H3006132027
K3107142128
Sz0108152229
Cs0209162330
P0310172401
Sz0411182502
V0512192603

2010/06/30

Old School

Ilyen is régen volt már, hogy már tizennégy órája dolgozunk, és nagyjából még hat-nyolc óráig nem is fog ez változni, hogy aztán hazamenjek egy zuhanyra, meg egy kávéra, aztán vissza, hogy minden a végleges helyére kerüljön. Na persze a helyzet speciális, hiszen nagyjából két hetünk volt egy jobb esetben is hónapos melóra, és a végeredmény nagyon olyannak tűnik ebben a pillanatban, ami megéri a hajnalba nyúló robotot. Még akkor is, ha ebben a pillanatban már engem is csak a basszus mozgat, mint az álmennyezetet...

2010/06/29

Az a rész megvan a Vonzás Szabályai adaptációból (a könyvben nem emlékszem, hogy ebben a formában benne van-e), mikor Sean Bateman elmegy egy buliba, hogy felszedje Laurent, de csak a szobatársával, Larával fut össze, akivel aztán annak rendje és módja szerint össze is fekszenek, majd mikor a szex után Lauren rájuk nyit a koleszban, akkor Sean azt kiabálja utána: "Azért őt, mert téged szeretlek!"...?
 
Na, alkalmanként az én életem is pont ilyen torz.
Kulcsszavak: Inside

2010/06/27

Eddig sem voltam a változás ellen, az életemben bekövetkező fordulatokat (új lakóhely, új munka, új kihívások) mindig igyekeztem élményként megélni, és a legjobbat kihozni az adott helyzetekből. Az elmúlt két hétben azonban arra kellett rájönnöm, hogy a változás néha napján úgy kell az embernek, mint éhezőnek a falat kenyér.
 
Túlzás nélkül állíthatom, hogy hosszú hónapok óta vergődtünk egy helyzetben, amit minden igyekezetünk ellenére sem sikerült pozitívba fordítanunk, sőt, nem hogy szinten tartani nem tudtuk a dolgokat, de minden egyes nappal egyre mélyebb rétegekbe süllyedtünk, felesleges feszültséget, talán be sem ismert agressziót, ellentéteket felhalmozva napról-napra.
 
Aztán váratlanul (no jó, ez hazugság, de a végeredmény tekintetében pont lényegtelen) a szálak szinte mesébe (másoknak rémálomba) illő módon összeértek, és egy olyan szituációban találtuk magunkat, amiből még annak ellenére sem ocsódtunk fel, hogy már hetek óta minden nap benne vagyunk. Mindez azért fantasztikus, mert ez a változás kellett ismét ahhoz, hogy előjöjjön a lelkesedés és a lendület, és hogy az ember az ideje nagy részét ne az agyvérzés elkerülésével töltse.
 
A változás tehát jó, és mostantól nem csak örülök neki, de csendben hálát is adok érte, ha bekövetkezik.

"If I could turn back time..."

2010/06/20

A Toy Story 3 egészen zseniális lett, a harmadik epizód gyönyörű lezárása a trilógiának, de ami igazán tetszett benne, hogy a Pixar még Totorot is becsempészte az alkotásba, gondolom mintegy tisztelgésképpen Hayao Miyazaki mester előtt. Taps!
Kulcsszavak: Filmek

2010/06/18

Kulcsszavak: Fotó

2010/06/13

Lego háztartás

Azért is jó blogot vezetni, mert így a barátaim/ismerőseim folyamatosan képben lehetnek az aktuális mániáimat illetően. Ennek a felületnek hála szinte mindenki tudja, hogy Pókember rajongó vagyok, de az itt írtaknak köszönhetően kaptam már szakirodalmat a maratoni futásról, és legutóbb például a legós szenvedélyem kapcsán leptek meg néhány okossággal, egyenesen Németországból. Na nem valami itthon nem kapható készletről van szó (habár leptek már meg azzal is...), ennél jóval viccesebb dolgok kerültek a birtokomba, méghozzá olyasmik, amelyek nem a gyűjteményemet, hanem a konyhámat gazdagítják. Nem tévedés, Rékának hála már van Lego minifiges jégkockatartóm...

...és legó figura fejes só és borsszóróm is.

Természetesen már mindent használatba vettem, és állíthatom, hogy a sószóróval nagyon jól lehet paradicsomot sózni, a jégből "kiöntött" minifugurák pedig már önmagukban is rendkívül viccesek.

Kulcsszavak: fotó legoblog

2010/06/11

(nyuszitól loptam...)
Kulcsszavak: Inside

2010/06/07

Special Nearby

Pár hete már volt róla szó, hogy használom a FourSquare nevű programot, ami egy lokációalapú mobil közösségi információmegosztó, amelyben ma egy igen érdekes "update" bukkant fel. Bejelentkeztem a melóhelyre, aztán felbukkant egy eddig nem látott ikon, méghozzá a 'Special Nearby' zászló, amiről először azt hittem, hogy reklám, de kíváncsiságból végül azért rákattintottam.
A kattintás után nem reklám fogadott, hanem valaki itthon is ráérzett a FourSquare-ben rejlő lehetőségekre, és készített egy speciális ajánlatot (ez külföldön már bevett "szokás"...), ami annyit tesz, hogyha valaki betér a Café& nevű helyre, és a programban nyom egy 'check-in'-t akkor egy szabadon választott süteményt fél áron kap. Lehet ez nem nagy dolog, de szerintem tökéletes példája annak, hogy egy kis leleményességgel miképp lehet megismertetni egy helyet olyan közönséggel, aki jó esetben talán soha nem térne be az adott üzletbe. Gondolom ez amolyan próbálkozás a kávézó részéről, ami hogyha bejön, akkor gondolom a jövőben még több ilyen akcióval jelentkeznek majd, és talán több más vendéglátóipari egység is csatlakozik majd hasonló, kizárólag Foursquare-es kedvezményekkel. 
(a speciális ajánlat már a sima menüben is feltűnik, csalogatja a felhasználót)
Kulcsszavak: Kütyü

2010/06/06

Olvasgatok a neten, és rábukkantam egy összesítésre, amely azt sorolta, hogy az Origo Zrt. 2010-ben igyekszik több területen is erősödni. A dolog számomra több ponton is vicces, hiszen a több milliárdot megmozgató cégben odáig jutottak a nagy brainstormingok közepette, hogy lemásolják a Tumblr szolgáltatást, és csinálnak egy magyar megfelelőt neki, ami nagyon kreatívan a Postr nevet kapta. Persze nem ez a nagy szám, hiszen ami még ennél is nevetségesebb, hogy "ismét" fejlődni fog az iWiw: lesz benne chat, jönnek majd az események és lesz egy dizájnváltás is.
 
És akkor bennem felmerül a kérdés, hogy az egyik leglátogatottabb magyar oldalnak (itt most konkrétan az iWiwre gondolok) tényleg ennyire futja? Több éves lemaradással lohol a külföldi konkurencia után? És ezek a hihetetlen, pozícióerősítő változások vajon olyan "minőségi előrelépést" hoznak majd, mint a korábbi fejlesztések? Mert azt hiszem abban nem nagyon van vita, hogy az iWiwnek sem a képmegosztást, sem az üzenőfalat, sem az alkalmazásokat nem sikerült színvonalasan lemásolnia, és a tulajdonosok eddig a pillanatig még mindig nem jutottak el arra a pontra, hogy egy nagy bannergyűjtőn túl némi színvonalat is nyújtsanak a felhasználóknak...
 
Én ugyan már jó rég töröltem magam, igazából nem is érdekelne a dolog, ha nem lepődnék meg mindig az iWiw kapcsán azon, hogy egy milliárdos üzlet végeredménye, hogy lehet ennyire idejétmúlt, nem mellesleg pedig több elemében is katasztrofálisan szar...
Kulcsszavak: Véleményemvan

Rozsomák

9/10

Kulcsszavak: Fotó

2010/06/04

Egészen estig eszembe sem jutott, hogy ez a mai egy különleges nap. Napokkal ezelőtt kezdődött, belém nyilalt, hogy jó lenne megint rajzolni, elővenni a Bate figurámat, és összehozni egy kis stripet. Pár napja vettem is rendes rajzlapot, filcet, hogy legyen eszköz a kéznél, ha elkap az ihlet. Aztán tegnap eszembe jutott egy ötlet, miközben éppen eláztam hazafelé, ma pedig a meló után akaratlanul is elővettem a rajzmappáimat, és átnéztem az elmúlt évek termését. Találtam több, mint tíz éves munkákat is, és kicsit el is gondolkodtam, hogy milyen kár, hogy már nem rajzolok rendszeresen a magam szórakoztatására.

 

Előkerültek aztán a Bate vázlatok is, a kezdeti kis semmiségek, a színes dolgok, az átalakított figura, a stripek, aztán a délután folyamán hirtelen leesett, hogy napra pontosan öt éve, hogy megrajzoltam az első képet, ahonnan elindult ez az egész. Akkor még csak egy kis illusztráció volt a blogos bejegyzések mellé, most pedig már egy kész kis képregényfiguráról beszélhetek, akivel sajnos nem foglalkozom eleget az utóbbi időben. A helyzet az, hogy az ihlet és a motiváció nem sűrű vendég nálam mostanság. De azért a tegnapi hazaút ötlete megragadt bennem, és délután meg is rajzoltam egy három képkockás kis stripet, akkor még nem is tudva, hogy az öt éves jubileum ünneplésére.

(Kattra jön a teljes strip)
Kulcsszavak: Bate

2010/05/31

Fél évvel ezelőtt még arról írkáltam, hogy mekkora mákom van az albérletemmel, de azért mindig kiderül, hogy nem minden fenékig tejfel. Mióta Budapesten lakom, nem nagyon volt gondom a szomszédokkal, s nem volt ez másképp az "új" helyen sem. Mellettem sokáig nem lakott senki, most pedig egy lány, akivel még egyszer sem futottam össze, szemben pedig egy idős hölgy, aki egyedül él. Vele néha elbeszélgettem, olykor 20-30 percig is, mivel nem vagyok antiszociális, meg hát nem baj, ha jóban vagyunk a szomszédokkal...

(Tovább...)
Kulcsszavak: Mindennapok

2010/05/30

Ez történik, ha az ember blogját belinkelik egy főoldali indexes írásba:

Legoblog (Lego 6243)

A legutóbbi Castle készletes kikacsintások után nem tértem vissza a City vonalhoz, hanem újabb, eddig felfedezetlen területekre indultam, konkrétan megvásároltam egy olyan készletet, amire mindig is vágytam gyerekként, de sosem jutottam oda, hogy birtokoljak is egyet. Kalózos készletem sem volt soha, hát még kalózhajóm, és mikor az egyik boltban egy elég jelentős  (30%) leárazással találkoztam, hát nem tudtam nemet mondani az "ajánlatra", megvásároltam Feketeszakáll hajóját. 


(Tovább...)
Kulcsszavak: Legoblog

2010/05/27

Setét Torony: A harcos születése

Pár hónapja már írtam a Setét Torony képregényről, ám akkor még csak annak örültem, hogy a Cartaphilus kiadó rászánta magát arra, hogy magyarul is kiadja a Stephen King Setét Torony ciklusából táplálkozó rajzolt történeteket. Közel fél év telt el azóta, s a hír valósággá érett, a 6. Magyar képregényfesztiválra megjelent a kötet, én pedig a mai napon az Alexandra Kiadónak hála hozzájutottam egy recenziós példányhoz, amitől nagyjából elállt a szavam.
 
Jó pár hazai kiadáshoz volt már szerencsém, és a Setét Torony bizony nálam bekerült az öt legjobb kötet közé – mármint technikailag. A tartalom (a grafika és a történet) szubjektív, ebbe most nem is mennék bele, de a külcsín és a megvalósítás csillagos ötös. Már eleve a borító megkapó (nem csak az elülső, de a hátsó is), hiszen a kartonált felületet formalakkal egészítették ki, így elöl a központi figura és cím szépen csillog, szó szerint exkluzívvá téve a kötetet. Szerencsére a kiadónál nem csak a külsőbe öltek plusz munkát, a belívekre sem lehet panasz – igazi minőségi papír fogad belül, tökéletes színekkel, és még napokkal a nyomdai kifutás után is árad az oldalakból a festékszag, amit én kifejezetten kellemesnek találok. Amúgy már akkor érződik a kiadványon, hogy nem spóroltak az anyaggal, mikor kézbe vesszük, ugyanis a 240 oldalas kötetnek súlya van, több, mint 600 gramm, ami azért nem nevezhető éppen szokványosnak.
 
Maga a történet amúgy az eredeti Dark Tower: The Gunslinger Born 2007-ben megjelent hét epizódját tartalmazza, és külön öröm, hogy bőven kapott helyet bónusz tartalom is a 240 oldalon. Van beköszöntő, Stephen King levele az olvasóknak, Gileád térkép, alternatív borítók és szkeccsek szép mennyiségben, zárásképpen pedig egy több panelen keresztül bemutatott, abszolút érdekes "így készült" sorozat, ami a borítókészítésbe enged némi bepillantást.
 
Kétség kívül egy roppant igényes kiadással van dolgunk, talán a legszebb TPB (Trade Paperback – ragasztott kartonált) formájú képregény a hazai piacon. Nekem is csak egy bajom van vele, hogy nem kötött és keménytáblás, ami igazából érthető, hiszen ez a megoldás jócskán tovább srófolta volna a Setét Torony képregény amúgy sem alacsony árát. A kötet jelen formájában 3900 ft-ot kóstál, azonban úgy gondolom, hogy egy ilyen precízen összerakott, szép képregény bizony bőven megéri ezt az árat. 
Kulcsszavak: Képregények

Squash

Aki már három-négy évvel ezelőtt is olvasgatta a blogomat, az tudja, hogy volt időszak, mikor a squash rendszeres sportként volt jelen az életemben. Sajnos, akárcsak a falmászás, ez a kedvtelés is lassan megkopott (nem értünk rá, nem tudtunk időpontot egyeztetni, aztán elhaltak a kezdeményezések egy-egy meccsre...), és az utóbbi időben eljutottam oda, hogy nem találtam embert, aki eljött volna velem lezavarni egy jó egy órás ütögetést. Utoljára több, mint egy éve volt szó egy esetleges próbálkozásról, de a formámat jól mutatja, hogy aki hajlott volna az ütő kézbe vételére, azzal nem csak squasholni nem mentünk el végül, de már nem is beszélünk azóta. Így megy ez...

 

Azaz így ment egészen szombatig, amikor is a kissé laposra sikeredett Képregényfesztiválon valahogy az egyik kiadó munkatársával folytatott beszélgetésem közepette szóba nem került a sport, mire  a beszélgetőpartnerem elpanaszkodta, hogy nem talál senkit, aki elmenne vele egy jót fallabdázni. Na több sem kellett, mondtam is rögtön, hogy én leszek az ő embere, és a szavakat ma tett követte, hiszen délben szépen elballagtunk a Griff Hotel melletti sportlétesítménybe, ahol egy jót játszottunk (külön öröm, hogy a hely egy köpésre van a munkahelyemtől).

 

Persze érződött, hogy kimaradt pár év, de azért lelkesen kergettük a labdát, meg is mozgattuk magunkat rendesen, kíváncsi leszek, hogy holnap milyen "új" izmokat fogok ismét felfedezni magamban... Na de lényeg a lényeg, hogy annyira élveztük az egy órányi játékot, hogy jövő szerdán megint megyünk, és ha jól alakulnak a dolgok, akkor a futás mellett a squash ismét rendszeres része lesz a "sportéletemnek".  

2010/05/25

Monszun

Dolgozgatunk nagy nyugalomban a szerkesztőségben, mikor egyszer csak leszakad az ég. Ezen már meg sem lepődünk, hiszen az elmúlt két hétben annyi víz esett, mint máskor egy évben. Aztán jön egy kolléga, és mondja, hogy odakinn árvíz van. Átsétálunk az iroda másik oldalába, és tényleg meglepő látvány fogad. Ami ennél is durvább, hogy ez itt a XXI. század, rögzítem az iPhone-al, négy perc alatt feltöltöm, és innentől bárki láthatja, ahogy a hirtelen lehullott víz szinte teljesen ellepi a Nagyszőlős utcát. Videók a tovább után...

(Tovább...)
Kulcsszavak: Mindennapok

2010/05/23

It's my life

(kattra nagyobb)

Az Alfabétáról, szubjektívan

A 6. Magyar Képregényfesztivál keretében idén is átadták a legjobb magyar képregényeknek és a legjobb magyar képregényalkotóknak járó Alfabéta díjakat. Magát a díjat még 2006-ban hívták életre, lényegében annak apropóján, hogy a megelőző évben a 168 óra hasábjain megjelent egy cikk, amelyben a képregényt csak hírből ismerő szerző határozottan kijelentette, hogy a rajzolt történetek az analfabétáknak valók. Már maga a díj elnevezése is utalás az inkriminált írása, és az alkotók elismerése mellett a kezdeményezés célja az volt (és van), hogy bebizonyítsa, a képregény igenis művészet, presztizse van, és nem csupán a 168 óra szerzője által megnevezett csoportnak szól. A kezdeményezést én már a kezdetektől díjaztam, és roppant nagy megtisztelésnek érzem, hogy már másodszor tartottak érdemesnek arra, hogy magam is részt vehessek a nyertesek kiválasztásában, DE...
 
(és itt szeretném felhívni a figyelmet, hogy a folytatásban a szubjektív véleményem olvasható, amelyben nem célom senki munkáját gyalázni, bárkit megsérteni, csupán a zsűrizés és a díjátadás kapcsán született gondolataimat szeretném itt rögzíteni)

(Tovább...)

2010/05/21

Mi van a táskádban?

Kiborítottam a táskámat, mivel nagyon kerestem valamit, s ha már így alakult, szépen átnéztem, hogy mit is hurcolásztam egész nap, és az összevisszaságot látva kicsit el is gondolkodtam, hogy vajon mit mondana el rólam a batyum tartalma, ami a következő dolgokból állt:
 
-- Gamestm magazin, angol szaksajtó, hogy tisztában legyek a nyugati mintákkal
-- Chip magazin, kiadónk lapja, mondhatni testvérmagazinunk
-- Moleskine jegyzetfüzet, minden lejegyzett apróság gyűjtőhelye
-- iPod Touch készülék, amelyen leginkább különböző játékokat szoktam tesztelni
-- Xbox 360-as Lost Planet 2
-- Egy könyv: Steve Jobs és az Apple sikertörténete (Jeffrey Young és William L. Simon munkája), pocsék fordítás, de legalább részletes
-- PS3-as Blur
-- univerzális Apple kábel, főleg az iPhone töltése céljából
-- Egy mappa, benne öt magyar képregény
-- Három darab toll, nem folyós tintával
-- napszemüvegtok
-- az életemet jelentő kis irattartó, benne minden okmánnyal és kártyával, miegymással
-- egy promóciós Revalid sampon (ne is kérdezzétek)
-- egy darab papírzsebkendő
-- egy darab összegyűrt bizonylat, mely tanúsítja, hogy a Westend Media Marktjában vettem meg a Sherlock Holmes és a Bombák földjén DVD-ket
 
És a te táskádban mi van?

Az elmúlt hetekben annyira nem volt időm/kedvem/hangulatom/ihletem írni (leszámítva a mániáimat), hogy még életem eddigi leghosszabb munkaviszonyáról sem emlékeztem meg. Na persze nem negyed századot, még csak nem is tíz évet ünnepelek (mennyire nem is jellemző már ez manapság), de számomra jelenetőséggel bír, hogy most már kerek három éve (és legalább egy hónapja) vagyok játékmagazin szerkesztő, ami számszerűsítve negyven  általam is készített lapot jelent.
 
Ha ebbe egy kicsit jobban belegondolok, akkor rögvest megint ott találom magam, hogy "szalad az idő", hiszen már három év távlatából is teljesen homályosnak hat az előző munkahelyem, az olyan "kuriózumok" pedig, mint a könyvesbolt, a horrormagazin, vagy a mozigépész karrierem, szinte már csak legendának tűnnek. Aztán persze most jöhetne a kissé naiv monológ a szerencséről, a hihetetlen lehetőségről, a világ egyik legjobb munkájáról, de akárcsak az összes többi meló, ez is egy hullámvasút, alkalmanként részegítő magasságokkal, alkalmanként pedig nyomasztó mélységekkel...

2010/05/20

Az elmúlt két hétben az igénytelenség és a hozzánemértés olyan méretű hullámait sikerült meglovagolnom, hogy mostanra már tényleg kőkemény szörfösnek érzem magamat.

Bármennyire is hozzá kellett volna már szoknom, mindig kicsit megdöbbent mennyire gyorsan telik az idő. 2010 van, május vége – ez utóbbi főleg annak a függvényében érdekes, hogy reggel kifejezetten örültem volna, ha este egy kicsit beizzítom a fűtést (ami számomra egy kicsit agyrém...). Na de mindez azért jutott eszembe, mert hétvégén zajlik majd a 6. Magyar Képregényfesztivál, aminek kapcsán megint felkértek, hogy legyek tagja a legjobb 2009-es magyar képregényeket kiválasztó Alfabéta zsűrinek.
 
Igazából mindig az ilyen események kapcsán tűnik fel, milyen gyorsan elszalad egy esztendő, ugyanis nekem személy szerint egyátalán nem tűnik 365 napos emléknek, hogy átadtuk a legjobb 2008-as képregény díját Lakatos Istvánnak (aki magunk között szólva egy zseni...), aztán csak ültünk a fűben a Gödörnél, miközben a tömeg ki-be áramlott a rendezvényről a friss szerzeményeivel. A vége megint az lesz, hogy egyszer csak azt veszem észre, hogy ismét elmúlt a nyár, 29 éves lettem, és karácsony van...
Kulcsszavak: Mindennapok

2010/05/19

Behajóztak...

Kulcsszavak: Legoblog

2010/05/08

Legoblog (Lego 7037)

Majdnem két hónapja, hogy utoljára rendes Legós poszt volt, de persze ez nem azt jelenti, hogy időközben nem szereztem be semmilyen készletet. A pénztárcám persze örül, hiszen sikerült havi egy dobozra visszaszorítanom a beszerzést, és amíg április elsején 7635-ös szettet zsákoltam be, addig két napja a 7037-eset, ami egy teljesen új vonal, ugyanis a City témát kicsit mellőzve most egy Castle készletre ruháztam be. A választás ugyan nem volt tudatos (véletlenül akadtam rá akciósan egy InterSparban), de abszolút megérte, már csak azért is, mert kölyökkoromban sosem volt Castle vagy Robin Hood készletem, így lényegében egy teljesen új Legós élménnyel lettem most gazdagabb.


(Tovább...)
Kulcsszavak: Legoblog

Haviosztás #május

Új helyre (Teréz krt. 12 – belső udvar) költözött a kedvenc képregényboltom, a Trillian, és a tegnapi napon el is látogattam az Oktogon mellé, hogy bevizsgáljam az új placcot (véleményem szerint jobb, mint az előző hely). Ha már ott voltam, elhoztam a havi képregény adagomat is, ami ezúttal mindössze négy füzetet jelent. A legutóbbi képregényes posztomban már jeleztem, hogy egyre kevésbé vagyok elégedett az általam vásárolt képregényekkel, így végül a szanálás mellett döntöttem, és lemondtam pár címet. Jelenleg úgy áll a helyzet, hogy 1-2 hónapon belül már csak két sorozatért, az Amazing Spider-Manért és az Ultimate Spider-Manért fogok bejárni a boltba. Na de lássuk ezúttal mi került hozzám:

(Tovább...)
Kulcsszavak: Képregények

2010/05/01

Foursquare vs. Gowalla

Okostelefonos, twitteres körökben az egyik legfrissebb őrület az úgynevezett lokációalapú mobil közösségi információmegosztás (via webisztán), melynek lényege, hogy egy alkalmazás segítségével bejelentkezhetünk a rendszerbe felvitt helyekre, és akár meg is oszthatjuk az emberekkel, hogy éppen mit csinálunk ott. A rendszer természetesen közösségi alapú, szóval a programot használó ismerőseink azonnal értesülnek a helyzetünkről, de természetesen a frissítés beköthető a Twitterre és a Facebookra is, így a program segítségével azokat is tájékoztathatjuk, akik nem használják az adott alkalmazást. Persze a dolog lényege, hogy tudjuk, az ismerőseink éppen merre járnak, és ha esetleg a közelben vagyunk, vagy éppen kedvünk szottyan, akkor akár csatlakozhatunk is hozzájuk...
 
Jelenleg a Foursquare és a Gowalla a két legnépszerűbb alkalmazás ezen a területen, az elmúlt hetekben mind a kettőt tesztelgettem, hogy el tudjam dönteni, végül melyiket is akarom használni. Alapvetően mindkét program ugyanúgy működik: pillanatok alatt bemérik, hogy hol vagyunk, felajánlják a rendszerbe már felvitt lehetőségeket, kereshetünk, de ha nincs az adott hely a programban, akkor pár kattintással hozzáadhatjuk a helyet a rendszerhez és azonnal be is jelentkezhetünk. Emellett megadhatjuk pontosan, hogy mit csinálunk az adott helyen, megadhatunk tippeket, olvashatjuk mások ötleteit, láthatjuk merre jártak a többiek, és ezen felül mindkét szoftver rendelkezik egyedi tulajdonságokkal is...
 
A Gowalla határozottan szebb kezelőfelülettel rendelkezik mint a Foursquare, szépek az ikonok, lehet fotókat feltölteni a rendszerbe, üzenhetünk az ismerősöknek, sőt, lehet benne "utakat" is készíteni, amelyeket ha bejár az ember, akkor egyedi jelvényeket kapunk. A bejelentkezés során mindenféle tárgyakat kaphatunk, amelyeket cipelhetünk magunkkal, illetve beáldozhatjuk őket, hogy mi legyünk az egyes helyek "founderei". Ez utóbbinak egyébként én nem látom sok értelmét, az pedig kifejezetten idegesített a programmal kapcsolatban, hogy nem mindig engedett bejelentkezni bizonyos helyekre, csak azért mert nem voltam elég közel ahhoz a ponthoz, ahol felvették a helyet. Például hiába álltam a Margit-szigeten, nem tudtam bejelentkezni, mert legalább 500 méterre voltam az eredeti felvételi helytől...
A Foursquare grafikailag elég egyszerű, kék-szükre, mondhatni snassz ikonokkal, de mivel ezt használják többen, sokkal több hely benne van alapból, és nekem nagyon tetszik a Mayorship rendszer, amelynek lényege, hogyha sokszor fordulsz megy egy helyen, akkor te leszel a "polgármester". A cím azonban nem örökös, ha veled párhuzamosan más is gyakran jár egy helyre, akkor elveheti tőled a címet, így az alkalmazás arra ösztönöz, hogy minél többször használad a programot. Jelvények itt is vannak, különböző cselekedetekért kaphatjuk őket, sőt, van egy leaderbord is az ismerősöknek, ahol az "akcióinkért" kapott pontok alapján rangsorolnak minket. Amúgy ebben a rendszerben a helyek felvételéért is pont, illetve jelvény jár, így véleményem szerint a Foursquare sokkal inkább ösztönzi a felhasználókat, mint a Gowalla.
A több hétnyi párhuzamos használat után én végül úgy döntöttem, hogy a Foursquare lesz az általam használt program, amiben persze nagyban közrejátszik az is, hogy ezt kezdtem el először, de sokat nyom a latba az is, hogy a dolog alapvető értelmetlensége ellenére ezt a programot a pont-, jelvény-, és mayorship-rendszere okán sokkal jobbnak tartom, arról nem is beszélve, hogy sokkal több ismerősöm használja, mint a Gowallát. 
Kulcsszavak: kütyü

2010/04/30

Iron Man 2

Két éve került a mozikba a Vasember, amely szinte tökéletesen ötvözte a humort és a látványos akciót, úgy, hogy közben megtartotta az eredeti képregénysorozat számos fontos elemét. A közönség imádta a filmet, a kritikusok is dícsérték, és ami számomra meglepő volt, hogy számos olyan barátom is többször látta ezt a mozit, akik amúgy alapból lábrázást kapnak a képregényadaptációktól...
 
Ezek után igen nagy elvárásokkal álltam a második rész elébe, amit végül tegnap este meg is néztünk. Sajnos azonban az alkotók ezúttal nem tudták megugrani az általam felállított szintet. Habár popcornmozinak nem rossz a második rész, az elsőt meg sem közelíti színvonalában. Az első bajom, hogy hiába alig két óra a játékidő, szerintem a film fölöslegesen hosszú, jómagam húsz percet simán kihajítanék belőle, hogy egy kicsit feszesebb alkotás váljon belőle. Persze az a "húsz perc" túlélhető, ami igazán zavart, hogy egyáltalán nem sikerült olyan egységes mozit összehozni, mint az első rész esetében. Végig olyan érzésem volt, hogy az alkotók nem vették komolyan ezt a filmet, mindenhová poénokat, feleslegesen szellemeskedő párbeszédeket fűztek, sőt, néha elérték a kínos szintet is – gondolok itt Tony részeg szerencsétlenkedésére a páncélban. Oké, hogy az alkoholizmus alapköve Tony karakterének, de azért szerintem ezt illett volna kellő komolysággal átültetni a vászonra.
 
Amúgy a poénkodás nem csak a karakterre nyomja rá a bélyegét, de az egész mozira is, hiszen a sok erőltetett poén közepette elvész a konfliktusnyitó páncélkérdés éle, és ezt csak tovább rontja, hogy Tony Stark amúgy igen romlott üzleti ellenfelének, Justin Hammernek a karakterét egy ostoba bohóccá degradálták (eleve Sam Rockwell alakítása is idegesítő, de ez gondolom nem csak rajta múllott...). Nincs nekem semmi bajom amúgy a humorral, a Batman filmekben is bejöttek a beszólások, a kis évődések, de a Vasember 2 esetében a forgatókönyvírók elvetették a sulykot, és bár számos lehetőség lett volna (Tony betegsége, a páncélkérdés, az ellenfelek), hogy egy kis komolyságot vigyenek a történetbe, ennek lehetőségével senki nem élt, minek köszönhetően a Vasember 2 egy helyenként élvezetes, de cseppet sem emlékezetes film lett. Kár érte...
Kulcsszavak: Filmek

bateman

< < > >


©2009 Sarok.org

Search marketing