Az eset amúgy úgy esett, hogy épp a Szabadság híd felől gurultam a Kálvin felé, mikor is zavarni kezdett, hogy a váltáskám szíjja csapkodja az oldalamat, így a jobb kezemmel elkezdtem begyűrni azt a táska hátán lévő zsebbe. Ezzel alapból még nem is lett volna gond, de a két sáv hirtelen ugye egyre szűkült a metróépítés miatt, én meg ha nem is gyorsan, de még így is túl nagy lendülettel érkeztem az autók és a palánkok felé, hát úgy gondoltam, hogy szépen lassítok a biztonságos szintre. Igen ám, de mindezt fél kézzel kíséreltem meg, méghozzá a ballal, ami meg ugye az első féket fogja, nem is volt a mozdulatban semmi fokozatosság, csak szépen megmarkoltam...

Ami hiba volt, a fizika be is bizonyította ezt gyorsan, a kerékpár ugyanis megállt mint a cövek, én meg az érkező lendülettel repültem át a kormányon, amibe erősen bele is kapaszkodtam, így amellett, hogy a betonra kenődtem, még a vázat is a levegőbe emeltem két kerekestül, hogy aztán az egész szépen mellettem csattanjon. Komolyabb bajom nem lett, néhány apró zúzódáson és az ijedtségen kívül, azonban ez nagyjából csak a hihetetlen nagy szerencsének köszönhető, ugyanis ha 30-40 (vagy több) km/h-val elzúgó kocsik, és nem a pirosnál várakozó járművek mellett esem pofára, akkor jó eséllyel nem csak az aszfaltot nyalom fel, de mellé még el is csapnak. Szóval köszönöm a bringás mentőangyaloknak, kitűnő lecke volt, mostantól mellőzöm a mindenféle mutatványokat, ugyanis jobb egy darabban megérkezni bárhova...

Az esemény "poén" része, hogy az út közepén elkövetett bravúromat szépen végignézte az egyik legjobb barátom is, aki éppen akkor igyekezett a környéken lévő melójába. Lássuk be a két dolog egybeesésének (az én buktám, az ő késése) százaléka nem túl magas...

I. Alapadatok
Neve: Construction Site
Sorozatszám: 7633
Témakör: City
Altéma: Construction
Kiadás éve: 2009
Kockaszám: 898
Minifig: 5

Ára: 8500 – 25 000 Ft

II. Mi van a dobozban?

Maga a doboz igen méretes, 58 centi széles, 37 és fél centi magas, 8 és fél centi mély. Összesen 19 csomag van a dobozban, kilenc számozott, egy számozatlan, és ezeken belül kisebb csomagok. Hivatalosan 898 elem van a csomagokban, szép szám (habár vannak ennél ár/darab arányban jobb csomagok), főleg akkor, ha egybeöntjük és úgy állunk neki a játéknak. Mivel tényleg igen méretes a készlet, vannak csomagolatlan elemek is (pl. a tréler váza), és akad levonó is, jóval több, mint amennyit én jó szívvel felragasztgatok. Végezetül van összerakási útmutató is, egy a kis markolónak, egy a trélernek, egy háznak és liftnek, végül egy magának a darus járműnek.

III. Játékmenet

Lelövöm a lényeget: a játékmenet hosszú és élvezetes. Természetesen összeöntöttem az elemeket, és onnantól egész pontosan két és fél órát töltöttem az építkezés összerakásával. A “játékmenettől” nem nagyon tértem el, kezdtem a kis markolóval, és azt kell mondanom, ez volt a számomra legkedvesebb rész, ugyanis a markoló bájosan egyszerű, a nyolcvanas évek készleteit juttatja az eszembe. Forgatható kabin, jól játszható markoló rész, gumilánctalp, apró, de jópofa részletek.

Második körben érkezik a tréler, ami az új City vonalban bevett “nagyjármű” vonalat követi. Színe a megszokott szállítójármű zöld, nekem kifejezetten bejön, hogy ezt egységesen kezeli a Lego (a munkagépek természetesen mind sárgák). Akárcsak a betonkeverő vagy a kukásautó, a tréler is igazi kamion hatást kelt, agresszív hűtőrácsos résszel, profi kiegészítőkkel (lámpák, visszapillantók, dudák), azonban ezúttal sem kapunk ajtókat, és bár ülés és kormány van, a minifig sajnos alig fér be a helyére. A tréler rész egy kattintással csatlakoztatható a főjárműhöz, kanyarodásnál forog a test, így lehet vele közlekedni, de ügyesen kell, akárcsak az életben. Amúgy a készlet legnagyobb eleme a tréler váza, egy hatalmas szürke elem, amire csak a kerekeket és a kiegészítőket kell felpakolni. Önmagában nem túl szép a hatalmas jármű (leszámítva a vezetőkabint), de ha rátesszük a kis markolót, vagy az épülő ház valamelyik elemét, akkor máris kellemesebb az összkép.

A harmadik nagyobb etap magából az épülő házból és a kis mérnöki liftből áll. Amíg az utóbbi egy nagyon ügyes kis szerkezet, addig az épület nagyon snassz, és nem is igazán játszható, főleg a túl kicsi belső terek miatt. Az épületnek nem kedvez a szürke sem, értem én, hogy ez még egy vakolatlan, betonelemkből épülő ház akar lenni, de sajnos ez a szín nem tesz jót az összképnek. A régi lego rajongóknak rossz hír lehet, hogy a falak hatalmas elemekből épülnek fel, akárcsak egy valódi panelház esetében. Pozitívum, hogy a ház öt (földszint, első emelet, második emelet két részletben, tetőtér) nagyobb részegységből épül fel, illetve pirospont a tetőtérért, aminek nagyon tetszettek a speciális tetőablakai. Míg maga a ház kicsit csalódás, addig a mérnöki lift abszolút kedvenc: egyszerű, de mégis ötletes, még az sem zavart, hogy a váz nagy elemekből épül fel, hiszen a gumikerekes megoldásnak köszönhetően a lift tapad a függőleges sínhez, így anélkül is megáll a magasban, hogy tartanunk kellene – ez a kialakítás nagyon elnyerte a tetszésemet, a kis markoló mellett ez volt a második kedvenc részem a készletben.

A negyedik rész lényegében a csúcspont, a daru, ami valódi élmény lehet egy kisebb gyerkőc számára. Lego léptékben igazi monstrumról beszélünk, amit nem is olyan könnyű összerakni, főleg a daru rész lehet a kihívás. A darukocsi legnagyobb pozitívuma, hogy nem szokványos lego jármű, hasonlóval én eddig nem nagyon találkoztam. Nyolc stud széles, két figura is elfér az elejében, van külön darukezelő fülke, és a jármű tele van jól kidolgozott részletekkel. Kávésbögre az utasfülkében, szekrények és kapcsolók a daru oldalán, a darutest rögzíthető és forgatható, sőt, a nagy stabilizátor rudakat le is szedhetjük és elrejthetjük a daru alatt, míg a támasztappancsok rögzíthetőek a vezetőfülke mögött. A daru két hatalmas testből épül fel, ebből húzható ki egy újabb rész, hogy még magasabbra emelhessük a terhünket – sajnos ez a rész nem sikerült túl jól, ugyanis a belső darurész nagyon szorul, nehezen húzható ki, egy gyereknek ez problémát okozhat, a készlet szétesése lehet az erőlködés vége. A daru végén egy csiga található, madzagot fűzhetünk bele, és egy kis tekerő segítségével emelhetjük fel, illetve engedhetjük le az épülő ház egyes elemeit.

IV. Értékelés

10/10 a Minifigeknek. Ez ugye alapból egy huszonsokezres készlet, lehetne benne akár nyolc figura is, de nekem az 5 is bőven megfelelt. Minden járműhöz jár egy sofőr, az épülethez és a lifthez pedig egy mérnök és egy munkás. A tréler sofőrje kék overallos, napszemüveges laza srác, a munkások az építkezésen honos narancssárga ruciban melóznak, fejükön ott a piros sapek, és akad arcszőrzet is rendesen, egyedül a mérnök ápolt és szemüveges.

8/10 a Kockákért. A készlet kettő híján kilenszáz elemet tartalmaz hivatalosan, valójában legalább 915-öt a plusz daraboknak köszönhetően. Ez egy igazán szép szám, de az a helyzet, hogy ebből a csomagból szerintem az építkezésen kívül nem nagyon lehet mást kihozni. Persze jó sok speciális elemet találhatunk a csomagban, de a ház szürke (és hatalmas) elemei nagyon snasszak, és én sóherságnak tartom, hogy egy átlagosan 25E Ft-os készletbe nem tudtak beletenni legalább egy nagyobb alap elemet, a ház mindössze egy 10x16-os kis alapon áll, és ennyi.

7/10 az árért. Én ugyan borzasztó akciósan vettem a készletet, szerintem a 24-25E Ft kicsit sok ezért a csomagért. Egyrészt nincs benne ezer elem (a Creator készletekben olcsóbb áron több elem van, lásd a Family House), és megint csak az építendő házat tudom felhozni fő negatívumként, ami túl nagy elemekből épül fel, és egyáltalán nincsenek rajta szerethető részletek.

8/10 a játékélményért. Hosszú játékidő, változatos részletek (3 jármű, 1 ház, 1 lift), és bár szerintem tényleg csak építkezés hozható ki belőle, annak tökéletes, kihagyhatatlan egy igazán jó kis városból. Külön plusz pont azért, amiért a ház nem egyben van, hanem öt különválasztható elemből épül fel. A negatívumai ellenére is remekül játszható kis csomag ez.

8,25/10 összesen. Határozottan jó kis készlet a Construction Site, legfőbb negatívuma, hogy az eredeti árat soknak tartom, és az építkezés fő része, az épülő ház nem túl eredeti, és nem is igazán játszható (persze ez erősen szubjektív). Ha azonban ezeken túl tudunk lendülni, akkor mindenképpen érdemes beszerezni, főleg, ha akcióban van.

Persze az Inception sem tökéletes, de állítom, hogy a sok szöveg, és a helyenként monotonnak tetsző részek nélkül egész egyszerűen nem lehetett volna elmesélni ezt a történetet. Az akció egy bizonyos ponton ugyan kissé gagyinak hat, de nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy az események java egy álomvilágban játszódik, és bár tényleg látom az apró hibákat, mindez eltörpül ahhoz képest, ahogy a film meg van valósítva. És itt most nem kifejezetten a látványról beszélek -- habár az sem kutya --, hanem arról, hogy film kicsit megdolgoztatja az agyat, koncentrációt igényel, de közben mégis elképesztően szórakoztató és lenyűgöző marad. A játékidő háromnegyedénél játszódó négy mélységű cselekményszál kivitelezése, és a lezárás katarzisa egész egyszerűen minden pénzt megér, tényleg nem emlékszem, hogy mikor volt utoljára olyan, hogy még csak nem is pislogtam, hanem teljes egészében a látottak hatása alatt voltam...

De persze Nolan zsenije nem csak a történet kiválasztásában, a lassú és precíz rendezésben, de a szereplők összeválogatásában is megmutatkozik. Habár DiCaprio sem kutya (habár a Viharsziget szintje itt nem ismétlődik meg), ezúttal mégis Marion Cotillard okozott olyan pillanatokat, hogy még most is kiráz tőle a hideg, egyetlen pillantásától is felállt a szőr a karomon. De ugyanígy a mellékszereplőkre sem lehet panasz, Cillian Murphy és Joseph Gordon-Levitt szintúgy emlékezetesek, egyedül Ellen Page karakterét éreztem teljesen súlytalannak, és sajnos Michael Caine-nek is csak egy rövid tiszteletkör jutott...

Ami biztos, hogy ez a mozi igazi élmény, nem a csattogós-puffogós fajtából, hanem abból, mikor a film után az ember legszívesebben egy kicsit csöndbe marad. Látni kell, szerintem nem is egyszer, jómagam alig várom, hogy újra beülhessek rá a moziba...

Szerencsére tegnap éjszaka érkezett egy kis hidegfront, s habár a hőmérséklet alig ment harminc fok alá, legalább egy kicsit megmozdult a levegő, ami éppen elég volt ahhoz, hogy előkapjam a futócuccot és kimenjek a szigetre. Nem szeretek ilyen melegben futni, de mivel elég nagy esély van rá, hogy a szeptemberi félmaratonon is hasonló lesz a "klíma", hát muszáj ilyen időben is edzeni, különben tuti nem lesz meg a kívánt 21 km. S mivel nekem feltett szándékom, hogy idén is lefutom a jubileumi Nike félmaratont, kicsit megacéloztam magam, beterveztem 10 km-t, és szerencsére sikerült is ezt teljesítenem két sziget kör formájában.

Szó se róla, csatakos lettem, mint egy ló, és most először gondolkodtam el komolyabban, hogy ekkora (vagy nagyobb) távokra azért csak vinnem kellene magammal némi innivalót, mert közel egy óráig futni folyamatos folyadékeszteség közepette, lehet, hogy nem túl egészséges. Sajnos a teljesen egyenletes futás megint nem jött össze, de így másfél hónappal a verseny előtt mindenesetre úgy néz ki, hogy idén sem lesz akadálya a félmaratoni táv lefutásának. A 10,67 km-es távot sikerült kevesebb, mint 60 perc alatt lefutnom, átlagosan 5,23 perc/km-es sebességgel, ami azt jelenti, hogyha sikerül egy kicsit jobb formába jönnöm, és picit gyorsítanom, akkor idén arra is van esély, hogy két óra alatt fussam le a félmaratont (tavaly ez nagyjából 2 óra 10 perc alatt sikerült).

Kezdődött azzal, hogy az Ulpius a héten elkezdte reklámozni a legfrissebb, magyar szerzőtől származó kötetét, és ma délután is volt egy posztjuk, amiben azzal próbálják a vásárlók szimpátiáját elnyerni, hogy közölték, a Libri illetékes szakembere keveset rendelt az adott kötetből. Szerintem már eleve nem szerencsés így promótálni egy kötetet, gondoltam dobok is egy apró fricskát, és kommenteltem, hogy a kedvcsináló idézet után jómagam nem csodálkozom azon, hogy a könyváruházlánc szakembere nem rendelt túl sokat a Barbibébi című bulvárponyvából. 

Az Ulpius marketingese (vagy bárki, aki felelős a Facebook oldalért) persze éber volt, és nagyjából 2-3 perccel a kommentem után jött is a "wall of text" típusú válasz, amiben magyarázták a bizonyítványt, elég ostoba példákkal alátámasztva a regény létjogosultságát. Szerintem már ez sem túl profi hozzáállás, az viszont már főleg amatőr, hogy az illetékes munkatárs átolvasás nélkül, elütésekkel, hibákkal tele nyomta ki válaszát. A slusszpoén, hogy mindezzel nem elégedett meg, hanem 2 perccel később gyorsan még idézte a könyv szerkesztőjének (!) véleményét is (megdöbbentő, letehetetlen, sírtam, nevettem), mintegy újabb alátámasztásként, hogy márpedig ez egy istentelenül jó kis regény a celebekről és az elkurvult társadalomról. Nyilván objektív az említett szakember (akinek természetesen én nem kérdőjelezem meg a hozzáértését, de érthető okokból nem az ő véleménye lesz a számottevő), és nem áll érdekében, hogy eladja a portékát, amin ő is dolgozott...

Én tényleg nem olvastam a regényt, csak a részletet, ami véleményem szerint még Tisza Katát is alulmúlja, de ettől függetlenül még simán lehet szuper, meg nem tagadom, hogy van igény az ilyen írásokra, nem olvashat mindenki Esterházyt a strandon, én magam is szeretem a ponyvát, ha kikapcsol, szórakoztat -- de most nem is a kötet minőségéről van szó (annak ellenére sem, hogy én ezzel kapcsolatban egy szubjektív véleményt fogalmaztam meg), hanem a kiadó módszeréről. Lehet túlrugózom a dolgot, de szerintem egy terméknél/cégnél/stb. nagyon oda kell figyelni, hogy mit és hogy kommunikálunk a közösségi médiában, mert ez nem egy hírlevél, egy flyer, egy reklám, amire nem lehet azonnal és láthatóan reagálni, hanem egy sokkal érzékenyebb dolog, amit sokkal okosabban kell kezelni, mint a hagyományos médiafelületeket, mert az itteni reakciók (szerintem) sokkal erősebben befolyásolhatják a fogyasztó véleményét. Én például most úgy gondolom, hogy az Ulpiusnál amatőrök (is) dolgoznak...

Update (20:50): A teljes posztot törölték a Facebook oldalról amihez hozzászóltam. Ez, ha nagyképű vagyok, azért volt, mert túl sokan lájkolták a kommentemet, ha jóhiszemű, akkor azért, mert valaki rájött, hogy ez a kommunikáció inkább rombol, mintsem használ. 

Amúgy (ahogy az a fenti screenshoton látszik is) jelenleg úgy kívánják az eladási listák élére juttatni a könyvet, hogy bíztatják az olvasókat, hogy vegyék meg a kiadványt, mert ha a nagy könyvforgalmazók eladási listáin az első helyre kerül, akkor egy napig 45%-os kedvezményt, plusz további bónuszokat osztogatnak. Ugyan sosem voltam nagy marketing-guru, nem is szeretnék ilyen képben tetszelegni, de azért ez szerintem erősen izzadságszagú...

Update2 (22:59):

Valahogy nagyon nem megy ez ma az Ulpiusnak. A fentebb említett nyereményjátékhoz egy olvasó kendőzetlenül leírta a véleményét:

Mire az Ulpius név mögött álló valaki egyetlen gyors bejegyzéssel semmissé tette az akciót, és szép "elegánsan" a véleményét kifejtő személyre kente az egészet.

Update 3 (23:08):

A kiadó törölte a játék eltörlését, és újra él a nyereményjáték. Kommentben persze a korábbi posztnál ismét jön a magyarázkodás:

Azt hiszem ezt már nyugodtan nevezhetjük Social Media Fail-nek.

1.) Az első részt emlékeim szerint videókazettán láttam, az unokatestvéreméknél.

2.) A második részt már moziban volt szerencsém megtekinteni, méghozzá '89 karácsonyán, nyolc évesen. Ez volt a nagy "figyelemelterelő film", mire hazaértünk róla, otthon már állt a karácsonyfa, alatta az ajándékokkal.

3.) Sokáig utáltam a második részt, ugyanis nem éreztem befejezettnek a történetet (mondjuk nem is volt az), a cliffhanger az első rész végén sokkal jobban működött (érthető módon, hiszen nem tudhatták biztosan, hogy lesz folytatás). A negatív érzések amúgy abból táplálkoztak, hogy hosszú évek teltek el, mire a harmadik részt is láttam – hiába telt el csupán egy év a két rész bemutatása között.

4.) A második és harmadik részt már egyszerre forgatták, már eleve számos utalás van a másodikban a harmadikra. Például a Clint Eastwood filmjelenet a Biff toronyban...

5.) Az első és a második rész között négy év telt el, és időközben lecserélték a Marty barátnőjét játszó színésznőt. Amúgy ha egymás után nézzük meg a két részt, akkor az eltelt négy év azért erősen meglátszik Michael J. Foxon.

6.) Az első rész a maga nemében tökéletes, de a második rész forgatókönyve már nem olyan precíz, mint az elődjénél, de legalábbis hosszan lehet vitatkozni azon, hogy az öregg Biff hogyan térhetett vissza a saját jövőjébe, hogyha egyszer megváltoztatta azt. Persze ezt meg lehet magyarázni a párhuzamos idősíkok elméletével, de akkor Marty és a Doki miért nem tudtak visszamenni a saját idősíkjukra, miért az alternatív 1985-be utaztak vissza...?

7.) Valószínűleg a Vissza a jövőbe az egyetlen olyan filmtrilógia, amelynek minden részében szerepel ugyanaz a két jelenet: mikor a villám belecsap az óratoronyba, és a doki örömujjongása, mikor Marty 1955-ből visszamegy 1985-be.

8.) Szerintem az első rész a legjobb, aztán a harmadik, végül a második.

9.) Érdekes látni, hogy mennyire nem jöttek be a 85-ös találgatás. Repülő autók még a kanyarban sincsennek, testhez igazodó ruhákat sem kapni, és gyanítom, hogy légdeszka sem lesz 5 év múlva.

10.) Ami nekem nagyon bejött az egész trilógiában, hogy úgy használta fel folyamatosan újra a "mitológia" elemeit, hogy azok mit sem vesztettek, az erejükből: trágyás kocsi, deszkázás, Marty ébredése az anyja mellett, toronyóra, az ismétlődő jelenetek...

Nektek mi ugrik be a trilógiáról?

(ez van belül)

(az első lépések)

(megvan az alap váz)

(kész a test és fenn vannak a szárnyak)

(megvan a motor is)

(már csak a doboz hiányzik)

A csomagban egyébként egyszerű műanyag alkatrészek vannak, csavarok, anyák és egy kis motor, plusz az elemtartó, ezekből kell összehozni a vázat (egy kis csavarhúzót azért rakhattak volna a dobozba...). Az összerakás még nekem sem ment hipp-hopp, szóval egy gyereknek igazi kihívás lehet egy ilyen csomag, és igazán jó ötletnek tartom ezt a készletet (mondjuk 8 év felett, szülői segtítséggel), mert kreativitásra neveli a gyereket, segíti a kézügyesség fejlesztését, elgondolkodtat, és még az újrahasznosítás elvét is elültetheti egy kellően fogékony kissrác/kislány fejében. Amúgy a működési elv roppant egyszerű: ha bekapcsoljuk a kis 9 voltos motort, az elkezdi rezegtetni a testet, és ez olyan hatást fejt ki a hajszálvékony lábakra, hogy a robot elindul tőle előre, mellé természetesen a motor idegesítő "bogárhangot" is ad, így az "élvezet" maximális. A boltban egyébként volt még jó néhány hasonló őrület, úgymint óra krumpliból, meg víztisztítókészlet, másik robot, napenergiás kukoricapattogtató, szóval lehet nem ez volt az utolsó ilyen kütyü, amit beszereztem...

Végül egy videó Robug első útjáról:

Az időpontválasztás ezúttal mondjuk nem sikerült túl szerencsésre, lévén nagyjából valamikor fél négykor indultam el, és négy körül vágtam bele a körbe, tűző napsütésben, és saccra olyan harminc fokban, ami ugyan a köridőben nem jelentkezett számottevően, ellenben a grafikon tökéletesen mutatja, hogy igencsak messze voltam az egyenletes futástól.

Éppen ezért a jövőben igyekszem ismét az esti órákra tenni a futást, mikor már a nap sem tűz, illetve kicsit mérséklődik a hőmérséklet, már csak azért is, mert az 5-6 kilométerek után ismét ideje lenne növelni az adagot, minimum két sziget körre, hiszen feltett szándékom, hogy idén is lefutom a félmaratont, de az átlag 5 km-es távokkal aligha fog sikerülni. Szerencsére még van jó két és fél hónap az őszi Nike rendezvényig, és tavaly is ilyentájt kezdtem rákapcsolni, úgyhogy egyelőre nem aggódom, időm van, szerintem idén sem lesz ezzel probléma.

Amúgy ez egy teljesen normális ház, hulla sem volt mióta ide költöztem, így ugyan nem a rettegéstől, de nem tudtam visszaaludni, minek köszönhetően mostanra kiolvastam az internetet, és már majdnem rávettem magam, hogy rendet rakjak a könyves- illetve DVD-polcomon, de aztán a hajnali tisztánlátás eredményeként rájöttem, hogy mindennek semmi értelme amíg nem bővítem a tárolókapacitást, ergo, hamarosan lehet, hogy megint lesz IKEA- és fúróblog. Volt időm a számvetésre is így hajnaltájt, durva dolgok kerültek napvilágra. Többek között az, hogy július van,  tehát öt éve lediplomáztam, lassan másfél éve nem tudok napirendre térni egy nő felett, két héten belül itthon is kapható lesz az új Xbox 360, három hónap múlva 29 éves, négy hónap múlva pedig kétszeres nagybácsi leszek (Pannának kishúga érkezik), öt nap alatt a fizetésemnek csak kevesebb, mint harminc százalékát sikerült elvernem (új személyes rekord), és már csak nagyjából 80 napom van, hogy felkészüljek az őszi Nike félmaratonra.

Szóval amúgy repül az idő, csak hajnali három és reggel kilenc között lassul be egy kicsit...