Tegnap egy váratlan ötlettől vezérelve megkérdeztem Annát, hogy nincs-e kedve mozit látogatni velem, s némi egyezkedést követően a mai (ami a poszt írásakor már tegnap) napot jelöltük ki a mozilátogatásra, a választás pedig a Coco Chanel filmre esett. Megvallom, voltak félelmeim a mozit illetően, ugyanis annak idején mindenki dícsérte nekem a Piaf című alkotást, amit viszont a Marion Cottillard iránt érzett őszinte szerelmem ellenére sem tudtam végignézni. Szerencsére az Audrey Tautou főszereplésével forgatott Coco Chanel semmiben nem hasonlít az említett csalódásra, és legnagyobb örömömre nem a sikert, hanem kizárólag az oda vezető utat mutatta be nekünk. Nem véletlenül lett a film címe Coco avant Chanel, hiszen az arany évekből gyakorlatilag az utolsó öt percet leszámítva semmit nem kapunk, ellenben megismerhetjük a különc, öntörvényű Gabrielle-t és azt, hogy milyen hatások érték, mielőtt betört volna egy olyan "szakmába", amit előtte kizárólag a férfiak uraltak. Engem konkrétan lenyűgözött Chanel karaktere, amiben persze nagy szerepe volt az Amélie-t végre maga mögött hagyó Tautou-nak is, de nagy megelégedésemre nem csak ő remekelt, hanem a két fő férfi karakter is. Az már csak hab a tortán, hogy nem csupán egy drámai életszakaszt kapunk, hanem jófajta korrajzot is, amibe bőven belefért, hogy humorral dúsítsák az egyébként is zseniálisra írt dialógusokat. A film tehát csillagos ötös, és abszolút szórakoztató, nem csak divat-fanatikusoknak...