Na mondom,ha már idáig eljutottam, akkor tényleg nem állok meg, kivártam a megfelelő alkalmat és hazalátogattam szülővárosomba, hogy pontot tegyek az ügy végére. Annak rendje és módja szerint kivártam a két órás soromat, és mikor végre az én számom jelent meg a kijelzőn, arcomon boldog mosollyal léptem be a bürokrácia burjánzó dzsungelébe. Odabenn nem más fogadott, mint egy letűnt kor szelleme, ugyanis a csinosnak és kedvesnek messziről sem nevezhető hölgyemény köszönés és anélkül, hogy a kezébe vette volna a nyomtatványomat, csak annyit mondott:

- Ez így nem lesz jó.

Néztem egy picit bután, s ez végül ez arra sarkalta a tetovált szemöldökű boszorkányt, hogy elmagyarázza nekem a dolgok állását. A probléma lényegét az adta, hogy nekik nem jó az Interneten meghirdetett illetékbélyeges módszer, csekken kellene befizetnem a nyamvadt 2200 Forintot és akkor minden a helyén lesz. Szóval ad nekem csekket, postán befizetem, visszajövök, megint számot tépek, várok pár órácskát és ha még ma beférek az ügymenetbe, akkor máris közelebb vagyok a kívánt dokumentumhoz. Mikor ezt elmesélte, már csak egyetlen kérdésem volt:

- Ugye viccel?

Mivel a válasz nemleges volt, sóhajtottam egy nagyot és felálltam, majd ugyanezzel a lendülettel távoztam, magamban elkönyvelve, hogy lelkesedésem az adókártya megszerzését illetően ismét porrá zúzódott a bürokrácia bástyáin.

Kulcsszavak: Loser Mindennapok

10 hozzaszolas

2009/06/21

Silly Sunday

12:31:28, bateman

Azért egy picit hihetetlen, hogy június vége van. Egyrészt, mert ennek az évnek is eltelt több, mint a fele, már megint észre se vettük, másrészt az ég olyan, mintha legalábbis október közepe lenne - az ember csak bambul kifelé a fejéből, mintha átaludt volna legalább három hónapot. Ez a vasárnap tipikus példája, azoknak a napoknak, mikor ki se kellene kelni az ágyból (ez félig sikerült is a déli keléssel), csak belökni egy sorozatot, tizenkét epizód minimum, aztán majd holnap már biztos jobb lesz. Persze az optimális az lenne, ha már eleve nem egyedül ébredne az ember, de társas viszonylatban nekem most csak énekes Röfi jutott, igaz ő legalább folyamatosan bearanyozza a napomat a soha nem múló vigyorával...

Kulcsszavak: Fotó Mindennapok

11 hozzaszolas

2009/05/28

15:55:02, bateman

Azon irányú tervem, hogy a mai napot egy kávéházban töltöm a legújabb John le Carré regény társaságában meghiúsult, egyrészt, mert nem sokkal dél előtt ébredtem, másrészt, mert szükségét éreztem bemenni a szerkesztőségbe, amely utóbbi tevékenységemről kiderült, hogy nem volt hiába, hiszen az asztalomon ott várt a legújabb Steven Saylor kötet (ami sajnálatos módon a legutolsó a szerző Gordianus sorozatában). Természetesen a kávéházas elképzelésem nem ment füstbe, csupán holnapra datálódott, s ha már így alakult, akkor foglaltam is jegyet egy újabb esti moziprogramra, méghozzá a Russel Crowe és Ben Affleck nevével fémjelzett, A dolgok állása című krimis-újságírós eposzra. Addig is, amíg elérkezik a vetítés időpontja, már csak azt kellene kitalálnom, hogy mit vacsorázzak és hol...

Kulcsszavak: Mindennapok

6 hozzaszolas

2009/05/27

Ötnapos hétvége

14:36:00, bateman

Nakéremszépen, tegnap este már éjfél előtt sikerült lezárni a júniusi Guruval kapcsolatos munkálatokat, így ma már nem volt más teendőm, mint megvizsgálni a nyomdától kapott softproofot és borítómintát, aztán az ellenőrzést és a javítást elégedetten hazasétálni. Ezzel meg is kezdődött az én ötnapos hétvégém, aminek a mai a nulladik napja, s ha már munkával kezdődött, akkor gondoltam nem herdálom el a maradékot, hanem kicsit gatyába rázom a lapzárta következtében kissé elhanyagolt lakást. Volt mosogatás és mosás, felzúgott a porszívó is és végül minden a helyére került, így mostanra már nincs is más dolgom, mint kitalálni, mikor és mire megyek moziba, mit olvasok és hol, mennyit játszok és mivel, a többi, hasonszőrűen fontos tervemről nem is beszélve. Kilenc napnyi non-stop magazinozást követően asszem épp itt az ideje, hogy jó hosszan fújjam ki a levegőt...

Kulcsszavak: Mindennapok

8 hozzaszolas

2009/04/30

07:41:14, bateman

Azt hiszem ez a mostani leadás kicsit többet kivett belőlem, mint az átlag nyomdába küldési procedúrák (vagy csak szimplán öregszem). Nem egyszer fordult már elő, hogy benn voltunk hajnalig, aztán négy-öt óra alvás után nyomás vissza az irodába, hogy befejezzünk mindent. Így történt ez a tegnapi napon is, hatalmas ásítások közepette pontot tettünk a dolgok végére majd mindenki ment a maga útjára. Én beiktattam a nővéremet és kicsi Pannát, majd mikor hazaértem, alig bírtam nyitva tartani a szemem, így valamikor hat és hét között be is zuhantam az ágyba. Érthető módon nem tartott sokáig álomba merülni, ami viszont igazán fura számomra, hogy egyhuzamban aludtam majd 12-13 órát. Most pedig itt ülök a kis kávémmal a kezemben, próbálom megszokni a kipihentség érzését, gondolkodom a futáson és azon, hogy melyik moziba váltsak jegyet estére a Rozsomák filmre...

Kulcsszavak: Mindennapok

8 hozzaszolas

2009/04/24

Jegyek

14:55:13, bateman

Az elmúlt napok tapasztalatai alapján azt kell mondanom, hogy nincs könnyű dolgom a jegyekkel. Egyrészt az elmúlt három napban itt volt a repülős téma, írországi célállomással, és azt a balfaszkodást, amit véghezvittem, mire minden a helyére került, na azt nem kívánom senkinek. Aztán ha ez nem lett volna elég, akkor itt van a Mozifanatikusok Éjszakája, amire az esemény napján elég bajosan lehet belépőt szerezni, így ezzel is mókáztam egy keveset mire megoldódott a dolog és a zsebembe került az áhított narancssárga karszalag. Szóval ez a hét nálam nem a jegyek hete volt, de legalább azt elmondhatom, hogy kitartó vagyok és nem nyugszom, amíg úgy nem alakulnak a dolgok, ahogy azt én eredetileg elterveztem. S, hogy ez rengeteg pénzbe és időbe került - még jó, nem is én lennék, ha minden egyszerűen, gond nélkül menne...

Kulcsszavak: Mindennapok

22 hozzaszolas

2009/04/04

Plusminus

22:14:44, bateman

Egész megdöbbentő, hogy egyes események mennyi energiát képesek elszívni, mennyire le tudják szedálni az embert. Persze semmi meglepő nincs ebben, hiszen ha vannak dolgok, amelyek felvillanyoznak és energiával árasztanak el, akkor kell, hogy legyenek olyanok is, amelyek szépen lenulláznak. Mondhatni ez a természetes felállás, az egyetlen aprócska gond, hogy ettől még nem egy hatalmas élmény megélni a mélypontokat. Agyilag még nincs is gond, tökéletes bizonyosságként lebeg a levegőben, hogy ez is elkopik, ennek is vége lesz, jön egy újabb pozitív löket és akkor minden megint visszazökken a normális kerékvágásba, esetleg a normálisnál magasabb fokozatba. Szóval fejben ez rendben is van, kár, hogy az agy csak a szerveket kontrollálja tökéletesen, de a hangulatokat nem. Így addig is, amíg nem jön valami új inger, maradnak a kissé tompa napok, a lassúság és az érdektelenség. Egy zen mester biztos azt mondaná: kell ilyen is. Én meg azt mondom, hogy köszönöm, ez is megvolt, jöhetne a következő fejezet...

Kulcsszavak: Mindennapok

14 hozzaszolas

2009/04/03

I'm not Tiger Woods

22:04:18, bateman

Sapival már hoztuk össze az éppen aktuális IKEA-kalandunkat (megvannak a polcok és egy külön kis szekrény a hifinek), s habár sikerült úgy távoznunk, hogy nem törtünk össze semmit, mégsem ez volt a nap csúcspontja. Barátném ugyanis egy valódi golf-klub alkalmazottja, és mivel beugrottunk visszafelé a munkahelyére, lehetőségem adódott golfütőt fogni a kezembe és kipróbálni ezt a nem mindennapi játékot. Mint a filmekben: felmentünk az épület felő szintjére, napsütés, a lábunk alatt hatalmas zöld terület tele labdákkal és zászlókkal. Az "erkélyen" elfoglaltunk egy-egy pozíciót és onnan ütöttünk el egy kosárnyi labdát a nem is olyan nagy messzeségbe. Kivűlről marha egyszerűnek tűnik repülésre bírni egy kis golyóbist, de az ütőt kézbe fogva bizony hamar kiderül, hogy egyáltalán nem piskóta a dolog. Eleve a beállás, a helyezkedés nem egy sznob rituálé, hanem valóban oda kell figyelni, hogy mit csinálunk, legalábbis akkor, ha szeretnénk, hogy a labda egyenesen repüljön előre, jó messzire.

Körülbelül harminc labdám volt, és bizony ha ötször sikerült értékelhető ütést produkálnom, akkor már sokat mondtam. Figyelni kell a kéz és lábtartásra, a térdek berogyasztására, a hát egyenességére és még arra is, hogyan helyezzük a kezeinket az ütőre. Nem voltam ugyan túl eredményes, de még így is nagyon élveztem a dolgot, jó érzés kézben tartani a "vasat" és figyelni, ahogy a labda messze száll. Kár, hogy ez egy olyan móka, amit nem nagyon engedhetek meg magamnak...

Kulcsszavak: Mindennapok

15 hozzaszolas

2009/04/02

Félsiker

13:29:35, bateman

Aki ismer évek óta és viszonylag sűrűn látogatja az aktuális lakhelyeimet, az tudja, hogy van egy külső szemmel meglehetősen mulatságosnak tetsző mániám: bizonyos időközönként szeretem átrendezni a lakást. Fő a változatosság, ugye. No, tegnap már úgy ébredtem, hogy akkor itt a tavasz, ideje kicsit frissíteni a környezetem, s hogyan máképp lehetne ezt, ha nem bútorok tologatásával. Ma, az ébredés és a kávé után neki is láttam a projekt megvalósításának és azt kell mondanom, hogy az eredmény csupán félsiker.

A lakásról tudni kell, hogy meglehetősen speciális elrendezésű, a nagyszobában pedig van egy hatalmas, ergo mozdíthatatlan gardrób, s ezek együtt igencsak behatárolják a lehetőségeket. Hiába próbálkoztam így, hiába próbálkoztam úgy, sehogy nem sikerült esztétikus elrendezést produkálnom, így jó másfél órányi tologatást, el- és lepakolást követőn ugyanott tartottam, ahol elkezdtem. Makacs természet lévén persze nem hagytam annyiban. "Valaminek itt történnie kell" - gondoltam, és így is lett. A matracom átpateroltam a kissebik szobába, ezzel ott létrehozva egy hálószobát, a nagyban pedig tovább tágítottam a táncteret és kialakítottam egy kis dolgozó sarkot. Az eredeti elképzelés ugyan nem ez volt, de hát muszáj rugalmasnak lenni, meg követnem kell a saját feng shuimat is, hogy jól érezzem magam az életteremben.

Mindent egybevetve elégedett vagyok a végeredménnyel, meglett a kellő változatosság, ám az alakítgatás még nem ért véget, hiszen este IKEA, akkor beszerzésre kerülnek a régóta áhított polcok és kell majd néhány apróság, amivel hangulatosabbá varázsolom az újkeletű hálószobám. S ha ezek megvannak, akkor elmondhatom, hogy ezzel a lakással "végeztem"...

Kulcsszavak: Mindennapok

40 hozzaszolas

2009/04/01

Low Battery

12:54:13, bateman

Minden előzetes igyekezetem és a hétvégén benn töltött órák ellenére is sikerült hajnal hatra hazatámolyogni a munkából, s ennek eredményeként ismételten a minimumra csökkent a töltöttség a bioelemeimben. Ezek után szinte áldás, hogy már csak a soft proofot kell tüzetesen átvizsgálni aztán erre a hétre elbúcsúzom a szerkesztőségtől. Minő szerencse, hogy az időjárás is melegebb fokozatra kapcsolt, így már nyugodtan le lehet emelni egy könyvet a polcról, hogy azzal a hónunk alatt, kezünkben egy "lájtos" kávéval kiüljünk a Margit-szigetre, emígyen töltve újra a csutkára merített telepeket.

Ide kívánkozó jegyzet, hogy az egyre növekvő hőmérséklet, és az ezzel egyenes arányban zsugorodó női alsó ruházatok mellett a tavasz beköszöntének mindent bizonyító jele, hogy ma reggel öt percig merengtem a lakás közepén, azon töprengve, hogy miképp rendezhetném át az egészet. Lévén három órányi alvással a hátam mögött tettem mindezt, a hatalmas kreatív hullám ezúttal elkerült, de a jól ismert zizegés végig velem maradt, így hamarosan komoly fúrások és bútortologatások veszik majd kezdetüket kicsiny hajlékomban...

Kulcsszavak: Mindennapok

4 hozzaszolas

2009/03/29

Babauszoda

12:27:36, bateman

Tegnap megint olyan dolog történt velem, amire nem feltétlenül számítottam az elkövetekezendő öt évben. Ugyebár a szigorú helyeken munkanap volt, így a sógorom nem ért rá a babaúszásra, így nekem - büszke nagybácsiként - kellett segédkeznem a kalandban. Persze olyan mélyen nem merültem el a dologban, azaz a medencébe már nem mentem be velük, csupán a partról figyeltem a vízben zajló eseményeket. Mondanom sem kell, sosem voltam még ennyi vizes baba és anyuka közelében, de nem is ez volt a legdurvább élmény a tegnapi napban. Az úszás előtt pár percig vigyáznom kellett pici Pannára, s ő annyira jól érezte magát a karjaimban, hogy azon melegében bele is pisilt az ölembe. Gondolom ez is csak egy olyan, amin mindenki átesik az életben, de ha egész őszinte akarok lenni, akkor ez sem olyasmi volt, amire fel lettem volna készülve az életem mostani szakaszában.

Persze akadnak még vicces dolgok azon túl is, hogy lepisil az unokahugod:

1.) például a trendi anyuka, aki félti a sminkjét a gyerek vizes csapásaitól és a gyerekekkel meg az apával perel, miközben szemlátomást utálja az egészet

2.) vagy a baba, aki az egyik pillanatban még sír, aztán hihetetlen kerek szemekkel csodálkozik rá a körülötte lévő hullámokra

3.) az egyenesen hihetetlen, hogy egy zöld gumibéka milyen csodákra képes, a sárga gumikacsákról nem is beszélve

4.) vagy ott voltam én magam, ahogy tejbetök vigyorral a fejemen figyeltem a lubickoló csöppségeket

Ha pedig már Panna meg én, akkor egy kép rólunk:

Kulcsszavak: Fotó Mindennapok

63 hozzaszolas

2009/03/24

22:16:30, bateman

Este negyed tizenegykor bundáskenyér. Mi más...?

Kulcsszavak: Mindennapok

18 hozzaszolas

2009/02/28

Budapest by night

02:16:59, bateman

Az esti filmet követően álltunk a villamosmegállóban, mikor annak rendje és módja szerint megjelent egy hajléktalan, természetesen a szokásos műsorral. Mivel előadásból bőven elég volt, amit a moziteremben láttam, így nagy cselesen azt hittem, a zsebemben lapuló kétszázassal leszerelem az öreget. Persze bukta volt, mert a pénzt kézhez kapva végtelen hálálkodásba kezdett és hamar el is jutottunk egészen az Áldott Istenig, mire halkan megjegyeztem, hogy neki aztán ehhez sok köze nem volt. Persze az öreg figyelt, fújta is rögtön, hogy tudja ő és hálálkodva teljes arcát a kabátomba temette. Nem vagyok antiszociális, de az ilyen jellegű kontaktusokat szeretem mellőzni, így szóltam, hogy ha ezt befejezi, akkor találok még pénzt ott, ahonnan korábban is érkezett.

Lett is hapták abban a pillanatban, kinyújtott tenyerekkel, s mivel az ígéret szép szó, hát ismét belekotortam a zsebembe és egy marék apróval igyekeztem véget vetni a kis megállós szösszenetnek. Gyanítom, ha nem jön a villamos, akkor még mindig a pénzem osztogatnám, de szerencsém nekem is lehet, így hamarosan már a sárgán robogtunk tova, kellő távolságban a nagy valószínűséggel azóta is hálálkodó öregtől.

Ezzel persze még nem ért véget az este, hiszen az Astórián sikerült elkapnom egy buszt, ami jelezte, hogy a végállomása a Móricz Zsigmond körtér lesz. Na mondom, remek, ugrottam is, mehetünk Béla, mindjárt otthon vagyok. Persze. Életemben nem hallottam még a 908-as járatról, de ma már tudom, hogy a legdrágább sightseeinget is meghazudtoló negyven perces túrát biztosít bárkinek, aki van annyira hülye, hogy mindenféle előismeret nélkül ugorjon fel rá...

No, hát így megy ez...

Kulcsszavak: Mindennapok

10 hozzaszolas