Azért is jó blogot vezetni, mert így a barátaim/ismerőseim folyamatosan képben lehetnek az aktuális mániáimat illetően. Ennek a felületnek hála szinte mindenki tudja, hogy Pókember rajongó vagyok, de az itt írtaknak köszönhetően kaptam már szakirodalmat a maratoni futásról, és legutóbb például a legós szenvedélyem kapcsán leptek meg néhány okossággal, egyenesen Németországból. Na nem valami itthon nem kapható készletről van szó (habár leptek már meg azzal is...), ennél jóval viccesebb dolgok kerültek a birtokomba, méghozzá olyasmik, amelyek nem a gyűjteményemet, hanem a konyhámat gazdagítják. Nem tévedés, Rékának hála már van Lego minifiges jégkockatartóm...

...és legó figura fejes só és borsszóróm is.

Természetesen már mindent használatba vettem, és állíthatom, hogy a sószóróval nagyon jól lehet paradicsomot sózni, a jégből "kiöntött" minifugurák pedig már önmagukban is rendkívül viccesek.

Egészen estig eszembe sem jutott, hogy ez a mai egy különleges nap. Napokkal ezelőtt kezdődött, belém nyilalt, hogy jó lenne megint rajzolni, elővenni a Bate figurámat, és összehozni egy kis stripet. Pár napja vettem is rendes rajzlapot, filcet, hogy legyen eszköz a kéznél, ha elkap az ihlet. Aztán tegnap eszembe jutott egy ötlet, miközben éppen eláztam hazafelé, ma pedig a meló után akaratlanul is elővettem a rajzmappáimat, és átnéztem az elmúlt évek termését. Találtam több, mint tíz éves munkákat is, és kicsit el is gondolkodtam, hogy milyen kár, hogy már nem rajzolok rendszeresen a magam szórakoztatására.

Előkerültek aztán a Bate vázlatok is, a kezdeti kis semmiségek, a színes dolgok, az átalakított figura, a stripek, aztán a délután folyamán hirtelen leesett, hogy napra pontosan öt éve, hogy megrajzoltam az első képet, ahonnan elindult ez az egész. Akkor még csak egy kis illusztráció volt a blogos bejegyzések mellé, most pedig már egy kész kis képregényfiguráról beszélhetek, akivel sajnos nem foglalkozom eleget az utóbbi időben. A helyzet az, hogy az ihlet és a motiváció nem sűrű vendég nálam mostanság. De azért a tegnapi hazaút ötlete megragadt bennem, és délután meg is rajzoltam egy három képkockás kis stripet, akkor még nem is tudva, hogy az öt éves jubileum ünneplésére.

A legutóbbi Castle készletes kikacsintások után nem tértem vissza a City vonalhoz, hanem újabb, eddig felfedezetlen területekre indultam, konkrétan megvásároltam egy olyan készletet, amire mindig is vágytam gyerekként, de sosem jutottam oda, hogy birtokoljak is egyet. Kalózos készletem sem volt soha, hát még kalózhajóm, és mikor az egyik boltban egy elég jelentős  (30%) leárazással találkoztam, hát nem tudtam nemet mondani az "ajánlatra", megvásároltam Feketeszakáll hajóját. 

Aki már három-négy évvel ezelőtt is olvasgatta a blogomat, az tudja, hogy volt időszak, mikor a squash rendszeres sportként volt jelen az életemben. Sajnos, akárcsak a falmászás, ez a kedvtelés is lassan megkopott (nem értünk rá, nem tudtunk időpontot egyeztetni, aztán elhaltak a kezdeményezések egy-egy meccsre...), és az utóbbi időben eljutottam oda, hogy nem találtam embert, aki eljött volna velem lezavarni egy jó egy órás ütögetést. Utoljára több, mint egy éve volt szó egy esetleges próbálkozásról, de a formámat jól mutatja, hogy aki hajlott volna az ütő kézbe vételére, azzal nem csak squasholni nem mentünk el végül, de már nem is beszélünk azóta. Így megy ez...

Azaz így ment egészen szombatig, amikor is a kissé laposra sikeredett Képregényfesztiválon valahogy az egyik kiadó munkatársával folytatott beszélgetésem közepette szóba nem került a sport, mire  a beszélgetőpartnerem elpanaszkodta, hogy nem talál senkit, aki elmenne vele egy jót fallabdázni. Na több sem kellett, mondtam is rögtön, hogy én leszek az ő embere, és a szavakat ma tett követte, hiszen délben szépen elballagtunk a Griff Hotel melletti sportlétesítménybe, ahol egy jót játszottunk (külön öröm, hogy a hely egy köpésre van a munkahelyemtől).

Persze érződött, hogy kimaradt pár év, de azért lelkesen kergettük a labdát, meg is mozgattuk magunkat rendesen, kíváncsi leszek, hogy holnap milyen "új" izmokat fogok ismét felfedezni magamban... Na de lényeg a lényeg, hogy annyira élveztük az egy órányi játékot, hogy jövő szerdán megint megyünk, és ha jól alakulnak a dolgok, akkor a futás mellett a squash ismét rendszeres része lesz a "sportéletemnek".  

Majdnem két hónapja, hogy utoljára rendes Legós poszt volt, de persze ez nem azt jelenti, hogy időközben nem szereztem be semmilyen készletet. A pénztárcám persze örül, hiszen sikerült havi egy dobozra visszaszorítanom a beszerzést, és amíg április elsején 7635-ös szettet zsákoltam be, addig két napja a 7037-eset, ami egy teljesen új vonal, ugyanis a City témát kicsit mellőzve most egy Castle készletre ruháztam be. A választás ugyan nem volt tudatos (véletlenül akadtam rá akciósan egy InterSparban), de abszolút megérte, már csak azért is, mert kölyökkoromban sosem volt Castle vagy Robin Hood készletem, így lényegében egy teljesen új Legós élménnyel lettem most gazdagabb.